Orbán 50 – egy ütésálló politikus élete

Az ember születésnapja magányügy. Egy közszereplőé lehetőség. Alkalom arra, hogy valami olyat meséljünk róla, ami sokunkat érint. Ami érdekes lehet. Ami számít. Megemlékezzünk azon tetteiről, amelyek hatással vannak életünkre, közösségeinkre.   A politikus születésnapja kissé más. Az nem tisztán magánügy, de nem is hasonlítható egy átlagos közszereplőjéhez. Ugyanis a politikus születésnapja egy jó alkalmat teremt az aktuális viták megvívására. Ahol a szimpatizánsok dicsérhetik, az ellenfelek pedig kritizálhatják a nap főszereplőjének tetteit. Hangsúlyozom: a tetteit. Minden más magánügy. Szerintem.   Sokak szerint viszont nem. A balliberális közvélemény kicsit másképp értékeli a szólásszabadságot, másképp gondolkodik a sajtó szerepéről Szerintük a kritika egyenlő a durva szidással (ami szerintük a demokrácia természetes velejárója); a dicséret pedig nem más, mint a diktatúra legkézenfekvőbb támogatása. Kettős-mérce a javából!

Ezután a rövid okoskodás után érkeztünk el a mai naphoz. Orbán Viktor miniszterelnök ma ötven éves lett. Alkalom lenne tehát az ellenzéknek arra - ami egyébirány a dolga is - hogy Orbán politikáját elemezze, kritizálja. Erre mi történik? Reggel óta folyik a mocskolódás a balliberális médiából. A születésnap apropóján a magánemberbe is belerúgnak. A HVG, a Népszava, kivétel nélkül osztogatja a sunyi pofonokat. Az Index inkább (amúgy szokásához hűen) gúnyolódik. Ha meg valaki köszönteni is merészel (akár politikusként, akár magánemberként) azt meg leócsárolják. A „diktátor” talpnyalójának bélyegzik.

Pedig a balliberális hangadók, ha valamit megtanulhattak az elmúlt huszonöt évben az az, hogy Orbán igen ütésálló alkat. Amolyan klasszikus ókori típus, akit ütnek-vágnak ugyan a népgyűlésen, de végül mindig talpra áll. Emberi erényei közül talán szívóssága, kitartása és az akaratereje a legszembetűnőbb.   Amikor 1989-ben, egy ország által figyelemmel kísért jelképes történelmi eseményen, Nagy Imre újratemetésén milliók ismerték meg, lényeges kép alakult ki róla. Megtudtuk, hogy bátor és hogy valóban gyűlöli a kommunizmust és a kommunistákat. 

Az akkori SZDSZ-s hangoskodókkal szemben, ez Orbán esetében ma sincs másképp. A rendszerváltó értelmiség fele ugyanis elárulta a magyar demokráciát, amikor egy pufajkás vezette kommunista utódpárttal bútorozott össze a hatalomért, még 1994-ben. Ebből Orbán és a körülötte maradó fideszesek nem kértek. (Furcsa fintora az életnek, hogy manapság pontosan azok féltik Orbántól a jogállamiságot, akik akkoriban lepaktáltak a volt kommunista elvtársakkal...)

Az elmúlt huszonöt évben többször kellett tűrnie és bírnia a pofonokat a ma 50 éves Orbánnak. Talán többször, mint az éveinek száma. Az elsőket éppen azért kapta, mert nem volt hajlandó a liberális SZDSZ-szel tartani, a Horn-kormány mellé állni. Nem volt hajlandó, mert utálta a kommunistákat.

Aztán új és új pofonok következtek. A nemzeti értékek képviselete, a magyar vállalkozók anyagi érdekeinek felvállalása, amit ellenzékben és az első miniszterelnöksége alatt is végig következetesen képviselt, szükségszerűvé tették az újabb és újabb sallereket a globalizálódó Európában. Az unió logikája ugyanis évtizedek óta a belső nemzeti piacok szétveréséről, illetve a gazdasági értelemben vett gyarmatosításról szólt. Ennek próbált és próbál jelenleg is ellenállni az orbáni politika.

Egy fontos dologban azonban tévedett a ma ötven éves Orbán. Tudta, tudhatta ugyan, hogy a baloldal Károlyi Mihály óta nem a haza érdekeit képviseli. De szép lassan kiderült az is, hogy a rendszerváltó liberális erők sem. Ez komoly lecke volt számára. És komoly lecke volt az is, hogy az egykori kommunista elit, összefogva a liberális gazdasági és kulturális értelmiséggel, inkább jár Brüsszelbe árulkodni és lejáratni az országot, mintsem hogy itthon, tisztességesen próbálná megvívni a politikai csatáit. Talán nemcsak Orbánnak, hanem a magyar választópolgárnak is ez volt az utóbbi idők legfontosabb leckéje.

Mindenesetre Orbán a multi-ellenes, a magyar gazdasági érdekeket védő politikája miatt sok ellenséget szerzett. Komoly, gazdag és nagyhatalmú ellenségeket. Az uniós gazdasági szereplőket jól ismerő Róna Péter, az ATV-ben el is szólta magát 2011-ben. Azt találta mondani az uniós tőkéről, hogy Orbán „nem fog tudni vele szórakozni” és hogy „el fogják söpörni”. A „meccset nem tudja megnyerni” – jósolta a Londonban élő politkus, üzletember, nagy tekintélyű közgazdász. Ütötték is, vereték is Orbánt Európa-szerte az elmúlt három évben. Aztán mégis kibírta.

Magyarország nagy valószínűséggel még ebben az évben kikerül a túlzottdeficit-eljárás alól. A forint nem omlott össze, a magyar gazdaság nem jutott csődbe. Az IMF béklyói nélkül élünk. Sőt, a nyugati elemzők szerint is növekvő pályára álltunk. Jó hírek érkeznek a magyar gazdaságról. Ja és mielőtt még elfelejtenénk: az ötven éves Orbán Viktort nem söpörte el az uniós tőke...

Tovább..

Zuckerberg csókoltatja a magyarokat

Mattyasovszkiné Grúber Teréz, egyszerűbben csak Böbike, hétfőn délután a Belvárosban ismerte fel a Cukrosbácsit. Nem volt túl feltűnő jelenség, pont olyan semmitmondó, bamba képe volt, mint az arcoskönyvben. Bárki egy egyszeri HAHA-tagnak gondolhatta volna, de furcsa körülmények okán egyáltalán nem volt hónaljszaga és a gondolkodó sarut sem viselte. 

Mattyasovszkiné Böbike még oldalba is bökte az ő hites urát, Mattyasovszki Tivadar, nyugalmazott kenyérgyári művezetőt: Nédd mán Tivike, ott van az a Cukrosbácsi, azzal a sunyi képével, amitől még (...). Tivike nem élt a viszonválasz lehetőségével, mert a horgászbolt kirakatának az üvegéből a szemközti kocsma teraszával szimpatizált és tudta, hogy az úgysem lesz az elég romos a Cukrosbácsi nagyon hipszter ízlésének. Tivike az index beépített ügynöke volt és nemcsak a Cukrosbácsit figyelte, de szemmel tartotta a szemközti ház harmadik emeletének ablakában Tótavé Árpikát is. 

Árpika egy melegblog legdörgedelmesebb hetero-ellenes szerzője volt. Most éppen hol a Cukrosbácsit nézte árgus szemmel, hol a kezében tartott nyeles tükörbe pillantgatott, ami még a Hilda néni hagyatékából volt és az aranyozás már erősen megkopott rajta, mindeközben heves mozdulatokkal maszturbált és monoton módon ismételgette: ezt nem hiszem el. Cukrosbácsi nem ismerte fel a mögötte rollert toló Vutykó Trutymót se, aki egy Vona Gábor szeret téged feliratú izompólóval igyekezett elvegyülni egy a „Mi még nem tudjuk, hogy szeretjük-e a melegházasságot” tüntetés hupikék terepszínű ruhás szervezői között. Ezek mind egy-egy pletykalap vagy internetes portál korábban Afganisztánt megjárt nagyon titkos ügynökei voltak. Napok óta Cukrosbácsit követték. 

Azt csak nagyon kevesen tudták volna pontosan megmondani, hogy hány portál, hány blogger, pletykalap beépített hírszerzői lihegtek Cukrotbácsi nyomában éjjel-nappal. Talán egyedül az utca túloldalán a Pénzéhes, De Lágylelkű Örömlányok Klubjának tagjait felvezető Dubajos Micike, akit sokan Lulu the Wonderfulu néven ismertek, volt az, aki az ügynökök nevét és a felbukkanó pletykaéhes baromarcúak pontos számát meg tudta volna mondani a bőkezű érdeklődőnek. De Micike és népes számú kísérői kizárólag arra koncentráltak, hogy életük hátralévő részét egyetlen és nagyon gazdag exkluzív ügyfélnek, a Cukrosbácsinak szenteljék. Az örömlányok mind harmadéves burzsoá szociológusoknak álcáztak magukat, a Cukrosbácsinak legfeljebb az lehetett feltűnő, hogy két-három lépésenként át kellett lépnie egy-egy necc harisnyás, babydollos szociológus lányt, akik mind Pratkanis-Aronson: A rábeszélőgép című könyvét szorították görcsösen a hónuk alatt. 

De a Cukrosbácsi nem zavartatta magát ilyen apróságokkal. A nap folyamán felkeresett néhány belvárosi intézményt, evett, ivott. A Peresztrojka elnevezésű romkocsmában 5 gramm kokaint vásárolt a libanoni Kemálabduldzsámáltól, aki Pesten tanult a SOTÉ-n, a különleges péniszhosszabbítás tanszéken. Napközben, a saját arcoskönyvének a segedelmével, még két hetedik kerületi örömlányt vásárolt magának, egy-egy órára, ezeken a légyottokon az RTL Klub kutatási igazgatójának álcázta magát, mégpedig Ralfloren cuccokban és tornacipőben. 

A későbbiekben a Cukrosbácsi a saját arcoskönyvében nagyon kedves, vidám napoknak írta le a Budapesten eltöltötteket. A várost bulisnak, vendégszeretőnek látta, a magyar lányokat szépnek és odaadónak, azt pedig külön kiemelte, hogy a belvárosban vigyázni kell a földön fetrengő, kurvoid szociológus lányokra, hogy nehogy rájuk lépjünk, vagy egyszerűen ott rögtön szexuális viszonyt létesítsünk velük. A Zorbán médiaterrorizmusáról ő is hallott már, azt nagyon elítéli és a legjobb dolog a Földön a sajtos-tejfölös lángos. A Cukrosbácsi ezek után csókoltatta a magyarokat, egyben büszke volt arra, hogy Magyarországot újra felrajzolta a térképre. Megígérte, hogy ajánlani fog bennünket a többi milliárdosok figyelmébe, majd a fal felé fordult és elaludt.

(A mémért köszönet 2354. sz. Dózsa György Facebook Csapatnak!)

Az online Népszava végre megtalálta a legfontosabb témát a világon.

Tovább..

A túlzott rezsieljárás csökkentése

Be kell vallanunk, hogy a Fidesz kommunikáció egyik általunk kevéssé értékelt eleme a rezsicsökkentés meg a túlzott deficit eljárás ad nauseam tolása. Már lassan egybe is folyt a kettő a buta fejünkben (ahogy a cím is mutatja.) Szerény véleményünk szerint az ilyen kommunikáció azon túl, hogy egy idő után marha idegesítő, annak a veszélynek van kitéve, hogy ha egy pillanatra is, mondjuk nem csökken a rezsi, illetve nem kerülünk ki abból a bizonyos túlizéből, ahova a gyurcsányibajnai-féle gazdasági terror rúgta be szeretett hazánk hamvas testét, akkor  bizony megindul az instant szopás.

Ám ezúttal nem indult be. Sőt! Durranhat szerkesztőségünkben is a még meg sem nyílt trafikunk pultja alatt a Fidesz-milliókból vásárolt Dom Perignon is. Igaz, a „Brüsszel-ellenes kuruc szabadságharc” tematikus szál további kommunikálása a főgonosz az Európai Bizottság tegnapi bejelentése után némileg necces lesz, de nem is muszáj erőltetni, amúgy is mi itt a Tutiblognál csak lájtosan Merkeleztünk eddig is, mert igazából nyugatosak vagyunk, csak jól titkoljuk. 

Mindenesetre a csóró balos trollégáink nálunk jobban meg lehetnek lőve, mert ahelyett, hogy jól kibasztak volna az EU-ból, ahogy megjósolták, és a bombákat szóró Messerschmittek méltóságteljes zúgását Budapest ege fölött csak a légvédelmi szirénák törték volna meg, bizony most meg lettünk frankón dicsérve. Ilyenek, hogy példaértékű a foglalkoztatás (ezt mi is vissza tudjuk igazolni, ugye Finkelstein úr?), nőni fog a gazdaság a vártnál is jobban, ergó tök jól toltuk ezt az államháztartási hiány-balhét, és végre itt az idő, hogy belekezdjünk valami komolyabb cuccba is. Egyes „londoni fétiselemzők” (akik szerintem a „brit tudósok” egyik alfaja lehetnek) kb. odáig mentek, hogy az EU bekaphatja, de egyöntetűen azt mondják, hogy beért az unorthodoxia gyümölcse. Siker van na, hát nincs mit tenni, egész egyszerűen sikert ért el a Fidesz, a kormány, Magyarország, Magyarország Fidesz kormánya, a kormány magyar Fideszországa. Lehet ezt ragozni, de minek?

Ugyeugye? Mi már jó előre megmondtuk...

Szegény balos kollégáink ugyanis hatalmas intellektuális szaltóra készülnek, és már izgatottan várjuk, hogyan tudják letolni a „Good Is The New Bad” szlogenjét. Mert a mi kommunikációs hányózacsinkban ugyan most ott landolhat a túlzott-deficit fétis (Megalomán Mongúz kollégánk fel is sírt hirtelen, mert ez volt a kedvence), de mi lesz velük, hiszen kb. két éve tolják a „Matolcsy a gazdasági kudarc embere, akit még az EU is gyűlöl” szöveget? A plakátokon virító kaméleonszemű MNB elnök konkrét sikerét kénytelenek kudarccá magyarázni. Hát milyen válságot fog most megoldani a mi Gordonunk, ha NINCS válság, amit megoldhatna? Gyorsan ki kell találni valamit. Ma már azért volt pár gyöngyszem., melyből meggyőződhettünk, hogy a baloldal önmentegető és fideszgyűlölet hajtotta kreativitása végtelen. Például – ha nem tudnánk - Orbán a népet (a „nép” ezek szerint Bajnainak a bankokat és multikat jelenti) sanyargatta és megszorított a mocsok. Aha. Bezzeg ők aztán ilyent még hírből sem ismernek, és a Zorbán  képes volt szüzeket áldozni a Sátánnak (na jó, nem ezt mondták, de ez volt az értelme) csak azért, hogy kikerüljünk ebből a bagatell kis eljárásból. A szocialisták (önmeghatározásuk szerint) a fejlesztés és jólét szolgái voltak, és csak azért szállt el a deficit, mert olyan iramban száguldott a Pannon Puma, hogy böszme röptében magával rántotta a hiányt. Aha. Bezzeg a népnyúzó Orbanátor szűzlányok beleiben tocsogott (na jó, ők se ezt mondták, de mi kihallottuk a sorok közül) hogy kihúzta az országot ebből a végső soron totál relatív, jelentéktelen kis kakiból. A lényeg: a túlzott-deficit eljárás nem jelent semmit, csak egy formaság, egy butaság, amiért kár volt ennyit gürizni. Aha.

Az új panel úgy tűnik készen áll: Orbán mindenképp egy népnyúzó szemét (naná) és nekünk mindenképp szar MIATTA, ők meg a tuti jó fejek. Ennyi a lényeg. Ezt kell sulykolni, nem a rezsicsökkentést (ami azért még megmaradt). A hirtelen jött kommunikációs zavart hamar kezelni fogják, és visszaállnak a fasizmus versus demokrácia szövegre, ami meg a baloldal rezsicsökkentése. Mondjuk valljuk be nincs sok dolguk, hisz olyan elrugaszkodott baromságokat, amilyeneket ők szoktak, egy reklámkreatívokból összeállított csapat egy briefen összeállít félrészegen. Azért a zavart érezzük, mert azért tulajdonképpen a mocsokorbán meg a rohadtmatolcsy valamit jól kellett, hogy csináljon, ha valami jó történt, nekik meg szarul, ha eddig azért szívtunk miatta, mert ők voltak kormányon. Már kezdjük ugyan felfogni, hogy az Orbán sanyargatott, ők meg fejlesztettek és jólét volt, de azért a „sanyargatás sem volt hiába”, hisz az eredményt elértük, szemben az ő megszorításaikkal, amikkel meg nem.  Valamint az a fejlesztés meg csak nem volt olyan jó, ha emiatt kaptunk piroslapot, és eredményeként nem volt olyan erős az ország, hogy hipp hopp megoldódjanak a gondok.  

De hát nem volt jólét? Amikor már a Megyó is jólétileg váltott rendszert?  Hát nem fejlődött az ország? Hát nem hiszem el, hogy nem láttuk, hogy mennyire fejlődünk meg haladunk! Hogy lehetett ennyire vak Magyarország? Hogy gondolhatta kétharmadosan, hogy mi elkúrtuk, amikor nem is…

Ami meg a „gazdasági szabadságharcos kurucok” versus EU lemezt illeti, fanfárokkal vonulhat ki ebből a Fidesz, hisz Oli Rehn, az egyik egykori főgoni is el kellett, hogy ismerje a kormány teljesítményét. Ha úgy tetszik – bátor gazdasági kalózaink feltartóztatták a hömpölygő armadát. Csatát nyert a kormány, ez tény. Írjuk le megint (mert jólesik) sikert értünk el, és azért értük el, mert a Fidesz „igen megcsinálta” és nem „elkúrta.” Igen, igen-igen. De azért kár lenne hátradőlni, hisz egy év van még a választásokig. Azok, akik eddig se szerették ezt a kormányt, azok ezután se fogják csak azért, mert valami túlzott izét nem izélnek az izék. Egy év van a választásokig, és július elején valószínűleg már nikotinelvonástól tajtékzó dohányosokkal lehet megtölteni a reklámadóval ellehetetlenített RTL híradóját, akik nem jutottak hozzá a tigrisszofihoz. Ezt a csatát tehát a valóságban és kommunikációsan is megnyerte a kormány, de a háború java még bőven hátravan.

Tovább..

Cukorhegyi naplója

Se időm, se energiám végigolvasni a mainstream média „itt bulizott-e, nem bulizott-e itt, romkocsmázott-e, nem romkocsmázott-e” szenvedését cukkerbergügyileg, de már tényleg aggasztó mértékben lepik el a facebook falamat a ’melyik pixel gyanús az Erzsébet-hídon sétálós videó bal felső sarkában’ bejegyzések. Zukerberg itt volt, vagy nem. Ki a rákot érdekli? Én voltam már Aachenben, de nem cikkeztek róla. Pedig Európa vezető pornószínésze atomtudósa vagyok. Ott csinálok atommáglyát, ahol akarok. Antianyagot fingok.

Félreértés ne essék, mi, a Tutiblog szerkesztősége örökké hálásak leszünk Zuckerbergnek, hogy egy olyan felületet hozott létre, aminek köszönhetően nem kell barátokat tartanunk, elég felületes fácse-kapcsolatokban tengetni életünket. Ugyan zajlik az élet körülöttünk, (megszűnik a túlzottdeficit-eljárás, zenepavilont avatnak Agárdon, stb.), mégis elterelik a figyelmünket ŐK. AZOK! Ez az egész rettentően periférikus, de foglalkozni kell vele. Klikkszám. Ezért következzék itt Cukorhegyi Márk Magyarországi tartózkodásának naplója Tutiblog módra:

Kedves Naplóm:

Megérkeztem Budapestre.

Sok itt a köcsög, ezért tovább toljuk a reklámokat az oldalamon társkeresés-ügyileg. Rájuk férne egy dugás.

Voltam romkocsmában. Romos.

A Hortobágyon sok a birka. Beast jól érezné magát, de engem csak a bő gatyás ostorcsattogtatás fogott meg.

Nálunk a rendőrök ütik a niggereket. Itt miért nem ütik a mexikóiakat? Pedig ott viszik a telómat.

Felvilágosítottak, hogy nem szabad mexikóit mondani, és hogy létezik megélhetési bűnözés. Hál’ a bytenak, az oldalamon propaganda szólásszabadság van.

A Halászbástyán nincsenek halászok. Átbaszás.

Találkoztam bizonyos Mr. George Gattyánnal. Érdekes ötletei voltak a facebook átalakításával kapcsolatban. Tehetséges népnek tartom a magyart.

Forgóajtó. Gattyáné a facebook. Nem éretem, hogyan.

Bizonyos Mr. Klapka segítséget ígért a szituációm megoldására. Miért van nála kartonlap facebook felirattal

Vettem zálogházat, ezért újra enyém a facebook. Nem értem. A Balkánon kéne üzletelnem (pedig csak romkocsmázni jöttem), ott érthetőbbek a viszonyok.

Mr. Pataki is zálogházat adna a facebookért. Jégszívű üzletember.

Liba van eladó.

Vettem. Valami Hajdú Péter Beat Bate BÉT-től. Állítólag demokraták. Majd Baracktól megkérdezem. (tudtátok, hogy van róla elnevezett pálinka Magyarországon? Nagy a kultusza. Igazi demokraták.)

Elpusztultak. Nem baj, na. Iszunk rá.

Valami Szigetvári elkérte a mester-jelszót a facbookhoz. Nem adtam.

Obama asszisztense telefonált. Odaadtam.

Az erőspistát másnap is bánja a puha gyomrú kaliforniai.

Tovább..

Markó Iván türelme

A történet adott, végy egy Kossuth-díjas, világhírű művészt és egy szőkített hajú majmot. Markó Ivánt és hogy a fenébe is hívjákot, ezt a Gulyás Mártont. A probléma állítólagos gyökere 130 millió forint, melyet még tavaly kapott a Magyar Fesztivál Balett a rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalékból. A valós gyökere pedig ez a Gulyás gyerek, aki úgy viselkedik, mint Novák Előd egy jó kis antiszemita tüntetésen, aki népiesen nem tudja, hogy hányas a kabát. Markóék csapata Az ember tragédiáját táncolta el, ennek a végén érkezett Gulyás Márton és csapata, Gulyás kezében a megafonnal és úgy üvöltött szerencsétlen, hogy a szőke hajfestéke is belevörösödött. Én egyszerűen pofán basztam volna visszakézből a színpadra lépő provokátort, hiszen hiszek benne, hogy a színház szentély, az előadás pedig áhítat, melyet tiszteletben tartunk. Pláne tiszteletben tart egy színházi ember. 

Gulyás tiszteletlenségére, sértő magatartására, nézőt és művészt egyaránt leköpő féregségére Markó türelme volt a válasz. Nem dobta ki, nem verte le, nem köpte le. Azt mondta a késsel-villával enni nem tudó fröcsögő lumpennek, hogy beszéljük meg. Tiszteletem Markó Ivánnak. Gulyás Mártonról mind külsőleg, mind szellemiségében egy másik patkány, viselkedni nem tudó kétlábú, egy bizonyos Novák Előd jut az eszembe. Az is pont ilyen hangos tahó. Értem én, hogy a Krétakör nem kapott elég zsét állambácsitól és még az is előfordulhat, hogy tarhálniuk kell, szponzorokat keresni, esetleg pártrendezvényeken termelési színműveket előadni, csasztuska szóval, leninsapkában. Azt viszont könnyű belátni, hogy a Mercedes jobb autó, mint a Trabant, bár négykerekű mindkettő. Ez magyarra fordítva azt jelenti, hogy akár tetszik, akár nem: Markóék többet nyomnak a latban, mint Gulyásék. 

Még az is lehet, hogy Markó Ivánnak vannak cimborái a kormányoldalon és a Krétakörnek nincsenek szimpatizánsai arrafelé. Még az is lehet, hogy a Krétakör és rajtuk kívül jó néhányan több támogatást érdemeltek volna, az viszont biztos, hogy ezt Gulyás nagyon ügyesen évekre elbaszta. Kíváncsi vagyok, hogy a Krétakör, esetleg Schilling Árpád elnézést kér-e (nem). Talán egy kicsit, legalább icipicit elhatárolódhatna. Mert nem viselkedünk így még akkor sem, ha igazunk van. Pláne nem viselkedünk így, ha magunk is a színházban keressük a kenyerünket. Ha nevelést kaptunk szüleinktől, akik talán elmagyarázták, mit jelent az a szó, hogy tisztelet. Gulyás Márton remélem soha többé nem fog sehol sem a demokráciáról pofázni. Mert az nem azt jelenti, hogy a saját érdekünk védelmében megalázunk másokat. Az a nácizmus és a kommunizmus.

Tovább..

Őszöd-gate – Gyurcsány halott, de élvezi

Polgár legyen a talpán ki tisztán lát az öszöd-gate 2.0 ügyben! Egy biztos: a politikai értelemben hulla-merev Gyurcsány új esélyt kapott a sorstól. A Demokratikus Koalíció bukott vezetője már jó ideje próbálja ráalkudni magát valamelyik ellenzéki összefogásra. De sem az MSZP, sem a Bajnai-féle E2014 (az újratöltött SZDSZ) nem hajlandó bevenni őt a buliba. Mert többet vinne, mint hozna. Mert a nárcisz Gyurcsány csupán politikai balanszt lenne bármilyen kormányellenes erő hátán. Sőt, igyekszik mindenki kellő távolságba kerülni tőle. De most újra az őszödi beszéd a téma. Újraértelmeződik minden. És Gyurcsánynak ezzel az üggyel vagy sikerül rázsarolnia valakire magát (és akkor lesz parlamentben mentelmi jog 2014 után is), vagy nem. De egyedül már nem fog menni. Mert politikai halott. Így vesztenivalója sincs már.

Az öszöd-gate 2.0 ügy igen szövevényes. Talán már összefoglalni sem lehet, bár a múlt héten már megpróbáltuk. Jön egy politikai kalandor a DK-ból, Gyurcsány környezetéből, Bálint névvel, baloldali ifjúságpolitikai múlttal, aki bedob három keresztnevet, majd össze-vissza hablatyol a nála is nagyobb kalandor Eduardo Rózsa-Floresről. Ellentmondásokba keveredik, de továbbra is bizonyítékot ígér, hisz ő tudja, hisz ő a két szemével látta, hogy ki volt az, aki 2006-ban kiszivárogtatta Gyurcsány öszödi beszédét. (Megjegyzem ha előáll valamivel, akkor kezdődik az öszöd-gate 2.1 verzió) Aztán Fletó vezetékneveket is mond, is, miközben mindenki mindent tagad és mindenki mindenkit agyonszívat. Aztán mikor látszódna a fény az alagút végén, Bálint kilép a DK-ból. Sőt! Megnevezi Kiss Pétert is. Nos, most vagy egy rafinált forgatókönyvből készült filmet látunk lepörögni, vagy tényleg ekkora lúzer a baloldali ellenzék. A jövő úgyis eldönti. Ha Gyurcsány rákerül valamelyik összefogás befutó listás helyére, akkor jól sikerült forgatókönyv volt. Ha meg nem, akkor pedig bosszút áll néhány régi ellenfelén. Ő pedig leereszkedik a politikai temető legmélyebb sírjába.

Az öszöd-gate azonban tartogathat még néhány meglepetést. Eduardo Rózsa-Flores személye miatt. Ugyanis valakinek biztos eszébe jut majd, hogy Eduardo 2006-tól Jobbik lakossági fórumokon is fellépett. Sőt, az emlékezetes Chico filmben is megvallott zsidó identitása ellenére igen furcsa kapcsolatokat ápolt iszlamista szervezetekkel, amiről horvát lapok, illetve a magyar hitgyülis ATV is összeesküvés-elméleteket gyártott. 

Mindenesetre furcsa alak volt Eduardo Rózsa-Flores. Egykor baloldai aktivista, kádárista ügynök, majd Che Guevara-mániás költő, legvégül a délszláv háborúban a szélsőjobb számára is hőssé váló forradalmár. A MIÉP, illetve a Jobbik tábor számára egyébként Toroczkai László, a Jobbikkal szövetséges Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnöke csinált példaképet Floresből, mikor a délszláv háborúban Eduardo hőstetteiről tudósított a Magyar Fórumban, majd a marginális Magyar Jelenben. És ugye végül agyonlőtték szegényt, állam elleni szervezkedés vélt, vagy valós vádjával Bolíviában. Szóval tartogat még meglepetéseket a sztori. (Ráadásul az a kérdés még fel sem merült, hogy ha igaz Szabó Bálint hipotézise, akkor mi a fenét keresett ő maga, Eduardo hálószobájában?) Erről is vannak elméletek (mitöbb...), amiket itt kegyeleti okból nem osztunk meg.

Szóval elmélet van bőven. Megy a találgatás. Egy biztos, ha Gyurcsányt az elkövetkező hónapokban meglátjuk valamelyik parlamenti helyet biztosító ellenzéki összefogás farvizén, akkor valószínűleg ismét ő írta ezt a forgatókönyvet. És számára happy enddel végződött a sztori. Hisz a parlamenti képviselőség mentelmi joggal jár. Ő pedig megússza a börtönt. 

Tovább..

A svédek és a tolerantokrata diktatúra

Jelen sorokat enyhén ittasan írom, szóval kérem a koherenciavadász nyelvtannácikat, csukják be az ablakot. Nézzenek cicás képeket! Most politikailag inkorrekt szöveg jön. Buzizni fogok és zsidózni. Utóbbit nem, de ez jó hívó szó. Valami bűzlik Dániában Svédországban. A többségi toleráns társadalom épp nem tudja, mi a fasz van az agresszív kisebbséggel. Tolerantokrata diktatúrában és genderfeminoelnyomásban nevelt népeket üt a multikulturalizmus nevében szeretni való kiafaszom. Egy rendes konzervatív ilyenkor kér egy kávét, és hátradől "ugye megmondtam" alapon.

Egy több évtizedes projekt van széthullóban, miszerint a másság (bevándorlók, buzik, stb.) jó. Mert érték. Pedig a lófaszt! Ezek nem értékek, hanem döntések. A következményekkel nem számoló döntések. Ha én a cégemhez felveszek egy alkalmazottat, nem ő mondhatja meg, hogy mikor akar dolgozni, mit akar csinálni, mennyi pénzt kér. Én mondom meg, hogy 8-16 között itt vagy (-ebédszünet), ezt csinálod és ezért ennyi pénzt kapsz. Pont. Ha a kapitalisták megtehetik, a társadalom miért nem?

Ide akarsz költözni, kedves arab barátom, mert anyagi jólétre vágysz? Rendben. Itt a lányok spagettipántos felsőben járnak nyáron, elfogadott a házasság előtti szex, alkoholt iszunk, stb. És ha hozod a lányod, ő is ebbe fog belenőni. A fiad meg lehet, hogy buzi lesz. Ez a Nyugat!

Kedves Nyugat!

Ha androgün, érzékeny, lányos buzit nevelsz a fiaidból, miért csodálkozol, ha megverik a hetero arab férfiak? A lányoknál punci van, a fiúknál meg kuki. Tessék eszerint viselkedni.  Ha meg buzeráns vagy dugd/nyald a saját nemedet, mert le se szarja senki. Tényleg nem! De ne próbáld már elhitetni egy egész civilizációval, hogy a saját értékeinek (nemzet, büszkeség, család, kereszténység) megtartása és megkövetelése egyenlő az intoleranciával! Én mindig azt mondom, ha valamit csinálunk, azt csináljuk rendesen. Ha szólásszabadságot akarunk, beszélhessenek a nácik is. Ha női egyenjogúság van, akkor nem hajtom le a WC ülőkét. Ha jön egy bevándorló, akkor fogadja el, hogy a lánya házasság előtt meg lesz dugva. Mi itt Európában így csináljuk.

Európa nagy kérdése a következő évtizedekre ez lesz: Én toleráljam a bevándorlót, vagy a bevándorló toleráljon-e engem? 

Tovább..

Egyedül 2014

Bajnai Gordonnal összemontírozott, reklámszerepre áhítozó statiszták képei lepték el az óriásplakáthelyeket. Együtt - üzeni a szlogen, miközben a főszereplővé kiemelt Bajnai Gordonról szól az egész. Sehol egy Karácsony, Jávor, Juhász vagy egy Szabó. Gordon mosolyog bűbájosan, szemei a szebb jövőbe révednek: lesz, lesz, lesz! Lesz itt még IMF-Magyarország.

Miközben Bajnai szövetségkötésről és hasonlókról mantrázott, körbevette magát az LMP mórickáival, a júdáspénzért bármire kaphatókkal, és a Milla Juhászával, mára kiderült: nincs itt szövetség, Bajnai egyszemélyes mókája ez az egész, az egész történet róla szól, a pislogásáról, az állítólagos szakértelméről, a Hajdú-Bét ügyéről, a szakszervezeti vagyon szétlopásáról, feltétlen, és megalkuvó EU- és IMF-barátságáról, a nagytőke kiszolgálásról.

Bajnai ahhoz is gyenge, hogy saját politikát vigyen. Innen-onnan összelopkodott, összeollózott neoliberlizmus van leöntve erejét vesztett Orbán-ellenes szósszal, pislogva, nyökögve, erőtlenül előadva. Gyengesége karakterében is tetten érhető: egy erőtlen, nyámnyila, ránézésre a faszát a saját seggében hordó pasas, aki az első szigorú szemöldökráncolásra eliszkol a sarokba.

Bajnai ettől függetlenül nagyon veszélyes: a gyenge, de eltitkolt ambíciókkal rendelkező sunyi ember mindig veszélyes. Nem tudni, mit akar igazán, és kinek a nevében, csak az látszik, valamit leplezve, de nagyon akar. Bajnai Gordonról nem tudjuk kit szolgálna, de a jelek arra mutatnak, nagytőkés barátait, a pénz urait. Az esetlen milliárdos újra a magyarok pénzére pályázik.

Bajnai Gordont hiába emeli az E14 a központba, attól még egy erőtlen, tartalmatlan, üres KISZ-aparattcsik maradt. A one men showhoz ugyanis komoly ember kell. Bajnai Gordon azonban maradt, ami volt: egy gyenge, víziók és gondolat nélküli aparattcsik.

Bajnai Gordon vezetőnek is kevés.

Tovább..

Menj színházba és fogd a nyuszira!

Egészen biztos vagyok benne: ha Salman Rushdie ellen nem 1989-ben, hanem 2013-ban adja ki a fatvát a minden perzsák főnöke és iránytűje, akkor a Sátáni Verseket feszítővassal sem lehetne levakarni a bestseller-listák éléről és minden valamit magára adó hobbiliberális egy Rushdie kötettel a hóna alatt reprezentálna a tömegközlekedésben. Ami nem is lenne akkora baj (bár az Éjfél Gyermeki sokkal jobb), mert a mostanában a Szürke 50 Árnyalatát, az Alkonyatot, meg a hasonló szarokat zabálják, azoktól meg csak tovább hülyül az ember (a nő)... De 1989 még egy kicsit normálisabb és érthetőbb világ volt, ahol az ellenség is (viszonylag) normálisabb és érthetőbb volt. Földrajzilag szépen körülhatárolható határral, így atommal bármikor megszórható, illetve minimum sakkban tartható gonosszal. Most meg ezek a burnuszos, Rumcájsz-szakállas köcsögök terrorkodnak mindenhol, de azokból csak olyan kevés nem bír magával, hogy az összeset mégsem lehet lebombázni miattuk. Nehéz egyenlet, na. De tovább nem is bontogatnám eztet, mert a végén kiad ellenem valaki egy fatvát, ami hiába hangzik tök úgy, mint egy mézes sütemény, mégsem az.

2006-ban azonban már más szelek fújtak és egy teljesen ismeretlen dán lap hirtelen az európai közizgalom központjában találta magát, mikor leközöltek egy karikatúrát Mohamed prófétáról, ami igencsak pofátlan és profán dolog egy rendes muzulmán szerint. Érkezett is a menetrendszerű felháborodás, ami többnyire lángoló nagykövetségek képében jelent meg a fotöjben szörnyülködő európai kultúrember televíziójában és vele együtt a mindent eladó csodaszert már régóta nem kereső marketing-szakemberek szemében. Mert ha az iszlámisták felháborodnak valamin az biztos izgalmas (és kurva félelmetes is, mert ezek állat módon terrorkodnak), tehát látni kell, venni kell! Hoppá! És nagykövetséget sem kell mindig felgyújtani hozzá (egy idő után elfogynának), hanem elég megjelentetni egy sajtóetikára kevéssé adó napilapban egy kamuhírt, miszerint valamelyik iszlám közösség hihetetlenül fel van háborodva egy termék (színházi előadás, számítógépes játék, doboz marcipán, bármi) miatt és a legértéktelenebb szar is hirtelen a tiltott gyümölcs minden izgalmi faktorával rendelkezik. Mehet a shopping! (Ebben a kevéssé ismert, de remek blogban gyönyőrűen összefoglalta a jelenséget a szerző – kattintsanak a posztra!)

Nálunk meg nincsenek felháborodó iszlámisták, sőt, iszlámisták sem nagyon, akik meg vannak, azok annyira opportunisták, hogy képesek voltak elfogadni a meghívást és részt venni a Holokauszt Emlékközpont megnyitóján. Habár szeretett Ferencünk megpróbált ennek ürügyén is bekerülni a híradókba, de erről majd máskor. Szóval, ha nincsenek gonosz, burnuszos, szakállas, mindenféle fura dolgot művelő köcsög muszlimjaink, akiktől retteghetünk, akkor mi van? Kihagyjuk a félelmet, mint kreatív eszközt a marketingkampányból? Lónak a faszát! Van nekünk szélsőjobboldalunk, vannak nekünk buzeránsaink és ha félni nem is félünk igazán, gyűlölni világszínvonalon tudunk! Hurrá! Alföldi vs. Kerényi a Nemzeti Színházért! Előre a kultúra társadalmasításáért, a társadalom kultúrásításáért! 

Az egyik kretén (Alföldi), illetve a stábja nem volt képes anélkül színre vinni egy darabot, hogy a ne legyen tele minden újság az állítólag (és amilyen ostobák – tényleg) tiltakozó széljobber idiótákkal. És persze özönlött a nép. Tiltakozásul! Nem is a színdarabért! Ugyan! Tömött sorokban álltak a pénztáraknál a szellemi csirkefarhátért, mert minden egyes bemutató egyúttal egy Demokratikus Charta happening is volt. Faszán össze lehetett mosni minden mindegy alapon a „Dögöljön meg a rohadt buzi!” – féle kurucinfós tempót azzal, hogy a kormány nem kívánja meghosszabbítani a direktor mandátumát, ráadásként még volt valami előadás is. Bár minden tünti ennyire jó volna...

A másik kretén (Kerényi), önkéntes igazságtevőként, a természet egyensúlyának helyreállítójaként kitalálta, hogy akkor most visszabuzizik egy jót és ettől majd jönnek a népek százával, ezrével az előadásokra. Merthogy' „Végre nem lesznek buzik!”, s' azonnal beparkol a Békemenet a jegypénztárak elé. Legalábbis Imi ezt így képzeli. Mert ugye volt egy előadás a buzeránsokról a Nemzetiben (Angyalok Amerikában vagy valami ilyesmi. Sorozat is volt belőle amerikásban, de azt sem láttam, mert se űrhajó, se fénykard nem volt benne, akkor meg mégis mi a fenét nézzek rajta...), ami által a magyarság úgy meg lett szodomizálva, hogy most biztos van igény van a reheteroizációra. Legalábbis, ha alkalomadtán kettő perc összeszervezni az Andrássyra egy bulit, ahol lehet faszságokat óbégatni a  szivárványos zászló alatt vonulóknak, akkor a Nemzetibe is tuti eljönnek antibuzeránskodni. Lényeg, hogy legyen tömeg, minden más másodlagos!

Hahó!!! De az előadás az milyen??? Az érdekel még valakit??? Mert a magamfajta pirézeknek már rohadt unalmas huszadszorra is végignézni, ahogy mind a két csapat fogja a magaskultúrát és erőnek erejével lecipeli, lerúgja a lépcsőn az alagsorba, ahol mennyiségi (és ideológiai) alapon dőlnek el a minőségi kérdések. Ahol jegyre váró aktivisták sorainak hossza, vagy a fészes lájkok száma legitimálja ennek vagy annak a kurzusnak minden idiótaságát, giccsét, művészetnek hazudott politikai állásfoglalását és a jó művészet az, ami után össze lehet kacsintani: "Na, de jól oda lett mondva a náciknak/buzeránsoknak, he?!! Most biztos a guta üti meg őket, hahahaha!!!" Anyátokat!

Vidnyánszky Attila végül közleményben - nagyon helyesen - elhatárolódott a fogadatlan marketingesétől, így él a remény, hogy végre a színházért mehetünk majd a Színházba, nem tüntetni, tiltakozni, erőt mutatni, a politikai ellenfelünket bosszantani. Hajrá!

Tovább..

Kommancsok - 2573. rész

Ez nem csak olyan, mintha szappanopera lenne. Ez szappanopera a javából! A mi kis kiszalonnásodott zakójú húgyagyú elvtárskáink valóságshowja. Appartcsikok a homokozóban. De kezdjük az elején! Létezik egy Szabó Bálint nevű alak, aki egészen ma reggelig, amikor is a Heti Válasz friss száma napvilágot látott, arról volt ismert a magyar közéletben, hogy ő az szoci figura, akit seggbekúrtak. Megerőszakoltak, politikai okból. Történt ugyanis, hogy (nem függetlenül Gyurcsány Ferenc MSZP-n belüli országos térfoglalásától) némi tányércsörömpölés kerekedett az ószoci és az újszoci felek között a Vas megyei pártsejtben. 

Egészen konkrétan az Ipkovich György szombathelyi polgármester, vasi elvtársatyaúristen köré csoportosuló ószocik azzal vádolták meg a gyurcsányista újfiúkat, köztük Szabó Bálintot, a Fiatal Baloldal vasi elnökét, hogy 500 és 1000 forint közötti összegekért (édes Istenem!) vásárolnak meg a pártszervezetben Ipkovichék ellen szavazó új MSZP-tagokat. Szabó Bálinték mindezt tagadták, rágalmazási pert indítottak, ám szegény Szabó nem tudott elmenni a tárgyalásra tanúskodni, mert előző este az Ipkovichnak dolgozó Horváth Csaba, a megyei roma önkormányzat elnökének emberei az utcán elkapták és a sittes világban jól ismert módon a mihez tartás végett seggbekúrták. "A támadásról elmondta, hogy már másnap feljelentést tett a rendőrségen testi sértés és szemérem elleni erőszak miatt. Szabó hozzátette, hogy az erőszak megtörténtét orvosi látlelettel is tudja bizonyítani" - olvashattuk anno szegény Szabó Bálint beszámolóját többek között az Origo tudósításában. 

Bár, ha úgy vesszük, Szabó Bálint olcsón megúszta, hiszen látott már a kommunista párttörténet durvább belső leszámolásokat is, elég csak a jégcsákánnyal agyonvert Trockijra, vagy a Rákosiék által kivégeztetett Rajk Lászlóra gondolni. Egyébként 2004 tavaszán járunk, amikor Medgyessy Péter nagy útelágöozázázódáshoz érkezett és miközben a mosolygós tarzantestű miniszterelnök Varadérón meg Cannesban koktélozott és lóbálta a lábát a tengerparton, a még csak ifjúsági és sportminiszter Gyurcsány Brutus Fletó már javában készítette elő a párton belüli puccsot. Konkrétan az ifjúsági pénzeket a megfelelő helyre csatornázva (lásd Zuschlag-ügy) heccelte az MSZP körül sertepertélő fiatal szockókat, hogy álljanak mögé, mindenkinek meglesz majd a busás jutalma. Valószínűleg ezek a busás jutalmak hiányoztak két évvel később már nagyon-nagyon az államkasszából, amiért is Őszödön cinkossá kellett tenni az egész frakciót a lé kényszerű visszapótlásában (amit végső soron persze mi, buksifejű adófizetők tettünk meg az IMF-hitel kipengetésének formájában.).  "Nézzétek. A dolog az úgy áll, hogy a legrövidebb távon nincsen választás. Veres Janinak igaza van. Lehet még egy picikét itt teszetoszáskodni, de nem sokat. Gyorsan eljött az igazság pillanata. Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább. Nincsen." Ugyeugye, nem felejtünk!

De persze hogy hihette Fletó, hogy a vén szocikat örökre sikerült lenyomnia a klozett lukában? Maradt ott méreg, harag, indulat dögivel. A régi motorosok nem hátráltak, így hát Ferenc meg is kapta a büntit, amikor - és itt kanyarodunk vissza a Heti Válaszban megjelent mai leleplező interjúhoz (ami a baller mellébeszélők ködösítése ellenére tökéletesen egybevág az őszödi sztoriról eddig megismert összes részinformációval) -, szóval amikor is három ószoci, Szili Kati, Szekres Imre és Baja Ferenc 2006 nyarán felsétált a később a bolíviai rambózás közben agyonlőtt Eduárdo Rózsa Flores lakására (ezt kapd ki Horváth Ádám!) és Fletó megcumiztatása végett átadták neki az őszödi beszéd eredeti felvételeit. Közben a szomszédos szobában üldögélt Flores Tito nevű láncos kutyájával az ölében a két évvel korábban éppen az ószoci-újszoci perpatvar okán seggbekúratott Szabó Bálint, aki most kitálalt a Heti Válaszban. 

Habcsók a cukorszirupos manna tetején, hogy végül aztán nem ez a felvétel került adásba a tévészékház felgyújtásának előestéjén, hanem az, amit Fletó küldetett szét a motorosokkal, hogy megelőző csapást mérjen Szili-Szekeresékre. És legkevésbé sem mellesleg, hogy Fletó a közelgő jobbhorgot a maga javára fordítva némi titkosszolgálati szarkeverés árán terroristanácigyújtogató bandát csináljon a Fideszből, de ez már egy másik történet ugye. És a habcsók tetejére csöpögtetett törökmézre szórt színes tortadara, hogy Gyurcsány az azóta DK-s szóvivőjévé avanzsált Szabó Bálint Válaszos kitálalása előtt pár héttel megfenyegette Mesterházyékat, hogy ha nem veszik be őket is az MSZP-Együtt2014 gruppenbe, ő bizony elárulja, kik szivárogtatták ki az őszödi beszédet. Hát nem vették be. És lőn világosság...

Nem kell ide Barátok közt meg Maunika Show kérem, itt vannak nekünk a régi jó kommancsaink!

Tovább..

Nem vagyunk nácik és pedofilok sem

Annak idején, az egyetemen, érveléstechnika szemináriumon előjött egy példázat, mely szerint egy interjúban azt kérdi tőlünk a riporter, hogy igaz-e, hogy a hat éves fiunkkal hálunk. A kérdezett a lehető legrosszabb helyzetbe kerül ilyenkor. Ha üvöltve elkezdi tagadni, hogy ő ilyet sose csinált, bizony a nézők egy jó része azt fogja gondolni, hogy lám, milyen vehemensen tiltakozik a pedofil állatja. Ha azt kezdi taglalni a kérdezett, hogy egész életében a gyerekekért dolgozott, ő maga is öt kiskorú gondos apja, a nézők jó része azt fogja gondolni, hát persze, mindig is imádtál a gyerkőcök közelében lenni, te perverz disznó. Derék tanárunk anno felhívta a figyelmünket, hogy a közéletben, a politikában, a médiában, ha valakit tönkre akarnak tenni, gyakran ehhez a fegyverhez nyúlnak ellenfeleink, mert szinte lehetetlen kivédeni. Megmutatta nekünk, hogy egy ilyen szituációban az egyetlen helyes fegyver a visszakérdezés. Azaz: szerkesztő úr, honnan vannak ezek az aljas információi velem kapcsolatban?

Valakit ártatlanul pedofíliával vádolni a lehető leggusztustalanabb dolog a világon. Pont olyan, mint egy országot nácizmussal. És bizony az országnak nem adatik meg a visszakérdezés fegyvere, mint az egyetemi példázatban. Ahogy az is felesleges, hogy példákkal bizonygassuk, hogy nem utáljuk mi magyarok a zsidókat és cigányokat, mert a fenn említett ellentétes hatást érjük el. Nem kell előjönni a dalversenyek győzteseivel, a közélet, a tudomány, a művészet mindannyiunk által közkedvelt figuráival. Nekik kéne megszólalniuk a hazájuk védelmében, mert az hiteles lenne. Nekünk, magyaroknak csak a Gerendás Petike üldöztetése jutott, az üres színháztermével, meg a szar Lexusával, meg a szemenszedett hazugságaival. A másik oldalról az Echo Tv őrült műsorvezetőivel, a nemzetközi zsidó összeesküvések rémlátomásaival. Az igazság persze középen van, a csendes, békés úriemberek, polgárok között, azok közt, akik ismerik Márait vagy Kosztolányit. Akik gondolatban egyszerre köpik le Brüsszel Magyarországot nácizó bérpolitikusait, a jobbik náci hangulatot keltő bérhülyéivel. 

Martin Schulz ügyesen játssza az egyetemi példám riporterének szerepét. Először azt mondja, hogy Magyarország kormánya összeírná a zsidókat. Ezután azt mondja, hogy ezt nem mondta. De rajtunk marad a vérvád. Mert Nyugat-Európa a nácik elnyomását élte át, ezért nem akarja, hogy újra felbukkanjon   a régi ordas eszme. Ezt bizony nekünk értenünk kell. Mert Nyugat-Európa nem élte át a komcsik negyvenöt esztendős ámokfutását, csak arra emlékeznek, hogy a szovjetek a nácik ellen harcoltak és 1968-ban aki jó fej volt, Mao Vörös könyvét hordta a hóna alatt. Ezt bizony nekünk értenünk kell. És higgadtan kell érvelnünk. Mert nem vagyunk nácik, sem pedofilok. Most éppen mi vagyunk az európaiak a fehérek között.

Tovább..

Bajnait még a szakszik is rühellik

Beszálltak a szakszervezetek is kampányba. Miközben Bajnai, egy mérhetetlen politikai erő arcaként, sosem látott médiahátszelet kapva járja az országot, mégis úgy tűnik, hogy a szakszervezeti aduász Mesterházy kezébe kerül végleg. Hiába az amerikai lobbi, hiába a külföldről kapott milliók, Bajnai 2009-es megszorító programját nincs az júdás szakszervezet, amely megbocsátaná. Csak röviden: egy év alatt a közalkalmazottak 13.havi bérét vette el; csökkentette, vagy megszüntette a gyest és a gyedet; eltörölte a gázár- és lakástámogatást. Ami most a rezsiversenyben igen fontos lehet. A fájdalmas sor pedig bőven folytatható.

A hagyományosan politizáló, a hagyományosan széttöredezett és a hagyományosan szoci szakszervezetek nem kérnek Bajnaiból. Miképp is magyarázhatnák a dolgozók érdekvédelmét egy megszorító, szívtelen üzletember szárnyai alatt? No és a Hajdú-Bét ügyről, a megnyomorított kistermelőkről nem is szólva...

Némi politikai képzavarral élve: Bajnai és Mesterházy, mint két versenyszakács bűvöli most a nagyérdeműt. Ki főz könnyebben emészthető ételt? Kinek főztje lesz finomabb? Bár mindketten Gyurcsány-klónok (hiába is árulják mostanában el mesterüket), hisz mindketten abban a „bizonyos nyolc évben” kuktáskodtak. (Bajnai Gyurcsány gazdasági és fejlesztési minisztere, Mesterházy pedig államtitkára volt a sportminisztériumban). Abban az időben igencsak megfeküdte gyomrunkat a nem éppen Michelin-csillagos iskola főztje. Ma is tart a gyomorrontásunk.

Két kókler séf receptje közül választhat ma az ellenzéki polgár. Bajnai vagy Mesterházy. Egyik kutya, másik eb. De egy dologban egymás szakácskönyvéből puskáznak. Valahogy így: „Végy egy adag gyűlöletet! Irányítsd azokra, akik dolgoznak! Kritizálni ugyebár mindig könnyebb, mint cselekedni. Okkal-joggal (vagy nélküle), de a magyar egyébként is hajlamos a panaszra. Menj, s árulkodj Európa-szerte! Kürtöld tele a nemzetközi sajtót! Hadd bizonytalanodjon el az egyébként is nehéz helyzetben született magyar. Majd ígérj nagyobbat, mint amit a kormány tesz! Íme, el is készült az ellenzék boszorkánykonyhájában a liberális és a szocialista kampányrecept.”

A gyűlöletkampány sokakat elbizonytalanít. A média csatornái által uralt információs társadalomban nem új keletű eszköz a manipuláció. A lejárató kampány képes erodálni egy személy, vagy egy csoport pozitív imázsát. De a receptnek van még egy, a sorok mögött olvasható része. Ki tud több baloldali érdekvédelmi szervezetet maga mellé állítani. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ), az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége (ASZSZ) és a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) május elseje óta fúzióra szeretnének lépni. Aztán pedig választanak. Kit támogassanak baloldali jelöltként.

Innen, a lelátóról jelentjük: egy-null Mesterházynak.

Tovább..

A csalódott fideszes mint balos adu

A baloldal gőzerővel kampányol. Egyre másra jönnek elő a „csalódott Fideszesek” akik tetszőlegesen , de jellemzően az Együtt 2014-et választva, valamelyik épp aktuális kormányváltó demokrata formáció mellé állva fingatják a fasiszta Orbánt. L. Simon László testvére után jönnek a „fideszes állatorvosok” a „nem bírtam tovább” apparatcsikok, akik rögtön hősökké is vállnak a balmédiában. Kik ők? És kik a valódi „csalódott fideszesek?”

Valószínű, hogy a „csalódott Fideszes” leginkább nem más, mint egy újabb propaganda találmány. Két jól körülhatárolható csoport formálja ugyanis a véleményt ma Magyarországon. Vannak a fideszesek (azaz a mi fajtánk). Fiatalok és idősebbek: hatvanas nemzeti érzelműek, amerikai republikánus konzervatív fanok, klasszikus nemzeti liberálisok, vallásos környezetből jövő ifjak. Ők a jobboldali vélemény-elit, akik mindennek nevezhetők, csak csalódottnak nem. Ha néhol kritikusak is részletkérdésekben, és ha nincsenek is kifejezetten lenyűgözve a 2010 utáni kormánytól, elismerik erejét, lendületét és azt a teljesítményt, amelyet a nem éppen egy ideálisá fokozódott nemzetközi helyzetben mutatott. Vannak ezen kívül olyanok, akik ezt a kormányt rezsimnek nevezik és atomholokausztos-zombis-agyzabálós, botozós-barnaesős-emigrálós, sithlovagos-halálcsillagos-birodalmas Világvégét vizionálnak. Ők megint csak mindennek nevezhetőek, így csalódottnak is, viszont fideszesnek a legkevésbé sem. Az ATV-Klubrádió–NOL–Index vonalon ez pláne bajos lenne. A csalódott fideszes tehát egy furcsa, rejtőzködő állatfajta lehet, aki valószínűleg arról ismerhető fel, hogy mindig mindenkivel nagyon egyetért, miközben a lelke mélyén senkit se szeret. És többnyire Budán lakik.

Ha azonban Schiffer, Bajnai, Mesterházy és Fodor Gabi egyszerre mondják, hogy létezik, el kell hinnünk, hogy valójában igazat mondanak, még ha ez nehezünkre is esik. Be kell látni, hogy bizony lehetnek valódi, hús-vér csalódott fideszesek is, akik most komolyan gondolkoznak azon, hogy leváltsák a nemzeti együttműködés rendszerét, amiben csalódtak, és amit három éve tapasztalnak maguk körül. A csalódott fideszesek nem szimpla lábbal szavazók, akik majd jól otthon maradnak jövőre ama bizonyos tavaszi vasárnapon, és úgymond átadják a döntést a náluk elkötelezettebbeknek. A baloldal háza táján a csalódott fideszesek tömegeitől ennél sokkal többet remélnek. Számukra nem holmi passzivizálódó bizonytalan szavazóról van szó, hanem egyenesen dezertáló hadosztályokról. Családapákról, anyákról és fiakról, akik bár most nyomatják a fideszességet, valójában a baloldal ötödik hadoszlopa, akik majd azon a bizonyos vasárnapon örökre átrajzolják Magyarország választási hegy és vízrajzát, és a Lajtáig tolják a jelenleg a bal-jobb választóvonalat. Pontot tesznek ők, a csalódott fideszesek, a gaz Orbán uralmára, ugyanis józanul, racionálisan, viktoriánus érzelmeiket háttérbe téve, és demokratikus keblüket felszítva belátják, hogy az igazi korszakváltást a T1000-es higanygordon megválasztása jelenti, akit ugyan szétcsűrt 2010-ben egy shotgunnal az Orbanátor, de szerencsére újra összeállt a demokratikus cseppekből, és most search and destroy üzemmódban védi a demokráciát, az európaiságot, értékeinket, családjainkat és a foltos pandamacikat. A csalódott fideszesek „swing voter” tömegek, akik most majdnem 40%-on sunnyognak a közvélemény kutatásokban, és most azon filóznak, hogy Bajnai mögé állva váltsák-e le a Zorbánt, vagy Mesterházy talpasai közé vegyüljenek népi szolidaritás alapon.

Léteznek ilyen emberek, és két típust tudunk elkülöníteni: egy nagyon nem szimpit, meg egy tőlünk annyira nem is távol állót. Foglalkozzunk az elsővel, a totálisan antipatikus újgazdag szomszédunkkal (Újabb dekonspirációs morzsa, avatarjaink mögé belesni kívánó oknyomozóknak.) Ő, a XII. kerület (Na? Langyos, langyos…) mindenkori politikailag mérsékelt ám magánemberileg szélsőséges faszfejének tipikus esete. Ő az, aki a füvünkre szaratja a kutyáját, ráhajt a kocsival a virágainkra, feljelent a jegyzőnél az átlógó barackfa-ág miatt, elállja a sort a CBA-ban, beparkol a helyünkre a batár kocsijával, üvöltözik, dudál, jön-megy. Mindennapi koegzisztenciánk is ilyen szépségek jelzik, miközben mindig rohadtul formálja a véleményt az utcában, a plébánia előtt, ahova az asszonyt viszi parfümpróbára. Hangosan osztja az épp aktuális „ellenzéki” azaz „független” dumát, amit főleg az olyan „polgári társadalmi eseményeken” tesz meg, ahova reprezentációs szándékkal tolja be a pofáját. Mivel pénzeli a templomtető javítását, így az Atya sem paterolja ki a templomi közösségből, a gyerekek is úgymond rendesen tolják az elsőáldozás-bérmálás-konfirmáció-baar mitzvah vonalat anélkül, hogy minimális közük lenne az egészhez. „Liberális” nézeteit nem is győzi ezen fórumokon is hangoztatni, lehetőleg kiakasztva a jámbor jónépet, akinek ugyan nincs pénze az eklézsiára, de szeretne hinni valamiben.

Természetesen emberünk politizál. 4 éve ő volt a legnagyobb Gyurcsány-ellenes, most meg a legnagyobb Orbán-ellenes agitátor. Mert ő az örök megmondó, akinek ha kicsi ideje lenne, simán lehetne miniszter, sziniszter, elnök is. Amúgy hatalmas „ellenzéki” az igazság felkent bajnoka, hosszú és uncsi családi sztorikkal arról, hogy őt mennyit csesztették a kommunisták meg a nácik, és épp emiatt tudja, hogy a demokráciában, ahol a saját erőből, blablabla. Ezért így helyi szinten (képviselőtestület, önkormányzat és egyéb sóhivatalok) naná, hogy jelen van. Ha Nokiás doboz, akkor az „jár neki” ha trafik, akkor meg az. Ő mindig ott van, ahol valakik valamit osztanak valakiknek, és természetesen neki mindig járt is a „kondérból” egy jó cupákos adag. Elvégre honnan lenne pénz a templomtetőre, a hatalmas járgányra, a naponta fodrászhoz járó, húsz évvel fiatalabb harmadik asszonyra, és az ehhez hasonló luxuskiadásokra? Lefittyed a szája beszéd közben, ami miatt tökéletes nyilatkozattevő, mindenkit ismer, és mindenkivel „haver” amitől tökéletes politikus, csakhát' civilben épp szimplán egy idegesítő barom. Na most neki elege lett, mert nem kapott trafikot az asszony, meg amúgyis leálltak a Nokiás dobozokkal. Nem ér semmit kb. a jól bejáratott haveri hálóval, és a „fideszes” lóláb is egyre jobban kilóg, amióta elvárások is társulnak hozzá, nem csak a szájtenisz.

Nos, ha ő kell Bajnainak, kérem is, hogy vigye magával lehetőleg a környékünkről is! Költözzenek EGYÜTT (stílszerűen) saját kis lakóparkba és szarassák egymás kutyáját egymás gyepére. Jelentgessék fel egymást, miközben reggelente meg úgy általában méregessék felsőbbrendűen is egymást. Menjenek együtt templomba a Szigetvárival, és méregessék egymás csajait a kijáratnál. Játsszák az eszüket egymásnak, de közben nézzék is le egymást, majd verjék át egymást napi szinten, hogy amikor együtt buknak, majd jól egymásra mutogassanak megint, hogy ki kúrta el. Méregessék egymás batár kocsijait, übereljék egymást, majd anyázzanak a keréknyomok miatt, amit a másik pázsitján hagytak. Hallgassák egymás családi életét, és anyázzák egymást. Tök jó lenne így, de tényleg, egy Bajnai lakóparkban. Nekik is, de legfőképpen nekünk tuti.

Tovább..

De semmi buzulás! Buzulás az nuku!

Egyre több jel mutat afelé, hogy korábbi posztunk jó eséllyel indul a Szürke Kardigán Díjért. A Bajnai-projekt él, lélegzik, köztünk jár, a Mesterházy meg messze nem olyan okos és ambiciózus  mint azt hittük vala és a helyzet már-már annyira egyszerű, mint egy szerződéselmélet. Eldöntetett: itt már nincs helye az egyénieskedésnek, csak az összefogásnak, mert a legfőbb jó tulajdonképpen egyenlő a legfőbb rossz elkerülésével, ami nem más, mint az Orbán-rezsim fennmaradása. A 2014-ben a választás már nem a különféle elképzelések és víziók versengése és megmérettetése lesz, hanem egy végső háború, az utolsó nagy csata, egy apokaliptikus küzdelem, ahol a kormányzati hatalomban testet öltött Legfőbb Rosszal (Summum Malum) szemben a Legfőbb Jó (Summum Bonum) áll. A gonosz Kaiju nem politikai ellenfél, hanem legyőzendő és elpusztítandó ellenség, és ebben a küzdelemben félre kell tenni a belső vitákat, félre kell tenni azt, hogy tulajdonképpen már az alapfeltevéseknél sem értenek egyet semmiben az ellenzéki összetevők, hiszen a legfontosabb a Köztársaság exorcizálása a gonosztól. 

***

De semmi buzulás! Buzulás az nuku! – szólt oda anno Karácsony Gergely az MSZP-nek, de persze csak torrentei értelemben. Mert mint kiderült, ettől még kiverhetik egymásnak. Csak, hogy oldják a feszültséget, amíg várnak a kormányváltásra, mert ez a legrosszabb az ellenzékidemokrata szakmában. A várakozás, hogy történjen valami. Nincs mese: le kell tolni a gatyát és előkapni az ellenzéki szerelem attribútumait, hogy kezdetét vehesse a Nagy Októberi Szoci... Nagy Ellenzéki Összefogás. Mert nem csak az unalmat, hanem az Orbánt is űzni kell, a demokráciát meg fel helyre kell állítani! Ez most a legfontosabb, még a Nagy Elmélet alapján megvalósítandó liberális földi paradicsom pontos meghatározása is másodlagos!

Azért férfiasan bevalljuk, hogy nekünk is kicsordult egy könnycseppünk, ahogy Marverick és Iceman összeölelkezett a Top Gun végén ahogy Mesterházy és Bajnai összefogott. J. Michael Straczynski is megfogalmazta a Babylon 5-ben, hogy az értelmes lét harmadik feltétele az önfeláldozás képessége. Bajnai és Mesterházy is beáldozta a személyes ambícióját (hehe), azaz hogy egymagukban tolják a szakadékba Orbán rendszerét, és összefogtak a Nép és a Jogállam érdekében. Bajnai ráadásul magával hozta a dagadt buzikat a zöldeket, hiába nem szeretik őket ebben az utcában.  Zöldek, liberálisok, szocialisták, szociáldemokraták és kommunisták, neobokrosisták együtt Orbán ellen, és csak azért mert ők úgy akarták! Hejj!

Elméletben rendben is vagyunk, de hogyan fog ez kinézni a gyakorlatban? (A baller oldalon mindig itt kezdődnek a bajok) Közös kampány, közös jelöltek, közös miniszterelnök jelölt. Az elsőt viszonylag zökkenőmentesen meg lehet valósítani. Felírják néhány papírlapra, hogy az Orbán egy geci és kiplakátolják. Done. A közös jelöltekkel már lesznek bajok, mert túl sok erős emberre jut túl kevés listás hely, ráadásul helyi jelöltet ellenzéki sikerrel kecsegtető választókerületben is csak a jól beágyazott MSZP adhat. Wannabe millás, párbeszédes, hahás ellenzéki jelölt Budapest belső kerületein kívül sehol nem nyerhet. De inkább még ott sem. És az összefogókat azon a listán kellene kompenzálni, ahova alapból nagyobb (szocialista) túljelentkezés van, mint az ELTE bölcsészkarára. Érdekes kérdés, hogy hogyan lesznek meggyőzve az Orbán elleni Nagy Ellenzéki Összefogás történelmi szükségszerűségéről a listán parlamentbe vágyakozó szocialistákat, és EP mandátummal sem lehet mindenkit megvigasztalni.

A harmadik tétel, a közös miniszterelnök-jelölt, még izgalmasabb kérdés. A tutiblog belpolitikai műhelyének álláspontja szerint az a rendkívül vicces helyzet állt elő, hogy erről a kérdésről Orbán fog dönteni. Amennyiben tényleg sikerül érzékelhető mértékben elmozdulni a gazdasági holtpontról, valamint a túlzottdeficit-eljárást megszünteti az Európai Bizottság (és nem kér egy másik rekettyést), akkor Bajnai válságkezelői tudására felépített blöffkampány a tökéletes érdektelenséggel találkozna. Ekkor léphetne a színpadra Mesterházy, aki nyíltan felvállalhatná politikai kormányzást, és az úgynevezett jogállami helyreállítás nevében  a Fidesz minden szintről történő kitakarításának ígéretével kampányolhatna. 

Nyitott kérdéseket mind a két forgatókönyv tartalmaz. A legfontosabb az: hogyan lesz ebből többség? Mert hiába jött létre a Jobbik által is szorgalmazott technikai nagykoalíció, amiből pont az ötletadó széljobb maradt ki, továbbra sem látszik esély a győzelemre. Egy-két kivételtől eltekintve a haladás-ellenes erők sorban nyerik az időközi helyhatósági választásokat, sőt, a többséget a még 2010-ben is szocialista erődítménynek számító helyeken is simán hozzák. És habár a Fidesz roppant előzékenyen mindent megtesz az ellenzéki sikerért, a hülye magyarik csak nem akarják jobban kedvelni az ellenzéki olajfát adó pártokat és pártocskákat. Noha szívesen nyernénk némi pénzt azon a fogadáson, hogy egy esetleges Bajnai miniszterelnökség esetén a ciklus felénél már meg lenne gyurcsányizálva a névadó, jelen állás szerint ebből még ellenzéki győzelem sem lesz.

Tovább..

Most már biztos, hogy maradunk

Mármint a túlzottdeficit-eljárás nevű EU-s csodában. Történt ugyanis, hogy tegnap is kaptunk egy számot a magyar gazdaság valódi (!!!) helyzetéről, ami napnál világosabban mutatja az orbáni unortodox gazdaságpolitika tarthatatlanságát. Már az is sokkoló volt, amikor három hete megtudtuk, hogy az EU átlag 4,0%-hoz képest Magyarország egy botrányosan szar 1,9%-ot tudott csak összehozni a 2012-es GDP-hez viszonyított államháztartási hiányban. Azután jött tegnapelőtt a rémálom, amikor kiderült, hogy az első negyedévben egy bagolyköpetre sem méltóan alacsony első negyedéves 1,7%- inflációt sikerült gründolni (40 éve nem volt ilyen béna az ország). Erre puff, tegnap kiderül, hogy a bruttó hazai termék az első negyedévben 0,7 százalékkal nőtt a múlt év negyedik negyedévéhez képest (franciák csökkentek, németek stagnálnak). Ez már a hazaárulás határát súrolja! Mi lesz még itt? Ha idén még az időjárás is kedvező lesz, és a mezőgazdaság nem lefelé, hanem felfelé húzza a GDP-t, én komolyan sírva fakadok.

Most már biztosan kijelenthetjük, hogy még annyi jó modor sem szorult Orbánba, Matolcsyba és ebbe a nyikhaj Vargába, hogy ne nehezítsék feleslegesen szegény jó Ollie Rehn komisszár úr dolgát, amikor ki kell majd izzadnia az indoklást, hogy miért is kell maradnunk a szamárpadban. Felfoghatnánk végre, hogy ez nem európai viselkedés!

Az ország 2010 óta tartó gazdasági vakvágányra terelése helyett példát vehettünk volna az európai értelemben vett Görögországról és az európai értelemben vett Romániáról, akik európai értelemben vett megoldásokat választottak az európai értelemben vett államháztartási problémáikra. Mennyivel ésszerűbb már? Az elmúlt 30-40 évben is mindig, mindenhol bevált!

Tovább..

Gordon, a libások pénzét te loptad el!

Vicces fiú ez a Gordon. Azon túl, hogy olyan embereket vesz be a csapatába, mint a Fidesz székházát elfoglaló Sirály-közösség hangadói, akik a német baloldal napilapjában az egész országot, beleértve a Gordon vágyálmaiban szereplő szavazók tömegeit is, egész egyszerűen lenácizták, most gúnyt űz a Hajdú-Bétnek beszállító libatenyésztők tragédiájából is.

"Úgy tűnik, hogy valójában - ha vicces akarnék lenni - az én fellépésemnek köszönhető talán ez a harmadik kártérítés is, még ha ezt az Orbán-kormány is csinálja. (...) A 200 millió forint nem egy olyan összeg, amit korábban ne adhattak volna segítségként a Hajdú-Bét Rt. károsultjainak" - mondta vicces Gordon egy hete Vásárosnaményban, ahol szövetsége, az Együtt 2014-Párbeszéd Magyarországért nevében kampányolt. Kijelentette, hogy nincs oka bocsánatot kérni, mivel nem felelős a gazdák káráért (és egy életre való megnyomorításukért, közülük kilenc ember haláláért - tesszük hozzá). "Nem vezettem a Hajdú-Bétet, igazgatósági tagja sem voltam a cégnek, hanem az egyik tulajdonos, a Wallis Zrt. képviselője voltam, ezt a pozíciót is akkor kezdtem el betölteni, amikor a Hajdú-Bét már nagy bajban volt" - állította vicces Gordon, aki szerint 10 milliárd forint értékű beruházással próbálták életben tartani a céget, ez azonban csak három évig sikerült. "Az ázsiai madárinfluenza, a forint hirtelen erősödése, a minimálbér radikális megemelése és a Bábolna 35 milliárd forintos állami "kitömése" volt az okai annak, hogy a Hajdú-Bét nem volt képes tovább versenyezni és összedőlt" - magyarázkodott. Ez a mi szép reményű Humor Heroldunk tegnap az ATV-ben tovább emelte a tétet. "A Wallis nem hátrált ki a Hajdú-Bét mögül, hanem az utolsó pillanatokban is százmilliókat tolt bele a cégbe, hogy a munkahelyeket megmentse” - szajkózta.

Félretéve azt a még Szigetvári Richelieu Viktortól is merész kommunikációs panelt, amelyben Gordon immár sokadszorra arra fogja a Hajdú-Bét csődjét, hogy az első Orbán-kormány elviselhetetlen magasságokba (26 ezer forintról 40, majd 50 ezer forintra) emelte a Hajdú-Bét Bajnai Leoncio rabszolgatelepein dolgozók  kötelező minimálbérét (és ez az ember szeretne egy országot boldoggá tenni), ki kell jelentenünk: Gordonék egész Hajdú-Bétes magyarázkodása szemen szedett hazugság. Épp a Magyar Hírlap szerdai száma foglalta össze prímán Budai Gyula elszámoltatásért felelős kormánybiztos jelentését az ügyről. Az egymás mellé rakott tényekből (azokat tessék inkább cáfolni Richelieu!) kiderül, hogy a Hajdú-Bét leányvállalatából, a Novofarmból közvetlenül a csőd előtt, azaz 2003. január 1. és 2004. január 21, között összesen 3,1 milliárd forintot vontak ki a tulajdonosok és a vezetők. 

A Bajnai Gordon irányította Wallis Rt. a Hajdú-Bétnél és leánycégnél, azaz a Novofarm Rt.-nél is közvetlen irányítást gyakorolt. Nem felel meg tehát a valóságnak Bajnai állítása, hogy mit sem tudott a Hajdú-Bét dolgairól, mert a közvetlen irányítás gyakorlatilag operatív irányításnak felel meg. Ezt támasztják alá a Nemzeti Nyomozó Iroda által végzett tanúmeghallgatások is, amelyek során a Hajdú-Bét egykori vezetői egybehangzóan azt állították, hogy a cégnél meghozott döntésekre központi utasítást kaptak. Például arra, hogy importáljanak Thaiföldről 339 tonna csirkehúst, miközben az itthoni gazdáknak nem fizettek továbbá a madárinfluenza már pusztított Ázsiában, s a főállatorvosnak is kifogásai voltak a szállítmánnyal kapcsolatban. (Ennyit Richeliuék madárinfluenzás meséjéről.)

Tessék csak végigolvasni a cikket! Szép kis csődbűntett kerekedik ki belőle, hiszen kiderül: javában folyt a Hajdú-Bét ingatlanjainak átjátszása és százmilliók utalgatása a Bajnai-cégbirodalom hazai és off-shore tagjai között, hogy mire a felszámolásra sor kerül, már egy peták se maradjon a szerencsétlen libatenyésztőknek, akik 2003-ra már hatmilliárd forintot követeltek hiába Gordonkáékon.

Még egyszer: Bajnaiék tehát 3,1 milliárd forintot szivattyúztak ki a Hajdú-Bétből közvetlenül annak csődje előtt. Úgyhogy Gordon ne vicceskedjen, hanem igenis kérjen bocsánatot attól az ötszáz libatenyésztőtől, akit szándékosan átvert és kifosztott. Különösen annak a kilenc tenyésztőnek a családjától, aki a totális ellehetetlenülés elől a halálba menekült. 

Miközben mi, adófizetők újabb 200 millió forintot dobunk össze, hogy új életet kezdhessenek a Hajdú-Bét tönkretett libás beszállítói, addig Gordon a tőlük ellopott pénzt olyan zseniális pofák pénzelésére költi, mint a minden magyarban nácit látó és a németeket ellenünk hergelő sirályos hülyegyerekek. Tényleg ott tartunk, hogy egy ilyen alak a börtönudvar focipályája helyett a magyar politikában is labdába rúghat?

És ha már sajnos mégis itt tartunk, idemásoljuk azt az anekdotát, miszerint ennek a mostanában nagyon vicces, de állítólag sokszor üveges szemmel magába hulló Gordonunknak az idős nagymamája egy évekkel ezelőtti, tágabb körben szervezett családi ebéden azt mondta: "Add vissza a libások pénzét Gordon, az a te bajod!" 

Hát Gordon, magyarázhatsz marhaságokat Richelieuval, de ténykérdés: a libások pénzét TE LOPTAD EL!

Tovább..