2013. október 31.

A legdurvább kampány


A szakértők, elemzők, politológusok előre megmondták: a mostani lesz az eddigi legdurvább kampány. És tényleg az lett. Bemászás pártszékházba, a miniszterelnök hungarocell fejével való focizás, hamisított videó, transzparens a Lánchídon a címerünk előtt és tudjuk, hogy ez még csak a bemelegítés. A sajtó jobbról és balról is úgy kezeli a kérdést, mintha ez a pártok ügye lenne, a történteknek pedig csak a különböző pártokra és azok népszerűségére lenne hatása. Pedig mindez a mi pénzünkből, a mi bőrünkre, de az ő hasznukra megy. Ezek a húzások, bár nincsenek jó hatással a demokráciára, némelyik megmozdulás egyenesen bumerángeffektussal pont az ellentétest hatást éri el, mégis leginkább bennünket, a választópolgárokat tipornak és aláznak, ráadásul pártállásra való tekintet nélkül. Persze a különböző akciók mögötti píárosok, szakértők, megfejtők és spindoctorok valószínűleg büszkék magukra és elégedetten tartják markukat a megrendelőjük felé a busás fizetségükért, mégis megsértik mindannyiunk tisztességét, a demokráciához való hozzáállásunkat. Eltűntek az elvek, eltűntek a politikai hitvallások, eltűntek a megváltó tervek, eltűntek a társadalmi viták. Maradt a hamisítás, az acsarkodás, a magánélet hánytorgatása. Nem vitatkoznak a pénzünkből ezek a magukat politikusnak mutató lusta pénzvadászok, csak gyalázkodni tudnak. Mint egy külvárosi lepukkant csehó részeg és lumpen művagányai.


Amikor megtörténik az adott „gerilla kampányelem”, a szakértők komoly arccal elemeznek a médiumokban, elhatárolódnak, megvédenek, különböző népszerűségi adatokra hivatkoznak. Pedig az elkövetők az ebédlőasztalunkra szartak. A tiédre, az enyémre, az övére, mindannyiunkéra. Nekünk kéne azt mondani: álljatok már le, ebből nem kérünk. Hiszen ezt tennénk akkor is, ha a templomban, imánk közben valaki egy jó hangosat böfögne, mélyen és gyomorból. Tudom, hogy nem illik ezt gondolnom, pláne leírnom, de egyenesen várom, hogy valaki a fentebb említett gusztustalan kampányelemek elkövetői közül legalább egyet jól pofán verjen az utcán. Hogy végre azok, akik visszaélnek a türelmünkkel, a demokráciába vetett hitünkkel, azok végre megértsék: van egy határ. Igaz, az emberek rég nem jelezték a politika felé, hogy létezik ez a képzeletbeli vonal. Hogy azt gondoljuk a választások, a kampányok igazából értünk vannak, ezért áldozunk rá annyit az adóforintjainkból. Hogy azt gondoljuk, hogy megoldási javaslatokkal, oktatási, egészségügyi, gazdasági tervekkel tessenek bennünket meggyőzni, a jelöltek pedig legyen becsületes, tiszta emberek. Ennek pont az ellenkezőjének vagyunk tanúi. Mindennek a következménye pedig az az egyre szélesebb réteg, mely magasról tesz a politikára. Ami egyenesen a demokrácia ellensége, hiszen mi lennénk az igazi ellenőrző hatalom. Mi a választó polgárok, akik figyeljük a politika alakulását, a különböző érveket és ellenérveket. A kutatások szerint a társadalom fele már kiábrándult. Minden második ember azt gondolja, hogy nem kér ebből a huncutságból. A videóhamisítók és tettestársaik, a zorbánfejjel focizók mind-mind embereket tántorítanak el a demokratikus jogaiknak gyakorlásától, attól, hogy gyermekeik, unokáik sorsa felől felelősséggel döntsenek.

Még várnak az emberek. De előbb-utóbb ráeszmélnek, hogy a leküzdhetetlennek tűnő hétköznapi problémáik igenis összefüggésben állnak az efféle politikai cinizmussal, mohó és primitív haszonleséssel. És akkor járhattok majd mind tucatnyi testőrrel és páncélautón. Pár év múlva pedig csak úgy nézhetitek a Parlament épületét, mint bármelyik turista. Messziről és kívülről.
Tovább..

A radikálértelmiségről


Elszarta magát Szörmóksegg, és csatlakozott hozzá Savanyújóska is. Az asszonyt a rendetlenséggel, meg a pecsétes inggel, a liberálist a székely autonómia ügyével lehet seperc alatt felidegesíteni. Csodálkozhatnak persze az ideológia-történetben jártasak, hogy hát egy ilyen liberális ügy, mint az autonómia, mégis hogyan képes ekkora indulatot kiváltani a liberális értelmiségből?

Az autonóm egyén igényét egy königsbergi filozófus fogalmazta meg, aki szerint a felvilágosodás kilábalás az önmagunk okozta kiskorúságból. Cserébe a kuplerájt le se szarta, pedig az minden bizonnyal izgalmasabb, mint egynémely fejtegetése. Érthette ezt az egyénre, ám a liberálisok általános követelése lett az autonómia, a nemzetközi balliberális kánon elsőszámú követelményei közé jegyezte fel. Az egész modern demokrácia elgondolása az „önrendelkezés” fogalmára épít. Akkor mire a háborgás? Ne legyünk bajnaigordonok, hogy pislogunk és nem értjük. Valójában ennek a vadliberális értelmiségnek nem az a kérdés, hogy ideológia-konform-e egy törekvés. Kurva élet, hogy nem kevesen közülük tapsikolnak a baszk szeparatizmus ügyének. A megoldás kulcsa az, hogy a székely autonómia magyar ügy. És minden, ami magyar, arra prüszkölnek, mint ördög a tömjénfüstre, a Szent Korona-tantól a makói hagymáig. Bármilyen felszabadításnak tudnak amúgy örülni, csak legyen jó messze innen, ne érintsen minket, vagy érkezzen külföldről, de akkor érintsen minket. A legutóbbi „felszabadulás”, aminek képesek voltak örülni, 1945 volt.

És ebben semmi meglepő nincs, mert a magyar progresszívek hungarofóbiája genezisük óta velük van. A magyar liberális értelmiségi ugyanis nem báró Eötvös, vagy távolabbról Alexis de Tocqueville követője. A történészek által egyhangúan imádott 19. századi szabadelvűséghez annyi közük van, mint Vona Gábornak a Kőleveshez. A magyar liberális a 20. század eleji radikális baloldalból nőtt ki, onnan szedi a muníciót,  az ilyen feliratú üvegcsét szopták ki az ideológiák nagy spermabankjából és termékenyítették meg lelküket. A polgári radikálisok és a tanácsköztársaság eszmeisége a két anyai emlő. Igaz ez akkor is, ha 1989 után felhígították nyelvezetüket a nyugati balliberalizmussal, de a lényeg továbbra is a magyarfóbia, az agresszió, és az internacionalista lófütty. Emellett bármikor képes nekifutás nélkül aggódni a globális emberiség viszonyai miatt, vagy általában az „emberi jogokért”, csak elég általános és elvont legyen ahhoz, hogy semmi felelőssége ne legyen a dologban.

Mindez még rendben is volna, még ha kicsit idegesítő is. De némelyik nem bírja ki, hogy ne szólaljon meg, ha valami magyar ügyről van szó. És érzékenységét ez utóbbi esetben azonnal feladja. Olyan kéjesen képes románozni az erdmagyart és a székelyt, mintha Goebbels készítene pamfletet a zsidókról. Ezt persze csak szűkebb pátriárkájában hajlandó elővezetni, hisz annyi valóságérzékkel azért rendelkezik, hogy nem egy székelyudvarhelyi talponállóban tartson előadást erről, mert ott úgy szájba vernék, hogy az V. kerületig repülne. Nemzeti ügyeket nem ismer, és nem ismer el. Kinek a székely autonómia, kinek a szomáliai tamponcsere-program. Emberi jogként üvöltve védi az anyaországi ingyenélőket, a határon túli magyarok esetében viszont azon az alapon nem fogadná be őket a magyar politikai közösségbe, hogy nem ide adózik.

Valójában számos olyan balliberális van, aki úgy gondolja, a magyar nép egyenlő egy tucat varacskos disznóval az ólban, akik büdösek, röfögnek, zabálnak, és semmi joguk nincs itt rontani a levegőt a Kárpát-medencében, de csak néhányan közülük hajlandóak ezt nyíltan papírra vetni. Az már elég gond önmagában, hogy szerintük ők pillangó királykisasszonyként kénytelenek ezek a büdös disznók között élni, de mindezt tetézik azzal, hogy fasisztának is tarják ezeket a disznókat. Duplanégylábrossz. Néha ezért eljátsszák a progresszív disznópásztort, de hamar elkezdenek panaszkodni, hogy ezekkel nem lehet bírni, és sárosak-büdösek lesznek csak tőlük. Ezért a liberális értelmiségi elkülönülve él a magyartól, néha azonban műveltségét megcsillogtatva beszámol külföldön arról a borzalmas bűzről, ami megcsapja orrát, amikor feláll a biedermeierből kinyitni az ablakot.

A radikális liberális értelmiségit ismerjük már gyerek-és fiatal korunkból. Ő az állandó okostojás, aki születésétől fogva világpolgárnak tartja magát, és már akkor úgy érzi, mindenki fölött neki van joga ítélni. Nem hajlandó veletek menni piálni, beárul az igazgatónak az öltözői bunyó miatt, viszont akin bosszút akar állni, annak képes megmérgezi a kutyáját, de mindenképp csak sunyin támad, hogy ne lepleződjön le. E kellemes tulajdonságai miatt néha lepofozzátok, ami miatt zsarnoknak, elnyomónak nevez titeket, majd ismét beárul az igazgatónak. A seggberúgások miatt úgy érzi, az egész világ ellene van, és mindebben természetesen neki nincsenek elévülhetetlen érdemei – az ő viselkedése makulátlan. Amikor felnő, minden frusztrációját ráönti a „világra”, ami persze gonosz, és aminek az elpusztításáról ábrándozik. Nem a Hustler magazin miatt pocsékolja a chi energiát, nála a reakciósok hullahegyei okoznak vérbőséget.


Ennek a gondolatkörnek méltó örököse a magyar progresszív baloldal és legkitartóbb képviselői a múlt heti szarházi versenyünk hármas befutói: Kálmán C. György, Ara-Kovács Attila és Niedermüller Péter. De ne higgyük, hogy ők a különcök és a Nagy Székely Menetelést legalább hallgatásukkal támogató baloldaliak hirtelen felfedezték volna maguknak a nemzeti minimumot. Ugyan. Csak tettek egy lépést hátra és várják az ő idejüket, az összefogás győzelmét, amikor a "nekik alanyi jogon járó újrafüggetlenített intézmények” éléről ismét lehet európai értelemben vett husángokkal ütni a büdös, nacionalista magyarikat
Tovább..

2013. október 30.

Szalonna Jobbik


No ez meg mi a fészkes fene volt? A hétvégén, a történelmű léptékű székely menetelés természetes súllyal nyomott el minden más politikai eseményt. Visszatekintve ugyan, de ezért volt egy Jobbik kongresszus is. Ott elhangzott egy csomó lózung, szokásos politikai panel. Ráadásul Vona Gábort újra pártelnöknek, egyúttal miniszterelnök-jelöltnek választották. (minő meglepetésre – mondhatnánk!) De nem is ez a lényeg, nem is erről magyarázkodik vasárnap óta Vona az összes tévéműsor stúdiójában (hétfőn este például a HírTV-ben és az M1-en – úgy egy órás különbséggel!), hanem a jól látható stílusváltásról. A Jobbik, a hétvégén ugyanis végleg „szalonna-náci” párt lett. Szinte villámcsapásnyi idő alatt. No erre vonatkozott az „ez meg mi a fészkes fene volt?” felütésem.

Az álmélkodó kurucok számára az arculatváltás meglepően gyorsan zajlott. Történt egy kongresszus, ahol még egy „Nagy-Magyarországos jelképet”, a Szent Koronát, vagy egy „Trianont-gyalázó” szimbólumot sem láthattunk. Nekem speciel még az Árpádsávos zászlók is kevésnek tűntek. És Bocskai öltöny is csak Novák Elődön árválkodott. Mindenki elegáns és fiatalos volt. Jaj, hogy hiányoznak a kurucoknak azok a régi szép Miép-es idők!

Szóval egy szalonképes, fiatalos, kicsit szabadelvű, de konzervatív párt kongresszusát láthattuk. Az arculatváltás annyira feltűnő volt, hogy azóta az összes elemző és újságíró erről beszél. Egyedül Vona Gáboréknak nem tűnik fel. Legalábbis ezt nyilatkozzák.

Pedig valami történt, az biztos.

Már tavaly óta több radikális figura hagyta el a Jobbikot. Kilépett például az izraeli zászlót égető Lenhardt Balázs, vagy az ex-Miép vezető Rozgonyi Ernő, akik nem mellékesen képviselők voltak. Aztán idén szeptemberben lelépett Zagyva Gyula, a HVIM elnöke is. Pedig ő volt talán a legkeményebb csávó a frakcióban és az egyetlen, aki értett a villanyszereléshez. Szóval nagyon úgy tűnik, hogy az arculatváltás csak minket, külső szemlélőket ért meglepetésként. A belső körökben már érlelődött a folyamat.

Ne feledkezzünk el az arculatváltás másik alapeleméről sem! Az új kampányfilmről. „A jövőt nem lehet megállítani” címmel egy olyan kisfilmet láthatunk, amiről nemhogy a nemzeti radikalizmus jelképei hiányoznak, de ha lehalkítjuk, inkább tűnik az egész egy LMP-s reklámanyagnak. Fiatalok fociznak, gitároznak, bicikliznek és puszilkodnak. Semmi cigánybűnözés, semmi földtörvény. Semmi a Szent Koronáról, vagy a nemzeti értékekről. Egy vidám, liberális alaphangú etap az egész. Egy kicsit keményebb, jobboldalibb szemmel nézve kifejezetten „nyálas”. (Egy kuruc.infon szocializálódott lakótelepi náci szerint inkább „buzis”.)

Hol van Attila unokája? Hol van a Szent Korona? Hol vannak a gárdisták, akik megvédenek minket a cigánybűnözéstől?

A kampányfilm címe és mondanivalója ráadásul hamis. Minden közvélemény-kutatás, legutóbb szeptemberben a Nézőpont Intézet ez irányú kérdései is cáfolják. A Jobbik nem a legnépszerűbb párt a fiatalok körében. Igaz, neki van a saját szimpatizánsai között a legtöbb fiatal – de ez nem ugyanazt jelenti. A Nézőpont aktuális adatai szerint ugyanis a 18 és 29 évesek között a Jobbik 14%-on áll, amivel harmadik. Első a Fidesz-KDNP 26-tal. De egyébként a fiatalok 20%-a valamelyik baloldali pártra adná le a voksát, ha most lennének a választások, szóval nem olyan happy a helyzet, ahogy a nyálas kampányfilm sugallja.

De mi lesz a kuruc.info által összegrundolt radikális tömeggel? Mi lesz a „cigánybűnözésen” és a „megvédjük a magyar földet!” jelszavakon felnőtt radikális fiatalokkal? És mi lesz a burkoltan, illetve a kuruc.infon nyíltan zsidózó kommentellőkkel?

Mert lehet stratégia az arculatváltás, hisz van benne ráció, hogy megszólítsanak egy olyan ismeretlen masszát, amilyen a huszonévesek tábora – de akkor ez nagyon kockázatos taktika. Ráadásul ellentmond a politikai racionalitásnak is, hisz ez a generációsréteg hagyományosan a legpasszívabb a választások napján.

A taktikai arculatváltás elemzése után néhány személyi kérdésünk is maradt még. Mi lesz a szerencsétlen elefántként a színpadon mozgó vén Balczó Zoltánnal (a maga Miép-es múltjával) és mi lesz a még mindig Bocskaiban menetelő Novák Előddel az új-Jobbikban? Miért nem volt ott Vona Gábor felesége a pártkongresszuson, mikor még pártfunkciója is van és idáig sosem mulasztott el egyetlen ilyen eseményen sem a férje mellett villogni? Miért nem frissül Vona Gábor honlapja? Mi lesz, illetve ki lesz ezek után a Gárda vezetője? És végül, egy nem annyira személyi, hanem inkább anyagi kérdés: mit kezd a párt, a legyártott nagy-Magyarország matricák és kínai pólók ezreivel?

De stratégia ide, taktika oda – egy biztos. A Jobbik a hétvégén szembeköpte a Kuruc.info olvasótáborát.
Tovább..

2013. október 29.

Nyílt levél a minden baloldalinak


Kedves Mesterházy Attila!

Amikor meglátom a kacsa szádat, én bizony röhögök. De ez csak egy dolog, hogy számomra ronda vagy. Az, akire szavazni fogok valószínűleg, egyáltalán nem szebb nálad, szóval nem azért mondom, hogy rögtön megsértődj. Olvass végig!

Attesz, te vagy ugyanis az a srác, akinek soha nem jön úgy igazán össze. Te vagy az örök második. És tudod, ezt én nem rosszindulatból mondom. Nem azért, mert egy elvetemült jobbos troll vagyok - bár az vagyok - hanem mert ez látszik is rajtad. Rád van írva, Attila. Neked lehet akkora ambíciód, hogy átszakítja a plafont, és állhat mögötted mindenki, (amúgy a legnagyobb baj, hogy ez nincs meg) de te akkor is, egész biztosan épp le fogsz csúszni az igazi buliról. Ezt már Szárszón jelezték neked a „nagy öregek”. A dörzsölt ballerok, hogy: "figyi, te vagy a csávó aki itt teker, de nem az a csávó vagy, aki ott teker, mert az fog tekerni!". A jobbosok csak köszörülik a nyelvük Heller Ágnesen és a sok öreg baloldalin, de nem hülyék ők ebben. Tudják miért mondták ezt. Ja, épp Gordon volt ott.

Elmondom, miért van ez, mert téged - vele szemben legalábbis - egy picit csíplek. Azért van, mert azok, akiket szeretnél, hogy rád szavazzanak, tehát a baloldali nép (nem én, és az én társulatom, az ország fele számodra akkor is elérhetetlen lenne, ha hirtelen Bethlen Istvánná változnál.) A baloldali törzsszavazók ugyanis ezt ezt pontosan ugyanígy látják. Mert ők olyan emberek, akiknek nincs kifinomult érzékük arra, hogy a dolgokat szétmagyarázzák, hanem az ösztöneik vezetik őket, és rádnéznek, a kacsa szádra, amivel megszólalsz, és látnak, és ennyi. Te egy lúzer vagy.

Kedves Attila. Én tisztelem a kitartásod, a szorgalmad, a szívósságod, de ha épp általános iskolai tesitanár lennék, akkor is azt mondanám, hogy ez a legjobb jóindulattal is hármas. Azért mondanám, hogy lebeszéljelek arról, hogy indulj az olimpián. Mert megtennéd, amilyen hülye vagy, de a bolond is látja, hogy benned ennyi van. Egy erős közepes. És tudom, hogy szar érzés szarabbnak születni, mint mások, és annál is szarabb rájönni erre, de téged a Jóisten (akiben valószínűleg nem is hiszel) nem teremtett sehogy se többnek egy minisztériumi államtitkárnál,  ahova az általad választott oldal esetleges hatalomra kerülése esetén való vagy. Te nagyon nem vagy miniszterelnök. Tényleg. Lásd ezt be, és lépj vissza. Neked is jobb, és a családodnak is, hisz a legfontosabb úgyis, hogy a gyerekeink szemében ne veszítsük el a becsületünket. Fogadd ezt meg!

Barátsággal: Boogieman


Kedves Bajnai Gordon!

Kiafasz' vagy te? Hogy kerülsz te ide? Na mész a picsába, te uborkafára felkapaszkodott senki! Benned még annyi sincs, mint a Mesterházyban. Ha apád nem teszi alád a milliárdokat és nem öröklöd meg tőle a moralitás, a becsület teljes hiányát, most az OBI-ban fűrészelnéd a raklapokat. A sajtód jó, de ők is csak a Bajnai család asztaláról leeső falatkák miatt. Önerőből még jó sajtód sem lenne. Senki vagy.

Boogieman


Kedves Gyurcsány Ferenc!

A helyzet az, hogy gyűlöllek, mint a reggeli turhát. Tényleg. Te vagy az ember, aki bennem, a higgadt, kedves, megfontolt ürgében is fel tudja ébreszteni a szunnyadó állatot. Sikítófrászt kapok tőled. A házi mamuszt hozzácsűröm a tévéhez, ha benne vagy. De mondok valamit: ez azt jelenti, hogy te kurvára tudsz valamit. És ezért valahol tisztellek.

Mert kurvára igazad van a gázrezsóval. tényleg ne menjen kurvának, aki nem bírja, ha megbasszák. Ez a Bajnai-brigád meg tipikus szűzkurva társulat. Úgy akarnak az átlagember felett álló technokratának látszani, hogy közben szoborfejet rugdosnak. Folynak, mint a szennyvíz csatornatöréskor. Bugyognak fel a Semmiből, mondanak nagyokat, és szerzik a százalékokat a hülyéktől.

Te más vagy Feri. És ezt tisztelem benned: te vállalod magad. Szerintem te is tudod, hogy mekkora faszfej vagy, de elfogadod magad ilyennek. Táncikálsz, öszödi beszédelsz, ha kell a tömegbe lövetsz, aztán odaszervezed az embereid, hogy szétkúrd a Lúzer és a Pöcs buliját, amit tulajdonképpen ellened hoztak össze. És tudod mit? Igazad van. Van ez a senkiházi, a te seggedből előbújt kis Gordon, a sima fejével, a krumpli orrával, aki egy légyszar az ablakod üvegén, meg van ez a lúzer, akit szintén – a másikhoz hasonlóan – te húztál ki az ismeretlenségből, hisz a te államtitkárod volt, vagy mi a fene. És ez a két kis senkiházi gondolja előadni, hogy ők most megegyeznek a fejed fölött, a te ellenedben, mert téged – mint ahogy én is – szívből rühell a jobboldal, na meg a baloldal jelentős része is. Mert te vállalod önmagad, mert te ilyen vagy.

Tudod mit Feri:? Csináld! Légy önmagad. Nekünk az a legjobb. Tényleg! Sose változz meg! Terád így van szükség!

Barátsággal: Boogieman
Tovább..

2013. október 28.

„Mi nem fogunk világtörténelmet írni…” – Kuncze Gábor, 2013. október 23.


Hát így nem is… De mondjuk ezt egy Kunczétól nem is várnánk el. Ehhez az kevés, hogy a Mackó eljárogat a Gyuriferiékhez főzni, hogy közösen megalkossák a baloldali összefogás receptjét. Ki is főztek ők valamit 23-ára, ami nekik fincsi volna. Kuncze azonban egyaránt tehetségtelen szakács és politikus, mert egyáltalán nem érti a baloldali dilemma lényegét, így többiek elhúzódtak a kondértól. Kriptaliberális barátunkat egy rendőrakadémiai idézettel szeretnénk a tévelygésből helyrebillenteni: Kivételesen a rossz segget nyalja, kedves Mauser!”

Korábbi posztunkban is utaltunk rá, hogy a baloldal szélesebb palettát kínál jövőre a választóinak, lesz MSZP, meg PM, meg E14, meg DK, meg a Liberálisok, meg a Szociális Unió, meg a Magyarországi Szociáldemokraták, meg az LMP, ha addigra elkurvul. Ez a sok pártocska (mínusz LMP) október 23-án azért gyülekezett össze, hogy arról beszéljenek, amit nem akarnak igazán megtenni. Most erre az összefogás dologra gondolok, mert a méltó ünneplés alanyi jogon fel se merülhetne bennük. Nehéz is lett volna elképzelni például a Mesterházyról, hogy 56’ témában érdekelt, mikor néhány napja még Naésgyula szobrot avatott a székházban. Nem. Ezen a szerdán mindenki a saját összefogás-verzióját ismertette a nagyközönséggel, de csak Gyuriferi gondolta úgy, hogy meg is szavaztatja a nézőket, akik spontán skandálást küldtek emelt díjas SMS-ek helyett. Csak értelme nincs sok ennek az egésznek, mert hiába az összefogás, ha közben elveszik a baloldali szavazók választási lehetősége, az alternatíváé, amit elvileg a szoci pártok és szervezetek külön-külön képviselnek.

Fondorlatos Kuncze Gábor a felszólalásában hosszan érvelt az összefogás módszertanáról, a közös listaállításról, listavezetőről. Csakhogy, ha mind összefognak, semmi sem fog változni, mert az összes vezérecske ugyanaz maradt, aki volt. A baloldali szavazó számára mindig lesz valaki, aki kilóg a szegfűcsokorból. Ugyan ki lenne az a közöslista-vezető, akinek az arca olyan áthatóan sugárzik a megújulástól, hogy elvakítsa fényével a szavazót, és ne vegye észre a körülötte sötétlő régieket. Kuncze expozéját emiatt könnyű lefordítani: nekünk jóarcú, esetenként jószándékú baloldali balekok kellenek, akik megválasztásuk esetén az aktatáskában becsempészik a baloldal nemszeretem politikusait a Parlamentbe. Ezzel bízta meg őt a Gyuriferi főzés közben, hogy dumálja meg a tömeget a mentelmi-jogáért. Viszont ez az elképzelés a többieknek nem igazán lenne jó…

A baloldali pártocskáknak láthatóan nincs igazi programjuk. Illetve a kormány az orbánváltás a programjuk, semmi más. Szerdán sem azon egyezkedtek, hogy mit is akarnak másként, hogy hogyan lehet a különböző választási programokat egybecsiszolni, mert azok nincsenek. Hanem arról, hogy hogyan lehet az egymás számára vállalhatatlan embereket egybemontázsolni összefogás címén. Milyen legyen az ültetési sorrend, hogy ne verekedjenek össze, miközben a tanárnéni másfelé figyel.

Mesterházy jól érzi, hogy valakinek ki kell maradnia az összefogásból, különben az hiteltelen lesz. És nagyon is jól tudja, ki a kóró, akit ki kell tépni a csokorból. Eredetileg azzal a gondolattal állhatott fel a színpadra, hogy „ha nem akarjuk ezt most is elbaszni gyerekek, akkor nem szabad összefogni akárkivel… A vállalhatatlanokkal nem… Az elkunczésodott, lejárt szavatosságú Ferivel biztos nem. Meg a Gordival sem. Illetve a Gordival igen, de a szoborkéselős Dopemannel nem”. És már vette volna a levegőt, hogy ezt virágnyelven elővezesse a tömegnek, amikor megbeszélés szerint elkezdték skandálni az „ÖSSZEFOGÁS!”-t a gyurcsányisták… A picsába - gondolta Attila - most basszuk el gyerekek, most basszuk el… Aztán mégsem merte elmondani az őszintét


Mégiscsak jó húzás volt ez a Kuncze a Gyuriferi részéről… Ők így ketten most meghekkelték az eddig kitalált fékezett habzású egybeborulást. Hiába osztogattak szét 10.000 tollat az összefogók. Hiába találták ki már a módszert is, hogy ki-kinek fogja kölcsönadni a tollat a szavazás napján, ha kormányt Orbánt akarnak dönteni. Mert az egyszeri baloldali szavazó kezében megremeg majd a penna, ha arra gondol, hogy miért is fog ő szavazni. Hogy ez a korlátozott összefogás ér-e valamit. Hogy kiből kér, és kiből volt neki is elege, az lényegtelen, mert a kunczeizált Gyuriferi és a gyuriferizált Kunczegabi már elültette a kétkedés magvait. Ezért nem fognak azok a tollak világtörténelmet írni, még akkor sem, ha a Viktornak is pusztán annyi üzenete volt 23-án, hogy össze kell fogni! A baloldal ellen. Itt sincs sok választás, egyelőre nem látjuk a meghirdetett célokat, amiért érdemes lesz majd szavazni menni 14-ben. De a Viktor legalább konkrét. Remélem a Piréz, vagy a Mongúz hozott nekem is tollat. Hátha lehet azzal mégis történelmet írni. Vigyorogva. Jobb kézzel.
Tovább..

Volt ellenzék, nincs ellenzék


A belföldi helyzet fokozódik, elvtársak. Az a gyanús, aki nem gyanús, mi mind a saját ellenzékünk is vagyunk. Én gyurcsányista vagyok és utálom a bajnaistát, a maszopost, nem beszélve a kunczésról vagy a fodoristáról. Ők is utálják egymást. Mi mind utáljuk egymást, de egy szép napon majd összefogunk. Ahogy az a sok proli röfögte a gyűlésünkön október 23-án.

Nem is értem, miért nem köpnek le bennünket a balodaliak. Talán nincsenek is. Még jó, hogy az a sok marha civil lusta pártokat alapítani, mert itt lenne ez az ötven százaléknyi ingadozó, akiket nem képvisel senki, akiket nem szólít meg senki, de tényleg. Én segítek neked, ha adsz három listás helyet. Ő segít nekik, ha kap tíz listás helyett. Elvek? Baloldaliság? Szolidaritás? Aranyos jelmondatok valami külvárosi tűzfalon egy rég privatizált és mára már bezárt gyár mellett. Adjatok pár listás helyett és kimozdítom sarkából a zorbánkormányt.

Mert az ő egyik fideszes szemük nevet, de a másik biztos röhög. Rajtunk. Nekik nincs is ellenzékük, csak pár viseltes, lepukkant idióta, akiket megviselt keményen az internacionalizmus és a globalizmus. Ha képviselő vagy, minden van. Pénz, punci, kevés munka és sok pénz. Nem is értem a Bajnait meg a Gyurcsányt, mert ők tele vannak, mint déli busz, a Kuncze is megszívta magát ingatlan és egyéb fejlesztésekből, mint a cecelégy. Mit akarnak ezek itt? A Fodorra persze rá van tetoválva az alsógatya, olyan ruppótlan, hasonlóképp  a spanglis Juhász, vagy az utolsó ruszki képzést kapott katonácskánk a Kónya Péter. Ők egyszeri megélhetésiek mind egytől egyig, vagy pénzt gyűjtünk nekik, vagy beküldjük őket a parlamentbe, végül is le tudják írni a nevüket bármilyen papírra.  Mert nekünk, itt a dolgok balabbik felén bárki jó, csak velünk legyen. Ha élne Rákosi, Révai vagy Marosán elvtárs, szereznénk nekik is listás helyet, végül is szavazatot ők is hozhatnak. Nem számít, hogy kissé öregek, kissé elhasználtak, ez a sok hülye úgyse veszi észre.

Aki nincs velünk, az ellenünk van, ezért nem dörmög már többé a Klubbon a Kuncze. A Klubrádió egyenlő maszop, a Kunczéról meg a fene se tudja mivel egyenlő. Így megy ez. Ha pedig valaki ezt az egészet nem érti és összefogást követel, amikor mi mind csak magunkkal állunk szóba, akkor az az illető csak egy szemét trockista, vagy valami más aljas elhajló. Az szavazzon a Szili Katalinra. Szerinte a baloldali pártok nem elég nemzetiek, a jobboldaliak nem elég demokratikusak. Ugye. Most október 23-án, ezen a régi és nemes balodali ünnepen mutattuk meg, hogy mi vagyunk a hétfejű sárkány, melynek fejei lefejelik egymást. De nem kell félni. A következő bulit a kommunizmus áldozatainak az emléknapján tartjuk, ahol mi leszünk a hétfejű smárológép és addig is csókoltatjuk a szavazóinkat. Meg a zorbán-simicska-lázár rohadjon meg május elsején. Vagy előbb. Összefosást elvtársak! Arccal a listás helyek felé!
Tovább..

2013. október 27.

Székely Autonómiát!


Fene konok ember a székely. Tényleg komolyan veszi, ha azt mondják neki: demokrácia. Nem fintorog, nem nyavalyog, nem sütteti a hasát. Ha demokrácia, hát legyen az – s meglengeti a baltáját.

Az Európai Unióban demokrácia van. Az úgynevezett képviselő úrfik ráadásul arról beszélnek a csillogó-villogó palotákban, hogy ne csak papoljunk a nép hatalmáról, hanem kérdezzük is meg néha az embereket. Hogy mit is szeretnének? Mit gondolnak a világról? Hogy alakuljon a sorsuk? Gondolják, bár úgysem érdekel senkit, de hát ugye az elvek… Talán csupán egy-két öltönyös úr szól majd csak (meg néhány igen férfias hölgy) – azokat meg majd úgyis beveszik a „klubba”. Beveszik az üzletbe. A többinek meg kuss! Mert az emberek a mindennapi megélhetésükkel vannak elfoglalva. Kis kenyér, kis cirkusz – nagy kuss! Ez az unió demokráciája!

Aztán jön néhány százezer konok székely… Mert az olyan…

Vasárnap délelőtt történelmet írtak ők. A Székelyek Nagy Menetelése, amelyet a román közigazgatás átalakítása ellen tartottak: a demokrácia győzelme volt. Pártfüggetlenül, a Székely Nemzeti Tanács szervezésével, körülbelül 150-200 ezer ember vonult ki Gábor Áron életéhez köthető 53 kilométeres útvonalra. (Berecken született, a kökösi csatában halt meg). A román kormány terve egyébként azért verte ki a biztosítékot, mert azzal adminisztratív okokkal akadályozták volna végleg meg a Székely Autonómia létrejöttét, ráadásul kicsavarnák a kormányrudat a még magyar többségű megyék vezetőinek a kezéből.

És nem is alaptalanul demonstráltak. Az Európa Tanács 1993/1201. számú ajánlása ugyanis előírja, hogy „ha egy régióban a kisebbségek a lakosság számához viszonyítva többségben vannak, akkor autonóm vagy helyi hatóságokkal, vagy saját történelmi és területi feltételeknek megfelelően, sajátos státussal kell, hogy rendelkezzenek.”

Ezért követelték a kormány tervezett lépéseivel szemben a Székely Autonómia megalapítását. Azért láttunk 53 kilométeren keresztül AUTONÓMIA zászlókat.  És ezért rakjuk ki ezen az oldalon, mi is!

A Székelyek Nagy Menetelése példátlan demokráciateljesítmény. Erre jönnek a liberális lapok és fanyalognak. Azok, akik egyébként általában félteni szokták a demokráciát. Akik szóban mindig a „nép megkérdezését” követelik. Gúnyolódik a 444.hu, (söröző atyafiakat mutogatnak) vagy említhetnénk az Index hírportál szokásos ekézős kommentjeit is.  De minek? A történelem túlnőtt kicsinységükön.

Nem mintha túlzottan őszinte lenne, de az Együtt 2014 és az MSZP legalább szóban mellé állt az ügynek. Muszájból inkább… Aztán jönnek a férgek a szarból.  Kálmán C. György irodalomtörténész, a támogatás miatt szakít Bajnaival és azt írja: „Kiafaszt akarnak ezek nyalogatni? Na, viszlát, Együtt-PM, elment a maradék eszetek.”   Ő egyébként irodalomtörténész… Vagy Ara-Kovács Attila, aki szintén a kiállás miatt lép le az Együtt 2014-ből. És jönnek még majd a héten, szépen, lassan, a szarból…

Mindeközben másképp is lehet! Itthonról. Támogatva, segítve, erőt adva. A Civil Összefogás Fórum (CÖF) és a Székelyföldért Társaság szimpátiatüntetést tartott, a Hősök teréről vonulva a román követség elé, és petíciót adnak át az EU-nak és a román kormánynak.  Több tízezren követelik az Európai Parlamenttől, hogy tűzze napirendjére a székely autonómia ügyét és a román kormánytól, hogy tegyen le Székelyföld szétszabdalásának tervéről! A petícióról bővebben ttt az mno-n és itt a CÖF lapjában.

Egyébként meg úgysem lehet a székely embert egykönnyen megtörni. Erre példa Nyírő József Uz Bence című regényéből egy valóban aktuális részlet:

„- Nono! - fenyeget az ujjával a falubajárt embert. - Maguknak is hoztam valamit - s két írást vesz elő a kebeliből. Egyet nekem, egyet Uz Bencének.
- Ez a hivatalos a tiéd, Bence, a kisasszonyírás az úrfié. Osszák el.
- Hej, a teremtésit! - rikkantok fel örömömben a láttára. - Mégis szép az élet!
- Az a - morog kedvetlenül Uz Bence - hogy a temérdek tűz vesse tel azt es, aki ilyent mond!
- Mi a bajod? - döbbenek rá.
- Vizsgára rendeltek a romány nyelvből - nyomja a kezembe a pecsétes parancsot. - Még ma éccaka mennem kell, hogy odaérjek.
- Tudsz-e románul? - kezdem sajnálni, mert a hivatala, a kenyere függ tőle.
- Az ezután válik meg! - feleli kétértelműen.
Levert, morózus, félhangosan súlyosakat káromkodik, de azért kedvesen langalót vet a tűzre, hogy az „iromány"-omat elolvashassam.
….
A vizsgán hamar átesett Bence.”


Tovább..

2013. október 26.

A svéd nácikommunistákról


„Heller Ágnes, Alföldi Róbert és Dopeman. Ők a főszereplői annak a filmnek, amelyet a svéd köztelevízió sugárzott október 23-án.” Most Boogieman kicsit visszatájékoztatja a Tutiblog közönségét Svédországról. Hadd szóljon!

Jobboldali körökben is, de baloldaliakban aztán pláne, a skandinávok mindig, legalábbis sokszor amolyan „bezzeg országok”. Bezzeg Dánia, bezzeg Svédország! Ahol a farmerek megélnek a terményeikből, az emberek decensen polgárkodnak, felhúzzák a nemzeti lobogóikat a kertben, kedvesek, udvariasak, és ahol soha egy darab kommunista nem rontotta szét náluk a levegőt. A svédek olyan irdatlan jó fejek, és semlegesek Napóleon óta, hogy még a második VH-t is csak a hírekből látták, miközben otthon frankó designcsészéből itták az áfonyaszörpöt. Leszámítva persze azokat, a szegény skandináv országokat, akiket megszálltak a németek (azaz a svédeken kívül mindenkit) Ez is csak úgy ment azonban, hogy európai értelmüket, amiben véve vannak, nem törte meg a náci megszállás, ők végig szuperpolgárok maradtak. Bezzeg mi…

És itt oldalfüggetlenül előbukik a közép európai mintervertigheistcomplex. A mi parasztjaink rühösek, a mi tájaink koszosak, mi persze szervilis módon benácultunk a megszállás alatt (szűk egy évről beszélünk) Mi nem tettünk semmit a haladás vívmányaiért, minket szétcsűrtek a komcsik, és stb. Pedig a történelmi valóság nem állhatna távolabb ennél a szép, és népszerű, és sajnos nem csupán az sztk-várókban , hanem értelmiségi körökben is elterjedt nézettel. A svédek ugyanis sötét titkokat rejtegetnek a szöszi burájuk alatt, ami nem csupán az ABBA nevű terrorbrigád ráeresztése volt Európa klasszikusan kiérlelt zenei ízlésvilágára.

Nos előre bocsátom: a vikingek is pont azért szeretik kerülni a magyar jobboldalt, amiért a németek. Ez itt egy trollblog, tehát nem kell kertelni: a svédek szélsőliberalizmussal kompenzálják az évszázadon át gyakorolt náciságot. Mert bizony, bármilyen kedvesek, aranyosak most, igazi, hamisítatlan, mocskos nácik voltak anno, jóval hosszabb ideig, mint a nácik maguk. Nincs mit ezen szépíteni. És ahogy az lenni szokott minden neofitával, általában a ló másik oldalán keres magának menedéket, így határolódva el korábbi önmagától. A „múlttal való radikális szakítás” keretében az egykori Waffen SS-es Günther Grass is olyan szocdem lett, hogy vörösen fluoreszkál a sötétben. De ő csak egy ismert példa arra, ami a skandináv országok többségében az alapvető értelmiségi és politikai hozzáállást meghatározza, ez pedig az intézményes állami náciság kompenzálása.

Mit kell tudni a svédekről? Azon túl, hogy persze tudjuk: Nobel-díj, IKEA, húsgombóc, ABBA. A műveltebbek tudják még Gusztáv Adolfot, az Ericssont és az Ace of Base-t is (ahol az énekes csávó volt szkinhed korábban) de ez már lényegtelen. Kezdjük Nobellel. Bár manapság már a Nobel-díj – főleg annak „bölcsész” ágazatai, tehát a Béke és Irodalmi Nobel-díjak a globális baloldali és liberális politikai oldal kizárólagos játszóterei, a díjalapító feltaláló egyáltalán nem volt ilyen egyértelmű humanista. Alapvetően embergyűlölő volt, hatalmas Nietzsche fanatikus, ateista, és a kor radikális politikai nézeteinek követője. Megházasodni soha nem házasodott meg, de az irdatlan vagyont, amit aztán halálakor a díj magalapítására szánt, tulajdonképpen nem épp erkölcsös üzletpolitikával szerezte. Ő volt a XIX. század végének legnagyobb fegyverneppere. Bár a hivatalos életrajzok szeretik a dinamit „polgári” hasznát kiemelni, de hát attól még tudjuk, hogy ezzel főleg az emberek egymást robbantgatták, és nem feltétlenül a kőbányákat, bár azokat is. Ezen kívül több más fegyverrel kereskedett az oroszoknak, és gyakorlatilag bárkinek, akinek valami kellett, amivel lőni és robbantani lehet. Ebből a pénzből lett a Nobel-díj.

Aztán az IKEA. A jó öreg Ingmar Kampradról 1994-ben derült ki, hogy 1942-től tagja volt a németbarát fasiszta Nysvenska Rörelsen mozgalomnak. Egészen 1945 szeptemberéig kitartott az Ügy mellett. (Ugye tudjuk, hogy májusban a háborúnak vége volt?) A világ ma egyik leggazdagabb embere ráadásul tagtoborzással és pártfinanszírozással foglalkozott a Mozgalomnál: hiába, az üzleti érzék mindenütt kiütközik. Majd amikor az említett húsgombócokat majszoljuk, és bajlódunk az asztallábbal, mindig jusson eszünkbe a jó öreg Ingmar, aki köztudottan alkesz is, nem csupán a leggazdagabb szabad lábon élő igazolt náci. Az ABBA „Mamma Mia” című száma a Dán Nemzeti Párt (az ottani Jobbik) bevonuló száma volt 2010-ben, amiért elvileg a zenekar tagjai pert akartak a nyakukba akasztani, de végül nem lett az ügyből semmi. Szóval picit ők is belekeveredtek a széljobb ügyeibe, bár az ő bűnük inkább a diszkó-korszaknak nevezett ízlésholokausztban való kulcsszerepük.

Szóval, bár Svédország konkrétan nem vett részt a második világháborúban, szerepe a XX. század eme nagy kataklizmájában koránt sem olyan egyértelmű. A történet kicsit összetettebb: ez volt ugyanis az időszak, amikor a svéd politikai rendszer, többek között véres, sokszor összecsapásokkal tarkított események során a húszas évekre olyan kétpártrendszert hozott létre, ahol egy lájtosabb szocdem és egy radikálisabb, „kommunista –szocialista” párt kezdte el képviselni a népet. Így vált Svédország minden baloldali álomföldjévé. De milyen volt ez a baloldal? Míly meglepő: a harmincas évek egyre radikalizálódó közegében épp a korábban kommunista bázisú „balabbik baloldal” kezdett egyre inkább a kontinens fasiszta mozgalmai felé kacsingatni. A sztálinista komcsik közül kivált Szocialista Párt lett a svédek számára a nácibarát szekció. Hát ilyen volt ez a baloldal. A legkeményebb ellenállásba a Konzervatívok részéről ütközött Európa „haladó” nézeteinek, a kommunizmusnak, a szocializmusnak és a fasizmus eltérő formáinak beáramlása, de ezt az irányzatot a harmincas évek elején lemosták a színről a  különböző baloldali pártok.

A „mérsékelt”szocdemek lettek az irányítói a folyamatnak: miután a keményen náciellenes, konzervatív Arvin Lindmann megbukott, a szocdemek koalíciója révén a középutas(-nak kikiáltott) Per Albin Hansson került hatalomra. Ő ugyan nem volt annyira komcsi és náci, mint baloldali ellenzéke, mely sztálinistákra és nácikra oszlott, de nem is volt annyira németellenes sem, mint a konzervatívok. Egy furcsa hibrid rendszert üzemeltetett a harmincas évek nagy részében, és a második világháború alatt is, melyet kritikusai „szociális fasizmusnak” neveztek. A fasizmus korporatív eszméit, és a szociáldemokráciát kombinálta, megsózva némi fajelmélettel is. Hivatalosan Svédország amúgy kétkulacsos politikát folytatott: a német hadsereg simán használta a svéd vasutakat, és a svédek ipari nyersanyagot szállítottak a németeknek. Churchill úgy jellemezte ezt, hogy a svédek mindkét felet – őket és a németeket – kizárólag a profitért voltak hajlandók segíteni. A megmentett zsidókat is durván lenyúlták több esetben, ha meg nem tudtak fizetni, kanyar nélkül dobták fel őket a Gestaponak. Az angolok is csinálhattak ezt-azt svéd segédlettel, mint például menekültek kiképzését a felszabadító alakulatokba: amíg fizettek. Hát szép.

Visszatérve: ez a kormány volt az, amelyik 1934-ben (!!!) a Szociáldemokraták (!!!) javaslatára elfogadta a Sterilizációs Törvényt, ami lehetővé tette, hogy mentális betegek, örökletes betegségben szenvedők, vagy szimplán nem elég fajtiszta egyedek államilag sterilizációra lehessenek kötelezhetők. A számok valahol 100 ezer körül lehetnek a 10 milliós Svédországban. A cucchoz persze „beleegyező nyilatkozat” kellett, de egy elmebetegnél ugye hogy is lehetne ilyent hitelt érdemlően kiállítani? Ugye értjük: nyílt titok, hogy ez egy kényszersterilizációs program volt. A svédek 1934 és 1975 (!!!!) igen 1975 között több embert sterilizáltak, mint a nácik Németországban. Konkrétan sterilizálták az összes svédországi cigányt például. Olyan politika, ami leginkább a Jobbik álmaiban teszi Svédországot „bezzeg országgá” de nem a jóérzésű polgáréban.

Hitler a maga fajelméletét, és azt az ötletet, hogy Németország lakosságát a szőke kékszemű irányba módosítsa adminisztratív állami eszközökkel, a svéd gyakorlatból emelte át. Igen, gyakorlatot mondtam. A svédek ugyanis a sterilizációs törvények alkalmazása előtt már 1909-ben pénzelték a „Svenska sällskapet för rashygien”-t azaz a Svéd Eugenikai Intézetet. Ebből nőtt ki az Uppsalai Egyetemenen az a Fajbiológiai Intézet(SIFR), amely 1922-ben elsőként a kontinensen, mintául szolgál a hírhedt náci intézeteknek is. Első volt, de utoljára is szűnt meg 1958-ban (!!!!) Az amúgy egy bukott kommunista rezsim serénységével felszámolt archívumában, amit Európa egyik leghírhedtebb és legszókimondóbb antiszemitája, Herman Lundborg alapított meg, arra lehet következtetni, hogy részletes adatokkal rendelkeztek a Svédországban élő kisebbségekről. (!!!) Kiterjedt kutatásokat végeztek abszolút fajelméleti alapokon. A nácik is átvették többszázezer tételes híres fotógyűjteményüket, amit készséggel bocsátottak berlini testvérintézetük rendelkezésére a háború alatt. Hogy miért, azt ne akarjuk tudni…

Nos hát ilyen cifra múlttal a hátuk mögött szegény svédeknél nem csoda, hogyha a hatvanas-hetvenes  évektől az inga épp a másik irányba kezdett el kilengeni, és most pont az ellenkezőjét igyekeznek megvalósítani a XX. századi gyakorlatnak.  A csontvázak folyamatosan hullanak ki a szekrényből. Legutóbb épp a stockholmi városháza keveredett egy „listával” kapcsolatban kínos helyzetbe, mely listán az utóbbi évek Svédországba érkezett „napbarnított” bevándorlóit tartották számon. A vezetőség persze tiltakozott, de ilyen történet után nem csoda, ha van is miért, lévén a svédországi cigány népességből hiányzik egy-két generációnyi purdé, köszönhetően a korábbi –ismételjük meg -  állami kényszersterilizációs gyakorlatnak.

Tehát amikor a német sajtó jól elveri a port hazánk náciságán, vagy épp a svédek szörnyülködnek, akkor immár legyünk tisztában azzal, hogy igazából nekik van okuk mi miatt szégyenkezni. Bár Raul Wallenberg mindig a mi hősünk is lesz, de ő más volt, mint számos honfitársa. Szögezzük le, a legtöbb magyar Igaz nem pénzért mentett zsidókat. Ahogy a lengyelek sem. Nálunk az állam soha nem szponzorálta emberek kényszersterilizálását, és nem készültek hivatalos felmérések éveken át a felsőbb és alsóbbrendű fajokról. Nálunk Szálasi és az ő kis csapata alig pár hónapot, és nem évtizedekig kormányozta az országot. A lenácizott kormányzó meg olyan volt, mintha Európa közepén egy keményebb kötésű Arvin Lindmann-irányvonal maradt volna érvényben, A Gömbös Gyula-fazonú szociális fasiszta vezetés nálunk epizód volt, nem olyan politikai korszak, ami kitartott volna a háború után még 10 évig.


Továbbmenve: nem Horthy nevét viseli köznévként a „quisling” kifejezés, hanem Norvégia náci bábállamának vezetőjét, aki ha lehet úgy fogalmazni túl is kompenzálta picit a megszállók kívánalmait. Miközben a magyarokat se a szövetség, se a megszállás nem „nácította” be, addig a norvégoknál és dánoknál ez nem mondható el. Quisling politikai pályája, mely a kommunista szervezkedéstől egészen a háború előtti norvég védelmi miniszterségig vitte jóval cifrább és sokkal inkább az akkori politikai fősodor része, mint Szálasi 1944 októbere előtti bohóckodásai. Ennyit a vikingekről. Tehát nekünk, itt, Magyarországon még akkor sincs okunk szégyenkezni, ha a mi egykori nácijaink (már ha még élnek) csupán nejlonszvetterben szaratják a kutyáikat a panelházak tövében, és nem a világ leggazdagabb emberei közé tartoznak. De hát ugye régi mondás: mindig annak nagy a szája, akinek van mit takargatnia. És a skandinávoknak bőven van mit…
Tovább..

2013. október 25.

A nagy szocihaver tipológia


Még 2 napja, mikor a műegyetem előtt rendezett összszocialista skandálókonklávé után sétáltunk a Toronyházunk felé Mongúzzal és a sörökkel, akkor próbáltuk megfejteni, hogy melyik fellépő melyik haverunkra emlékeztetett. Ennek a kissé már esetleg beszélgetés megkopott emlékének az eredménye a mai poszt. Szocialistahaver archetípusok tipológiája, avagy alternatív magyarázat a „Ki miért viselkedett úgy, ahogy viselkedett?” kérdésre.

Bajnaigordi: Az a haverod, akivel legszívesebben mész csajozni. Ő ismerkedik meg a lányokkal, kellemes, könnyed, világi stílusával kiválón képes bájologni, mindig elegáns. Viszont egy balfasz, ezért vagy berúg és összehányja magát, vagy egy teljesen ártalmatlan szituációban elsírja magát, így a lányokat végül neked „kell” hazavinned és lefektetned. Aranyos, ártalmatlan, impotens.

Gyuriferi: Az a haverod, akit meg sem akartál eredetileg hívni a házibuliba, de rád erőltette magát. Aztán megjön, megissza az összes piádat, ajánlatokat tesz a csajodnak, összehányja a wécédet és utána másnap kiposztolja, hogy mekkora bunkó voltál és inkább ment volna másik buliba. Seggfej.

Fodorgabi: Az a haverod, aki nem is cigizik, de elvárja, hogy őt is megkínáld mindig, illetve ha már csak két szál van a dobozban, akkor ő is elszívna egyet, mert jólesik a kávé után. Idegesítő.

Mesterházy: Az a haverod, aki még a sót is felcímkézi, ha közösen nyaraltok. Minden az övé, amit ő hozott, és még a zsepit is felírja, ha kérsz tőle. Igazi szarrágó.

Ungárklári: Nem a haverod, mert szerinte a fiúk undik. Debil.

Kunczegabi: Az a haverod, aki Budapesten született, Budapesten nőtt fel, még a felmenői között sem volt vidéki, ennek ellenére mezőségi nyelvjárásban beszél. Műparaszt.


Bokroslala: Az a haverod, aki mindenkinél okosabb, egy sört se tudsz úgy meginni, hogy ne világítana rá az alkohol és a globális felmelegedés közötti összefüggésre, folyamatosan rámutat arra, hogy nem csak a saját életedet baszod el, hanem a bolygó jövőjét is kockáztatod. Pöcs.

Kónyapeti: Az a haverod, akinek alapjáraton a legnagyobb a pofája, a legszigorúbb történeteket meséli mindig, hogy kit, hol és miért vert meg, de még soha senki nem látta mást csinálni, mint szaladni. Csicska.

Juhászpeti: Az a haverod, aki már a sima ciginél is bent tartja a levegőt megszokásból, és a legvadabb összeesküvés-elméleteket is elhiszi. 35 évesen még soha nem volt még munkája egy hétnél tovább, de erről természetesen a társadalom tehet. Fárasztó, de mindig van nála.

Szabótimi: Róla nem írunk rosszat, mert meg akarjuk...., ezért hát a bárgyú együgyűségét is elviseljük. Üresfejű jócsaj.
Tovább..

2013. október 23.

Nagyszínpad! Nagyszínpad!


Csak egy szót szólok: Heavy Metal. Oké, ez kettő volt. Szóval. Az év eseményén vettünk részt, én a Piréz, és Mongúz haverom. Csak szánni tudjuk azokat a fasisztanyilasorbánista honfitársainkat, akik a vezénylő tábornokba belefutó Békemenethez csatlakoztak. Lemaradtak mindenről, amiről érdemes nem lemaradni.

Lazán fél óra késéssel indultunk neki az eseménynek, mivel rengeteg fröccsöt kellet meginnunk. Gyurcsány beszédének a végére értünk oda, aki nem kicsit baszott oda. Feri a legnagyobb, állapítottuk meg kelletlenül, ugyanis a DK rajongói a legnagyobb összefogás partyt is szét tudják kúrni. Erre csak a legnagyobbak képesek. (És ha möthálegyüttessel szeretnénk a nagyközönség elé lépni, kihagyhatatlan lenne.) Odacsoportosultak a színpad elé és aki nem a közösen megállapított vezérelv mellett szónokolt, azt kifütyülték. Viszont azóta sem tudunk mit kezdeni azzal a kognitív disszonanciával, hogy amint Fletó lelépett, ők is hazaindultak. És az összefogás? Az csak addig tart, amíg beszéd formájában kell követelni a befutó helyeket az országos listán? Körülbelül ennyit az érték alapú politizálásról. A nap fénypontja egyébként az volt, amikor az összefogás párti egyebek nekifeszültek a távozóban lévő dunaújvárosi DK tagozatnak 'de hol az összefogás?' felkiáltással. A válasz egy egyszerű 'mi csak Gyurcsányra jöttünk.' volt. Van ennél tragikusabb? Nagyjából ennyit jósoltunk az MSZP-E14-en túlmutató próbálkozásoknak együttműködésügyileg.

Fodor Gabi jól beszélt. Ez az illúziónk valószínűleg abból fakad, hogy két mondat után blokkolt az agyunk, ezért azt a szöveget még muszáj lesz szövegesen megszereznünk műelemzés céljából. Mindszenty előkerült benne, és ez érdekes lehet. Szabótimi (egész alakos kép a szerkesztőség falán) szintén kitett magáért. Egészen tüzes beszédet rittyentett, aminek akkor kezdett átütni a hatása a hallgatás falán, amikor a technikus kolléga feltolta a potmétert. Addigra a közönség is felhagyott a szundihelyek keresésével.



Pont, mint a beágyzott videóban.
Tovább..

Amíg egy is van közülük, 56 nem ért célt!


Hogy miért is megyünk el egy óra múlva a Békemenetre? Hát nem a geil elnevezéséért az biztos. Azért a névért még sokáig kell csapkodnia a saját hátát szöges korbáccsal Bencsik Andrásnak... Azért megyünk el, mert amíg egy, de egy is a hatalom közelébe kerülhet KÖZÜLÜK, addig ez a meccs nincs lejátszva. 

Tegnap érkezett a szomorú hír, hogy öngyilkos lett Csorba Attila, akinek Gergényi Péter rendőrpirbékjei éppen hét évvel ezelőtt lőtték ki a szemét, Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége, Bajnai Gordon kormánybiztossága és Mesterházy Attila, az akkori kormánypárt frakcióvezető-helyettesi vitézkedése idején. Csorba Attila fél szeme beteg volt, pont a jót lőtték ki. Úgy érezte, nem tud vakon élni. Tiszta szívből soha nem kért tőle bocsánatot a baloldal. És a többiektől sem. Tőlünk sem. Apró Antalért, Biszku Béláért, Rákosi Mátyásért, Kádár Jánosért. Az elrabolt, meggyalázott bő negyven évért. Meg a következő húszért. A hatodik koporsóért...

Ennek az országnak a becsületes, bátor része (vö.: máj) ötvenhét évvel ezelőtt megmutatta a világnak, hogy a zsarnokság legyőzhető. Ugyanennek az országnak a másik része (vö.: szar) lapult, sunyult, nyalt, vagy éppen húzta a ravaszt, a Kossuth téren, Mosonmagyaróváron és másutt. Sajnos nem sokat változott a világ. Megint ők vannak a másik oldalon. Pont ugyanők. Megint ők kaparnak a hatalomért. 

Ma nagy bulira készülnek. Ott lesz az egész szemkilövető, pénzlenyúló, Magyarország népét az unalomig hazugságokkal inzultáló maffia egy színpadon. Összetartoznak. A bülbülszavú Mesterházy, a stróman Bajnai és a veszett lelkű Gyurcsány. Jól is van ez így, nem kell tovább kertelni. Ők a sötét oldal. 

Szerencsére van másik oldal is. Ők, mi gyülekezünk nemsokára a Bem téren. Azért, hogy ezek, a pofánkba lövetők, az aljasok, a gyarmatosítók, elnyomók, megszállók pribékjei, a hazugok, a romlott lelkűek tűnjenek végre el! Hogy megmutassuk, csendben, Mansfeld Péter, Tóth Ilonka, Csorba Attila emléke előtt tisztelegve: mi vagyunk többen. Mi, akik a negyven, majd "az átmenet két zavaros évtizede után" végre tényleg egy szabad országban szeretnének élni. Indulok.


Tovább..

2013. október 22.

Hantosi hanta boy? - válasz Miért Rigónak


Hantosi hanta boy? Itt A keszegek védelmében… írtakkal kapcsolatban a tárgyilagosság kedvéért érdemes az „ellenfelet” is meghallgatni. Érem másik oldala, miazmás. Aszongya itt a Tutiblogon a kolléga, hogy a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ nem kapott újra állami földet haszonbérbe, pedig hát frankón biogazdálkodtak: „nem középiskolás fokon” ahogy a költő mondja. Ám a rossz csúnya NFA (Nemzeti Földalapkezelő Szervezet) pályázatán mégsem nyertek területet. Ha nem vagyunk manicheisták, érthetőbben szólva jakobinusok, még érthetőbben: tudjuk, nem fekete-fehér a világ, akkor árnyaltabban közelítjük meg a sztorit. Hallgattassék hát meg a másik fél is! 

Íme, ez jelent meg az NFA elnökével készült HVG-interjúban 2013. október 17-én: „Sebestyén Róbert szerint a kishantosiak pályázatának sikertelenségében fontos szerepet játszott, hogy amikor átvette az NFA az állami földek kezelését, a Kishantosi Nonprofit Kft-nek 28 millió forint haszonbérleti díj tartozása halmozódott fel, melynek a megfizetése jogerős bírósági határozattal esedékessé vált. Két lehetősége volt az NFA-nak: vagy felszámolják a biogazdaságot, ugyanis a bírósági döntés következtében nem volt fizetőképes, vagy megállapodnak és hagyják, hogy a szerződés végigmenjen. Az NFA, miután a legfőbb célja, hogy a magyar állam bevételei befolyjanak, végül a részletfizetési megállapodás mellett döntött” – mondta Sebestyén Róbert, hozzátéve, hogy az NFA végrehajtó szervként nem mérlegelhette, hogy egyébként mi állt a bírósági döntés hátterében. Sebestyén szerint az NFA most is csak azt nézheti, hogyan biztosíthatóak megnyugtatóan az állam bevételei. „Márpedig egy magántulajdonos sem adja oda olyan haszonbérlőnek a földjét, akivel egyszer már pórul járt, és bírósági úton kellett kikényszerítenie a haszonbérleti tartozást.” 

Aztán a bejegyzésben megdicsőült, hantosiak mellett melldöngető exfideszfrakciós Ángyán Józsefről sem csak Dózsa György meg Florian Geyer jusson eszébe az embernek, „a világ nem fekete-fehér” mélyfilozófia jegyében. Csapjuk fel a 2013. október 3-i Magyar Narancs című balliberális hetilapot, kukkantsunk bele Gőgös Zoltán MSZP-s parlamenti képviselő, volt szocialista agrárállamtitkár olvasói levelébe: „jól együttműködünk földügyekben” – írja Ángyán Józseffel kapcsolatban. Felmerül a kérdés: a volt fideszes államtitkár most akkor egy hantosi hanta boy? Mert úgy tűnik, a baloldallal jópofizik, akik a nagybirtokot védik, miközben a kisgazdaságok darabontjának mundérjában feszít? 

A zöldbárókat pátyolgató posztkommancs szegfűsök (lejárató)kampányfilmjének sztárja lett, holott a kisvállalkozások prófétájaként beszélget a „madarakkal” – á lá Szent Ferenc. Mert madárnak néz minket, az biztos. Talán érdemes lenne komolyan venni a Kormányportálon megjelenteket: A mostanáig - kizárólag - a Kishantosi Nonprofit Kft. által művelés alá vont birtokon az új földhaszonbérleti szerződések megkötésével a jövőben többen is lehetőséget kapnak az agráriumban való boldogulásra. Az új haszonbérlők, a korábbi támogatás fejében folytatják majd az agrár-környezetgazdálkodási tevékenységet. 

Szóval józanul meg kellene fontolni az ellenérveket is.

Iron Mémem
Tovább..

De mi a helyzet Bandival?


Ha másra nem is jó ez a bajai időközi okozta politikai felhevülés, legalább minden napra jut valami izgalom. Minden nap egy kicsit más, mint az előző és ha nem írok meg időben egy posztot, akkor másnap már felesleges is folytatnom. Még a Bajai Őrület Második Eljövetele előtt gondolkoztam el azon, hogy az egyfajta cezúra lesz Schiffer András politikai megítélésében. Ha (újra) veszít az ellenzék, annak ő lesz az okozója, a baloldali sajtó  végleg átsorolja az ellenség lövészárkába, ahol az LMP még a „királynőnek is csak látszatellenzéke”. Értik ugye: még a szarnál is szarabb. Az a kriptofideszes formáció lesz, aminek egyetlen szerepe a szocialista pártba elegánsan visszatérők egységfrontjának megbontása, a Demokratikus Koalíció vagy az Együtt Senki Nem Tudja Mi Éppen A Nevük formációja parlamentbe jutásának megakadályozása, természetesen magának a Kaijunak útmutatását követve. Egy pillanatra úgy tűnt szokás szerint igazam lesz (bloggolni csak szerényen és szépen, ahogy csillag megy az égen), a baloldal harcisajtójának zászlóshajóján el is dördült az első lövés, az első nyomjelző lövedék be is csapódott Bandiba, mint az Ellenzéki Összefogás Nagy Októberi Szocialista Győzelmének megfúrójába, a kriptofideszes dezinformátorba, az önálló párt és gondolat hamis illúzióját kergető morális hullába, pusztán azért, mert  Szakacsics Árpád méltatlan unokája nem kapott az alkalmon és rohant el feliratkozni felszopófiúnak vagy a szerencsekereket forgatni a összszocialisták Nemmondjukkimitünneplünk alkalmából rendezendő szakestjére.

Hogy mégsem érkezett a sortűz, annak egyetlen egy magyarázata van: Karácsony Dzsemiék hülyék, mint a segg. Talán a magyar választástörténetben elsőként nem sikerült abszolválniuk a nem túl bonyolult adminisztratív feltételeit egy időközi indulásnak, és így nem a kriptofideszes LMP akadályozta meg a kormány-és korszakváltásra szavazni akaró tömegekkel győzelmet győzelemre halmozó (hehe) összellenzék békéscsabai sikerét, a Nagy Novemberi Áttörést, hanem a kontraszelektált poszteszdéeszesek mágnespártja, a PM. A Jobbikon kívül maradt nekik az LMP, mint a választásokon indulni is képes ellenzéki párt. Kínos, roppant kínos. Hamarjában fiókba is kerültek a Schiffert és pártját gyalázó vezércikkek, most a finom petting van soron, hátha sikerül elérni, hogy bevállalják – legalább helyi szinten – az összefogást.


Hogy Bandi mit akar, arról csak sejtéseink lehetnek. Elkerülve a jobber sajtóra jellemző, roppant autentikus (hehe), az ellenzék ellensége a barátom alapú Bandiszeretgetést, megkockáztatom: össze fog jönni a helyi ellenzéki összefogás. Ajándék lónak ne nézd a tulajdoni lapját, ha Szocialista Egységfront szeretne Békéscsabán is autósüldözni, plakátozni, száraztésztát osztani, oktató videókat készíteni egy elempés jelölt érdekében, akkor miért ne tegyék... Nyilván eközben az országos sajtóban rendkívül kulturáltan hangoztatja majd a különállását, de ettől függetlenül jó esélyt kapott az élettől és a tőlük leváló félkegyelműektől, hogy újra odategye a bejutni képes pártok közé az LMP-ét.

Mi itt a Toronyházban úgy vagyunk ezzel a Schiffer legénnyel, hogy őt csak annyira tartjuk hülyének, mint egy átlag európai értelemben vett baloldalit, akiknek egalitárius eszméi vannak, valamint határozottan kevesebb Kekest vagy Kirk-öt olvasott, mint az ideális volna. Ugyanakkor hiányzik belőle az az utódpárti komposztáló illat, ami minden 2 percnél régebbi emlékeket megőrizni képes szavazót a Fideszhez hajtott eddig. Nem kedveljük Bandit, de jó lenne végre európai értelemben vett vitákat folytatni egy európai értelemben vett baloldallal (európai értelemben vett szélsőjobbnak is örülnénk, mert ettől az áporodott antiszemitizmustól kivan a faszunk), ezért hát sok sikert kívánunk neki!

Tovább..

2013. október 21.

A keszegek védelmében...


…mert Magyarország jobban teljesít. A Metropol egy korábbi címlaphíre szerint még szervátültetésből is több volt idén, mint tavaly. Persze örömmel fogadtuk a kis- és középvállalkozásokat segítő alacsony kamatú hiteleket (ilyet is lehet, nemcsak multikat pénzelni azzal a feltétellel, hogy ültessenek tulipánt a parkolóba), a családi gazdaságokat támogató intézkedéseket is. Szép Magyarország lesz ez! Olyan, ahol a Borbásmarcsi, mint egy kicsi bambi, szökell majd csillogó szemmel régióról-régióra a stábbal, Nógrádban besegít a digitális átállásnál, aztán Pest megyében termelői spárgából főz ebédet a diófa árnyékában, délután csatlakozik Sárfali Péterhez, hogy egy egész ménes hátán lovagoljanak az alföldi naplementében, végezetül estére termelői mézeskenyeret eszik tokaji bort kortyolgatva. A borász közben grátisz elgitározza az Összetartozás dalát…

Bezony, merthogy van ám a vidék, túl a lehangoló Budapesten. Ott nemcsak a háttér miatt érdemes forgatni, hanem mert az ottan élő, szintén magyarul beszélő emberszabásúak sikeres termelőmunkát folytatnak. Egyéni kezdeményezésből, megfeszített munkával. Ők azok, akik a síkagyú bürökrácia képére formált rendszerben mernek álmok álmodói lenni. Sikeresen. A vidéknek ezt a szívderítőbb (modernül innovatív) arcának bemutatásával Borbácsmarcsi néhol kissé szalonnaízű országjárása foglalkozik talán egyedül huzamosabb ideje… És nincs is ezzel baj, szeretjük a szalonnát.

Itt érkeztünk el a kezdeményezőkész, vállalkozó szellemű magyar civil szférához, amely a liberális értelmiség által a genetikailag alávaló, ostoba, sárban tocsogó nemzeti magyar karakterképet megcáfolva értéket teremt, miközben mértéket állít elő, és próbálja megtalálni a helyét a magyar, illetve az európai piacon. Eljöhet az idő, amikor magunk csomagoljuk és értékesítjük a manapság külföldön, állagjavításra használt termékeinket (pl. méz, búza), amelyekért a külföldi többet is hajlandó lesz fizetni, egész egyszerűen azért, mert mondjuk a méz esetén a portugál szarabb. Lesz idő, amikor nem a nagy áruházláncoknak a tengerimalacok tömeges halálát okozó zöldségeit fogjuk megvásárolni, hanem a hazai bio-t.

Mindehhez azonban ezeknek a vidéki embereknek szüksége van tapasztalatcserére, oktatásra, felkészítésre, hogy az Unió támasztotta pályázati feltételeknek meg tudjanak felelni. Ilyen oktatói központoknak a példaként emlegetett Dániában vannak nagy hagyományai. A dán népfőiskolák a télen dologtalan, de tanulni vágyó földművelőket szólítják meg, akik egymástól is tanulnak. A Dánok nem fukarkodnak e tudással, magyar gazdák is mehetnek tanulni hozzájuk, ha egy kicsit is beszélnek angolul. Persze jobb lenne nem Dániáig menni… Hát eddig nem is kellett. Ilyen központ Kishantoson immáron 21. éve működik, bár idén be fogják zárni.

(FIGYELEM, INNENTŐL NEM NER-SZABATOS VÉLEMÉNY KÖVETKEZIK, KÉRJÜK, FIATALABB OLVASÓINK CSAK SZÜLŐ TÁRSASÁGÁBAN FOLYTASSÁK AZ OLVASÁST!) A kishantosi modellgazdaság 452 hektáron, nonprofit módon gazdálkodik/ott. Vidékfejlesztési központként egyaránt látta el a népfőiskola és a biogazdálkodás feladatait, így kapcsolva össze az elméletet a gyakorlattal. Legfőbb célkitűzése annak igazolása volt, hogy létezik a fölművelésnek a tájjal és a természettel összhangban végezhető formája, s e törekvései nemzetközileg is elismertté tették. Dánok is jártak hozzánk tanulni… A 2012-es pályázaton a területre kiírt 10 részpályázata közül mindezen eredmények ellenére egyet sem nyertek meg. A még egy évig biológiai védettséget élvező, több mint 400 hektáros egységes területet jövőre szépen beműtrágyázzák. A vállalkozó szellem meg üljön otthon a seggén. A kormányzat közleményei mind ügyesen elkerülik Kishantos méltatását, nem köszönik meg az eddig elért, mindenki más számára nyilvánvaló eredményeket. Ebben az esetben ugyanis kiderülne, hogy az NFA eredeti célkitűzéseihez ijesztően hasonlatos mindaz, ami Kishantoson megvalósult. Volt is egyfajta bizonytalankodó utalás, hogy az említett földet állami oktatási keretek közé kellene bevonni, de ezt a fenntartható fejlődés izét senki nem akarta bevállalni…

Bíztak, amíg bízhattak a Kishantosiak, de a Borbásmarcsi helyett a GreenPeace tette magáévá Kishantos ügyét, és a zöldkommandó falnak támasztva a Bálnavadász-hajó-lukasztó-csáklyákat, fennállása óta talán először, valóságos vetőmagot csapva a hóna alá bévetette a kishantosi földeket. A BioSuiss minősítés ugyanis megköveteli, hogy télen is zöld legyen a föld, a hülye kishantosaiak meg még reménykednek. Mi viszont tudjuk, hogy bebukták. Állítólag nem is a fenntartható fejlődéses zöld álmokkal volt itt a baj, hanem az Ángyánnal, aki a 452 hektár földet 20 éve minden nap körbebrunyázza. Az Ángyán gonosz, de persze nem azért, mert kritikai szóval illette a földtörvényt.

Persze lesz itt még külföldi tiltakozás (különösen német részről, akik aktívan segédkeztek Kishantos létrehozásában és kivételesen jogosan, jó cél érdekében), lesznek magukat a röghöz láncoló aktivisták, aztán a vérszagra még a hazai baloldal is beindul. És jön az újabb kommunikációs bukkake. A végére nyilván kiderül, hogy ez az egész nem úgy volt, Kishantost szereti a kormány, és mindenről a Hoffmanrózsi tehet. Neki már úgyis mindegy, majd ő benyeli ezt is…

Ez a kitűnő történet nagyban emlékeztet arra az új törvényi szabályozásra, amely a keszeg és kárászállomány lehalászásában eszközölt olyan változásokat, hogy most a szaporodni képes közepes méretű halállományt lehet lehalászni, míg az idősebb, méretes de szaporodni képtelen populációt már nem. Ugye-ugye, síkagyú bürökraták… A pályázati rendszer lehetővé tette, hogy termelni és növekedni képes emberállományunk „lehalászhatóvá” váljon, míg a nitrátgőzös magtalan nagyhalak és a tehetségtelen potykák vígan lubickolnak. A magyar mezőgazdaság védelmében, amelynek a fenntartható fejlődés és a biotermék-előállítás irányában hatalmas jövője van, a döntéshozóknak is illene kissé figyelmesebbnek lenniük! Kishantosnak pedig adjanak még egy esélyt! És adjanak esélyt az álmok álmodóinak, és Borbásmarcsinak! És igen, a keszegeknek is…

Tovább..

2013. október 20.

A XXXVII. Felszabadulási Kongresszus tiszteletére


Jeles nap volt a tegnapi, kongresszust tartott az ellenzék reménysége, az immár sokadszorra is megújult MSZP. A cél nem más, mint erőt mutatni, we can do it. Azaz leváltani a Zorbánt vagy legalább képesnek mutatkozni rá. Hogyan is képzelik ezt véghez vinni? Naná, hogy leporolt klasszikusokkal: Több pénzt a zembereknek! Ígéretcunami némi munkásőrnosztalgiával.

Kicsit több, mint fél év múlva választ Magyarország (ha választ, mer' a Zorbán ugye felszámolta a demokráciát), és körvonalazódni látszik a fő ellenzéki erő csapásiránya kampányügyileg. Egyrészt 'váccsukmárle!', másrészt jó lesz az éhező gyerekeknek, a nőknek, a nyugdíjasoknak, a kis- és közepes vállalkozásoknak, a munkavállalóknak, a bölcsiseknek, a tanároknak, az egészségügyi alkalmazottaknak, az egyetemistáknak, a multinacionális energiaszolgáltatóknak (igen, az E.On marad), egyszóval mindenkinek, de legfőképp a zajrópai uniónak. Nem tudom, a kedves olvasók hogy vannak vele, de én mintha újra 2002-ben lennék. Attól meg mentsen minket a Jóisten. Sajnálatos történelmi tapasztalat ugyanis velük kapcsolatban, hogy ha megígérnek minden földi jót egy 100 napos program keretében, akkor azt végre is hajtják, utána meg 4 évig próbálják egyben tartani a költségvetést, de sosem sikerül. És közben nem csak a 100 nap alatt kiszórt mannát párologtatják el, hanem az ország 20 évnyi gazdasági teljesítményét is. Ha ez a gárda kormányra jut (nem fog),  tényleg végleg lehúzhatjuk a rolót.

Közben szokás szerint megint kellemetlen aranyér módjára előtüremkedett a régi vágású szoci, irigység-alapú', vegyük el a gazdagoktól' reflex, de Mesterházynak még kicsit esetleges a geierflóriáni szerep. Ahhoz nagyobb szakszervezetibizalmis toka, kevesebb menő öltöny és kevésbé sztárfodrász-igazította fizimiska kellene. És némi pacal. De ez még csak a bemelegítés. Kevés képelőerővel vagyok megáldva, így ötletem sincs, hogy populizmusban mivel sikerül majd az elkövetkező pár hónapban felülmúlniuk az MKKP ingyen sörét, de nagy magabiztossággal kijelentem, meg fogják próbálni. Proliszavazatot a zsebekbe mindenáron. A gyűlöletkampány reload még ígéretesebb területe az elkövetkező pár hónapnak. Ha angol fogadóiroda lennék, egyesével lehetne nálam fogadni kormánypárti politikusok mondataira, hogy melyikből lesz az új köteles beszéd.

Összeálltak a listák is. A szoci megújulást szépen jelzi, hogy a lista élére olyan új arcokat sikerült pakolni, mint Botka, Tóbiás, Gúr és kilencedik helyen az eddig ismeretlen (khm) Hiller Pityu(milyenek lennének a régi, még nem megújult arcok?). Az EP lista még megnyugtatóbb megújulás-ügyileg: olyan nevekkel ékeskedik, mint Szanyi Tibor,  Ujhelyi István, Veres János (mit tudhat a szoci pénzekről, hogy még mindig arrafelé sertepertél?), vagy Gurmai Zita. Ifjú titánok.

És döntött a kongresszus a E14-Korszakváltókkal való közös indulásról is. Igent mondtak. Többek között neki, a bús képű egykori lehetmásnak. 

Ennyit a tartalmi részről. A körítés ugyanis sokkal szórakoztatóbb volt. Ez a kongresszus, sok egyéb mellett az "igazi arc"-ról szólt. Milyen a Fideszé, mert majd a szocik aztat megmutassák. A több órás rendezvényen szegény küldöttek Orbán 5 méteres portréját kellett bámulják, ami jóérzésű fideszeseknél is kiverné a biztosítékot, és egyben jelzi, hogy a szoci identitás szinte legmarkánsabb eleme a Vityafóbia. Remélem, nem én vagyok az egyetlen az országban, aki nem érti: hogyan gyanúsíthat gyűlölettel másokat egy politikai formáció, amit kizárólag egy személy iránti érzett gyűlölet tart egyben. Meisterhauser Gmbh. próbálta elhitetni a nagyérdeművel, hogy Orbán megmutatandó sátáni arca mellet létezik az ő arcuk is, ami kedves és barátságos, de minimum szakértő. Ez lett volna a szándék, ami nem sikerült. Továbbra is színtelen-szagtalan.

Amit viszont sikerült, az kevésbé megnyugtató. Mesterházy ugyanis sikeresen Magyarország felszabadításáról értekezett. Ez azért nem megnyugtató, mert az utolsó átélt felszabadításnak becézett megszállás több évtizedes komcsi rémuralomba/szoci országrontásba taszított minket pár százezer megerőszakolt nőn végigmasírozva. Valaki lassan szólhatna Atesznak, hogy ugyan szépen megdobogtatja ezzel a felszabadítás cuccal a volt munkásőrök és biszkubélák szívecskéjét, de ők már túl kevesen vannak egy választás eldöntéséhez. Nekünk meg csak azért nem lesz hányingerünk tőletek, mert megszoktuk és már kevés dologgal tudtok meglepni.
Tovább..

© 2013 Tutiblog, AllRightsReserved.

Működteti a Blogger