A baloldal kampánya április 7-én kezdődik

Nagyon nagy a csönd a baloldal háza táján, olyannyira, hogy az ember azt gondolná, hogy ezek hülyék. Kijött a Tárki legújabb felmérése is, ami az Összefogást a béka segge alatt mérte, miközben a magyar vizsla kölykökkel kampányoló Vonagabi trollikja meg jön fel, mint a csőtöréskor a szennyvíz a körúton.

Ezek azok a pillanatok, amikor a toronyházban az egyszemélyes konteo osztag (én) idegesen szívja a trafikmutyival beszerzett Cohiba szivarokat, miközben Piréz és Mongúz szőke bikinis ukrán demokratáknak magyarázza a fékek és egyensúlyok európai normarendszerét a toronyház legfelső szintjén a Közgép által épített penthouse apartman pezsgőfürdőjében. Egyértelműen lankad a kampány-üzemmód, unott cikkecskék arról, hogy Gyurcsány elmebeteg, meg hogy őszödi böszme, és ennyi kb.

Nem értjük: vajon miért nem kampányol a baloldal, hogy ezzel szállítsa nekünk az Öt Perc Gyűlölet mesteri megkomponálásához szükséges poszt-alapanyagot. Hol vannak a flashmobok, a népfelség elve, Paks, és egyebek, ők is bőszen őszödöznek, de miután mélyen a szívünkbe néztünk, szinte semmi kreatív muníciót nem találtunk ahhoz, hogy most mit is lehetne hozzátenni ahhoz, hogy Fletó egy féreg. Mesterházy sehol, Gordonka átment sleep üzemmódba, Timcsi fotósoppol (ebben mi is segítettünk neki egy picit a minap) és nem történik tulajdonképpen semmi. Egyszerűen eltűntek. Néha felmászik egy-egy HaHás valami homlokzatra, ami kb. annyira elég, hogy az ember tudja, hogy nem a tavaszi ifjúsági napok közelegnek, hanem valami választás féle.

A stadionozás, trafikmutyizás, simicskázás, közgépezés is csak épp úgy búvópatakként csörgedezik, hogy ne felejtsük el, de mintha elhallgattak volna ezek a hangok is, és a baloldal még csak kísérletet sem tesz tematizálni a közbeszédet, egyszerűen mintha belenyugodni látszanának összefogva és külön-külön is az elkerülhetetlen vereségbe. De ez így sehogy sincs rendjén, hisz idehívták Minden Idők Legdörzsöltebb Ronwerberét, a Gyűlölet Karmesterét, A Kampányszakma Rottweilerét, aki nem lehet ennyire béna. Ennek azonban csak egy oka lehet: a baloldal kampánya április 7-én fogja kezdetét venni, és amire ők gyúrnak nem más, mint az „előrehozott választások”.

Néhány hete sporadikusan, a különböző hírek alatti részen feltünedeznek apró kis morzsácskák, amiknek a jelentősége általában hónapokkal később szokott kiderülni. Nos. Először Mesterházy elmegy Amerikába Gordonkával, és elmondják, hogy ez egy mocskos banda, átszabták a választási rendszert, stb. Válaszában az amcsi professzor azt nyilatkozza, hogy „számtalan egyéb eszköz van a demokrácia megteremtésére, végső soron ott a polgárháború”. Egy hónappal később kitört a „forradalom” Ukrajnában. Mint kiderült, az amerikai nagykövetség, McCain, Clinton és az összes létező titkosszolgálat saját teáspultot üzemeltetett a Majdanon, és külön casting volt demokrata csajokból, hogy ki sikoltozza el viralban, hogy ők mennyire demokráciát akarnak a tyrannosszal szemben.

Következő hír szerint Mesterházy és az MSZP összevesznek azon, hogy jöjjenek-e ENSZ megfigyelők megnézni a közelgő választások tisztaságát, de a vita épp azért tör ki, hogy az ENSZ megfigyelők jelenélte inkább legitimizálná, vagy gyengítené- e a közelgő, és immár tényként kezelt gigantikus csalást. Aztán Gyurcsány Feri egy fórumon közli „ezektől nem várható fair és tisztességes eljárás, csalni fognak.” Gordon rögvest közli, hogy ő miniszterelnök lesz, meg mindenféle, és annak ellenére, hogy szemmel láthatóan vesztes ügy az Összefogás, mégsem győznek rá felkapaszkodni a múlt sötét árnyai, szadeszosok, bokrosok, akárkik. Nem érthető, hisz ezen a ponton már annak lenne értelme, hogy a „vesztes brigáddal” szemben fogalmazzák meg önmagukat, nem pedig annak, hogy egy süllyedő tutajra akarjanak felkapaszkodni.

Következő a helyzet tehát: lefolynak az április hatodikai választások szépen rendben, és valószínű, hogy a Fidesz egy újabb kétharmadot szerez. De ezen a ponton el fogják kezdeni az újjászámlálásos, mari nénit kocsival a közmunkásokkal a szavazófülkébe szállító fideszes polgármesteres és egyéb ügyeket. Bajai videók sorai fognak terjedni viralban, nem is ügyelve immár a látszatra sem, és a létező összes nemzetközi fórumon meg lesz támadva a választás, miközben az akcióhahások „elcsalták tőlünk a demokráciát” transzparensekkel a Lánchídhoz fogják kötözni magukat. Az amcsi nagykövet, a keleti alapítványaiba már Amerikában is feltűnő módon rengeteg milliárdot átcsoportosító Soros, gordonka minden haverja, a New York Times fog tudósítani és beszélni a „kijevi gyorsról” ami megérkezik a Putyin seggéből kilógó másik oligarcha: Orbán leváltására.

Április 7-e után annak is örülhetünk, ha nem fognak lövöldözni,  feljelenteni, szaladgálni, mint pók a falon, lóbálva mindenféle koholt papírokat arról, miként lökdösték be az árokba őket a fideszesek Tápióalsótökmagpusztán az ovi előtt. Innentől kezdve a demokrácia-félés, a szabadságszeretet, a rendőrterrorista Orbán-Pintér diktatúra forgatókönyvet totálon pörgetve fogják illegetimizálni a 2014-es választások közelgő eredményét. Igyekszenek majd kizsarolni egy olyan előrehozott választást, melyen a most leosztott Szivárvány Koalíciójuk forgatókönyve alapján nem 25%-nyi szavazaton alapuló pár helyecskét, hanem saját „demokratikus újjáépítős” kétharmadot osztogathatnak és ahol Németh Sándorné helyét már be is melegítették Bokros Lajosnak, aki most a teljesen értelmetlen összefogósdival igazából csak annyit jelzett, hogy „veletek vagyok, majd gondoljatok rám, ha eljön a ti napotok!”

Ez a vihar előtti csend ugyanis több mint gyanús, hisz semmi értelme nem lenne annak, hogy ilyen kontraproduktív módon menjen bele a teljes baloldal szemmel létható vesztébe, ami igazából számukra egy újabb vereséget követően a totális megsemmisülés első lépcsője kéne legyen a normális logika alapján. Mivel ezt a forgatókönyvet egyszer már kipróbálták, csak akkor épp nem jött be a székházfoglalósdi: rendőrattak helyett lett sütiosztogató Kocsis Máté és Selmeczi Gabriella. Ezt a történetet azonban immár majdani méretekre növelve, esetleg jobbikosokkal szintén megtámogatva, ráerősítve az „Orbánjanukovics versus Demokratikusellenzék” dologra, akár lángba is boríthatják Budapestet, hisz az amcsi prof pár hónapja elmondta, hogy végső soron egy kierőszakolt polgárháború is megengedhető eszköz, ha Felsőbb Cél lebeg a demokrata szeme előtt.

Reméljük ezúttal nem lesz igazunk, mert akkor a java még csak most kezdődik, és lehet, hogy mindannyiunk előtt kemény napok állnak, akik minimálisan is reménykedünk abban, hogy ez a társaság egyszer csak eltűnik a magyar politikai életből mindannyiunk örömére.

Tovább..

Rajtunk csak az agykutatás segíthet

Az agykutatás lehet az egyik zászlóshajója a jobban teljesítő magyar gazdaságnak – szólalt fel a Kaiju az Akadémián és frankón igaza van. A most zajló választási kampány megértéséhez, tudományos igényű  feldolgozásához bizony agykutatókra lesz szükségünk. Legalább ezen a téren váljunk innovációs térséggé, ha már a politikai üzeneteknél nem sikerült.

Kampánystratégiai közhely: érdemes az összes ígéretet, tervet, elképzelést egy darab rövid, megjegyezhető jelmondatba sűríteni (cséndszs) és lehetőleg ott is elmondani, ahol nem kérdezik. Ahol kérdezik, ott többször is. Ezt a nem túl megterhelő feladatot kizárólag a Fidosznak sikerült abszolválnia idén a Magyarország jobban teljesít üzenettel, ami tökéletesen kiegészíti a CÖF-ös elkúrtátok utánrezgést. Az Összefogásnak nem sikerült, de az még magyarázható a számtalan kis önálló entitással, amiből felépült a közös zűrzavar, nemhogy programban, de egy egyszerű mondatban nem bír közös nevezőre jutni. Sehol egy vezérgondolat, sehol egy közös cél, ami minimálisan is túlmutatna a visszajönnénk terpeszkedni, mert rendes melóhelyünk sosem lesz, ahhoz mi hülyék vagyunkon. De hogy az LMP vagy a Jobbik passzivitására mi a magyarázat, ott csak az agykutatás segíthet.

Az LMP megint megpróbálja elcsalni a program-és identitásalkotást annyival, hogy lehet más. Lehet igazuk van, mert úgy képtelenség az egész, ahogy van. Nem lehet más, mivel nempolitikusként csak addig lehet politizálni, amíg valóban nem politikus az ember. Aztán maximum tolhatja a belső ellenzék bullshitet, mint az SZDSZ bármikor, de ahogy ők sem voltak soha a szocialista kormányok lelkiismeretei, úgy az LMP is hiába tolná a kívül vagyok, benn is vagyok játékot. A lehet más-t, örökké csak eszményi cél marad, az a-és antipolitikusok kedvelt hívószava, így bármikor elővehető, mint a hidegháborúban eltett konzervek a metróalagútban.

A Jobbik viszont eljutott odáig, ami már tényleg az agykutatók terepe. A végletes cezúrából, a kommunista múlt gyökeres kiirtásától eljutottak a langyos kádárizmusig, a több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknakig. Szebb jövőt helyett/mellett szebb jövedelmet! Küldetés helyett szavazatokat. Tarsolylemeztől és hátrafelé nyilazástól a majálisok szintetizátorzenéjéig.

Kicsit olyan az egész, mintha Medgyessy-Kovácslaca párosvirsli elásott volna egy időkapszulát valahol a borsodi végeken, amit most Vonagabi kilapátolt. Ha az Összefogás nem jött be, mert egymás szavazóit ijesztik el a vállalhatatlannál is vállalhatatlanabb arcokkal, akkor ezt a Jobbik saját hatáskörben próbálja megoldani. A Jobbik nem csak anti-establishment párt (volt) elvileg, hanem valódi "korszakváltásra" is készültek. Nem az "elmúltnyolcévvel" és nem is az "elmúltnégyévvel", hanem az "elmúlthuszonötévvel" szemben határozták meg magukat, és ennek az "elmúlthuszonötévnek" bizony a szerves része volt a felelőtlen szociális ígérgetésekkel megszerzett nyomorszavazat.

Az élet rendje, vagy másik politológiai közhely, hogy a radikális mondanivalóval parlamenti mandátumot nyert formációk egy ciklus alatt "háziasodnak" és a szélsőséges szólamok elhagyásában látják a további növekedési potenciált. Ezt a tételt a Jobbik rendesen kimaxolta. Nem pusztán a radikalizmusból vettek vissza, a legízléstelenebb tuggyikkikezésből, vagy a cigányozásból, hanem lazán átsétáltak az MSZP felségterületének számító szociális demagógiába, a lejárt szavatosságú száraztészták és a fedezet nélküli minden jobb lesz mindenkinek világába.

És fura, de működik. Pár éve még a legsúlyosabb Isten észkáromolás volt a Jobbik növekvő táborának forrásaként a hagyományosan baloldali, szocialista szavazókat megnevezni. A legfrissebb közvéleménykutatási adatok szerint ez már nem vélekedés, hanem tény. A széljobb és a baloldal összeért, minden a helyére került.

Tovább..

Az elmélet szerepe az ember majommá válásában

Ha felteszik a kérdést, hogy mi volt jó a kommunizmusban, akkor mindenki azonnal rávágja: semmi. Egy birodalom által fenntartott önkényuralmi rendszerben - mert ne legyünk naivak, Szovjetunió nélkül egy napig nem maradt volna életben egyik kommunista rezsim sem Európában - nem csak az a rossz, hogy nagyjából annyi szabadság joggal és szabad akarattal bírsz, mint az autók műszerfalán, azok a kis bólogató bábuk, hanem az is, hogy mindezt olyan emberek vezérelték le és tartották fent, akik előtte maximum a tejesüveget rakhatták le az ajtód elé. A régi elitet leváltották, az új meg minden volt, csak elit nem. Sokszor még az írás-olvasás peremfeltétele is hiányzott.

Ideológiai alapot mindenhez lehet gyártani. Bizonyítani is lehet, ha úgy akarjuk. A munkásosztályért folytatott harcban sikerült letörni a burzsoá osztályt, sikeresen eltörölték a születéskor kapott előjogok rendjét, és már-már úgy tűnt, hogy eljött a vörös Kánaán. Csak azzal nem számoltak, hogy a disznó disznó marad. Hogy hiába egyenlő mindenki, van olyan, hogy valaki még egyenlőbb akar lenni. Hogy egy ideológia addig működik rendesen, amíg legfeljebb egy ember fejében létezik.

Amikor Darwin megírta a Fajok eredete könyvét, nem számított rá, hogy mekkora sikere lesz könyvének. Arra sem számított, hogy ezzel a művével gyakorlatilag megágyazott a fasizmusnak, mint a megvalósult darwinizmus jobb szárnyának, valamint a kommunizmusnak is, mint a megvalósult darwinizmus bal szárnyának. Remek ötlet volt kinyírni Istent, és helyébe az embert emelni a csúcsra, mint az evolúció végtermékét. Hogy a táplálék megszerzéséért folytatott kiválasztódást majd a dolgozó/tisztavérű nép mindennapos küzdelmével állítják majd párhuzamba, nem számolt. Az a Darwin, aki rosszul lett az érzéstelenítés nélkül végrehajtott műtét látványától, lehet vakargatta volna a fejét egy picit, ha megtudja mivé lett a nagy műve.  

De a nagy mű, a Fajok eredete önálló életre kelt. Túlnőtt mesterén. Napokkal később, hogy megjelent, Engels írta Marxnak: „Mily csodás gondolatok”. Marx válaszában kifejtette: „Ez a mű tartalmazza a kommunizmus természettudományos alapjait”. Még Plehanov is megírta, hogy a marxizmus a darwinizmus szociológiai alkalmazása. Aztán ott van Sztálin, aki e könyv hatására lett ateista. Aztán meg kommunista. Kicsit később népirtó és tömeggyilkos.

Áradás után dögvész. Eső után meg vérszívók. Alighogy túléltük a második világháborút, a kertek alatt szépen besétált a kommunizmus vörös köpenyében és kezdetét vette a félelem kora. A nyílt színi hadviselésben az a jó - ha lehet így fogalmazni - hogy legalább tudod ki az ellenség. Legalább meg tudod különböztetni a sajátjaidtól. A második világháború után a kommunista párt vezetése határozta meg ideológiai alapon, de inkább pillanatnyi érdek alapján, hogy ki az ellenség. Emberek ezreit börtönözték be, vallatták, kínozták, tüntették el.

És nem csak azokat az embereket nyomorították meg egy életre, akik túlélték a kínzásokat, hanem azokat is, akiknek minden nap azzal a félelemmel kellett élniük, hogy mikor jön értük a fekete autó, hogy mikor nyomják fel a kommunista szimpatizáns szomszédok, hogy nem beszélhet még csak halkan sem bizonyos dolgokról.

Ám a kommunizmusnak nem csak azok az áldozatai, akik életüket vesztették, hanem mi is, akik évtizedekkel később még mindig annak a rohadt fának a gyümölcseit vagyunk kénytelenek enni, amit akkor ültettek el. Volt az elszámoltatás? Szembenéztünk azokkal az emberekkel, akik irányítói és haszonélvezői voltak a gyilkosságokra, elnyomásra, zabrálásra épülő rendszernek? Történt a szellemi, társadalmi, kulturális megújulás, sikerült magunk mögött hagyni a kádári posványt?

Nem. A kommunizmus szellemi öröksége itt maradt rajtunk. Minden ember egyenlő, vagyis mindenkinek az emberi élet legalja jár egyformán. Az erény, a kiválóság, a tekintély szavak olyan gyűlöletrohamot váltanak ki, mint a kommunizmus legvadabb tombolásakor a kulák vagy a burzsoá. Csak felvettük a nyugati felöltőt a koszos munkásőrkabátra. És közben minden rohad tovább, ünnepeljük a középszert.

Szóval Darwinnak igaza volt, amikor azt mondta, hogy az élet egy küzdelem. Csak nem a táplálékért vagy az élettérért, hanem az ostobasággal és szűklátókörűséggel szemben. Hogy küzdeni kell ellenük, ha végre magunk mögött akarjuk hagyni a kommunizmust. Erre vannak az olyan napok is, minta a kommunizmus áldozatainak emléknapja. 

Tovább..

Eszméből a halálba

Gulágok, Recsk, ’56, ’68. Mao Ce Tung, Kádár, Rákosi, Erdős Péter és Gerő Ernő. Emellett vas és acél, továbbá némi gyapot. Nevek, évszámok és alapanyagok. Minden hatalom a népé, munkás-paraszt szolidaritás. Hirtelen ezek a címszavak jutnak eszembe arról az elkorcsosult társadalmi kísérletről, mely Marx és Engels művein alapult kezdetben, viszont igazán a sokmilliós emberáldozaton keresztül teljesedett ki.

Kommunizmus egy eszme, melyet beszennyezett az áldozatok vére. Egy eszme, mely a társadalmi egyenlőség helyett a társadalom uniformizálását és a társadalom fölé magasodó uralkodóosztályt hozta magával. Ha egyiknek sem vagy tagja, veszned kell. Ha tagja vagy, elég rettegni, hogy valaki fölötted, vagy éppen melletted, alattad, beléd akar rúgni. Ha konszenzus van elveszejtéseddel kapcsolatban, akkor elvesztél. Jött a fekete autó, vagy szerencsésebb helyzetben csak hirtelen persona non grata lettél és vége lett a munkának, tanulásnak, utazásnak. Utóbbinak amúgy is, elvégre nem arra van a munkás-paraszt, hogy világot lásson. A hatalom figyelt és irányított mindent.

Ha úgy gondoltad, hogy téged nem, tévedtél. A barátaid, tanáraid, munkatársaid és ismerőseid jelentéseket írogattak rólad, némi alamizsna reményében, vagy azért, mert ragaszkodtak a körmeikhez, a kínzókamrák pedig nem a happy endről híresek. Akik magasan voltak, értettek a műfajhoz, tudták, hogy megosztani és uralkodni, helyett működik a leosztani és uralkodni is. A lényeg, hogy tiszteld a vezért és gyűlöld az osztályellenséget, legyen az a hanyatló nyugat, vagy éppen a szomszéd, aki sokat keres és nyugati autóval jár.

Forradalom. Ellenforradalom? Forradalom. Diáktüntetésként indult, vérbe fulladt. Nem voltunk olyan szerencsések, mint az Ukránok idén. Csak a harcokban hivatalosan 2652 áldozat, az utána következő megtorláshullámban ennek többszöröse. Akit nem végeztek ki, azt csak megnyomorították egy életre, gyakorlatilag elhúzódó haláltusára kényszerítettek egy országot. Nagy Imre és Maléter Pál pere és kivégzése, viszont a világ felfigyel. Sajnos a figyelem alábbhagy, a hidegháborút senki nem szeretné rendes háborúvá alakítani. Egy forradalom, minek az egész ország áldozata. Maradunk a Marxizmus-Leninizmus rendszerében, még sokáig. A legvidámabb barakká válunk, jön a gulyáskommunizmus és a puha diktatúra, az áldozatok is mások. Nincsenek már itthon statáriális kivégzések, de ha valaki nem illeszkedik, más jellegű vég vár rá. Ha rosszul szól, azt veszi észre, hogy életét egy kis lyukban kell leélnie, se iskola, se normális munkahely. Cenzúra mindenhol, persze a feljelentgetés megmarad. Ha rosszul veszi a levegőt, máris hárman rohannak az elvtársakhoz, hogy zavar van, kéne tenni valamit. És tesznek is, az egyenlőség jegyében.

Sajnos nem csak hazánk volt érintett a tragédiában. Oroszországban, Kínában, bárhol, ahol megpróbálták, milliók haltak bele. A rövidlátás rendszere volt: aki nem hal éhen, az osztályegyenlőség jegyében választhatott magának halálnemet. Elég volt egy rossz szó és szinte biztossá vált a gulág, a tábor, kisbetűvel, mert ez nem egy terület, hanem egy eszköz. A nagy egyenlőségben a hatalom külön réteget képez, és az arctalan tömeggel szembeállva csak a túlélés vezérli. Átgázolni mindenkin, bármi áron, fönnmaradni és lubickolni a moslékos vályú mellett. Az eszközök számukra nem azért vannak, hogy válogassanak bennük, hanem, hogy használják őket. Mit számít pártízezer emberélet, ha saját nagyságuk mementóját kell fölépíteniük.

Persze nem csak itthon álltak ellen az egyenlők diktatúrájának: ’68-ban beköszöntött a prágai tavasz, mely felülről próbálta megreformálni Csehszlovákiát, és melyet elfojtott a Szovjetunió félelemmel vegyes haragja. Vértelen forradalom volt, melyet vértelem megtorlás követett és szinte minden maradt a régiben, még sokáig. Az első szakadások a vasfüggöny szövetén a nyolcvanas években keletkeztek, többek között a lengyel „Szolidaritás” mozgalomnak és Lech Walesának köszönhetően. A gdanski hajógyárban alakított szakszervezet akkorára dagadt, hogy már a hatalomnak is számolnia kellett velük, tízezres tömegeket nem lehet nyomtalanul eltüntetni békeidőben. Később bekövetkezett a Peresztrojka, mely idővel a varsói szerződés fölbomlásához vezetett.

Ez egy bekezdés. Az áldozatok nevét viszont, kik az 1917-es orosz forradalom és 1991, a Szovjetunió fölbomlása között adták életüket veszítették az őrületben, könyvekben is nehéz lenne fölsorolni. Ez a nap az ő emlékük napja, haláluk mindannyiunk számára intő példa: a korlátlan hatalom korlátlan kegyetlenséggel is jár, mindegy milyen eszmét tűz zászlajára. Emlékezzünk meg rájuk tisztelettel, életüket adták mostani szabadságunkért.

Tovább..

Lélektől lélekig, bűnöstől az áldozatig

Több dolgok vannak földön és égen, mikről viccelni nem szokás. Mert sértő, mert ízléstelen. Egyszerűen túl van minden emberi normán. Így van ez, mikor megtört emberi sorsokról, tragikus történetekről, vagy mikor áldozatokról beszélünk; esetleg megemlékezünk róluk. Mi se tesszük ezt. Még akkor sem, ha egyébként lenne rá okunk. (Sőt, muníciónk is bőven.) Ugyanis a kommunizmus áldozatainak emléknapján a bűnösök még mindig közöttünk élnek. Mit élnek! Legtöbbjük búsás nyugdíjjal a zsebében kapcsolgatja a plazma tévéjét, miközben egy kényelmes fotelben terpeszkedik, mint Marci Hevesen. Vagy éppen még aktívan politizál, újságot ír, művészkedik, vagy ki tudja mi a fenét csinál, miközben az áldozatok, vagy az áldozatok örököseink képébe röhög. Ja és még mielőtt elfelejtenénk: Orbántól a demokráciát, a Fidesztől pedig a sajtószabadságot félti most éppen. Mert közben demokratává vált.

Így nagy a kísértés, hogy kigúnyoljuk Rákosi követőit, Kádár gyermekeit. Élcelődjünk azon, hogy milyen vicces, mikor egy ex-kommunista cenzor, egy Lendvai Ildikó félti a sajtószabadságot; vagy mekkora poén, hogy Kovács Laci bácsi hívogatja az európai barátait, hogy segítsenek visszaállítani Magyarországon a demokráciát. (Ahogy egyébként Örkény István definiálja az „abszurd” fogalmát. Azt a világot, ahol minden a fejetetejére állt és minden fordítva látszódik. Ahol – ahogy találóan írja – a koporsót felfelé engedik le a sírba, a rögöket pedig nem le, hanem feldobjuk; amikor pedig valaki eltalálja, nagy éljenzés hallatszik.) Mert valóban egy abszurd világban élünk. Egy olyan világban ahol az áldozat lett bűnös, mert veszélyesnek tűnik a jogállamiságra nézve – főként, ha jobboldali érzelmű; a bűnt elkövető, a kommunizmust egykor kiszolgáló pedig hivatásos demokráciaaggódóvá avanzsált...

De folytathatnák végtelen módon, Rákosi kopasz fejétől a Gyuriferi-féle haszonélvezőkig, Kádár ízes hangjától Szanyi kapitány pálinkagőzös orgánumáig – de minek tennénk? Nem érdemes. Nincs értelme. A bűnös – ha nem is ebben a rövidke életben – úgyis megkapja (vagy már meg is kapta) a büntetését.

A kommunizmus áldozataira emlékezünk ma.  Ha tágítjuk a történelmi horizontot, illetve átlépjük az ország határait, akkor százmillió emberről beszélünk (lásd. A kommunizmus fekete könyvét), kiket egy hazug ideológia vörös színű zászlaja alatt gyilkoltak meg. Százmillió utolsó lehelet, százmillió szívdobbanás, amely a rá kiszabott idő előtt állt meg. S mellette ott visszahangzik még százmilliónyi felszakadt jajkiáltás, amely ugyan nem a halál torkából szól vissza, de emberek és családjaik nyomorúságát jelképezik mindörökké.

A világtörténelem leggyilkosabb kísérlete volt a kommunizmus. Ha szemünket csupán Magyarországra vettjük, akkor is elmondhatjuk, hogy két részletben 1919-ben és 1947-től pusztította nemzetünk legjobb fiait és lányait. A Tanácsköztársaság vörösterrorja legalább hatszáz, Rákosiék halál- munkatáborai több ezer, de az oly sokat dicsőített és a sokaknak ma is nosztalgikus könnycseppeket a szemükbe csaló Kádár-rendszer konszolidációja is legalább kétszáz (más források szerint Kádár saját maga beszél 280 akasztásról Gorbacsovnak 1985-ben – szerk. megjegyzése) áldozatot követelt. Nem is beszélve a „felszabadító” vörös hadsereg 1945 és 47 közötti, bírósági ítéletek nélküli kivégzéseiről; vagy az 56-os forradalom összes áldozatáról.

De máig ismeretlen számú azok száma, akik az Andrássy út 60. szám alatti kínzókamrákból tűntek el, vagy éppen valamilyen ÁVH-s beavatkozás következtében szenvedtek „balesetet”. Mint ahogy azok számát sem tudjuk még csak megbecsülni sem, akiket ugyan nem lőttek főbe, vagy kötöttek fel, de egy életre megnyomorítottak, tönkretettek, vagy évtizedekre börtönbe vetettek. Pusztán egy hazug, a kommunizmus által vizionált szebb és igazságosabb jövő elérésének céljából.

Február 25-e jelképes nap. 1947-ben e napon tartóztatták le és hurcolták el a szovjetek Kovács Bélát, a kisgazdapárt főtitkárát. Ugyan már a szovjet katonák bevonulásával megkezdődtek az erőszakos cselekmények, de a demokratikusan megválasztott politikai vezetőkkel való leszámolás a kommunista diktatúra formális és tartalmi kiépítésének kezdete volt. A mai napon tehát nem poénkodunk, nem szívatjuk a komcsikat ezen az oldalon. Inkább kérdezünk. Megkérdezzük, hogy ugyan mikor fognak ők is velünk együtt emlékezni? Mikor fognak a bűnöket elkövetők megbűnhődni? Mikor fognak a politikai és jogi örökösök őszintén bocsánatot kérni?

Hogy az elődök már vagy nem élnek, vagy öregek, betegek és magatehetetlenek? Az utódok meg nem felelősek az őseik bűneiért? Így ne is piszkáljuk az egykori kommunistákat? Ne kérdezősködjünk a gyermekeiknél sem?

Nem úgy van az! Ugyanis az emberiség ellen elkövetett bűn soha nem évül el. Legyen a tettes fogatlan öregember, tolókocsis vénasszony – tetteiért felelnie kell! Aki kiszolgálta a gyilkos rendszert, annak bűnhődnie kell. Az áldozatok pedig, majd megbocsáthatnak, ha akarnak. De csak azután, ha kiszabják a bűnösök büntetéseit. Ha helyre billen az igazság.

Az utódok pedig kérjenek bocsánatot! Kérjen bocsánatot Gyurcsány, Mesterházy, Bajnai, meg az összes MSZMP szellemi, anyagi és kapcsolati vagyonának örököse. Mert ha a magyar nemzetnek kollektív módon ma is minden évben bocsánatot kell kérnie a nemzetiszocialisták, a nácik, a fasiszták bűneiért, a holokausztért és minden más pusztításért, amely több mint hetven éve történt, akkor ugyanezt kell tenniük azoknak, akiknek bármilyen közük is volt a kommunizmus által elkövetett bűnökhöz. Mert így lenne igazságos.

De ha továbbra is közöttünk élnek, ha liberálisnak, szociáldemokratának, vagy éppen demokratának és hazafinak hazudják önmagukat (Ugye, Ferenc?), vagy éppen a jogállamiságért aggónak, miközben az áldozatok képébe nevetnek – akkor lapozzunk. Foglalkozzunk inkább az áldozatokkal. Gyújtsunk gyertyát ma ö érettük. Emlékezzünk rájuk! És meséljünk az embertelen kommunizmusról gyermekeinknek, hogy még egyszer ne pusztítsa nemzetünket e hazug ideológia! 

Tovább..

Minden összefügg mindennel, kivéve ha nem

Óriási lehetőségek rejlenek az idei választási kampányban. Végre valami kis izgalmat, egy kis szokatlant és meglepőt csempésznek a pártok a szürke kis életü(n)kbe. 2010 az unalom kampánya volt. Egyik oldalon az elkúrtátok 4-5 változatával, a másik oldalon meg a nem is, vagy annyira azért nem, ti meg nácikok vagytokkal. Idén viszont minden más, a kampány jobban teljesít. És csak most kezd beindulni.

Fél-egy éve teljesen máshogyan képzelték 2014 elejét a pártok, főleg az ellenzék. Főképpen gazdasági témákra akartak koncentrálni, faszán matolcsyzni végig, és hirdetni az unortodoxia bukását. Csakhogy egy rendkívül gonosz világban élünk és ez a szemtelen unortodoxia képes volt és működött. Nyilván mögé lehet nézni annyira, ahol már találunk kedvezőtlen adatokat, de a felszín, ahonnan a legegyszerűbb kampány-kompatibilis üzeneteket fogalmazzuk, ott egyre kevésbé nyerő az ortodoxiát népszerűsíteni, mert arra elég mondani egy Görögországot. Tessék, azok ortodoxok, meg amúgy is, azt működik valami?

Szerencsére gyorsan megkötötte a kormány a megállapodást a paksi beruházásról, és azóta másról sincs szó. A CÖF-ös bohóc semmi ahhoz a kreativitáshoz, amit a libnyaf eddig felmutatott atom- és oroszügyben. Az elmúlt 3 hétben szorgalmasan gyűjtögettem a legviccesebb megszólalásokat. Most ebből következik egy kis összefoglaló.

Bajnai belefutott rendesen a paksi bővítésbe. Szemtelen hírtévések előkotortak egy 2010-es videót, amiben éppen a paksi televíziónak nyilatkozik a bővítés fontosságáról és az idő sürgetéséről. Ekkor, 2010-ben, még 10-12 év múlva szeretett volna működő blokkokat, ráadásul a Világbank-hitelből, sokkal szarabb konstrukcióban képzelte el a beruházást. Gyakorlatilag PPP-ben, de hát ez náluk a szakértő mellett a másik durva fétis. Persze ő nem is szakember, ami abban is megnyilvánul, hogy szerinte a gátak ekvivalensek a hűtőgépekkel, tehát bármikor revideálhatja az álláspontját. Holnap lehet megint akarja majd a bővítést. De ez a buta arcú és fejű hülyegyerek tényleg képes volt arról beszélni, hogy ha nem építenek Paks mellé még egy gátat is, akkor 30 fokos lesz a Duna vize. Mi? Hogyan? Konkrétan nem létezik olyan technológia, amivel ilyen vízhozamot rendesen fel lehetne melegíteni, a gát meg nem hűtőgép. Stirlitz csak bunkernek nézte a hűtőgépet és belőtt egy sorozatot, mikor felkapcsolt a villany, de ő nem akart soha miniszterelnök lenni. Bajnai már volt, meg akart most is, és félő nem tett le végleg erről a szerencsétlen ötletről.

Viszont megszólalt a szakértő is! Az ellenzéki kampányt egy kicsit értelmesebben vivő (néhol értelmes, egész mondatok) 444!!!! büszkén mutatta be a nagyközönségnek a nagybetűs szakértő urat (nem írom ki nagybetűvel, hülyén néz ki), Ősz Jánost a Budapesti Műszaki Egyetem Energetikai Tanszékéről, aki roppant tudományosan leplezi le, miért őrültség a paksi beruházás. Nálam a beharangozónál beindult a vészcsengő, habár a BME kinyomta, mint átlagos dúvad a reggeli ébresztőt. Kár volt. A szakértő úr – a saját szintjén – még a Bajnainál is hülyébbnek bizonyult. Az első bekezdése rögtön a haladó retorika csúcsa. „Paks II irracionális közbeszédéhez azért kívánok hozzászólni, hogy az elmúlt 30 év energetikai tévedéseit (Bős-Nagymaros, a földgáz-felhasználás jelentős növelése) ne ismételjük meg. Illúzióm nincs, a magyar társadalmat (politikát, médiát, humán értelmiséget, közvéleményt) a szakmai szempontok nem érdeklik, csak az, hogy a hozzászólás a jobb- vagy baloldal érveit igazolja részben vagy egészben.” Igen, Ősz János képes volt azzal kezdeni egy tanulmányt, hogy ő mennyivel különb mindenki másnál, meg aztán itt a függetlenértelmisi fog megszólalni, nem a politikus. Ha mást nem is, azt megtanulhattuk az SZDSZ 20 évnyi közéleti garázdálkodásából, hogy aki függetlenként pofázik bele a közéletbe az csak szocliberális visszhang lehet.

Pillantsunk bele a szakértő úr szakértésébe: Ősz János két fő tételt fogalmazott meg a paksi beruházás kritikájaként. Az első szerint azért ostobaság, mert nem modern európai technológia (PWR), hanem szar orosz (AES) épülne. Ez a mondat kb. akkora hülyeség, hogy Szalacsi a fasorban sincs a vízbűl veszik i a zokszigén-nel. A PWR az nem fejlett és európai (kicsit hiányzott a független, de annak atomreaktor esetében nincs értelme), hanem nyomottvizes. Ennyit jelent. Az AES márka, amit a Roszatom épít, az is PWR, azaz nyomottvizes. És ez a barom nem csak tanít az Energetikai Tanszéken (állítólag), hanem elmegy turnézni a számlatömbjével a médiában, mint szakértő úr.

A másik csodálatos megállapítása, hogy a Paksra tervezett blokktípusok alkalmatlanok menetrendtartásra. A hozzám hasonló fogalmatlanok kedvéért egy kis magyarázat: Két típusba soroljuk az erőműveket. Van alaperőmű és van menetrendtartó. Az alaperőmű folyamatosan tolja ki a zsinórt, a menetrendtartókat meg a csúcsfogyasztások idején kapcsoljuk be. Haverom kisfia, aki most lett kiselsős, ő megértette. Azt is átlátta, hogy egy kibaszott drága, de folyamatos és olcsó működésre képes erőművet nem akarunk kapcsolgatni, mert egyrészt nem lehet, másrészt nem éri meg. Azt mondta, hogy ez olyan, mint a kerti lámpa és budilámpa. Az kertben megy folyamatosan egy gyenge, energiatakarékos izzó, amit ha kapcsolgatnánk, többe lenne. A budiban meg egy éles fényű és nem tartós. Szóval menetrendtartó atomerőművet nem építünk, amiért repülni sem metróval akarunk.

Minden összefügg mindennel – szokta mondani Józsi bácsi, mikor a szomszéd asztalnál túl hangosan beszélgetnek politikáról, mert hát neki is van véleménye, és hát demokráciában élünk. Sőt, egy demokráciában nem csak elmondhatod a véleményedet, hanem kötelezően el is kell. Ha nincs, akkor különösen! A 21. század az értelmetlen pofázás százada.

Az ilyen minden összefügg mindennel legcsodálatosabb megjelenésre a Véleményvezér névre hallgató, didaktikusan bajnaista szabadnépfélórában blogban található. Ők, versenytársaikkal ellentétben a paksi bővítést már összehozták a szovjet expanzióval. Szerintük Putyin vissza akarja szerezni a közép-európai gyarmatokat és ezért épít blokkokat. Sőt, tulajdonképpen a paksi bővítésnek köszönhető az, hogy a Berkut szarházijai belelőttek a Kijevben tüntető tömegbe. Paks 2 egyenlő világháború, ahol mi szokás szerint rossz oldalra álltunk.

Az írás kiváló példa arra, hogy kell téves helyzetértékelésből hibás következtetéseket levonni. Ukrajnával foglalkoztunk, illetve kollégáim foglalkoztak eleget, nem ismételném meg az állításaikat. De az, hogy Ukrajna most került bele a szovjet expanzióba, egy akkora ROFLMAO, hogy Bajnai hűtőgépét és Ősz János katedráját is zárójelbe teszi. Ukrajnában, némi széljobb színezéssel, ugyanaz a két oligarchikus csoport vívja a háborúját, mint az önállóságuk óta bármikor, és mind a két csoport egyetlen tevékenysége, hogy a nyugatra folydogáló orosz szénhidrogén megvámolja/részét ellopja. Azaz, mióta Ukrajna létezik, az orosz érdekszféra része. Nem bonyolult ez, legalábbis a körúton kívül 100 emberből 100 felfogja.

Arról, hogy a Kaiju most Putyin markába vezette az országot, még beszélni is felesleges. Üzlet az üzlet, a prostitúció meg prostitúció. Most üzleteltünk az oroszokkal, nem pedig jutalmat várunk, mert udvariasak és aranyosak vagyunk és merünk kicsik lenni. A baloldal teljes külpolitikája a konfliktusok kerüléséről és az idegen érdekek kiszolgálásáról szólt bármikor a hatalmon eltöltött perceikben. Mert ha cukik vagyunk és nem akarunk semmit, akkor jutalmat kapunk majd. Fene egy logika, de lehet csak én nem érzem a reakciós homályzóna miatt, ami körülvesz. Most viszont üzletelünk. Ez kicsit más, de lesz áramunk 2050-ben is, ráadásul a seggünk se fáj. A mimózalelkű elempések meg megszokják, mint a lausannei részecskegyorsítót is sikerült. Az se hozott létre akkora fekete lyukat, amibe belezuhan a Naprendszer, Paks 2 sem fog felrobbanni.

Tovább..

Őszöd 2.0, avagy a cinizmus sokadik eljövetele

A Belügyminisztérium pár napja nyilvánosságra hozta az őszödi böszmeséggel kapcsolatos titkosszolgálati vizsgálat néhány dokumentumát. Egy újabb alkalom, hogy az ellenzéki összefogás élcsapata és holdudvara ismét megmártózzon a cinizmusban. Élnek is vele rendesen. Ugyan az iratokból sok újdonság nem derül ki, tényekből is meglehetősen keveset tartalmaz, de a benne foglaltak a legerősebb gyanú szintjére emelik azt, amit eddig is sejthettünk: Gyuriferi minimum tudott a kiszivárogtatásról, sőt egyre valószínűbb: ő mozgatta a szálakat. És igen, tényleg akkora szociópata, hogy elhitte magának: ezzel a „csodálatos igazság”- beszéddel majd jól el fogja terelni a figyelmet a megszorításokról.

Ami pedig a nyilvánosságra kerülés óta eltelt pár napban elhangzott az ügyben, fényes bizonyítéka, hogy az összefogás élcsapata nem csak cinikus, de erősen konvergál a moralitás zérója felé, pedig ezen a területen nem is indultak túl magasról.

A jelentésben foglaltakkal nem akarunk foglalkozni. Akit érdekel, itt elolvashatja. Amivel inkább érdemes foglalkozni, az a nyilatkozatháború ballibbancs felének elmeroggyantsággal határos butaságáradata, ahogy az esélytelenek nyugalmával erkölcsi fölényükkel még mindig nem fogták fel miért elfogadhatatlan az ominózus beszéd, és megpróbálnak előnyt kovácsolni a kialakult politikai agendából. Előre szólunk, ebből nemhogy győzelmet, de még egy sovány döntetlent se tudtok kihozni, főleg ha vagytok olyan hülyék, és beleálltok a történetbe, nem a vállvonogatós-elsomfordálós megoldást választjátok, mint a 240 millás szoci ügyében.

És akkor nézzünk néhány nyilatkozatot tőlük, és hogy miért lett volna jobb kussban maradni:

Mesterházy Attila szerint például azzal, hogy a belügyminiszter épp a választási kampány kezdetén oldotta fel az őszödi beszéd kiszivárogtatásának körülményeiről készült jelentések egy részének titkosságát, a jelenlegi kormány politikai támadást intézett az MSZP és az összefogás ellen. Illetve "Ha négy évig még részben sem oldotta fel az iratok titkosságát a belügyminiszter, élünk a gyanúperrel, hogy a mostani akció kampánycélokat szolgál, s ezt így is fogjuk kezelni." Akkor valamit tisztázzunk, Atesz! Igen, ez egy politikai támadás ellenetek és igen, kampánycélt szolgál az időzítés.

Hogy ez miért van így és miért van jól így, nagyon egyszerű. Négy évig nem oldotta fel a titkosságot a belügyminiszter, világítasz rá nagyon helyesen. Mi változott meg hirtelen, ami miatt előszedték az egész őszöd kérdéskört? Nem nem a kampányidőszak miatt. Ez csak egy időbeli egybeesés. Azért most, mert összebútoroztatok Fletóval. Te tényleg azt hitted, hogy megússzátok azt, hogy biztos befutó helyet és politikai túlélést biztosítotok ennek az erkölcstelen paprikajancsinak? Tényleg azt hittétek, hogy a pojáca visszatérését szó nélkül hagyja a Fidesz? Ennyire te sem lehetsz hülye.

Bajnai ismét belehelyezkedett az ügyeletes balfasz szerepébe. (És ezzel a buta arcú és nevű palival akart korszakot váltani a fél LMP…)Próbált nagyobbat mondani, mint a többiek: „Az Alkotmányvédelmi Hivatal nyilvánosságra hozott két, az őszödi beszéd kiszivárogtatásával összefüggő részjelentést. Miniszterelnökként az ügyben keletkezett jelentéseket ismertem, ezért állíthatom: a közvélemény elé tárt, megcsonkított szövegek nem azonosak az ügyben készült végső összefoglaló jelentéssel, annak következtetéseivel ellentétes megállapításokra próbálják rávezetni a nyilvánosságot. A kormányzat még a közzétett dokumentumokból is a nemzetbiztonsági érdek védelmén messze túlmutató mértékben törölt politikailag érzékeny, a jelenlegi kormánypárti politikusokra nézve kedvezőtlen részeket, illetve felismerhetetlenné tette az általa sugallni kívánt értelmezésnek ellentmondó információkat. Az Alkotmányvédelmi Hivatal ezzel a lépésével a választási kampányt kívánja manipulálni, amit törvénytelennek és elfogadhatatlannak tartok.”

Akkor vegyük sorban: Azzal talán nem kéne kérkedni, hogy miniszterelnökként ismerted a jelentést, de nem hoztad nyilvánosságra. Vagy tényleg el kéne hinnünk, hogy ha valójában nem Gyuriferire és körére, hanem Fideszes politikusokra kedvezőtlen a jelentés tartalma, akkor nem tártad volna azonnal a nyilvánosság elé? Az Alkotmányvédelmi hivatal meg nem manipulálja a kampányt. Ez az iratköteg 2009 óta ott porosodik, és nem ők döntöttek a közzétételről, hanem a Belügyminiszter. Érzed a különbséget? Ha titkosszolgálatokat és titkosszolgálati módszereket alkalmazó politikai elitit keresel, érdemesebb lenne a saját elvtársaid múltjában elmélyedni! Nyírfa-ügy, Szilvásy, Kapolyi és Laborc! Igen, az a Laborc, aki bűnözőkkel spannolt, hátha rá tudnak dolgozni ellenzéki politikusokra. Az a Laborc, aki ellenzéki politikusokról készített csudaszép mappákat a hivatali gépére, de még ahhoz is hülye volt, hogy törölje őket a kormányváltás előtt. És igen, az a Laborc, aki kiadta a titkosszolgálatot az oroszoknak. Hol is volt akkor a nagy orosz-ellenességetek?

Szóval a ki mire használta a titkosszolgálatokat? - tematikát, némi tükörbámulás után, akár ki is hagyhatnátok a kampányból. A belügyminiszterre mindez persze nem vonatkozik. Aki pedig majd 25 évvel a rendszerváltás után még mindig meglepődni látszik azon, hogy a végrehajtó hatalom kampánycélokat is szolgáló döntéseket hoz, főleg a kormányzás finisében, az vagy veszélyesen naiv, vagy veszélyesen hazug. És nem győzzük hangsúlyozni, hogy ez a miniszteri döntés egyetlen célt szolgál: Gyurcsány távol tartását a hatalomtól. Örökre.

Fletó viszont főleg csöndben maradhatna, az alábbi két mondattal ugyanis benevezett a legnagyobb politikai féregség kétes címéért folyó versenybe. "...a hanganyag nyilvánosságra hozataláról a Fidesz felső vezetése döntött, az anyagot ők sokszorosíttatták és juttatták el a médiához. Tudjuk tehát, hogy a Fidesz ilyen módon tudatosan készítette elő a 2006 őszi zavargásokat."

Először is szerinted mit is kellett volna tenniük, miután birtokukba jutott egy ilyen horderejű hangfelvétel? Titokban tartani? Másodszor pedig olyat állítani, hogy a Fidesz tudatosan felelős a zavargásokért, egy hihetetlenül aljas dolog. Az a sok ezer ember, aki azokban a hetekben azt követelte, hogy takarodj a hatalomból, szerinted nem azért ment ki az utcára, mert lekurváztad az országot, a hazájukat? Nem azért, mert bevallottad, hogy tudatosan hazudtál az egész ország és a világ szemébe a teljes kormányzásod alatt? Ki eresztette a tömegre az azonosító-nélküliség anonimitásába burkolózó rendőröket? Ki nem volt képes arra, hogy a botrány kirobbanásakor megtegye az egyetlen erkölcsileg elfogadható lépést, és eltakarodjon? Oké, van néhány százaléknyi idióta, akik annyira beléd vannak szerelmesedve, hogy még az igazságbeszéd-maszlagot is simán benyelik. De ez nem jelenti azt, hogy az ország maradék része is hülyékből áll.

2010-ben már kapott a csapatod egy "apró" figyelmeztetést, mit is tart rólatok a többség. Jó úton haladsz, hogy ezt ismét megkapjátok, ugyanis ugyanaz az erkölcsi hulla vagy, aki mindig is voltál.

Tovább..

Taszos noobok és a demokrácia övezet

Hetek óta másról sem szól a történet, mint az ukrán szabadságharcról. Történt, ami ilyenkor mindig szokott: a Facebook lelkes biedermeier-demokratái a belvárosból, meg nyugati egyetemi campusokról kitették a szelfik helyett az ukrán zászlót, meg az ukrán nemzeti színekben pompázó forradalmi öklöt. Ez minden olyan rendezvény esetében így van, ami az OSI támogatásával kerül megrendezésre, meglepetés sehol.

Az persze nem merült fel bennük, hogy Ukrajnáról van szó, nem az Occupy Wall Street-ről, meg a HaHa rendes havi menstruációjáról. Arrafelé kicsit másképp mennek a dolgok. A modern orosz cáratyuska azért tudta elhappolni a bizniszt az Európai Unió intenzíven tweetelő bürokratái elől, mert errefelé az országokkal úgy bánnak, mint a használt autókkal. Ha Janukovicsnak ettől több aranyberakás lesz a budiján, akkor az ilyen ajánlatot tevő fél nyert.

De a lelkes liberálisok másként nem tudnak működni, nekik minden tüntetésről, felkelésről azonnal a Delacroix-festmény ugrik be, amire az utóbbi hetekben a kelleténél többször onanizáltak. Számukra a Majdanra kivonult tüntetők épp ugyanolyanok voltak, mint az itthoni „alkotmányt, demokráciát, jogállamot” követelő hippik. Erre nyilván ráerősített a kicsit sem átlátszó videó, amelyben egy, a háborús övezet kellős közepén álló leányka csillogó kék szemekkel, friss sminkkel és kivasalt hajjal hívta fel a világ közvéleményét a támogatásukra. A National Endowment for Democracy és a Soros-network PR-munkásai egy kicsit jobban is dolgozhattak volna ezen. Legalább valami koromfolt lehetett volna a lány arcán. A videó megfutott, mindenki bátran szolidarizált két latte macchiato között.

A valóságban sem a Majdanon, sem a kevesebb reflektorfényt kapó nyugati részeken harcoló felkelők nem hasonlítanak apuci kicsi fiaihoz-lányaihoz: sokan Afganisztánt is megjárt veteránok, akik tudják, hogyan nyúljanak az AK-hoz. Ahol tudták, megszállták a közintézményeket, kikergették a hivatalnokokat, katonákat, rendőröket, a fegyvereket pedig bespájzolták; az ukrán-lengyel határt egy időre lezárták, az átutazókat szórakozásból egy rövid heilhitlerezésre kényszerítették. Ukrajnában ugyanis kevés köze van a történéseknek valamilyen világmegváltó ideológiához, és ha mégis, akkor az maximum a nyugat-ukránok nacionalizmusát jelenti. Ez nem az a nacionalizmus, amitől a hazai ballib amúgy nullhuszonnégyben retteg (Nagy-Magyarország pulcsis középiskolások). Ezek jobbára a Sztyepan Bandera eszméin és tevékenységén felnőtt ultranacionalisták, Hitlertől kicsit jobbra. Aki minderre fölhívta a figyelmet, az nyilvánvalóan Putyin-bérenc antidemokrata volt, aki nem veszi figyelembe a nyugati demokrácia iránt elkötelezett tüntetők céljait.

Az események farvizén az ukrán Szvoboda nevezetű párt evickélt egy ideig ügyesen. Jellemző módon az Ukrajnába látogató amerikai szenátor elolvadt attól, hogy ez „szabadságot” jelent, meg is simogatta a pártvezető fejét. A Szvoboda Ukrajna hivatalos szélsőjobboldali pártja, viszonylag komoly bázisokkal Nyugat-Ukrajnában. A Jobbik hozzájuk képest emberi jogi mozgalom. Elsősorban az oroszokat utálják, de ha már van ott némi magyar, ruszin, és zsidó is, hát annyi baj legyen. Nem is késlekedett a Janukovicstalanított új törvényhozás, azonnal eltörölte azt a nyelvtörvényt, amely a kisebbségeknek garantálta a nyelvhasználatot. Ez volt a legfontosabb lépés, bár kíváncsi volnék, hogyan magyarázzák ezt a lelkes liberálisok: nyilván a kisebbségi nyelvhasználat volt az alfája és omegája a Janukovics-diktatúrának. Most aztán lesz majd demokrácia!

A hazai mezőnyben csúnyán leszerepeltek az ellenzéki pártok és a TASZ is. Mesterházytól Bajnaiig mindenki azzal próbálta zrikálni Orbánt, hogy azonnal szálljon szembe (természetesen szavakkal) az erőszakos Janukovics-rezsimmel, a TASZ a miniszterelnök hallgatását kifogásolta erőteljesen. (Próbálták, csak Orbán leszarta.) És persze, Palpatine császár csak arra volt képes, hogy NCIS-t játsszon, és elhelikopterezzen a határra. Csak azt felejtették el, hogy a határ túloldalán él másfél-százezer magyar. Őket nem kérdezték meg, milyen ott a dicsőséges forradalom közelében lenni. Milyen azt látni, hogy fegyvereket szereztek tőlük nem messze (talán a közvetlen közelükben is) azok, akiknek a hétvégi szórakozása a magyar emlékművek és szobrok meggyalázása. Mesterházy, Bajnai és a TASZ persze könnyedén játszadoznának a maroknyi magyarral, ha egyáltalán ez a szempont felmerül bennük. Ha nem lenne annyira veszélyes a szitu, akár még visítva röhöghetnénk is azon, hogy a nagy demokrácia/szabadságharc-lázban a liberálisok egy szteroidozott Jobbikot, meg banderista újnácikat (Jobb Szektor) éltetnek.

Ukrajnában ugyanis más csapat nincs. Hacsak nem fogja mostantól az EU és az USA külügyminisztériuma tandemben protektorátusként kormányozni Ukrajnát, a választék ott csak korrupt oligarchákból áll (a börtönből most kiengedett Timosenko is az). Az oroszbarát oligarchia helyett most visszajöhet egy régi-új oligarchia (a rossz nyelvek szerint azóta ők is a moszkvai köldökzsinóron lógnak), kiegészülve az ultranacionalistákkal, meg az ukrán Betyársereggel kívülről, már ha utóbbiak elfogadnak egyáltalán bármiféle rendezést is. Ha a jogvédők és macchiato-demokraták azt hitték, Janukovics bukása után majd nemzetközi gender-konferenciákat rendeznek Kijevben, kurvára tévedtek.

A történetnek persze még koránt sincs vége. Moszkva sem fogja hagyni, hogy az Ukrajnában élő oroszokat basztassa a megújult, demokratikus Ukrajna, csak legyen vége a műsornak Szocsiban. Az ország helyzete sem fog ettől megjavulni, Timosenko, a Szvoboda, az UDAR ugyanúgy egy gőzölgő szarkupaccal fog farkasszemet nézni, ahogy Janukovics is tette. Azzal a különbséggel, hogy valahogy majd le kell fegyverezni a nyugati országrészen grasszáló, éppen csak nukleáris fegyverrel nem rendelkező nacionalista, sokszor újnáci szabadcsapatokat is. Utóbbiak nem a diszkurzív demokrácia elvei iránti elköteleződésükről ismertek, csak hogy a macchiato-demokraták újra meglepődjenek.

Mi pedig aggódhatunk intenzíven a kárpátaljai magyarokért, akik valószínűleg a hátuk közepére nem kívánták ezt az egész balhét; viszont elhűlve nézhették, ahogy az anyaország vérbő demokratái úgy ünnepelték az eseményeket, mint az elkényeztetett újgazdag liba az ajándéka kapott áhított pónilovat. Záhonyon túl a rendes viták nem arról szólnak, hogy mely alapjogokat sérti az ötödik módosítás, és a demokrácia sem úgy néz ki, ahogy a nyugat-európai jóléti államokban. Mielőtt a nagy lelkesedés akcióba lépett volna, érdemes lett volna erre is gondolni.

A legnagyobb szégyent viszont mégis a honi ellenzék és a jogvédők testesítik meg, akik sokadszorra is a villanypózna tetejéről szarják le a bajba került határon túli magyarokat. Pusztán ezért megérdemelnék, hogy őket rugdossák végig a Majdanon.

Tovább..

Bokros Lajos, és egy el nem múló szerelem története

Kérem tegye fel a kezét, aki meglepődött azon, hogy a Bokros féle Modern Magyarországért Mozgalom is a "demokratikus ellenzéki összefogást" támogatja. Nem látom a kezeket! Érthető. Már az is egy oltári nagy vicc, hogy Bokros gründolt egy konzervatív pártot (ezt ugye senki egy pillanatig sem vette komolyan?), de hogy most a saját, személyes integritását is hatalmas kérdőjelbe tévő konzervatív alakulattal besorol a baller ellenzékbe, na az az extra vicc. Értjük, ugye? Első lépésben higgyjük el, hogy a neolib, megszorításos, középosztálygyilkolós Bokros valójában a konzervatív jobboldal gondolatának kizárólagosan hiteles képviselője, majd második lépésben azt is, hogy ennek a konzervatív jobboldali gondolatnak kizárólagos hiteles képviselője és letéteményese a Mesterházy-Bajnai-Fletó csapat, ami érték alapon támogatandó egy európai értelemben vett konzi MMM részéről. Ez elég szürreális, ugye?

Mert bizony ez igazi kirándulás Szürreáliába. Az megvan, hogy eddig a MMM azzal kampányolt, hogy ha "eleged van, de nem vagy balos", akkor ők a megoldás? Aztán ha elhitted, hogy ez tényleg igaz, mármint hogy nem balosokat gyűjtenek, ezért őket támogatod, akkor most szavazz a baloldalra! Pusztai Erzsébetestül? Itt a Toronyházban nem is értjük, hogy mi volt a terv. Az a gazdasági zseni fog majd komoly mennyiségű szavazatot hozni, akinek az államadósságot csökkentő programja lényegében kimerült egy kétségbeesett végkiárusítással? Akinek az elmúlt 10 évben összesen két meghatározó politikai megmozdulása volt? Sikeresen felvételizett a Fletó and the Magic Shoes társulatba és szemen köpte pár ezer euró fizuért és költségtérítésért az őt (bizonyára tévedésből) delegáló politikai közösség jogutódját.

Úgy látszik, az önellentmondás nem hogy bűn, de egyenesen erény azon a fertályon. Fodor Gabinak is sikerült egy meredeket nyilatkoznia mostanában, csak annyira nem éreztük fontosnak, hogy külön cikkben emlékezzünk meg róla. De most kénytelenek vagyunk ide citálni, mert ugyanaz a jelenség, és ez megér pár sort. Egy közelmúltban közölt interjúban egy liberális párt létjogosultságát firtató kérdésre az tudta mondani, hogy "Aki liberális, az nem tudott eddig kompromisszum nélkül szavazni, hanem támogatott olyan pártokat, amelyekben látott egy-egy esetben liberális kezdeményezést." Nem tudott kompromisszum nélkül szavazni... Mert 1994 (vagy 1991, taxisblokád) óta nem nyílvánvaló, hogy az épp aktuális liberális csapat kinek a természetes szövetségese. És az, hogy most összebútorozott a baller összefogással, szintén nem ennek a sormintának a folytatása. Az meg aztán végképp nem kompromisszum, ha egy liberális választó szeretne liberális képviselőt a parlamentbe, akkor előbb Ateszt, Gordit és Fletót kell bejuttatnia oda. Ha ez nem kompromisszum, akkor mi az?

Szóval itt tartunk most. A szivárvány-koalíciónak hazudott 50 szürke árnyalata szövetség dagad tovább végtelen számú elhasznált figura újra csatasorba állításával. Ha Bokros támogatottságát (3 fő, plusz szülők) vesszük alapul, akkor még 76 ezer hasonló kis párttal kell választási megállapodást kötniük a győzelemhez...

Tovább..

Sólyom László és a doromboló baloldal

Az ellenzék új kedvence Sólyom László. Szinte tenyerén hordozza nem túl gyakori megszólalásait a Jobbik kivételével az összes "korszakváltó demokratikus összefogó". Ez történik, ha az egész politikai életművének zárójelbe tétele miatt megsértődött értelmiségi elkezd jobbra lőni. Amúgy az egész Sólyom-jelenség a maga két és fél évtizedével egy fej vöröshagyma. Annyi értelmezési rétege van, hogy ha normálisan körüljárt eszmetörténeti, filozófiai, jogtörténeti, jogfilozófiai, politikai filozófiai és még ki tudja milyen szempontú értékelést szeretne az utókor adni ennek a valaminek, könyvtárnyi irodalmat kellene szentelni neki. De mi ezt most leszarjuk, mert lusták vagyunk. Ha valakit érdekel, például a konzin olvashat a témában némi felszínkarcolgatást Értelmiségi Vátesz témakörben. Most foglalkozzunk a legfelső réteggel, a minapi Paks témájú megszólalásával, ennek van épp aktuálpolitikai jelentősége.

A Toronyház is kellőképp megosztott Paks II kérdésében. Érdemes visszaemlékezni Piréz pro és Menyhárt doki, valamint Miért Rigó kontra véleményére. Mindenkit biztosíthatok, az álláspontok azóta sem közeledtek. És akkor azt is tisztázzuk gyorsan, hogy a Tutiblog atomlobbijának második hadoszlopát én képviselem a szerkesztőségen belül. De ennek a cikknek semmiképp nem célja az atomvita újranyitása, viszont Sólyom László megszólalása a klasszikus Paks-vitán túlmutató állításokat is tartalmaz (és némi csúsztatást is). Előbb ezzel foglalkozzunk, majd kicsit azon is elgondolkodunk, miért is nevetséges a ballibbant élcsapat hízelgése.

Mit is mondott a volt köztársasági elnök, amiért épp körbenyalja a "demokratikus" ellenzék? Egy Akadémián tartott konferencián többek között az találta elhagyni száját, hogy "A rendkívüli horderejű szerződés megkötése meglepetésként érte nemcsak a magyar embereket, hanem a magyar energiaipart, sőt a kormányt is." Ha az elnök úr arra céloz, hogy a bejelentés időpontja meglepő volt, akkor semmi gond. Én is meglepődtem. Ha a bejelentés tényét tartja meglepőnek, akkor viszont kérdés, hogy melyik bolygón élt eddig. A szakmai viták a paksi bővítésről nagyjából azóta tartanak, hogy az utolsó blokkot felépítették. Az, hogy erről nem számolt be minden héten a Népszabi, más kérdés. Miért is tette volna?

Viszont kérdezném, hogy ha például fél évvel ezelőtt bárkit megkérdeznek itthon, akit kicsit is érdekel az energiaügy, hogy Magyarország energiaigényének hosszútávú kielégítésének stratégiai kérdését:

• a) atomenergiával
• b) szénerőművekkel
• c) az alföld napelemekkel való lefedésével
• d) Bős-Nagymarossal
• e) a teljes magyar erdőállomány egy évtized alatti eltüzelésével
• f) Ukrajnán keresztül behozott oroszoktól vett gázzal akarjuk megoldani,

akkor melyik betűre böktek volna a legtöbben?

Nem az a kérdés, hogy melyiket szeretnénk, hanem hogy melyiknek a megvalósulása a legvalószínűbb és melyik a legésszerűbb. Vagy pusztán csak melyik meg is valósítható. Ennyit a meglepetésről.

Olyat is mondott, hogy "ami a miniszterelnökségre korlátozott titkos előkészítésből, az alig néhány képviselő jelenlétében lefolyt úgynevezett vitából és végül az érdemi adatok titkosításából kibontakozik, az nem más, mint a hatalomgyakorlás hitelességi válsága". Valószínűleg ennél a mondatnál nyúlt az asztal alá a derék ballib ellenzék, hogy halk cipzárnesz után maszturbatív módon élje ki boldogságát. Megint valami a volt elnöktől, amit a kormány orra alá lehet dörgölni. Isten bizony, ha HaHás bázisdemokrata lennék, ezt a mondatot hímeztetném egy konyhai falvédőre. Az a probléma ugyanis Sólyom kijelentésével, hogy ha elfogadjuk igaznak az állítást, akkor a már nem annyira fiatal magyar demokrácia hatalomgyakorlása úgy en bloc egy nagy hitelességi válság. És ez az ő tevékenységére ugyanúgy igaz. Elég csak arra a nagy halom alkotmánybírósági döntésre utalni, amiket az ő vezetése alatt és után a "láthatatlan alkotmány"-ra hivatkozva és annak nevében hoztak meg. Akkor nem zavarta őt, hogy kb. 2 tucat ember van az országban, aki érti is, hogy mi az? Illetve nem emlékszünk arra, hogy a "láthatatlan alkotmány" alkatrészeiről társadalmi vitákat szervezett volna Sólyom a kis taláros barátaival. Összedugták a fejüket páran és kitalálták, aztán meg se jobbra, se balra nem lehetett lépni. Sólyom lazán felülírta a parlamentarizmust, a demokráciát és büszke volt rá. Élcsapat... A fent linkelt Konzi cikk egyébként jól leírja a jelenség mögötti problémákat. Ha nem is szálka/gerenda de minimum gerenda/gerenda kérdéskör.

Arra is kitért, hogy energiaellátási szempontból bőven elég lett volna 5-10 év múlva belefogni a bővítésről szóló vitába, és nem lenne szabad már most lemondani a megújuló energiaforrások használatáról. Már az az 5-10 év is gyanús, mert ha a 2032-ben leálló blokkok pótlásáról 2024-ben kezdünk el beszélgetni, akkor nem nehéz belátni, hogy az évszázad középső harmadát sötétben töltjük.

A mondat második fele meg aztán tényleg érthetetlen. Elég sok vitát végignéztem már a témában az elmúlt pár hétben, de ez az állítás, amin tényleg ki tudok akadni. Nem tudom, honnan jön ez a megújuló helyett lesz Paks II állítás, mert sem a kormány, sem a kormánypártok részéről nem sikerült előkaparni egyetlen olyan mondatot sem, ami ezt támasztaná alá. Miért is valószínűbb, hogy Paks II felépítése a mostani paradigma (atom+fosszilis energiahordozók) fenntartását betonozza be, mint hogy cseréli azt egy új paradigmára, mégpedig az atom+megújulókra? Nekem gyanús, hogy Németország kavar be a fejekben, ahol az atomot cserélik megújulókra és fosszilisekre, de ebből hogy sikerül arra következtetni - hogy ha nálunk az atom marad, akkor nem jön a szél, a nap, meg a geotermia is elrejtőzik a kétségbeesetten furkáló állampolgárok elől - az számomra tényleg rejtély. Más ötletem erre tényleg nincs. A legkézenfekvőbb persze a "rúgjuk a kormányt, az se baj, ha hazugsággal", illetve a "tényleg ennyire hülye vagyok a témához", de ezt mi sem tudjuk elhinni az ellenzékről. Vagyis de! Kurvára elhisszük róluk!

És akkor az ballibbancsok dörgölőzésről. Az még rendben van, hogy Schiffer komálja. Ő mindig is komálta Sólymot. Zöldek egymás között, ugyanaz a hobbi. Ezzel nincs is gond. De hogy az együtt-pm-maszop-déká csapat is körülrajongja azt a köztársasági elnököt, aki hivatali idejében jó párszor (bár az én ízlésemhez képest nem elégszer és nem elég erősen) rúgta őket tökön, na az vicces. Arról nem is beszélve, hogy ez a "már Sólyom is" önmagában hülyeség, mert Sólyom mindig is beszólt mindenre, ami nem tetszett neki. És a híresztelésekkel ellentétben soha nem fordult szembe a Fidesszel, ugyanis soha nem is volt velük.

Tovább..

Ukránia és Ukrániák

Kelet versus Nyugat, Demokrácia versus Diktatúra, Fekete versus Fehér + Delacroix. A tegnap esti események fényében mindenki Ukrajnáról beszél, ír, értekezik. Mi itt a Toronyházban szintén nem maradhatunk szótlanok, bár szokásunk szerint igyekszünk azért a most dúló forradalmi hevület helyett higgadtabb elemzést nyújtani.

Magyar nackó körökben elterjedt szokás olyan pólókban járni, amin az virít, hogy „Öregebb vagyok, mint Szlovákia.” Van ebben némi élc is, hisz ugye „egykor hozzánk tartoztak” és most mennyire jár a szájuk, aminek a sarkából csak úgy fröcsög a sztrapacska, amikor jönnek Szvatoplukkal, meg a nagymorvákkal, és utálnak minket. Nos, lengyel legjobb barijaink, ha olyan kis vérmesek lennének, mint mi, simán hordhatnának „Öregebb vagyok, mint Ukrajna” pólókat.

Ukrajna ugyanis a szétbomló Szovjet birodalom romjai alól kecmergett ki 1991-ben és vált történetében először „független” állammá, jelent meg a térképen. Persze ez a függetlenség amolyan illuzórikus volt, hisz a Szovjetuniót is „Független Államok Közösségének” hívták jó ideig, mely egyben tartotta az orosz érdekszférát. Mert persze ja! Azt elfelejtettük, hogy Ukrajna fele oroszul beszél napi szinten még otthon is, ezt csak a miheztartás végett.

Ukrajna egy olyan ország, amit tulajdonképpen a jó öreg Sztálin elvtárs tákolt össze, és jelen formájában soha sem létezett. Délen az egykori Krími Kánság egy alapvetően közép-ázsiai jellegű, oszmán befolyás alatt lévő terület volt egészen a XIX. századig, amikor is az oroszok kiebrudalták onnan az ottománokat. A keleti részen különböző, a Cár elit alakulatának számító kozákok szervezte katonaállamok sorakoztak, sőt, a Nagyorosz gondolat is ott, a Kijevi Ruszban született meg, míg az északi és nyugati rész tartozott a Lengyel- Litván Államközösség felosztásáig lengyel-litván fennhatósága alá. Aztán ezen területek szép lassan, némi osztrák fennhatóság közbeiktatásával, átvándoroltak az orosz maci kezébe.

A történet azonban igazából 1945-ben zárult le végleg, és a mai ország nyugati része valójában csak ekkor lett az oroszok által évszázadok alatt összeragasztgatott mesterséges közigazgatási államalakulat része. Ez volt az az időszak, amikor a Holokauszt után pár hónappal Lwow városát konkrétan átpakolták Breslau városába. Ez utóbbiból a németeket bevagonírozták, vagy simán gyalog eresztették útnak, míg a lengyeleket meg Lwowban zavarták addig, míg laza majd’ 1000 kilométerrel arrébb el nem foglalták új házaikat hazájukat. Jelezném azt is, hogy Trianon is ekkor teljesedett be azáltal, hogy Sztálin szerette volna, ha ezekkel az izgága magyarokkal van közös határa a Szovjetuniónak, ezért egy huszáros mozdulattal lenyúlta  a lenyúlt Kárpátalját a Csehszlovákoktól mondván, hogy az ottani ruszin, lemkó népesség alapvetően ukrán.

Ez is mutatja, hogy igazából olyan, hogy „ukrán” nem nagyon létezik, mint nép sem igen, mivel az egészet egy Tarasz Hrihorovics Sevcsenko (költő, nem a focista) névre hallgató ürge találta ki a 19. század közepén. Persze „nyugaton” az itteni szláv törzsek, népek sorsa sokkal szerencsésebb volt, a csehek, a szlovákok, a horvátok, a lengyelek mind megalkothatták saját államaikat, míg az Ukrajna területén élő számos különböző népcsoport, vallás, etnikum kényszerű, hamis identitást volt kénytelen magáévá tenni, és az oroszok szabta határok közt élni iszonyat nyomorban.

Jól mutatja ezt, hogy bár most a képeken „ortodox és görög katolikus papok együtt imádkoznak”, ortodox egyházból szám szerint 3 nagyobb, és tucatnyi kisebb működik Ukrajnában. Kétségtelenül a görög katolikus egyház fedi le a nyugati részt, de a moszkvai pátriárka, és ezzel együtt az ortodox egyházak közössége csak az úgynevezett Ukrán Ortodox Egyház – Moszkvai Patriarchátus fennhatóságát ismeri el, amelynek a népessége azonban a keleti és déli területeken meghatározó. Az Ukrán Ortodox Egyház – Kijevi Patriarchátus vezetőjét, a ma nyilatkozó Filaret Pathrarchát 1995-ben átkozta ki a moszkvai patriarcha az ortodox egyházból. Ennél is durvább az 1921 óta illegális Ukrán Autokefál Ortodox Egyház, mely illegalitása ellenére 10%-nyit fed le az ukrán lakosságból. Ez a sokszínűség egyrészt érthetetlen nyugatnak, másrészt az oroszok szemét is csípi, ezért is történt több „testvérgyilkosság”. 1933-ban Sztálin majdnem meg is felezte Ukrajna lakosságát a mesterséges éhínséggel, ahol sokan a kannibalizmustól sem riadtak vissza, ez volt az „ukrán holokauszt” a Holodomor. De a „ruszinok” a mai napig tiltakoznak az ellen, hogy őket „ukránnak” nevezzék. Szóval bonyi a helyzet nagyon, nem is várhatjuk egy nyugatitól, hogy tovább jusson agyilag, mint Delacroix festménye, meg a „szabadság versus rabság” leegyszerűsítése.

1991-ben az "ukránok" egy pici időre újra ki tudtak mászni a ruszki mackó mancsaiból, amire korábban csak az orosz polgárháború idején volt lehetősége, akkor is nyugat és közép Ukrajnának, azaz az egykori lengyel területeknek. Ez volt az úgynevezett Ukrán Népköztársaság kora, melyet Mihailo Hrusevszki vezetésével kiáltottak ki, és valójában 4 évig volt csupán független, míg Leninék 1922-ben vissza nem nyúlták, és csatolták az akkor már kelet és dél-Ukrajnából összetákolt „Ukrán Szovjet Szocialista Köztársasághoz” mely természetesen instant az oroszokhoz csatlakozva voltaképp a Szovjetunió nevének az értelmét is adta elsőként. Hasonló sorsot amúgy Belorusszia is bejárt, ők a lengyel-litván buli litván része, hasonlóan 1945-ben végleg lenyúlt „Khiméra.”

Ezért is aggasztó az ukrán helyzet, hisz simán átterjedhet a szomszédba, ahol „Európa utolsó kommunista diktátora” Lukasenkó tervezgeti azt, hogyan is tudná az Oroszországi Föderációhoz csatolni a kis diktatúráját, miközben nyugaton a majd 1 milliós lengyel kisebbséggel is rendelkező területek pedig szeretnék azt az országot is nyugat felé vinni, még az ukránnál is kevesebb sikerrel, és hosszabb ideje tartó, brutálisabb elnyomással harcolva.

Most persze megy a hatalmas kelet-nyugat, haladás-reakció és ehhez hasonló értelmetlen szövegelés, itt, nálunk is, ami Ukrajnához képest már nyugat, szóval Fletó is lecsillapodhat, mert azért azt kétlem, hogy egy atomerőmű-építés rögvest Putyin csicskájává tenne, vagy úgy fenyítene be orosz gyarmattá, mint Belorussziát. A költészet szép dolog, a stand up meg vicces, Fletó meg pszichopata. Ennyi, ezzel azokat az aggodalmakat, hogy „nade akkor most mi?” le is lehet zárni, és a hisztiliberálisok aktuális rettegésének betudni. Azt viszont érdemes megjegyezni, hogy a mostani konfliktusban az oroszok, az ukránok és mi is elég hasonló cipőben járunk, csak épp ott vér is folyik, itt meg még nem. Ugyanis amerikai netes lapokban már jelennek meg a cikkek arról, hogy a Soros Alapítvány hirtelenjében mennyi pénzt is utalt át Kelet-Európába, meglehetősen titokzatos körülmények között. Mindeközben az „urkán forradalom vezére” tulajdonképp egy sehonnan nem jött, semmiféle támogatással nem rendelkező, 1%os poénpártot vezető ex-bokszoló, ilyen formán a balhé erősen hajaz a HaHa féle önjelölt demokratákra, amelyekből a csöcslóbáló feministáktól a katasztrófa-turista Occupy-os ürgékig most egymillió hemzseg Kijevben, és hát nem a Sándor palotára meg a Lánchídra mászkálnak, hanem így megmolotovozzák a rendőröket, elfoglalnak ilyen kormány épületeket, meg barikádot emelnek.

A nyugati sajtó egyértelműen a „lázadók” mellett áll, és Janukovicsot és Putyint alázza, aki utóbbi állítólag megvásárolja kilóra az ukránokat, egy „hopp egy Kárpátaljával több lett… Maradhat?” - alapon nyúlná le Nyugat-Ukrajnát. A helyzet ennél árnyaltabb, hisz Bölcs Vezérünknek is volt oka bőven arra, hogy a mosolygós cuki Christine Lagarde nénit a pitlibe elküldje a megszorítás-fétisével együtt, és inkább orosz-kínai hitelek-kötvények mellett döntsön, mert ezek a rohadt oroszok manapság képesek arra, hogy olcsóbban adnak pénzt, és nem kérnek érte olyant, hogy akkor önkezünkkel legyünk kedvesek egy kis húst kivágni magunkból, mint tette azt a pszicho csóka áldozatával a Hetedik című filmben. Janukovics valóban „testvérként” viszonyult keletiként Putyin papához, akinek az ajánlata is testvéribb volt a paksi szerződésnél is, és erre szívta fel magát az IMF-EU tandem olyannyira, hogy egyes elképzelések szerint jól fel is használta a régóta feszülő belső etnikai és vallási ellentéteket, és most egymásnak ugrasztja ezeket a békés, kedves, úgynevezett ukránokat, hadd öljék halomra akkor a kisoroszok a ruszinokat és fordítva.

Az amcsi nagykövet dörög Janukovicsra, az EU is játssza az eszét, a „24 órás mediastream”-et meg nem kell félteni, hogy öt percenként toljon valami bombasztikus cikket Kijevből. És mit gondolunk végül mi? Mi, itt a toronyházban, minden ellentétes híreszteléssel szemben demokraták vagyunk. Nem a gyurcsányösszefogásferenci, hanem a szó klasszikus értelmében. Épp ezért azt gondoljuk, nekünk egy „Ruszin Demokratikus Köztársaság” szomszédjaként sokkal jobb lenne. Jobb lenne ez a kárpátaljai magyaroknak mindenképp, akik évszázadok óta éltek békében a Magyar Királyság legjámborabb kisebbségével, a ruszinokkal, akik soha nem hányták kardélre őket, és akikkel együtt szenvedték végig Sztálin és az oroszok szörnyűségeit, és akikkel viszont most már nem olyan jó együtt élni, amióta felgerjesztették bennük a nacionalizmus tüzét, és amit nem tudnak leverni az oroszokon, azt kiélik a vereckei turulon. Egy lvovi nacionalistának egyszerűbb lezúzni Munkácsra magyarokat verni, mint átvágni az országon Donyeckbe, hogy aztán ott meg őt verjék pufira, hisz kb. az egész város full orosz. 

Olyan, hogy „orosz kisebbség” nincs is, hisz tömborosz területek képeznek országrészeket. Így marad a szimbolikus harc, vagy az ország-szakadás. Ami közül egy utóbbi az egész kelet-európai önrendelkezéses játékot újra indítaná, és lehet több évre csatatérré tenné megint a térséget a térképen tőlünk jobbra. Szóval, nem lehet tudni, mit hoz a jövő, az viszont biztos, hogy a vérontás befejezése mindenkinek elemi érdeke. Nekünk is.

Tovább..

Gyurcsány vs. Orbán, avagy a nagy évértékelő víkend

Miután a miniszterelnök-jelölt pártelnök Gyurcsány Ferenctől szombaton megtudtuk, hogy Orbán Viktor egy „álnok, erőszakos, gyarmatosító gazember”; illetve azt is, hogy benne Mesterházyban „emberére fog találni” – nagy várakozásokkal ültünk le vasárnap délután is a képernyő elé. Hisz a regnáló miniszterelnök következett. Mármint az évértékelésben. Persze a hétvégére azt a kérdést már sem a jobb-, sem a baloldali szavazók sem firtatták, hogy vajon miért is nem a Mesterházy-Vona-Schiffer-Orbán négyes értékeli az évet a kampány kezdetén, hisz mára kiderült, hogy két legény maradt csak a gáton: Orbán és Gyurcsány.

Hogy a miniszterelnök-jelöltek nem ülnek le egy asztalhoz, azt sajnos már megszokhattuk. Az egykor izgalmas élő vitákat ma már senki sem kockáztatja meg. (Pedig de szépek is voltak azok a disputák!) Így maradt a potentát-miniszterelnökök évértékelései. Párhuzamos monológok, egymás mellé, illetve egymással szembeállítva. És most ott tartunk, hogy ismét Orbán és Gyurcsány a két versengő alternatíva. (Igen, tudjuk: az utóbbi hivatalosan nem is jelölt, de mégis… Mondhatjuk „de jure” Mesterházy, „de facto” Gyurcsány a baloldali kihívó.)  Mint ahogy valószínűleg az sem véletlen, hogy ugyanazon hétvégére került a két monológ. Mert így párhuzamba állítható, egymással versenyeztethető.

A politikai játékszabályoknak megfelelően először a kihívó, majd a regnáló vezető szólalt meg. (Aki figyelte az elmúlt időszak közéleti történéseit, már csöppet sem csodálkozott azon, hogy nem Mesterházy a valódi kihívó – de az mindenesetre mindenkit meglepett, hogy Attila képes volt úgy megalázkodni, hogy személyesen ment el meghallgatni Gyurcsány „one man show”-ját. Ennyire még a csendes szavú Bajnai sem süllyedt le – inkább küldte el maga helyett Szigetvári Viktort, minthogy az első sorban égjen a pofája.)

Mindenestre Gyurcsány szombaton hozta a formáját. „Orbán-gyalázásban” nincs nála ma nagyobb arc e hazában. A kocsmai szinten is jól érthető szavakkal bombázta a miniszterelnököt. Tolvaj, gazember, hazaáruló – valakinek ennyi is elég! Jövőkép, vagy vízió, netalán program? – az viszont alig akadt. Pedig az elmúlt hónapokban – miközben fórumról-fórumra járta az országot – folyamatosan hirdette az összefogással egyébként nem egyeztetett, saját programját. De ezúttal csupán annyi konkrétumot tudtunk meg, hogy több egyetemi tanár és diplomás kell az országnak. Az egyéb cselekvési terv (jogállamiság visszaállítása, gazdaság rendbetétele) pedig pusztán általános lózung maradt. A celebektől (Vágó István, Somló Tamás, Fiala János, Ráday Mihály, Czeizel Endre, Moór Marianna) zsúfolt közönség ezúttal csak a mocskolódásnak tapsolhatott. Egészségükre!

Mindazonáltal egy említésre méltó momentum akadt még Gyurcsány-dumaszínházával kapcsolatban. Az ATV-n megszakadt az élő közvetítés. Na bumm! A tévé előtt csücsülők csak több órás késéssel röhöghettek Ferenc poénjain. (Mindenestre az ATV Facebook oldalát ellepték az összeesküvés-elméletet sejtő kommentek. Lehet, hogy tényleg Orbán, netán a Magyar Gárda vágta el a vezetéket?!)

Aztán vasárnap jött, látott és… a befejezést mindenki döntse el maga!... a miniszterelnök. Orbán megtartotta a 16. évértékelő beszédét, amely egyben kijelölte a 2014-es kampány főcsapás irányát is. És aki arra számított, hogy Orbán beszédében is csupán az ellenfél gyalázása fog dominálni – az nagyot tévedett. A fő üzenet nem az ellenzék kritikája, hanem az eredmények voltak. Orbán higgadtan sorolta, hogy stabilan növekszik a gazdaság, hogy második legnagyobb minimálbéremelést hajtottunk végre, hogy az infláció negyven éve nem volt ilyen alacsony, s a nyugdíjak reálértéke is megmaradt. A kormányzat legnagyobb szociális eredménye pedig a rezsicsökkentés és közmunkaprogram volt. Nőtt a foglalkoztatás továbbá és csökkent a munkanélküliség.

Orbán szerint 2010 valójában a második rendszerváltás éve, a posztkommunizmus gazdasági- és szociálisrendszerének, illetve a kádárizmus társadalmi struktúrájának leváltása volt. Egy olyan ország megteremtését célozta meg a kormány, ahol a valódi teljesítményt és az érdemeket jutalmazza a nemzet közössége. A választások tétje pedig az lesz, hogy folytatódhat -e a megkezdett út.

A gazdaság mellett nagy szükség volt azonban a társadalmi rendteremtésnek is. Ezért kellett az új alaptörvény, s ezért kellettek a sarkalatos törvények. Erre pedig csak egy olyan cselekvő kormány volt képes, amely a nemzeti érdekeket és értékeket képviselte, nem pedig a bankoknak és a nyugati értelmiségnek való megfelelés mozgatta. Az elmúlt négy év változásai pedig meghozták a sikert, amely út még csöppet sem tekinthető befejezettnek. Sőt! (Választások előtt állunk ugyebár…)

A miniszterelnök köszönetet mondott továbbá a Békemenetnek is, amely nélkül nem lehetett volna véghezvinni a második rendszerváltást. „Ma milliók menetelnek” ha a rezsicsökkentést kell megvédeni, ha a nemzeti szuverenitást kell megőrizni – mondta Orbán Viktor.

Összességében elmondható, hogy Orbán inkább a pozitív üzenetekre koncentrált, a kormányzati eredményeket próbálta világosan összefoglalni. Hová jutottunk és hová juthatunk, s mit kell ezért tenni? – kérdésekre válaszolt. Az ellenzék botrányaival csupán mellékesen foglalkozott. És szemben Gyurcsány gyűlöletkampányával, egy pozitív jövőképet igyekezett felvázolni. Nos, döntse el mindenki, hogy melyik alternatíva a szimpatikusabb!

Egy filozófiai kérdés gyakorlati megválaszolása maradt csupán. Vajon a párhuzamosak a végtelenben valamikor majd ismét összeérnek? Gyurcsány és Orbán fog majd 2018-ban is évet értékelni? Nos, a mi részünkről, az előbbi helyett szívesebben látnánk egy hitelesebb (vagy legalább nem szociopata - a szerk.) baloldali jelöltet. És szerintük ezzel mindenki (hangsúlyozzuk, hogy MINDENKI, beleértve Vágó Istvánt is) jobban járna…

Tovább..