Rendes vasárnapi túlórámat töltöttem a
Kispipacsban, amikor Piréz kirángatott onnan: ugorjunk ki, nézzük meg a
kommereket. Delíriumos állapotom semmi ahhoz képest, ami a nagy ellenzéki
dzsemborin tapasztalható volt.
Fodor Gabi rá van gyógyulva a liberális
buzzwordre, mintha ez érdekelne bárkit is – mármint rajta, meg azokon kívül,
akik naponta ötször imádkoznak a Gizella utca irányába. Az ún. „liberális
periódusok” ugyanis lehet, hogy sikeresek voltak annak idején, de azt a
liberalizmust szegény Fodor és a hasonszőrűek nehezen viselnék. Mit kezdenének
a szaúd-arábiai emberi jogok miatt aggódó liberálisok a hazaárulás és
felségsértés tilalmával? Mindenesetre Fodor azért unikum, mert évtizedes
semmittevéssel biztosított parlamenti helye van. Ha egy kávét nem is tud
megfőzni egyedül, legalább a további naplopást bebiztosította magának.
Fletó hozta a szokásos formáját, bár sem
Piréz, sem jómagam nem értettük, mi a francról is beszél – azon túl, hogy Orbán
köcsög. Hogy ez a feleseknek köszönhető, vagy Ferencnek gurult el annyira a
gyógyszere, hogy már értelmet, logikát sem hajlandó csempészni a beszédeibe,
azt nem tudjuk.
Szabó Timi a legjobb intés a
kvóta-hívőkkel szemben. Ha ilyen nők kvóta alapján jutnának be a parlamentbe,
hihetetlen mértékben zuhanna a politika eddig sem túl magas intellektuális
színvonala. Timike nagyjából azon a nívón mozog, mint Nagy Natália az
emlékezetes Vastyúk is talál szeget szilveszteri adásában tévébemondóként („ne hagyjatok magunkra! okkké?”).
Piréznek lennének ötletei, mire is lenne jó Timi a politika helyett, de ezt
most itt nem részletezném, nehogy Teczár Szilárd széthúzza az ingét, és
akciózni kezdjen.
Aztán itt van még Bajnai Gordon, a „válságkezelő
miniszterelnök” (igen, tényleg így mutatták be). Gordonon nagyjából háromszor
aludtunk el, így arról sem tudunk beszámolni, mit is mondott. Ő az, akit még
egy sokat tapasztalt örömlány se tudna felizgatni, a világ összes létező
szexuális segédeszközével sem. („Dehogynem,
nekem ilyen, ha áll.”)
Aztán jött Mesterházy, aki egyre inkább
ráérzett a paraszt-proli stílusra, már a szavak végét is elharapja.
Mindenesetre ő megzavarhatta a tömeget. Na nem a horthystázással meg
feudálisozással, ezekre rezonálnak a kommerek bármikor, a bolseviktorozással
(sastaps) viszont bakot lőtt. Az első néhány sorban ácsorgó munkásőrök ugyanis
minden bizonnyal meginogtak („He, lehet,
akkor tegnap kellett volna kijönnünk?”).
Mellesleg mindent összevetve a nagy
ellenzéki banzájon kb. tized annyian voltak, mint Darth Vader birodalmi
békemenetén. De még csak nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ezek a figurák
külön-külön, és együtt sem képesek becsavarni a villanykörtét. Hajmeresztően
ostobák és ötlettelenek, unalmasak, és megélhetési naplopók. Vader nagyúrnak egyedül
több elképzelése és cselekvőképessége van, mint az ellenzéknek az ún.
„értelmiségi hátországával” együtt. Ezekre nem hogy a kormányzást, de még egy
társas ház közös képviselői feladatait sem szabad bízni.
A probléma azonban az, hogy a lelkes
munkásőrök jövő vasárnap biztosan elmennek. Immár vagy hatvan éve ugyanarra a
pártra szavaznak, ezen már nem fognak változtatni. Elmennek a Károlyi
Mihály-fanok, és a liberálisok is (igaz, ők mind a tízen). És bár rosszak az
esélyeik, de most a budai vityillókban vasárnaponként kényelmesen olvasgató
polgári réteget kell meggyőzni arról, hogy ráér a piskóta vasárnap, húzzanak el
szavazni. Ellenkező esetben a következő nyugdíjemelést lehet, hogy az ő ingó-és
ingatlan vagyonuk eladási árából fogják finanszírozni (nehéz elképzelni, a
balosok ötleteire máshonnan hogyan lenne pénz – ezen, meg az IMF-en kívül).
Jártunk már pórul egyszer, és nem kéne,
hogy az megismétlődjön. A jobbos hajlamos elkényelmesedni, hiszen a dolgok
végül úgyis elrendeződnek. És nem azért kell elmenniük, mert a Fidesz
kormányzása makulátlan volt, vagy nem fintoroghatunk kedvünkre némely
döntésükön és elképzelésükön. Pusztán azért, hogy nehogy arra ébredjünk, hogy
ez az imbecillis, kretén, tehetségtelen banda szerencsétlenkedik itt az országgal.
A vasárnapi üzenetnek úgy kell szólnia: majd 2018-ban lehet újra próbálkozni,
srácok.