Jó kis sztori kerekedett a
szocialista nemzetpolitika 180 fokos, kopernikuszi fordulatából. Miközben
Mesterházy Attila Kolozsváron bocsánatot szavazatot kért a határon túli magyaroktól,
a miskolci szocik arra szólították fel Kriza Ákos polgármestert, hogy készítsen listát
az erdélyi születésű önkormányzati dolgozókról. Hátha ezzel zűrzavart és gyűlöletet tudnak kelteni Miskolcon. Most ugyanis
ellenzékben vannak és ezt nem nagyon tudják elviselni. Kriza erdélyi gyökerei nyilvánosak.
Születési alapon listát készíteni viszont náci módszer. Itt az ideje, hogy
Mesterházy Attila elhatárolódjon a miskolci szocialista alapszervezettől. Így
talán hitelesebb lenne bocsánatkérése a határon túli magyaroktól.
Erdélyben nem felejtenek |
A nemzetpolitikai fordulat, melyben
élen járt a Mesterházy-Ron Werber páros, nem is olyan váratlan esemény. Ha még
nem kopott ki a hosszú távú memóriánkból az a fajta mentalitás emlékezete,
amely a szocialisták politikáját az elmúlt évtizedben jellemezte, akkor
érthető: most is hazudnak. „Reggel, éjjel, meg este”. Ahogy Gyurcsány Őszödön
mondotta. Ahol egyébként jelen volt az „új arcnak” tartott Mesterházy is. (Nem
utolsó sorban Gyurcsány vette először szárnyai alá, még a
sportminisztériumban... Nem semmi, ha valakinek Gyurcsány a mestere és Ron
Werber a tanácsadója!)
Most, a szocik tudomásul véve, hogy
mégiscsak demokrácia van, és nem utolsó sorban, hogy a határon túli magyarok is
szavazati joggal fognak rendelkezni: átruccantak hazudni Erdélybe is. Ahogy az
egykori mentor, Gyurcsány mondta: „Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó
másfél-két évet”. Most majd végighazudják az elkövetkező másfél évet. Erdélyben
is. A nemzetpolitikáról.
De az erdélyi magyarok és a
székelyek, nem tűrik a hazudozós embereket. Ők az őszinte szavak hívei. Nem is
fogadták hagyományos vendégszeretettel a Kolozsvárra érkező, az MSZP erdélyi
tagozatával, az RMDSZ-szel alkudozni kívánó szocialista vezetőket. Kifütyülték,
alig akarták beengedni őket a városba. „Nem felejtünk” táblákkal emlékeztették
őket arra az aprócska tényre, hogy amikor még a határon túli magyaroknak nem
volt választói joga, akkor a 2004-es, a kettős állampolgárságról szóló
népszavazáson nemhogy csak NEM-mel, hanem gyűlölettel kampányoltak ellenük.
Tehát a hazug szavazatszerző
kampány érthető, bár nehezen elfogadható. A miskolci szocialisták fasiszta
ügyködésének tükrében viszont kissé szürreális. A múltbeli politikájukat
tekintve pedig igencsak kellemetlen magyarázkodásra szorul. Amit Mesterházy,
Ron Werber tanácsára, nem is vállalt. Inkább szólt a pártbéli ellenlábasának,
Szanyi Tibornak (becenevén a józan életű Szanyi Kapitánynak), aki a legutóbbi elnökválasztáson is ellenfele volt, hogy
ugyan vigye már el a balhét. Aztán Mesterházy fogta magát és elrepült
Washingtonba, nyalni kicsit a demokratáknak.
Szanyi Kapitány pedig kapott az
alkalmon. Nem törődve a témában rejlő csapdával, végigturnézta a magyar médiát
A-tól Z-ig. Ő lett a kopernikuszi fordulat
szóvivője. Amolyan prolis módon. Nem is tudott igazán kibújni bőréből, hisz elis szólta magát egy facebook-s bejegyzésében, ahol „barmoknak” nevezte azokat az
erdélyieket, akik megemlékeztek a 2004-es szocialista gyűlöletkampányról.
Szanyi Kapitány végül visszatért az
eredeti alapvetéshez. A határon túli magyarok proli-szerű gyűlöletéhez. A
szocialisták valódi, Miskolcon is jól látható arcához. Hiába fordult hát
Mesterházy Szanyihoz, Walt Whitman örökbecsű, a „Holtköltők társasága” filmben
agyonidézett szavaival: „Ó Kapitány, Kapitányom! / Szörnyű utunkat már
teljesítettük”. Most te következel! Szanyi valószínűleg nem olvasta végig a
verset (ha egyáltalán olvasott valaha verset), mert akkor tudná, hogy a végén,
minden győzelem dacára, a kapitány meghal, mielőtt kikötne a hajó.