Az Európai Parlament liberális
frakcióvezetője újra azt követeli, hogy a Tanács
vonja meg Magyarország szavazati jogát. Mert szerinte az Orbán-kormány tartósan megsérti a demokrácia alapelveit. Miközben egyre több mértéktartó közszereplő áll ki a magyar Alaptörvény mellet
(Legutóbb RupertScholz alkotmányjogász, egykori német honvédelmi miniszter), a liberálisok ismét egész pályás letámadást indítottak. De ki is ez a
bágyadt arcú balga-belga, aki úgy ismeri hazánkat, hogy mindig megmondja rólunk
a tutit? Guy
Verhofstadt. Ifjúkori beceneve „da joenk”,
magyarul „az a kölyök”. A flamand nyelven ez
igen lesújtó véleményt fejez ki. Az illető
bárdolatlan megnyilvánulásaira utal. Magyarul: TAHÓ, BUNKÓ.
Egyes
pletykák szerint – minden viselkedési zavara ellenére – nem olyan bolond, a
bárdolatlan-büdös-bunkó, balga-belga, csak éppen Barosso bizottsági helyére
tör. Sőt, 2004-ben esélyesebbnek is tűnt a mostani elnökénél. Aztán tahó
stílusa miatt mégsem támogatta őt senki. Sem a jobboldaliak, sem a baloldaliak.
(pl. Tony Blair is mindent megtett azért, hogy ne a bunkó belga legyen Európa
vezetője.) De az is tutira igaz lehet, hogy sokan azért sem álltak mellé, mert
belga miniszterelnökként igencsak nagyot bukott. Ráadásul az ottani bíróság
átalakítása (ami most a magyarok esetében egyébként szintén szúrja Guy szemét),
illetve azzal a joggal való felruházása, hogy a világ bármelyik pontjáról
lehessen náluk vádat emelni, emberiség ellen elkövetett bűnök miatt, rengeteg
diplomáciai bonyodalmat okozott. (Törvény az univerzális kompetenciáról)
Emlékezzünk csak Pinochet tábornok ügyére, akinek Belgiumba szállítása
megosztotta a világot!
Miniszterelnökként
először 1999-ben lépett hivatalba. Akkor a zöldek és a szocialisták támogatták
a kormányalakításban a liberális pártját. Aztán hamar hazavágta Belgiumot, a
már akkor elmaradott szociálliberális gazdaságpolitikájával. Növelte a
szociális kiadásokat, miközben igyekezett a legszabadabb piaci elveket is
érvényesíteni. A belgák vesztére. Négy év alatt ugyanis (és még a válság előtt
járunk) másfélszeresére nőtt a munkanélküliség, a nyugdíjrendszert alig tudták
megmenteni, a gazdasági növekedés pedig megtorpant. Kudarc, kudarc, kudarc...
Miután
nem sikerült az Európai Bizottság élére, azaz Prodi helyére kerülnie, pártja
jelentősen meggyengült. Azért tudott csak 2004-ben ismét kormányt alakítani,
mert a szocialisták soha nem látott növekedésnek indultak, de vezérük nem
lévén, továbbra is a liberális Verhofstadt maradt a miniszterelnök. A koalíciós
arányok eltolódása viszont cselekvésképtelenné tette a kormányt. A válságra
reagálni nem tudtak. A munkanélküliség történelmi magaslatra nőtt.
Bele is
bukott a bunkó belga. Előrehozott választások következtek és óriási vereség.
Aztán világcsúcsot döntögető kormányalakítási válság jött, melyben még egy évig
ügyvezető miniszterelnökként dolgozhatott a bunkó belga. De a válsággal szemben
továbbra sem tett semmit. Ebbe az időszakba annyi fért csak bele, hogy
előkészítse menekülési útját az Európai Parlamentbe, ahol ma is a liberális
frakció vezetője. Szóval kudarc és bukás jellemezte Verhofstadt miniszterelnöki
ténykedését.
Ő
alakította egyébként 40 év után az első olyan koalíciós kormányt, amelyből a
kereszténydemokrata értékeket valló pártok kimaradtak. Ráadásul maga
Verhofstadt többször is személyes kirohanást intézett a keresztény értékek
ellen. Nyugodtan kijelenthetjük róla, hogy KERSZTÉNYGYŰLÖLŐ. Most éppen az
zavarja, hogy a magyar Alaptörvény keresztény értékeket is tartalmaz.
A
bunkó-balga-belgát tehát több dolog is hajtja a magyar kormány ellen. Liberális
frakcióvezető az EP-ben, tehát kötelessége ideológiai harcot folytatnia.
Kereszténygyűlölő, így nem tetszik neki az Alaptörvény. Barroso helyére tör,
így muszáj úgy politizálnia, mintha az európai értékek mellett állna ki.
Magyarországon kiestek a liberálisok a parlamentből, így kívülről igyekszik
segíteni őket. Ha Európában sikeres politikus szeretne maradni, akkor a
multicégek érdekeit is ki kell szolgálnia, hisz a szabad piac igazán nekik
kedvez. Szóval van racionális oka ellenséges ténykedésének.
De
mindezek mellett, a lelkében van valami fundamentális magyargyűlölet is.
Egyszerűen utálja népünket. Ugyanis 2004-ben, mikor éppen szocialista-liberális
kormány rombolt minálunk, ő jegyezte azt a javaslatot, melyben a nizzai
elvekhez képest eggyel kevesebb Európai Parlamenti képviselője lehetett volna
Magyarországnak, illetve a szavazati súlyunk is csökkent volna. Miért?
A kérdés
megmarad: a liberális politikusoktól szokványos kereszténygyűlöleten és a
politikai szembenálláson túl, honnan ered ez az elementáris utálata a
magyarokkal szemben?
