A Nagy Coming Outok szezonja

Szóval a helyzet úgy áll, hogy elkezdődött a Nagy Coming Outok szezonja. Nyár van, meleg van, és ilyenkor kicsit mindenki dekoncentráltabb, hogy is mondjam nem figyel annyira oda a jól felépített szerepekre, amikben a nyilvánosság előtt tetszeleg. Történt, hogy a cinkes Szily, aki amúgy a baloldal élő lelkiismereteként osztja az észt a Cinken coming outolt, mint bajnaista. nem gáz, hisz tudjuk, hogy manapság az ex-szdszes, liberális, zöld és mindenféle hipsterek előszeretettel olvassák a cinket, a 444-et meg ezeket, és a beetetés fázisában elég „cink” lett volna rögtön megmondani, hogy honnan gyün az appanázs.

Mi, itt a Fidesz-felhőkarcolóban, a trafikunk pultja mögötti laptopnál, a kizsigerelt szegény multiktól elvett pénzből egymást pezsgővel locsolva, troll perszónáink mögé bújva nem küzdünk ilyesfajta erkölcsi dilemmával, mint Szily, akinek kényszeredetten kell játszania a független értelmiségit, miközben valószínűleg ő meg hajdúbétes libahájjal kenegeti a szendóját, közben a Wallisos pólóra folyatva a zsírpacát. 

De amikor kiderült, hogy Bajnai papa és kicsi fia évtizedek óta kilóra vásárolgat fel mindenkit, és már 2010-ben egy schiffertelenítettLMP-ről álmodoztak, végül – mert a pénz nem vész el, csak átalakul, akkor is ha libatermelőktől meg offshore cégekbe lopkodtuk össze – össze is hozták az áhított formációt PM fantázianévvel. Schiffer Andris most meg van lőve, mert a magyar politikai logika úgy adja, hogy „aki nincs velünk az ellenünk van”. Ilyen formán két út áll előtte: ő is coming outol, és bevallja, hogy valójában együtt sörözik Gordival, és jól kifundálták ezt a stratégiát a műbalhéval, hogy – miként korábbi posztunkban már összekonteóztuk – végül az LMP szállítsa a trafikmutyizástól megfáradt lelkű antikommer exfideszeseket.

De Schiffer – szokásához híven – úgy határolódik el magától, hogy közben nem is. Szegény Stumpf András meg megkapta a „leprenkoncepciózusosságosságot” ami a „büdösnáci” rövidebb verziója balleréknál. Szegény Stumpf András hiába nyomozott utána Bajnai papa legjobb cimbijének, Gordonka pénzeszsákjának, és a ténynek, hogy Küllői  Péter „visszautasíthatatlan ajánlatot tett” 2010-ben Schiffernek. Most megy a nyilatkozatháború, miszerint Schiffer nem is, pedig de, meg így meg úgy, közben pedig a tények világában minden marad úgy, ahogy azt a Heti Válasz megírta: Küllői bizony fel akarta vásárolni az egész LMP-t, aminek végül csak a felét sikerült.  Ennyi.

Schiffer nem akar a hegedűs zsuzsásodás kellemetlen útjára lépni, ezért ő is beállt a kórusba, nem beszélve arról, hogy nem győzi hangsúlyozni milyen jófej is Tavares. Aki viszont úgy döntött: a pénzes ürgékkel fog a Velencei tónál partizni: Gordon mellett vendégszerepelve fog immáron együtt rettegni a fasiszta hullámok 29 fokos melegében  a bikinis Szabó Timcsivel, ami miatt Piréz Róberten láthatóak a mélységes csalódottság és szexuális frusztráció jelei.

Szóval coming out: Tavares coming outol a magyarországi kampányban, kb. adva egy pofont a függetlenség legkisebb látszatának is. Schiffer Andris elkezd közeledni azokhoz, akik mellesleg csodás mozdulattal verték szét a pártját, hisz ha nem akar kiskacsákat osztogatni H.ZS-vel, és betelefonálós műsort vezetni Csintalan Sándorral, nem nagyon tehet mást, mint ő is felveszi a szörfösgatyát és bemászik zöld lasztikat dobálni Ruival, Gordival és Timcsivel, meg valószínűleg a komplett ajrópunós zöld brigáddal, akik várhatóan Punnany Massifra fogják tolni a Bulisátorban betépve. És persze rettegve a demokrácia halálától. 

Küllői Péter neve meg visszamerül a feledésbe, Stumpf András pedig tovább nyilatkozatháborúzik a Cinken meg a Mandineren, meg a Heti Válaszban, hogy ő nem is prekonpi… prekoncpi….prekonzi…. nehéz szó, tehát náci. Szóval, hogy nem az. Mert nem az, csak épp rávilágított lapjában arra, amit tudtunk, csak nem sejtettünk: a bájgúnár mosoly mögött igenis a vadkapitalista pénzember áll, s az „Együtt” eufémizmusa igazából azt a szűken vett baloldali társaságot takarja, akik lassan 30 éve Új Nemzedék, Mozaik, Új Baloldal, Új Generáció, stb nevek alatt most épp Együtt 2014 névvel próbálják legyőzni a Kaiju-t. 

Tovább..

Visszanyalt fagyi!

Kellemetlen. Roppant kellemetlen. De csak számukra. Egy magunkfajta jobber trollnak ugyanakkor megkésett (vagy korai) karácsony, ha le lehet rasszistázni egy antirasszistát. Ha emberijogizni és politikai korrektezni lehet egy liberálszocinak.

Szabó Tímea eldurrant az ATVstúdiójában és minden csupa kaki rasszizmus lett körülötte. A maffiakormányzás ellopja az emberektől a >>mindent<< és szegénységbe taszítja őket – mondotta, majd egy laza ecsetvonással niggerezett és dél-amerikai cigányozott egyet. Elvégre a gazdasági helyzet kézzelfogható (a zemberek által is érthető, azaz populista) leírására nincs is jobb a niggerezésnél. Botswanaval és Chilével élünk egy szinten. A niggerekkel és cigányokkal. Épp csak azt nem tette hozzá, hogy fehér emberhez méltatlan körülmények uralkodnak Magyarisztánban.

Persze a nem is annyira látens, inkább direkt rasszizmus mellett a feltűnő ostobaságot is számon kérhetjük nyugodtan (még mindig a legjobb nő a parlamentben) Tímeán. Ugyanis az, hogy „Magyarország visszacsúszott a közepes jövedelmű országok sorába” kijelentés tényszerűen nem igaz. Magyarország maradt ahol volt, miközben a néhány éve, évtizede még harmadik világként emlegetett periféria elhúzott mellettünk. És mellesleg a világ mellett. Ilyen összevetés kizárólag csak a térségünk többi államával lenne érvényes. Csehországgal, Szlovákiával, Horvátországgal, stb.

A másik iszonyúan vicces epizód, hogy az általa felsorolt országok (nigger és cigány országok) mellett egyáltalán nem szégyen bármiféle nemzetközi listában helyet foglalni. Chile például már 1990 óta stabil 7 százalékos gazdasági növekedést produkált, ami a válság hatására 4 százalékra csökkent. Azaz a legsúlyosabb nemzetközi gazdasági válság közepette évi 4 százalékos gazdasági növekedést mutatott fel. Szar lehet. De mindegy, ezek csak számok, sokkal fontosabb, hogy cigányok, ezért ciki mellettük helyet foglalni bármilyen rangsorban is az Együtt Korszakváltók Párbeszéde szerint.

„A Forbes magazin 2011-es, legjobb üzleti környezetet mérő listáján a 24. lett, Japánt és Dél-Koreát is megelőzve. A BlackRock Institute által készített tavalyi, szuverén kockázati rangsorban Chile a nyolcadik helyen – a legalacsonyabb kockázatúak között – végzett, Dél-Koreával holtversenyben. A francia-szingapúri INSEAD intézet által 2011-ben készített innovációs rangsorban szintén a legjobb helyen (világszintet tekintve a 38. helyen) állt a latin-amerikai országok közül. A svájci Insitute for Management Development (IMD) által készített 2011-es nemzetközi versenyképességi ranglistán a 25. helyen állt az ország, szintén első helyen a térségben. A Transparency International által 2011 végén kiadott éves korrupció érzékelési indexen szintén a térség legelőkelőbb helyén végzett az ország.” – olvashatjuk a Kitekintő.hu tanulmányában. Tényleg ciki velük bármilyen összevetés!

Szóval, kedves Timi, marha jól nézel ki, de rasszista vagy és ostoba! A fagyi meg visszanyal!

UPDATE: Természetesen mi sem gondoltuk komolyan, hogy Szabó Tímea niggerezett és cigányozott. Csak arra mutattunk példát e poszttal, hogy mennyire könnyű bárkit bármikor a rasszizmus vádjával ütlegelni. Azt az állításunkat viszont továbbra is fenntartjuk, hogy ostoba. (Azért némi látens rasszizmus mindenképpen van a gondolatmenetében - a szerk.) A visszanyalt fagyi címmel erre próbáltunk utalni, de nem meglepő módon a háborgó netes baller scene nem fogta fel. Szmájli. 

Tovább..

Gordi és Atesz és a tuttifrutti pukkanás

Ha kicsit elkalandoznak a gondolataim, politikai téren elég perverz tudok lenni. Minap például az járt a fejemben, ha csak Gordi és Atesz közül lehetne választani, hogy döntenék. Akárhogy is próbáltam körüljárni a témát, egyszerűen képtelen voltam azt mondani, „őt választom, és akkor reggelente csak kevésbé nagy slejmet fogok felköpni, hogy aláálljak”. Pedig még ezt a táblázatot is összeraktam, hogy segítsen dönteni, melyik lehetne a jobb elfogathatóbb épp kibírható kevésbé ócska jelölt.

Ugyan Atesz nyert 6-5-re, de könyörgöm, annyira színtelen és szagtalan az az ember, hogy már nem is emlékszem, kiről kezdtem el írni a mondat elején. De Gordi jelöltsége sem ígérkezne olyan karakteresnek, hogy az egyszeri talpas jobboldali választó összecsinálja a pendelyét. A progresszív élcsapat újra nekiveselkedhetne az áhított idea megvalósításának tűzön, vízen át. Ebben nem sokban különböznek Vona Gábortól: szorgalom és küldetéstudat nyakon öntve idiotizmussal. Sejtve kormányzásra való alkalmasságuk mértékét és várható ’gazdaságpolitikájukat’ (IMF-ülepfényezés, hitelkérelem formájában, kevés polírozás eurokraták golyóin, hogy megint elnézzék a magas hiányt pár évig, progresszív SZJA, közmű-reliberalizáció, stb.) minden józan gondolkodású ember azonnal elkezdene lisztet, zsírt, cukrot, sót és konzerveket felhalmozni a sufniban, de ettől jelenleg nem kell nagyon tartanunk. Tét nélküli tehát a választásokig (ha lesznek!) hátralévő idő, de vicces lesz figyelni a tárgyalások menetét a két fél között. Most még az erősebb kutya khmm… dominál résznél tartanak (ki lesz a miniszterelnök jelölt?), majd jön az országos székfoglalós játék. Ez egyelőre még uncsi. Aztán amikor felteszik maguknak a kérdést: ’oké, de mit mondunk a zembereknek azon kívül, hogy Orbán fasiszta?’, na onnan jön a buli. Ugyan még egyiknek sincs programja, de majd amikor a két semmit össze próbálják fésülni. Na az szórakoztató lesz. Én tényleg hiszek ugyanis abban, hogy egy komolyabb paradoxonban emberek egy tutti-frutti illatú pukkanás keretében képesek feloldódni az univerzumban. Ennél tökéletesebb alkalmunk nem lesz jó ideig, hogy a srácok igazolják az elméletemet.

Terjed a facebookon egy ’88-as idézet Orbántól: „Soha többé ne legyen olyan kormányfője Magyarországnak, aki nyugodtan kijelentheti: rajta kívül nincs alternatíva. Aki ezt állítja, az nem kormányozni, hanem uralkodni akar.” Ha alaposan körülnézünk, az alternatíva-hiány jelenleg nem az ő agyréme és hibája. Viszont ha az ellenzéknek az az ördögi terve, hogy ilyen unalmas, súlytalan, esetleg vállalhatatlan (rendre Mesterházy, Schiffer és Bajnai, Gyurcsány) alternatívák előrángatásával kívánja bizonyítani, hogy Orbán nem kormányozni, hanem uralkodni készül, akkor elismerjük, trükkös. Nagyon trükkös.

Tovább..

Snowden a Föld körül. Hawaiiról Nicaraguába.

Könyvtári irodalma van annak a nagyjából két évtizedes jelenségnek, hogy ugyan a telekommunikáció  és legfőképpen az internet fejlődése-elterjedése hihetetlen mértékben kitágította és nyitottá tette életünket, egyúttal minket, felhasználókat is végtelenül sebezhetővé és megismerhetővé tett a minket körülvevő világ számára. Erre az elmúlt pár hét aktuális botránya, a Snowden-ügy ráirányította a klasszikus, hardcore összeesküvésekkel nem napi szinten foglalkozó szélesebb nyilvánosság figyelmét. Annak a nyilvánosságnak a figyelmét, amelyik amúgy a konteó-hívőkhöz hasonlóan szintén nem bízik senkiben, főleg az államban nem. Csak a virtuális haver tumblerében, tweetjében, blogjában. Akár Clash of the Titans jelleget is ölthetne az ügy és a körülötte kibontakozó reakció-ellenreakció halmaz, de szerencsére USA/Nagy-Britannia/Kína/Putyinisztán/stb hamarosan visszatér állampolgárai, szövetségesei és ellenfelei békés megfigyeléséhez, a paláver másik fele meg talál új témát. Hetek kérdése. A nyilvánosság már csak ilyen.

Tényleg van ezen a sárgolyón értelmes ember, aki azt hiszi, bármely kormány bármely titkosszolgálata nem gyűjt/gyűjtött adatokat illegálisan mindenkiről, amint arra lehetőség nyílik? MINDENKIRŐL! Engem például jobban idegesítene egy olyan államapparátus, amelyik nem akarna megfigyelni, mert az azt jelentené, hogy nem akar megvédeni, vagy a társadalmat nem akarja megvédeni tőlem. És itt adja magát a példa, hogy a cigány-gyilkosságok egyik gyanúsítottjának megfigyelését mikor sikerült megszüntetni? Amikor épp kiderült: fegyverbeszerzésre készül. Az egy olyan titkosszolgálat volt, amelyik nem az államot és polgárait védte, hanem a Pártot. De ez csak mellékvágány.

Ami talán érdekes, hogy miért haragszunk meg az államra azért a tevékenységért, amit időtlen idők óta elnézünk a piaci szereplőknek? Miért idegesítőbb, hogy ha állam kicsit beleássa magát Joe Doe hátterébe, ha azt írja e-mailben egy fehér szupremácista levlistára, „Találtam egy fasza leírást házi bombakészítésről. A szomszéd fodrászat nigger vendégei körében lesz egy kis ijedség és meglepődés holnap.”, mint ha a Google telepakolja pénisznagyobbító reklámokkal Piréz kolléga böngészőjét (aljas hazugság - a Piréz), az enyémeket meg luxusnyaralásokkal és terrarisztikai kiállítások hirdetéseivel? Zuckerbergnek kb. 5 percbe telne, hogy megmondja, melyik minisztériumban alagsorában vadászok gyíkokra és apróbb emlősökre. A félelem abból táplálkozik, hogy a szexuális orientációját családja elől titkoló Buzigyuri azt hiszi, az állam majd azzal foglalkozik és azzal él vissza, mit írt tegnap Buzipetinek a szombati Pride afterpartyján őt ért élményekről és behatolásokról behatásokról, Gandzsazoli meg a kisszobában nevelt 2 tő cannabis miatt tekeri alufóliába a fejét. Ehhez képest Kína teljes lakosságának kéne outsourceingolni az adatfeldolgozást és kiértékelést, ha ilyen információkkal szeretnének kezdeni valamit. Bármennyire is hihetetlen, az nem jelent nemzetbiztonsági kockázatot és épp ezért nem is érdekli a titkosszolgálatokat, ha valaki péniszpumpát rendel online, tüntetést szervez a GMO cégek ellen a portugál halászati minisztériumnál vagy posztmodern darabban kívánja bemutatni egy homoszexuális zsidó kamasz és idősödő arab szeretője közötti kapcsolat kialakulásának kulturális és generációs gátjait. Nemzetbiztonsági kockázat az, ha valaki robbant, eltérít, idegen országoknak kiárusítja hazáját, stb. Egyszerűen érthetetlen, miért vált ki ekkora hisztit, ha kiderül, hogy már titkosszolgálatok is gyűjtenek információt adatfelhő-halászattal, illetve annak bányászatával (adatokat csak ilyen iparágakban lehet hasznosítani, pl. adat-kohászatról még nem halottunk), nem csak nemzetközi óriáscégek, marketing ügynökségek és HR specialisták. Szóval tessék végre megnyugodni, vagy ha hisztizni méltóztatik, tessék gyújtogatni egy jót (többek között) a yahoo vagy a bing székháznál is, de persze kezdhetik rögtön minden adathalászat alfahímjével a Facebookkal is!

De ez még mindig csak a felszín karcolgatása, ugyanis provinciális kis vadkeleti életünkre még ezek kis csak elhanyagolható hatással vannak. Fontosabb aspektusa az ügynek, hogy a Jobbik szerint nekünk kéne menedékjogot adni Snowdennek, hogy aztán a mi Nemzetbiztonsági Bizottságunk szedhesse ki belőle, mit tud az NSA Magyarországról. És persze „Amennyiben a Fidesz vezette diplomácia elzárkózik ettől, úgy felmerül a kérdés: a kormánypárt vajon mivel és mennyiben járult hozzá, hogy magyar emberek személyes adatai, magánlevelezései az Egyesült Államok hatóságainak birtokába kerüljenek” Persze ez is csak annyiban fontos az ügy szempontjából, hogy megint kiröhögtük idióta zsebnáciainkat. Menedékjogot adjunk mi, akiknek aláírt kölcsönös kiadatási egyezménye van az USÁ-val, és amúgy is törekszünk jó transzatlanti kapcsolatokra? Elmés! Azzal kapcsolatban amúgy soha nem is voltak illúzióink hogy az eddigi ballibsi kormányaink ’mivel és mennyiben’ járulhattak hozzá ellenséges és baráti titkosszolgálatok, külföldi cégek magyarországi információszerzéséhez.

Igazából kettő igazán lényeges kérdés van az egész ügyel kapcsolatban:

• Először is mekkora hülye már ez a Snowden? Hawaiin dolgozott rakat pénzért! Ki az a barom, aki otthagy egy ilyen álommelót? Hawaii, baszdmeg! Magnum! Ukulele! Fűszoknya!!! Grace Park!!!

• Másodszor is mekkora hülye már ez a Snowden? Ethel Rosenberget Anna Chapmant prücskölhetné tisztes házasságban, erre még gondolkodik, hogy mégis inkább Nicaraguába vagy Venezuelába megy. Rendben, egy meztelen párnacsatában továbbra is Grace Parknak szurkolnánk, de Nicaraguánál még ez a tepsiképű szovjet kislány is jobb! Noooormális?

Tovább..

Kiegészítésre szorul a Tavares-jelentés…

...avagy Magyarországon nem szerelemből tömik a libát. Dugni vagy tömni? – az igazi koppenhágai-dilemma.

Vegyünk példát Németországról! Most kezdjük csak igazán érteni, hogyan kell egy országnak helyesen gondolkodni a demokráciáról, hogyan kell megteremteni annak feltételeit, hogy egyáltalán elkezdhessen gondolkodni a demokráciáról, aminek a vége végül a helyes gondolkozás lesz a demokráciáról. És hogy hogyan és miért próbálták eddig véres harcok árán, csokor szegfűnek, fehér galambnak vagy zöld galagonyának álcázva azt az egyszeri magyar embert megdemokratizálni a láng-és pumalelkű hazai liberálszocialisták. A német alkotmányos rendben egy civil szervezet (ZETA) nemrégiben okosította ki az oktondiakat a Nagy Demokratikus Elméletből. Figyeljünk csak: „morális kérdéseknek nincs helye a törvénykezésben”. Na ugye! A hülye magyarok meg beleírják ezt a képtelenséget. A ZETA Németország polgárainak azon csoportját képviseli, akik szexuális vonzalmat éreznek különféle állatok iránt. A németek eleddig szabadon hozhattak létre és látogathattak olyan erotikus állatkerteket, ahol az állatokat használni is lehet. Mikor veszélybe kerültek ezek a paradicsomi ligetek, a ZETA azonnal indokolt és lépett.

E példamutató szabályozástól szerencsére nem is vagyunk olyan messze. Emlékezhetünk még, hogy hazánkban csak rongálásért tudtak pénzbüntetésre ítélni egy tyúkcukkoló férfit. Hogy van azért még min dolgozni, azon is lemérhető, mennyire meglepődött Markus Müller (alias Friedrich H. Mülln), a Négy Mancs aktivistája, hogy a magyarok mit is értenek libatömés alatt. A törvényi igazodás a jövőben tisztázni fogja ezeket a nem is olyan lényegtelen fogalmi különbségeket. Addig pedig legalább azt tudjuk, mitől is hízik a germán szárnyas.

Egy eszményi szabad német politikus két kelet-európai államocska kioktatása közben állatkertbe jár. Dugni. Jobban is megy a jelentés-írás egy kis „rongálás” után. Üzletemberekkel vagy átlagpolgárokkal karöltve, peckesen sétálgatnak a különböző országokból származó állatok karámjai között. Szemeznek a pulykákkal, huncut megjegyzéseket tesznek a kajmánoknak. Háttérben a büntetésben lévő magyar állatállomány (pulik, szürkemarhák, rackajuhok és mangalicák) amelyet egyelőre lehetetlen EU-komformizálni, mint lovaglásra alkalmatlan zebrát (Mellesleg kormányprogramot követelünk a hazai hucul-állomány fejlesztésére! Alacsonyabb termete miatt alkalmasabb szexuális célú felhasználásra, ugyanis létra helyett elég sámlit használni. Ez balesetvédelmi megfontolásokból is üdvösebb.  - A szerk.). Pedig a képviselők visszafogott indulatából kitűnik, mennyire vágynak a magyar húsra. A végletekig kifárasztott görög juhok, spanyol szarvasmarhák, portugál vakondok láttán ez persze nem is csoda. Itt jön a képbe a libabizniszben (és demoralizált demokráciában) kiemelkedő szakembernek számító Bajnai Gordon, aki a Bilderberg-találkozón Magyarországgal szemben támasztott feltételeknek igyekszik is megfelelni. A Viviane Reding által felvázolt külföldi (demokratikus) beavatkozás fejében egyelőre csak a Fővárosi Állatkert használatra való átengedéséről folynak a tárgyalások, de kellő nyomásra európai látogatóink számára megnyílhatnak a kitűnő szórakozást ígérő nemzeti parkjaink is. Persze Gyurcsány Ferenc sincs kiütve a nyeregből, hiszen Kóka Jánossal közösen ígéretes animal-party telepet létesíthetnek a Sukoróra szánt kaszinóváros helyére.

Mindez természetesen a jövő. Addig is hisztérikusan követeljük javasoljuk a Tavares-jelentést a következő három tényszerű megállapítással kiegészíteni.

• Magyarországon tragikus módon a morál még részét képezi a törvényalkotásnak. (most itt köpni kell)
• Magyarország antidemokratikus módon nem aknázza ki kellőképpen rendkívül gazdag helyi domesztikált és vad állatvilág nyújtotta lehetőségeit. (itt is köpni kell)
• Magyarország elszalasztja történelmi lehetőségét, hogy demokratikus fejlődésben ne csak utolérje, hanem meg is előzze Európát a dendrofília területén. Nyissuk meg szép magyar tölgyeink buja odvait meredező hímtagú demokrata barátaink előtt (itt nem köpni kell, hanem petíciót fogalmazni).

Tovább..

Választásos-csalásos I. rész

Bevezetés - Az alapmotiváció problematikája I.

Vannak igazi VHS klasszikusok, melyeket baráti körben bármikor elő lehet venni. Nyilván, csak ha nem tesszük félre a nosztalgiafaktort, mert ha igen, akkor könnyen behugyozhatunk a röhögéstől a rendkívül szar színészek és a fantasztikusan együgyű kalandok láttán, amelyeken keresztülbunyózzák magukat gyermekkorunk hősei. De mégis: ki hagyná ki a filmpluszon a Véres Játék egykettőt, ha éppen műsorra tűzik vagy teszemazt’ minden idők legfaszább Rambó filmjét, a Cobrát? Ugye, hogy senki! Az nem is hetero, aki nem kap konstans merevedést a Kommandó végső leszámolását megelőző felkészülős-felfegyverkezős jelenetétől! Nagyobb baj, ha ez egy van Damme spárgázás alatt esik meg veled (mármint a merevedés), akkor baj van, akkor buzi vagy és tartozol egy telefonnal édesanyádnak (és egy felvonulással magadnak). Nem véletlenül sutyorogtak mindig a nem egészen európai értelemben vett szomszédasszonyok a háta mögött!

Na, de mindennek mi köze van mégis a politikához? Pont annyi, mint Csubakkához! Azaz: semmi, szimplán csak hasonló reminiszcenciákat ébresztenek a 90’-as évek legkúlabb tesztoszteronfilmjei bennem, mint a sokadik, 2014-es választási csalásról való értekezések, de ez kizárólag annak köszönhető, hogy gyakrabban mászom fel a filmplusszra, mint a Szabó Ervin első emeletére (ha nem ott van a szépirodalom, akkor megint lejárattam magam), és mindenről filmes párhuzamok jutnak az eszembe. Szóval egyszerűen imádom mind a kettőt és végre nem csak a filmplusszon nosztalgiázhatok, hanem a bármelyik ellenzéki sajtóterméket elővéve visszarepülhetek a kilencvenes évekbe, mikor Boross Péter akarta bevetni a hadsereget és betiltani a szabadságot a ballerék mágikus realizmusában! És köszönhetően Reding asszonynak, meg talán Lovas István elszabadult fantáziájának is, végre nem csak az örök második vonalba tartozó, békategórás Dudikoffok, a marxizmustól a marxizmusig nagy utat bejárt TGM-ek, a csak másnapok másnapján aktív Szanyi Tiborok és a tornából felmentett göthösnáci mintapéldány Novák Elődök nyomulnak a témában. Ők alapjáraton csak korlátozott költségvetésű, már eleve videotékákba szánt produkciókban játszhatják a főszerepet (és dughatják meg a mindenkori  tavalyi Miss Tangabugyit). A zsáner igazi felfutása most következett be, A-kategóriás színészekkel, nemzetközi sztárokkal, Redingekkel és Bajnaikkal.

A választásos-csalásos zsáner (vö: kardozós-baszós) disztópikus, paranoid univerzumában a plot device a 2014-es elcsalt, antidemokratikus, félelem légkörében lezajlott választás. Ez az origó, amelyhez hozzárendeződnek a szereplők és az események, egyszerre kiindulópont és befejezés. Megváltoztathatatlan tény, mint a Terminatorban az Ítélet Napja, vagy mint Gaspar Noé Visszafordíthatatlanjában a nemi erőszak. Az események, legyenek azok visszavont egyéni képviselői indítványok vagy a parlamenti székek számának radikális csökkentése, egyaránt egy célt szolgálnak: a Választási Csalást! Remek példa erre a Viktor húsvéti alkotmánymódosítása, amikor savat köpött a demokrácia, a köztársaság arcába és átnevezte a Magyarországot LV-426-ra. Hogy miért? Mert választásicsalni akar. Nyilván. Ez egy tudományosan fantasztikus tény.

Mert a fantasztikum a zsáner központi, megkerülhetetlen, immanens eleme, mivel erős, már-már művészi absztrakciós készséget igényel az a követelmény, ahogy egy jövőbeli, még be nem következett eseményből kell megmagyaráznia egy-egy jelenkori történést a mágikus realizmus művelőinek. A jelen olyan apró mozaikdarabkáit kell beleszuszakolni az összeesküvés hatalmas tablójába, melyek önmagukban vagy jelentéktelenek vagy tejesen más értelemmel bírnak. Olyan apró kis utalásoknak kell tekinteni ezeket, mint mikor a kamera egy jelenet végén megpihen egy titokzatosan félrenéző mellékszereplő arcán. Ő fogja elárulni a hősünket, ő fog lepaktálni a főgecivel! Nanáhogy'!

A zsánernek ugyanakkor van egy kevéssé jól kibontott, illetve soha meg nem válaszolt részlete, méghozzá az alapmotiváció problematikája. A mostanában divatos hollywoodi eredettörténetek forgatókönyvei mindig nagy hangsúlyt fektetnek a főhős motivációinak bemutatására, nem csak simán bedobnak egy pizsamás faszit a főcím után, hogy nesze, itt van Pókember, aki bűnözőket pofoz iskola után, ha már végzett a házi feladattal. A választásos-csalásos alkotásokban ez többnyire a balladai homályban marad, a befogadó fantáziájára van bízva a megfejtés, mert ott sosem lehet tudni, hogy a Fidesz miért is akar csalni. Talán amiért Viktor vom Doom néha eltakarja a Napot Latvériában? Mert egy geci, azt kész! - és ezzel le van tudva az alapmotiváció problematikája?

(A folytatásban az alapmotiváció kérdései és a veszteségminimalizálás, mint a választásos-csalásos zsáner  háttere kerül bemutatásra)

Tovább..