...avagy Magyarországon nem szerelemből tömik a libát. Dugni vagy
tömni? – az igazi koppenhágai-dilemma.
Vegyünk példát Németországról!
Most kezdjük csak igazán érteni, hogyan kell egy országnak helyesen gondolkodni
a demokráciáról, hogyan kell megteremteni annak feltételeit, hogy egyáltalán
elkezdhessen gondolkodni a demokráciáról, aminek a vége végül a helyes
gondolkozás lesz a demokráciáról. És hogy hogyan és miért próbálták eddig véres
harcok árán, csokor szegfűnek, fehér galambnak vagy zöld galagonyának álcázva
azt az egyszeri magyar embert megdemokratizálni a láng-és pumalelkű hazai
liberálszocialisták. A német alkotmányos rendben egy civil szervezet (ZETA)
nemrégiben okosította ki az oktondiakat a Nagy Demokratikus Elméletből.
Figyeljünk csak: „morális kérdéseknek nincs helye a törvénykezésben”. Na ugye!
A hülye magyarok meg beleírják ezt a képtelenséget. A ZETA Németország
polgárainak azon csoportját képviseli, akik szexuális vonzalmat éreznek
különféle állatok iránt. A németek eleddig szabadon hozhattak létre és
látogathattak olyan erotikus állatkerteket, ahol az állatokat használni is
lehet. Mikor veszélybe kerültek ezek a paradicsomi ligetek, a ZETA azonnal
indokolt és lépett.
E példamutató szabályozástól szerencsére
nem is vagyunk olyan messze. Emlékezhetünk még, hogy hazánkban csak rongálásért
tudtak pénzbüntetésre ítélni egy tyúkcukkoló férfit. Hogy van azért még min
dolgozni, azon is lemérhető, mennyire meglepődött Markus Müller (alias
Friedrich H. Mülln), a Négy Mancs aktivistája, hogy a magyarok mit is értenek
libatömés alatt. A törvényi igazodás a jövőben tisztázni fogja ezeket a nem is
olyan lényegtelen fogalmi különbségeket. Addig pedig legalább azt tudjuk, mitől
is hízik a germán szárnyas.
Egy eszményi szabad német
politikus két kelet-európai államocska kioktatása közben állatkertbe jár.
Dugni. Jobban is megy a jelentés-írás egy kis „rongálás” után. Üzletemberekkel
vagy átlagpolgárokkal karöltve, peckesen sétálgatnak a különböző országokból
származó állatok karámjai között. Szemeznek a pulykákkal, huncut megjegyzéseket
tesznek a kajmánoknak. Háttérben a büntetésben lévő magyar állatállomány
(pulik, szürkemarhák, rackajuhok és mangalicák) amelyet egyelőre lehetetlen
EU-komformizálni, mint lovaglásra alkalmatlan zebrát (Mellesleg
kormányprogramot követelünk a hazai hucul-állomány fejlesztésére! Alacsonyabb
termete miatt alkalmasabb szexuális célú felhasználásra, ugyanis létra helyett
elég sámlit használni. Ez balesetvédelmi megfontolásokból is üdvösebb. - A
szerk.). Pedig a képviselők visszafogott indulatából kitűnik, mennyire vágynak
a magyar húsra. A végletekig kifárasztott görög juhok, spanyol szarvasmarhák,
portugál vakondok láttán ez persze nem is csoda. Itt jön a képbe a
libabizniszben (és demoralizált demokráciában) kiemelkedő szakembernek számító
Bajnai Gordon, aki a Bilderberg-találkozón Magyarországgal szemben támasztott
feltételeknek igyekszik is megfelelni. A Viviane Reding által felvázolt
külföldi (demokratikus) beavatkozás fejében egyelőre csak a Fővárosi Állatkert
használatra való átengedéséről folynak a tárgyalások, de kellő nyomásra európai
látogatóink számára megnyílhatnak a kitűnő szórakozást ígérő nemzeti parkjaink
is. Persze Gyurcsány Ferenc sincs kiütve a nyeregből, hiszen Kóka Jánossal
közösen ígéretes animal-party telepet létesíthetnek a Sukoróra szánt kaszinóváros
helyére.
Mindez természetesen a jövő.
Addig is hisztérikusan követeljük javasoljuk a Tavares-jelentést a következő három tényszerű megállapítással
kiegészíteni.
- Magyarországon tragikus módon a morál még részét képezi a törvényalkotásnak. (most itt köpni kell)
- Magyarország antidemokratikus módon nem aknázza ki kellőképpen rendkívül gazdag helyi domesztikált és vad állatvilág nyújtotta lehetőségeit. (itt is köpni kell)
- Magyarország elszalasztja történelmi lehetőségét, hogy demokratikus fejlődésben ne csak utolérje, hanem meg is előzze Európát a dendrofília területén. Nyissuk meg szép magyar tölgyeink buja odvait meredező hímtagú demokrata barátaink előtt (itt nem köpni kell, hanem petíciót fogalmazni).
