Európa megint csinálná a fincsit
a népnek, megint kitaláltak
valami világot rengetőt és megváltót. A marxizmus után ismét lett van egy
friss, ropogós, saját fejlesztésű elmebetegségük. Az ingyenpénzt mindenkinek
elméletét fejlesztették ki. Nem túl bonyolult, de ezek már nem a jó öreg Max és
Engels féle prekomcsik, akik némi társadalomtudományos felkészültség okán még empirikus
tapasztalatokra alapozva kívánták a töke dőlésének szögét meghatározni. Most egész
Európa ízlelgeti a KétfarkúKutyaPárt ötleteit. Például az adóparadicsom Ciprus,
vagy a már e jelzővel sem illethető Svájc.
Itthon meg, a futottak még
kategóriás bohóc mellett, a
Szanyikapitány és a barátja, Schifferbandi applikálná
rá az országra a hülyeséget, elvégre a fejlettnyugaton' találták ki, tehát
itt a vadkeleten biztos beválik. Erre számtalan példa van a huszadik században –
morfondírozhattak el – a nyugati receptek (fasizmus, kommunizmus, liberalizmus)
hazánkra verése mindig kiváló elfoglaltság egy társadalomfejlesztő politikusnak. Gödön, egy viharvert, kormos
csövű TGM-vel belőtték a felsorakozó, de különben bujkáló baloldali tömeg közé
az ingyenélet-ingyenpénz nevetőgáz-bombáját, hogy mi is ízlelgethessük a
KétfarkúKutyaPárt ötleteit. Civilek aláírást is gyűjtenek, valami ilyesmi indokkal:
„Az emberi munkaerővel szemben a gépesítés, a racionalizálás áll. Az emberi munkaerő drága, sok járulékos költséggel jár. A gépi munkaerő, a kezdeti befektetést leszámítva, adó és járulékmentes. A gép nem megy szülni, a gép nem kér jutalmat, a gépnek nem kell túlórapénzt fizetni. Az embernek igen. Akinek mégis megmarad az állása, azt a végletekig kizsigerelik, túlfoglalkoztatják.”
Az emberi munka tehát
mindenképpen szar, de leginkább az emberek miatt, mer annyi nyavalyájuk van.
Inkább kapjon mindenki valamennyi pénzet. Akinek ez így kerek, aláírhatja itt. Mi a szerkesztőségi Toronyházban
előbb megiszunk még két liter Orbángyöngyét fejenként, aztán fogjuk aláírni.
Ivás közben meg Szanyikapitánynak fogjuk vizionálni magunkat. Delirium nélkül
ugyanis nem bírjuk elképzelni ezt a fantasztikumot, mert a valóság itt
körülöttünk eltakarja a progresszív igazságosságot. Európa
Exmen szuperhősei után ugyanis most itt jönnek a jóságos robotok! Minden
csupa robotok lesznek, és majd külön fejjel lehet rendelni őket. Amíg mondjuk
otthon döglünk az emberi nyavalyáinkkal és elsején a kispárnánkat kitömjük nyolcvan ropogós ezressel, háromból
meg veszünk sört, addig a robotok majd egyben tartják Európát, és emiatt
boldogok leszünk mi. Boldogok leszünk, ha arra gondolunk, hogy Reeding fejű
robotok fejik a tehenet, a Gordonfejűek felügyelik a szárnyasokat, a
Szanyikapitányfejűek meg majd elletik az embereket. A Benditfejűek meg majd
vigyáznak rájuk, főleg a gondolataik helyességére. De lesznek külön vicces
robotok is, hogy szórakozzunk. Azoknak bólogató Gyurcsányfeje lesz, amelyik azt
skandálja, hogy nem hazudok. De tegyük félre kicsit a tréfát.
Kijózanodván ugyanis ráébredünk,
hogy az embert nem fogja tudni fölváltani a robot, mert alapvetően már most
robotként dolgozunk. Gondoljunk csak a fantáziátlan és agyonellenőrzött
telefonos munkákra, vagy az emberi méltóságában valóban megalázott
teszkópénztárosra, aki minimálbérért akár maga alá is hugyozhat, mert csak
műszakonként egyszer engedik ki. De ott vannak, a lassan minden társadalmi
presztízsétől megfosztott és megalázóan alulfizetett tanárok vagy kórházi
ápolók gyomorbajos és karikásszemű tömegei, akikre különben beteg
hozzátartozóinkat, vagy gyermekeink nevelését bízzuk. Organikus robotok. És
persze ott van a munka sötét oldala, a gyanúsan túlfizetett, közpénzen lébecoló
MÁV-os közép- és felsővezetvezetők, fejenként három titkárnővel (délelőttös,
deles és délutános kávéfőző képesítéssel), a tablettát csak ötezerért felíró
nőgyógyászok, és a találékony autószerelők. És a Szanyi ebbe a munkáslevesbe
beleköpi, hogy 83 ezer. Ennyit kéne mindenkinek kapni alanyi jogon. Hát, baszd
meg Szanyi Tibor! Ezt gondolja az elfekvőben húsz éve pelenkáző nővér például.
Hogy ha ez neked ilyen sima ügy lett, akkor baszd meg Szanyi Tibor! Vagy a
hátrányos helyzetű gyerekek körében apró sikereket elérő, de néha apukák által
megvert tanár. Hogy ha ez ilyen egyszerű lett neked hirtelen, akkor baszd
meg Szanyi Tibor! Meg te is baszd meg, Schiffer András! Gödön!
Mert ebben a nyomorult,
antidemokratikus kelet-európai blokkban teljesen másképp gondoljuk. Mi, a munkavállalók. Megtanultuk, hogy voltak, vannak és mindig is lesznek
erkölcsileg selejtes emberi lények. Hogy vannak üres frázisok puffogtatásából
megélő értelmiségiek és politikusok, a törvényesség hátán a becstelenség
szelével vitorlázó jogászok, a szociális rendszert maximálisan kihasználó,
öncélú semmittevők. Lesznek más álmait és kezdeményezőkészségét ropiként
tördelő síkagyú bürokraták. Mindig is lesznek önzők, lusták, kretének és
tolvajok, és ezen nem változtathat 83 ezer forint. A valóság sosem lesz tankönyvbe illően tökéletes.
Mi, akik dolgoznak, éppen azt
reméljük hogy a világ a valódi (!!!) igazságosság felé halad, amikor az érdemi(!!!)
munka(!!!) elnyeri idővel a megfelelő anyagi és erkölcsi megbecsülést, és ezzel
párhuzamosan csökken az élhető jövőt önző érdekből bármikor megzabolázni kész
percemberkék befolyása, akik 83 ezer forinttal jutalmaznák azt is, aki egy
szalmaszálat nem tesz keresztbe, csak alanyi jogon követeli az ellátmányt,
cserébe szavazatot rak a percemberekre. Hogy lesz az az állami, urambocsá európai
apparátus, aki lerázza a hátunkra kapaszkodni igyekvő emberi ballasztot.
Sajnos a sok Évavermúttól már
kipárolgott Szanyikapitányból az emlékezés. A szabad liberális kapitalizmus
aljasította a munkát szenvedéssé, a munkást pedig gyökértelen, szerves robottá.
A nágy szociálizmus pedig nem tett mást, minthogy ezt az embertelen fölfogást
államosította, intézményesítette, sőt álmot gyártott belőle. A pártfegyelmet a képességek
és a tehetség elé helyezte, kőbányai sörrel és keverttel, valamint gumibottal
kezelte a kezdeményezőkészséget. Most ezt venné el az organikus robotoktól
Szani és Schiffer, mert a maradék őrültet, aki még dolgozni kíván, rabszolgává
aljasítaná, akiknek egyetlen feladata, hogy tömegek minimális,
nyolcvanháromezres kényelmét biztosítsa. Mert valakinek azt ki kell termelni,
mióta nem a fákon nő a pénz, mint a minden sötét gondolat ősatyjánál az idealizált ősközösségben...
A szociálistákkal és a
liberálisokkal az a legnagyobb baj, hogy nem értik a szabadság fogalmát. Azt a
szabadságot, amiben az ember a születésekor kapott tehetséget korlátok nélkül bontakoztathatja ki, ami, a család és egyéb sikerek mellett, egy hivatás megtalálását is jelenti. Amikor az okos emberből mérnök, az izmosból
építőmunkás, a satnya hülyéből pedig tutiblogos poszter válik. Nem, ők ezt nem
szeretnék, mert szerintük a munka a szabadság ellensége. Ezért járjon inkább a
nyolcvanhárom alanyi jogon és maradjon mindenki otthon. Senki ne csináljon
semmit, mert a végén önálló és független felnőttek tömegeinek kellene baloldali
politikát mutatni, akik ezt kiröhögnék. Mert a munka nem csak az állati, hanem
az állami sorból is kinevel. Egész
egyszerűen képtelenek elképzelni, hogy valaki élvezi azt, amit csinál. Hogy az,
aki a földet műveli, a világ körforgásába is beletartozik egyszersmind, vagy
egy kisiparos pontosan fel tudja mérni a munkájának, egy megalkotott, addig nem
létező tárgynak az értékét. Hogy a tanárság lehet nemcsak állás, de hivatás is,
ahogyan lehet az a betegek ápolása is…
Javasoljuk tehát a hazai
baloldalnak és liberális barátaiknak, de azontúl egész Európa hasonszőrű
gondolkodóinak, hogy inkább koncentráljanak az emberi tehetség
kibontakoztatására. Teremtsék meg annak lehetőségét, hogy mindenki
képességeihez mérten hasznos, büszkén végezhető munkát kaphasson, amiben el lehet
mélyedni, amit tovább lehet gondolni, amit lehet finomítani. Ami egyszerre
hobbi is, munka önmagáért, munka a munkásért és munka a közösségért. Az ember
tevékenység nélkül nem ember többé. Mindannyian azzal kis csírányi
hivatástudattal születünk erre a világra, hogy lesz benne valami dolgunk, hogy
van célja az életünknek, több mint pusztán a létezés. Kényeztessük tehát
először azokat, akik dolgoznak, mert ők építik a világot, és ők fogják majd
egyszer rendbe hozni mindazt, amit az erdőket felégető liberálkapitalizmus, vagy
a folyók folyási irányát megfordító szociálizmus ámokfutása okozott.