A
függetlenségükért küzdők, a világ bármely pontján, ha valakit el akarnak
zavarni a hazájukból, általában a „go home” kifejezést használják – amit
mindenki megért. (Kivétel talán azokat, akiket éppen elküldenek a fenébe.) A
transzparensekre manapság az „USA” és a „French” szavak kerülnek a
leggyakrabban, de a top 5-ben találjuk az IMF-t is. Kiknek valójában pontosabb,
ha azt üzenjük: a pokolba veletek! Mert az IMF-nek nincs hazája. Se istene, se
hazája...
Nálunk már pakol
az IMF. Augusztus folyamán elköltöznek Budapestről. Hogy Matolcsy kitessékelő levelének, vagy az éppen lejáró mandátumnak köszönhetően – nehezen eldönthető. Talán mindkettőnek szerepe van benne. A lényeg, hogy a kormány addig játszotta
a csiki-csukit, hogy okafogyottá vált a Nemzetközi Valutaalap jelenléte. A
felvett hitel kifutóban van (még az is lehet, hogy Magyarország hamarabb
törleszt), új pénzügyi csomag nem lesz – így szépen szedi a sátorfáját az IMF. Megy a budapesti helytartó, a pimasz ukrán luvnya, a ballib magyar sajtó szupersztár-vészmadara, Irina Ivascsenko is (a mémen ottan ül kérem középen!) Mi pedig vágjuk a centit!
Mivel általában rövid
távú a politikai emlékezet, így nem árt felidézni, hogy a legutóbbi IMF hitelt Gyurcsány
kérelmezte és a Bajnai-kormány költötte el. Nem fejlesztésre, nem beruházásra
kellett, hanem az elkúrt politika okozta csőd elkerülése volt a cél. Az akkori
morális viszonyokra jellemző, hogy a hitelt adó Valutalap vezetője a kurvapecér
Dominique Strauss-Kahn (DSK), a kérelmezők pedig a hazudozós öszödi-rém és a
költségvetést meghamisító Veres János pénzügyminiszter voltak. Aktuális hír,
hogy DSK-nak ismét bíróság elé kell állnia „csoportosan elkövetett üzletszerűkéjelgés” vádjával, ami egyébként több kurvával való kefélést jelent.
A gyanú szerint ráadásul olyan nagy európai multicégek fizették a cechet,
amelyeket az IMF támogatott a különböző privatizációk során. No persze, most
mondja valaki, hogy ez nem korrupció. Hogy az IMF fő célja az ENSZ által
megfogalmazott globális pénzügyi stabilitás és a gazdasági fejlődés
elősegítése...
Ha kurvázás
miatt is, de örömmel vettük a hitelező intézmény egykori vezetőjének vád alá
helyezését, de továbbra is várjuk a hitelt kérők elszámoltatását is.
Az akkori
hitelért (20 milliárd euró) cserébe nagyon sokat kért az IMF, amit Bajnai
Gordon készséggel meg is adott. A megszorító csomag része volt többek közt,
hogy két évre befagyasztották a közszféra bruttó bértömegét, illetve
megszüntették a 13. havi illetményt; csökkentették az önkormányzati
támogatásokat, ami rövid távú eladósodáshoz vezetett; előre hozták a
nyugdíjkorhatár felemelését és nem fizették ki a nyugdíjkorrekciót; 10
százalékkal csökkentették a táppénzt és két évre befagyasztották a családi
pótlék összegét. A gyes és gyed együttesen három helyett csak két évig járt
Bajnainak köszönhetően; továbbá felfüggesztették a szocpolt; kivezették a
gázár- és távhőkompenzációt. De csökkentették az agrártámogatások nemzeti
kiegészítését is és 20-ról 25 százalékra nőtt az áfa. Ezt nevezi egyébként ma
az ellenzéki miniszterelnök-jelölt „szakértői” politikának.
Ha minden jól
megy, akkor még a nyáron repül az IMF. Ha nem, akkor is az év végén. De nem
mindenki ilyen szerencsés a régióban. Romániában ugyanis már a második
szerződésére készülnek. A mostani IMF elnök, az egyébként még francia
pénzügyminiszterként hivatali visszaéléssel gyanúba keveredett ChristineLagarde asszony szerint nagy szüksége van Romániának a hitelre. Bukarestben, a román
energiapiac liberalizálásáról, a hatékonyabban működő állami vállalatokról, a
pénzügyi egyensúly megőrzéséről beszélt. Továbbá az egészségügyi szektor
hatékonyságát kritizálta, mert szerinte az elmúlt évtizedben sok pénzt „öltek”
bele. És még mielőtt elfelejtenénk: kiemelte, hogy fontos lenne a bankokösztönzése a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott hitelezés növelésében.
Szegény románok
nem ismerik még pontosan az IMF nyelvezetét? Nem értik, hogy mit jelentenek a
Valutalap szerint ezek a mondatok?
Nos, akkor
álljon itt egy rövid szótár, amit a magyarországi tapasztalatokból merítettünk.
A „szerkezeti reform” gyakorlatilag „megszorítást”, a lakosságot sújtó
szociális intézkedéseket jelent. Az „állami vállalatok hatékonyabb működése” „privatizációt”,
amelyben majd az IMF csókosai kerülnek előnybe. A „bankok ösztönzése a
hitelezésben” az IMF nyelvről lefordítva annyit tesz, hogy a pénz jelentős
részét a bankoknak kell odaadni. Az „energiapiac liberalizálása” viszont nem
szorul további magyarázatra. Legalább ebben az egyben őszinte volt Lagarde
asszony. Ahogy Magyarországon is történt – zömében francia, német és más
nyugat-európai cégeknek játszották át az energiaszektrot és a közműcégeket. Szegény románok és erdélyi magyarok...