A meglepően mérsékelt és a baloldal részéről az esélytelenek nyugalmával végigvitt kampányban a Fidesznek nem kellett nagyon lemenni kutyába a szavazók kegyeiért. Mivel a narancs dózer feltartóztathatatlan, nem körvonalazódik túl sok igazi izgalmas tétmeccs az országban. A Viktoriánus kor delén járunk, a Kaiju a politikai focipályán egyedül dekázgat, néha az izgalom kedvéért saját csapattársaival cselezget egy kicsit, lévén a másik térfélen épp folyik a végfelszámolás.
Ezért is érdekesek azok a
budapesti kerületek, ahol ennek ellenére is valódi verseny körvonalazódik.
Ilyen Budapest pár kerülete, illetve néhány vidéki város, ahol nem csupán a Hazafias
Népfront Nemzeti Együttműködés
Rendszere Fidesz jelöltje küzd valami független, civil, összefogott,
tanácselnök, exkomcsi baloldali
jelölttel szemben, kb. 70-20% felállásban.
Budapesten épp a két legnagyobb,
és legpanelesebb vidék a legizgibb: ahol rezeg a léc, Újbuda, mely hivatalosan
is „billegő kerület”. A másik meg Tóthjózsefváros, azaz a District13 ami
leginkább abból a szempontból meglepő, hogy mivel a baloldali győzelem
borítékolható, a hatalmas összefogósdit épp az atomerős „Tóth József” csapattal
szemben hozta létre a maradék baloldal, miközben a Fidesz csak maximum
szájdobolhat a kibontakozó epic battle-hoz a Tóthjózsefista helyi MSZP, és a
Gyurcsányista-Bajnaista-Bokrosista összefogók között.
A ’13 az egy alapvetően vörös kerület, egyszerre van jelen gyári munkás proli és újlipótvárosi intellektuel. Olyanok, akik Magyarország többi részét éppen a narancsba tolják. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne ismernénk a Tóthjóskát, tudják róla, hogy alapvetően jól tolja az öreg egy olyan kerületben, ami egymagában a magyar munkásmozgalom és progresszív baloldalizmus élő történelme. Mert bizony: amíg a Föld forog, a ’13, tehát a Pozsonyi út – Gyöngyösi út tengely szíve baloldalon dobog. Ezt a dolgot a Hiszékeny-botrány sem tudta megingatni, pedig még az országgyűlési választások környékén volt egy eléggé furcsán felépített és zavaros botrány, miszerint a Tóthjóska alpolgármestere nokiásdobozolt egy kicsit saját zsebre. Aztán a választások lementek, a botrány leült, és igazából nem is történt semmi, legalábbis az biztos, hogy ez a jobboldal által összeizzadt leleplezés vajmi kevéssé volt képes éket verni a Vörös Helyőrség testébe.
Angyalföldön azonban most mégis idegesek a népek, hisz egy olyan egészen meglepő jelenségnek lehetünk szemtanúi, hogy a választókerületekben egymás ellen indul az MSZP, amelyik egy LPE13 fantázianevű helyi „civil” egyesülettel szövetkezik, és vele szemben áll a DK- Együtt PM – MOMA szövetség. Igen, jól olvassák, az MSZP a civilekkel szövetkezik, és Feri meg Gordi brigádja összefog Bokrosékkal, hogy legyűrjék azt a baloldali csapatot, amelyik 2010-ben, amikor épp dübörgött a narancs-úthenger, minden (ismételjük meg) MINDEN egyéni képviselői körzetet megnyert a kerületben. Tóth Józsinak tehát igazából nem kell az Összefogás, mert köszöni szépen jól van. Semmi szüksége sincs a nem-létező baloldal nem-létező pártocskáira, mert van egy brigád, amelyikkel képes volt végigvinni a legnehezebb éveket is, és megőrizni választói bizalmát.
És most az van, hogy konkrétan a „saját
fajtája” fordul ellene, és rabol el az ő angyalföldi vörös-kétharmadából 10%-ot
az DK-Együtt-PM-MOMA koalíció révén. Marha érdekes dolog az, hogy az országos
sajtóban megy a hiszti, miszerint a PM kihátrál Bokros mögül, mert ez elvi
kérdés. Az Együtt pártlapja, a Soros444 ötpercenként rúg egyet a DK-ba, Másik
Viktor meg ott fújkál mindenkire Olgi néni árulkodós műsorában az ATV-n, és
megy a konteózás, hogy miként hekkelték meg az ártatlan Falust a gonosz gyurcsányisták,
addig Újlipótvárosban, tehát a baloldali gondolkodás homloklebenyén minden
„spin off” pártocska összefogása kell ahhoz, hogy végre valahára kizökkentsék
Tóthjózsit a helyi „vörös-orbán” pozíciójából. Az Ipsos helyi felmérésében
árulkodó az adat, hogy a Viktoriánus Birodalom delén a ’13 olyan, mint a
Millenium Falcon: a Fidesz 20% tokkal-vonóval, 10%-ot kapart össze a spin
off-baloldal, és Józsi még mindig úgy áll ott a maga 60%-ával a béke téri bázison,
mint a daliás Han Solo.
Úgy tűnik azonban, hogy a
spin-off baloldal abból a szempontból következetes, hogy neki mindegy, hogy az
egység narancs, vagy vörös, azt szét kell cseszni és kész.
A budai oldalon ezzel szemben épp azt láthatjuk, hogy Molnár Gyula, aki nagyon szeretett volna Kelenföld Tóthjózsija lenni, összegründolta maga mögé Hoffmann Tamás minden létező ellenségét és ellenfelét, többek között a kirúgott zöld-fideszes Juhos Katalint is, hogy visszahódítsa Dél-Buda panelrengetegét. Az SZDSZ-es, az MDF-es és az első fideszes expolgik gyűrűjében támad neki Hoffmannak, és nem is esélytelenül, hisz azért ő a másik, aki ilyen 10%-nál kevesebb különbségekkel veretik meg. Ha most ezt a valóban széles körű összefogásnak látszó, ám valójában csak pár sértett, bukott politikus magánakcióját jelentő dolgot kimaxolja, akár le is tolhatja a második ciklusára készülő Hoffmannt Újbuda trónjáról. Nem véletlen, hogy Hoffmann beerősít: szüreti bál a Bikás parknál, az újbudai panelrengeteg közepén. A gagyi fronton Kunhalmi-videó ide vagy oda, az utolsó percben sikerült a Fidesznek is ráerősíteni.
Ha valaki tehát többséget akar,
nem a csúcsértelmiségre fogja belőni magát, és nem egy szabadtéri Kurtág György
hangversennyel örvendezteti meg választóit. Kunhalmi Ágika is azért ilyen
hülye, mert tudja, hogy neki rengeteg hülye kell ahhoz, hogy politikus lehessen. Mint Hoffmann Tamás, aki Fásy Ádám
hoppmesterségével fogja tolni azt a fellépő brigádot, amelyiktől tényleg az
Újlipótvárosig menekül az értelmiség, hogy a Pannónia utca valamely kapualjába
kucorodva, magzatpózban szopja az ujját addig, amíg be nem engedi a Bauhaus
lépcsőházba egy nyugdíjas esztéta, hogy adjon neki zöld teát, és Lukács, valamint
Foucault idézetekkel csitítgassa, amíg abba nem hagyja a remegést.
Mindenesetre van egy szint, ami
alá menni GÁZ, és ez kb. az a szint. Az a szint, mint ami Szijjártó Peti
építész-lakberendezőjének a szintje. Nem szoktunk Magyar Narancsot idézni,
pláne nem belinkelni, de ez a
2006-os cikk mutatja, hogy a Gyurcsányizmus „demokratúrájában” (copyright
by Kaiju) a Vörös Égbolt alatt, Zsülike is inkább Feri bácsival puszizkodott,
és még a Mancs publicistája is abból igyekezte kijósolni a baloldal (dicső)
jövőjét, hogy kivel fog kezet és ad puszit is a Kongresszuson Fásy Ádám. Többek
közt a cikkben szerepel Molnár Gyula neve is, ami külön csodás, ha azt vesszük,
hogy az Apostol Együttes, Fásy Zsüliett, Kis Grofó, Karda Bea, Zámbó Krisztián
most Molnár ellenfelének, Hoffman Tamásnak húzza a nótáját. Ennyi elég is.
Mi szurkolunk Hoffmannak, pláne,
hogy éppen épül az egyes villamos, meg végre észrevette valaki, hogy a Móricz
környéki polgári mikrovilág sem csak arra való, hogy legyen mit összehányni a
Rióba menet, mint az Molnár alatt mindennapos volt. Kb. minden oké ott Újbudán
is, nem kell valami helyi presztízsharc senkinek.
Ezen a ponton azonban érdemes
elgondolkodni a többség, illetve az annak megszerzése során szenvedett
járulékos veszteségek problémáján. Ha belegondolunk, ez a szüreti setlist mindenképp
bántóan kompatibilis bármely piros háttér előtt lebonyolított olyan
rendezvénnyel, ahol gáladalként adták elő ugyanezek az előadók az „Igen-Igen”
kezdetű örökbecsű slágert nem is olyan régen. A proletártömegek meggyőzése
ugyanis súlyos agyvesztéssel jár, és ha ez bekövetkezik, akár az is
előfordulhat, hogy beindul a dominó-elv, és úgy jár valaki, ahogy mára az MSZP.
Nem lenne azért annyira vidám
2018 után látni, ahogy megindul újra egy „vörös úthenger”. Jobb lenne már most
erre vigyázni. Mindenesetre én szóltam…
