Megáll az
ember esze! Az Európa Parlament egyik bizottságának javaslata azt követeli,
hogy a szabadon megválasztott magyar parlament vonjon vissza minden
alkotmányosságot érintő törvényt 2010-ig visszamenőleg. Ellenben jön a
furkósbot és indul az eljárás a 7. cikkely szerint, amely egy közvetlenül
Brüsszelből irányított törvényi felügyeletet jelentene. Ha a folyamatos
belepofázás ellenére sem állna vissza Magyarország a 2010-es állapotokra, akkor
pedig beindulhatna a második hullám is, amelynek végén megvonhatnákMagyarország szavazati jogát. Egy hangos kisebbség, egy brüsszeli gittegylet, a demokrácia védelmében akar
beavatkozni egy demokratikus törvényalkotási folyamatba? Abszurd vicc. Nagyon
rossz vicc! Ezek rosszabbak mint a kommunisták.
Mindenképpen
összeesküvés-elmélet gyártására adhat az is okot, hogy ezt a hírt, mielőtt még
a nyilvános sajtótájékoztató megtörtént volna, a „budai picsaember” Uj Péter által szerkesztett 444! honlap hozta le. Mert ők valami titokzatos okból kifolyólag hamarabb megkapták az anyagot,
mint bármelyik sajtóorgánum egész Európában. Szép volt Uj PicsaPetya!
A Rui
Tavares által jegyzet jelentéstervezet (mert még csak tervezet addig, míg az EP
el nem fogadja) minden kertelés nélkül azt akarja, hogy az Európai Unió
avatkozzon be egy szuverén állam törvényalkotási folyamatába. A médiatörvénytől
kezdve az alkotmányig, minden betűt az unióban írjanak meg. És mindezt
ellenőrizze a Bizottság, na és maga Rui Tavares. (Van annak némi bája, amikor
valaki magának osztogat pozíciót!)
A jelentéstervezet
szerint, a magyar kormánynak és a parlamentnek minden 2010 óta hozott,
alkotmányosságot érintő törvényt és magát az alaptörvényt is vissza kellene
vonnia. Miért? Mert a jelentéstevők politikailag másképp gondolkodnak. Mert
zöldek és liberálisok. És mert ebből kifolyólag nem tetszik nekik a Fidesz. Mit
is mondott legutóbb Pöttering, az Európai Parlament exelnöke a magyarok
védelmében? Hogy nem lehet kettős mércét alkalmazni és hogy Brüsszel nem lehet
Moszkva? Nos, hát...
A magyar
kormánynak egyelőre azért még nem kell a lakodalmas asztal alá bújnia, hisz az
Európai Unióból nem lehet kizárni egyetlen tagállamot sem. A legsúlyosabb
szankciók az uniós pénzek befagyasztása, illetve a szavazati jogok megvonása
lehetnek. A 7. cikkely az utóbbira adna lehetőséget. A szavazati jog
felfüggesztéséről egyébként a már több részletében kudarcot valló Lisszaboni
Szerződés rendelkezik. Mindenesetre ezt akkor lehet alkalmazni, ha egy tagállam
„súlyosan és tartósan megsérti az emberi méltóság, az emberi jogok, a
szabadság, a demokrácia, az egyenlőség és a jogállamiság tiszteletben
tartásának alapértékeit.” Habár a Tanács, a Bizottság és az Európai Parlament
is lehet kezdeményező, az ügymenet rendkívül bonyolult. Számszerűleg
szabályozott, hogy ki-kivel és milyen arányban kezdeményezhet. Ahhoz viszont,
hogy valóban megvonják az ország szavazati jogát, az Európai Unió Tanácsának
(az érintett országot nem számítva) nyolcvan százalékos támogatása szükséges. Lévén, hogy a Tanácsban az összes tagállam kormányának képviselője jelen van, ennek realitása körülbelül annyi, minthogy Lendvai Ildikó bocsánatot
kérjen az elmúlt 65 évért és jelentkezzen a Jobbikba.
A durva
jelentéstervezet szerint továbbá a nemzeti konzultáció komolytalan és nem
elégséges egy alkotmány elfogadásához, mert nincs mögötte kellő társadalmi
támogatottság. Halkan jegyezzük meg, hogy a jelenleg Európában érvényben lévő
írott alkotmányokat – a demokrácia játékszabályai szerint – a mindenkori
parlamentek alkották meg egykoron és módosítják manapság is, ha van politikai akarat és többség. Magyarországon ugyanúgy, mint az unió bármelyik országában.
De feltehetnénk azt a kérdést is, hogy vajon az Unió működését jelentősen
átszabó (jelesül azt a bizonyos 7. cikkelyt is megfogalmazó) Lisszaboni
Szerződés mögött hol volt az a híres „széles társadalmi támogatottság”? Mert még
csak „európai konzultáció” sem volt. Ugyanis nem kérdeztek meg egyetlen európai
polgárt sem. Mi ez, ha nem kettős mérce?
Mindezek
után egyetlen dolgot kell már csak feltétlenül megemlítenünk a demokrácia
európai bajnokairól. Rui Tavares ugyanis annak a „Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja”
nevezetű európai frakciójának tagja, melynek társelnöke a magyargyűlölő Daniel Cohn-Bendit. A portugál képviselő, aki most számon kéri Magyarországon a jogállamiság
betartását, 2009 óta dolgozik vidáman egy olyan pedofil elnök mellett, aki a
következőket írta önéletrajzi könyvében: „Többször is megesett, hogy néhány
gyerek lehúzta a sliccemet, és elkezdtek simogatni engem. A körülményektől
függően eltérően reagáltam minderre, de a vágyuk mindenképp problémát jelentett
számomra. Miért nem egymással játszotok, miért engem választottak ki, és nem
más gyereket? – kérdeztem tőlük. De ha kitartottak, én is visszasimogattam”
(Cohn-Bendit vallomása a Le Grand Basar című könyvből).
Rui
Tavares, a szabadságjogok harcosa, felszólalhatna egyszer a gyermekek
egészséges testi, lelki és erkölcsi fejlődéséért is – a saját elnöke ellen.
Talán úgy hitelesebbnek tűnne.