Avagy éljen Május elseje! - A bevezetés a politológiába
szemináriumok örökös listavezető témája a „Ki tematizálja a közvéleményt?”
kérdés. Egy valamirevaló elkötelezett elemző is minimum hetente egyszer
kifejti bármilyen aktuális témáról, hogy csak gumicsont, amit ez
ellenzék/kormány azért dobott a közbeszédbe bele, hogy legyen min rágódni,
pedig micsoda stiklik folynak ám a háttérben, amiről így most jól el van
terelődve a figyelme a köznek. Ott susmusolnak, ügyeskednek a holttérben, de még egy horizontális svenkelés elől
is képesek állandóan arrébb ugrálni, mint a marslakók a Curiosity körbeforgó robotkamerája
elől, bázki! Van rá idejük, mert a figyelem ugye el van terelve.
A magunkfajta egyszerű független
értemiségiek fizetett trollok életét is igencsak megkeseríti ez a logika, mert
ilyenkor képtelenség nyugodtan teljesíteni a megbízást és sorozatban gyártani
az ellenzéket/kormányt gyalázó posztokat, mert az automata üzemmódra kapcsolt olvasói
válaszgenerátor szerint inkább az ellenzékkel/a kormánnyal kellene foglalkoznunk.
Mert szerintük a plot device-ot nem mi választjuk, hanem az
ellenzéki/kormányzati tematika adja. Hát, a nagy lófaszt úgy általában, de
mivel egyszer van egy évben Budán május elseje, így most kivételt teszünk.
Abban megegyezik a közmegegyezés
(hehe), hogy mindenképpen az elmúlt 4000 év legnagyobb botránya történt meg
vala. Csak a kormány(pártok) szerint ez a Laborc-Portik uzsi, az ellenzék
szerint meg a trafikmutyerancia. És persze mind a kettő a másikról akarja
elterelni a figyelmet. Naná! Mert ezek trükkösebbek, mint egy háttérhatalom, bázki!
Ezek mindent megterveznek papíron előre, utána még egy asztalnyi térképen el is
tologatják bábukkal és makettbunkerekkel. Jól hangzik, csak éppen kurvára nincs ilyen a valóságban! A valóságot nem Aaron Sorkin írja, amit onnan is ki lehet következtetni, hogy senki nem olyan okos és senki nem beszél olyan gyorsan, mint a The West Wingben. Nem csak mindenki kedvenc Fletója nem lát két lépésnél tovább előre, hanem úgy általában a politikusok. Ez egy ilyen
po(o)pszakma.
A Labor-Portik randevúkról már
ejtettünk e hasábokon pár posztot, így most engedelmeskedünk a köz és a
bögrekommandó ránk nehezedő ólom-nehéz nyomásának: Jön a várva várt cigiposzt a Tutkóblogon. „Köll' tűz, friendly fire van nálam!”
Szóval megtörtént a kiírás, amit
mi is olvastunk, mert szoktunk néha olvasni pályázatot írni a rokonyságnak és a rokonyság ismerőseinek „azért fizettük neki a zegyetemet, hogy
ezeket a szolgáltatásokat innentől ingyen és bérmentve végezze élete végéig”
alapon. És marha jól mulattunk rajta, mert ilyen pályázattal még nem
találkoztunk. Konkrétan csak vállalásokat kellett beleírni és szép képet festeni
az epedve vágyott trafikos jövőről valahol Tabakisztánban. Amolyan mi leszel, ha nagy leszel részletességgel. Tettünk is bele idézeteket, meg káprázatosan
kacifántos körmondatokat bőven. Coelhot vertük meg saját pályán, bázki. Majdnem
rajzoltunk is hozzá valamit, de ahhoz szerencsére tehetségtelenek vagyunk (az íráshoz is - a szerk.). Élveztük, imádtuk minden pillanatát. Igazi
bölcsészcsemege volt.
Aztán annak a rendje és módja
szerint botrány lett belőle. Jöhet a halk sóhaj vagy kétségbeesett kiáltás?
Egyik sem. Ez bizony megint így sikeredett. Lehet duzzogni, de ha csak vállalásokból és szép szavakból áll egy
pályázat (mint egy kampány), akkor nem meglepő, hogy olyanok nyernek rajta, akik tudnak vállalni
és szép szavakat megfogalmazni (mint egy választáson). Egyáltalán nem szerény véleményünk szerint ugyanakkor mindenki előtt
nyitva állt e lehetőség és nem gondoljuk, hogy bármiféle felülről irányított
összeesküvés részeként kerültek volna kiosztásra a koncessziós jogok. Nem is
volt rá szükség (a vidéki tanácselnöki tempózásra sem), ilyenkor elég akár egy körlevél is, ami erre az „apróságra”
felhívja a figyelmet. A hülyeség meg nem jogalap. Ha XY trafikos erre nem jött
rá magától, ráadásul egy szerencsétlen idiótával íratta meg a pályázatát, akkor
hiába siránkozik. Egyébként az imént linkelt videóban szereplő család is lazán beadta a maximális 5 pályázatot. Azaz ők sem csak a saját üzletüket akarták "megvédeni", ők is szerették volna "ellopni más családok betevőjét". A fél négyzetméteren szofit árusító ürgénél meg végképpen nem értjük, hogy mit gondolt. De mindegy, ez már a duplacsavar a viccben, mert miért is kell pályázni egy olyan speciális bolt létrehozására, ami már létre van hozva és működik 20 éve? Azért, hogy lehessen csalódott, jogosan felháborodott, felépített egzisztenciájuktól tollvonással megfosztott embereket mutogatni a kampányban? Nem lett volna elég a dohánykereskedelemnek csak a bő 90 százalékát újra felosztani?
Erre szokták rendkívül fantáziadúsan azt mondani: a botrány kódolva volt benne. Ezért sem ártana teljes betekintést
engedni a pályázati anyagokba, mert amíg ez nem történik meg,
addig egyik üzletét elbukó vállalkozás sem fogja elhinni, hogy pusztán a pályázatuk minősége miatt tértek vissza az elsődleges munkaerőpiacra és a kiíró sem tudja lemosni magáról a mutyerancia gyanúját. Sőt, az még erősödni
is fog, hiszen 3 év után végre sikerült fogást találni a kormányzaton egy
csodálatosan közérthető témában és ezt a (gumi)csontot bizony máshogyan nem
lehet kifeszegetni az ellenzéki szájakból. Hiába tart negyvenkettő
sajtótájékoztatót Gyulay Zsolt, ahol hót' feleslegesen próbálja elmagyarázni, hogy itt azért
nem aranybányát nyitnak Valamint az "a pogámester' tesója nyert,
akié a vasbót' is, mer' ezeknek semmi nem elég" - féle trollkodás rendkívül szánalmas (ráadásul olyan filter
van benne, mint egy osztályharcban). A nem szándékolt közvélemény-tematizálási
versenyben a trafikmutyerancia nyerésre áll. A (azért itt a jobberblogon ne engedjünk belőle - százmilliószor durvább) Laborc-Portik találkozó és folyományai egyelőre a rövidhírek közé kerültek. Az ellenzék végre gólt szerzett. De ettől ők még sem szebbek, sem jobbak nem lettek.