Idén megint elmarad az uborkaszezon. Hiába a strandidő, a választási cikluselő és a baloldal dögunalomba fulladt harakirije, a kormánypárti véleményelit tesz róla, hogy a Népszabadság ne csak a tükörponty elcsomagolására legyen való. Az elmúlt hetekben egészen brutális ökölharc bontakozott ki a Fidesz-holdudvar körei között, aminek a legfrissebb fejleménye, hogy a Magyar Nemzet lemondásra szólította fel Seszták Miklós fejlesztési minisztert, mert köze lehet egy off-shore gyanús ciprusi céghez, továbbá mert kisvárdai osztálytársa uniós támogatást kapott, amit nála költött el.
Még egyszer: a Magyar Nemzet kéri számon Seszták Miklóson a tisztességes adózást és a közpénzeket... Az a Magyar Nemzet, amely Simicska Lajos érdekeltségi körébe tartozik. Azért vagyunk kénytelenek ilyen ködösen fogalmazni, mert Simicska Lajos, miközben közpénzmilliárdokat keres évről évre, felettébb mód szeret különféle off-shore gyanús és miegyéb gyanús külföldi cégek mögé rejtőzni. Arról nem is beszélve, hogy Simicska a fenti értelemben maga a nagybetűs Osztálytárs, aki az elmúlt két és fél évtizedben vastagon élt is az osztálytársi pozíció adta előnyökkel.
Tényleg csak néhány morzsa, hogy a poszt ne haladja meg a strandon pötyögtetve megemészthető hosszúságot. EBBŐL a cikkből például az derül ki, hogy éveken át magának a Magyar Nemzetnek is off-shore háttere volt. EBBŐL pedig az, hogy a kolontári vörösiszapos kármentesítésen milliárdokat kereső Simicska-Nyerges duó furcsa svájci cégháló mögé bújva üzletelt. EZ A KIS CSEMEGE meg arról szól, hogy Lajosék úgy kaszáltak milliárdokat a tragédián, hogy közben a katasztrófát okozó fullkomcsi duóval is összeálltak. EZ, meg EZ a kis pörköltszaft a földügyekre tér ki, Lajosunkat ugyanis igen mélyrehatóan érinti az 1200 hektárnál nagyobb birtokokon gazdálkodó agrárcsászárok megszorongatásáról szóló (magyar kezdeményezésre meghozott) uniós döntés.
Bár ténykérdés, hogy szemben a baloldal nagy hatalmú üzletembereivel és üzletemberből lett politikusaival, a mi Lajosunk legalább megcsinálja a rá bízott állami fejlesztéseket és nem svájci, vagy dél-koreai bankokig rohan a forró közforintokkal, mint tette azt Gyurcsánytól Bajnaiig, Verestől Kókáig mindenki, de azért a két fideszes kormányzás idején minden adott volt a mesés vagyon összegyűjtögetéséhez. Egészen mostanáig, amikor Orbán Viktor (régi jó szokásához híven) beengedett néhány kemény fiút az arénába az egészségtelenül eltorzult erőviszonyok helyrebillentése érdekében.
És ez így van jól. A Simicska strómanjaként emlegetett Laci néni lebucskázott a fejlesztési tárca éléről, a fejlesztési pénzek és általában a kormányzati kinevezések pedig a miniszterelnök manapság legkedvesebb erős emberének, Lázár Jánosnak a felügyelete alá kerültek. Laci néni utódja, Seszták Miklós pedig azt a fő feladatot kapta, hogy rendet tegyen az állami vagyon igazgatása körül, mielőtt túlságosan sokan próbálnák dézsmálgatni a közöst. Mindez pedig - mint láthatjuk - a mi Lajosunknak egyáltalán nem tetszik. Mint ahogy nem tetszik az sem, hogy nyilván a miniszterelnöki akaratnak megfelelően egy sor olyan intézkedés született, ami tovább apasztja Simicska Lajos és egy sor más, kisgömböcként elhatalmasodott nagyvállalkozó vagyonát.
A Magyar Nemzet pikáns vezércikkének szerzője a kisebb vélt bűnlajstrom után Seszták Miklósra utalva azt írja: "Ki ez a miniszter? Kóka János? Nem, bár a múltjától lehetne." Csakhogy a felsoroltak alapján nemcsak Kóka, hanem egyenesen Lajos is lehetne. Akkor meg honnan a bátorság a bírálathoz? Oknyomozni, bírálni, beszólni persze mindig kell, de akinek közpénz van a fején, az ugye jobb, ha nem megy ki a napra...
