A hárompárti megállapodást "napokon belül" aláírják a felek,
méghozzá a közös főpolgármester-jelölt, Falus Ferenc jelenlétében –
mondotta Kunhalmi Ágnes, biztatva a lélekben már majdnem összeroppanó
Összefogás-párti budapestieket. Mert összejött végül. Ezek a baloldaliak
annyira hisznek a konszenzusban, hogy csak sikerült nekik megállapodni abban,
hogy a vitás kérdésekben nem állapodnak meg. Így is lehet. Elegánsan, nagyvonalúan...
Múlt hét pénteken kialakult, majd
visszarúgott egyezmény pont annyit tartalmazott, mint a mostani. Hogy a
polgármestereket egyharmad-egyharmad-egyharmad arányban jelölik, a többit, az
egyéni képviselőket kiválasztását rábízzák a kerületekre, hogy ott üljenek
össze és döntsék el, ki milyen arányban részesül majd a testületi pogácsából.
Zsinórnak a polgármesteri helyek elosztását ajánlották.
Aztán jött Tóth József, aki a
legnehezebb, legkétharmadosabb időkben is könnyedén hozta a kerületét minden
választás alkalmával, és csak annyit mondott: - Ez itt Angyalföld – majd berúgta az Együtt-PM és a DK
tárgyalódelegációját a kútba.
Ha félretesszük az újraegyesült
baloldal a kincstári pártkasszai optimizmusát, reálisan 5-6
kerületben lehet esélyük a győzelemre, de ebből is kilóg Tóth József (és
Sanyitibi) magprovinciája, ahol - a budapesti kerületek közül egyedüliként - a
Fidesz kevesebb szerzett, mint 40 százalék a nemrégiben lezajlott európai
parlamenti választásokon. Sőt, összesen két kerületben végzett hátrébb a Fidosz,
mint a három „demokratikusan” ellenzéki párt összesítve, tehát biztos polgármesterből csak kettő darabja
van a baloldalnak, abban a két kerületben, ahol többségben vannak a szavazóik,
Újpesten és Angyalföldön. Ha csak ezt nézzük, előfordulhat, hogy a két
országgyűlési választás után megint hoznak egy történelmi beégést, és
mindössze 2 polgármestert adnak a közgyűlésbe, meg a kompenzációs listáról pár
horváthcsabit, de annyit nem, hogy hosszában fúrjanak alagutat a Duna
alá, vagy ingyen legyen a békávé.
Van kockázat, tulajdonképpen nem meglepő, hogy
akkora túljelentkezés volt az MSZP pártelnöki székére, mintha liberális jogvédőt
kerestek volna Észak-Koreába. Ha kicsit kevésbé türelmetlenek, és kivárják azt
az időpontot, amíg a tagság számszakilag tökéletesen egybevágó nem lesz a kiosztható
párttisztségek mennyiségével, akkor hagyhatták volna nyugodtan Mesterházyt behúzni
a harmadik szopórollert a Jókai utcába.
Persze lehet, hogy nem
érdemes az EP választások eredményéből kiindulni, mert azt erősen befolyásolta minden
országgyűlési választás természetes következménye, a győzteshez húzás, valamint
ha levesszük a kismértékű mobilizációs különbséget, akkor 13 kerületben van
esélyük a győzelemre, de a közgyűlési többséghez még ebben az esetben is
szükség lenne a főpolgármesteri székre.
Azt meg sosem nyerik el Falus
Ferenccel…