Juhász Péter egy szimbólum. Az álcivil karrierliberális-politikus
prototípusa. Hol profi pártszervező katona, hol pedig jogvédő civil. Kétarc.
Valójában jellegzetes példája annak, hogy miként lesz egy libsi álcivilből menő
pártvezér, ha éppen aktuális érdekei - vagy inkább pénzügyi lehetőségei - úgy kívánják;
máskor pedig cigányjog-védő, drogliberalizáló, vagy a sajtószabadság felkent
apostola, mikor úgy fordul, hogy azt a profilját lássák a gothami polgárok. Választások
előtt politikusként alkudozik; miskolci gettóbotrány idején ismét civil
terepmunkára indul, mindjárt jól lerákosizva a helyi polgármestert.
Joker (magyar hangja Gyurcsány Ferenc) halott, azaz
már nem valódi vezetője a baloldalnak. De legnagyobb húzása máig itt kísért:
amikor a két kioldót elosztotta a magyarországi és a határon túli magyarok
között, hogy robbantsák fel egymást, mert elveszik egymástól a munkát meg a
nyugdíjat. Aztán (politikailag) megdöglött, mást meg nem nagyon találtak a helyére, ezért
állandósult casting van, minden szinten, szinte minden nap…
A Joker-hiányos világban Batman-antitézisként
önmeghatározó Kétarchoz hasonlóan Juhász Péter a döntéseit általában egy
feldobott pénzérmével hozza meg, „fej, vagy írás” alapon. Persze, nem a
szerencsére bízza, hogy melyik énjét veszi elő. A civil külsőt, vagy a
politikusi pofázmányát. Mind a két esetre van egy külön érméje. Ebben a sűrű
augusztusban mind a két érmét a zsebében hordja.
Egyik nap budapesti jelöltekről tárgyal, szinte már
követhetetlen minőségében, és a fene tudja minek a képviseletében (MILLA,
Együtt-PM; Együtt 2014; E14; Együtt-Korszakváltók Pártja; Együtt-Választói
Szövetség Párt, stb.); a másik nap pedig kocsiba ül; és irány Miskolc! Ott sajtótájékoztatót
tart a város Fidesz-KDNP-s polgármestere, illetve a testületi többség
ellen. Jöhet a jogvédősdi. Kétarc Péter kiáll a gettók felszámolása miatt
tüntetők mellet, egy kis cigány (libsiknek: roma) jogvédés az országos
médiában. Szavakban.
Szerinte cigánybűnözés nincs. Legfeljebb roma
(copyright Eörsi Mátyás). S természetesen Pásztor Albert is csak rendőri
minősítésében (nem politikusként – ami nagy különbség!) „cigánybűnözőzött” egy
jókorát, amely megbocsátható szóbotlás volt csupán (copyright Gyurcsány Ferenc).
Így Juhász támogatja az egykor lerasszistázott, Gyuriferi nyomására leváltott,
majd a város tiltakozása miatt visszahelyezett egykori rendőrkapitányt, Pásztor
Albertet. Nincs hányingere tőle, hisz már Gyufaferinek sincs. Tehát jogvédőként
cigánypárti (libsiknek: romapárti), politikusként Pásztor Albert támogató.
Kétarc jól bírja a sokszínűséget!
Tehát, mivel éppen cigányügy (libsiknek: romaügy)
van éppen Miskolcon, így az egykori telemarketinges
vállalkozóból lett politikus Juhász ismét felvette a civil maszkot. Habár
senki nem vitatja el a jogát, hogy egy témában (ráadásul számára régóta kedvelt
témában) megszólaljon. Csak éppen az igazságon és a hitelességen esik csorba.
(Pont azon a két fogalmon, amely Kétarc Juhásznak mindig is fontos attribútuma
volt. Mármint saját maga szerint.)
Az igazság ugyanis az, hogy Miskolcon
harmincötezren írták
alá, illetve kérték, hogy az önkormányzat hatóságilag számolja fel a
gettókat. A „számozott utcák” (így hívják a helyiek) világa a „gettókultúra”
melegágya, egy picinyke Puerto Rico, ráadásul közegészségügyileg is komoly
kockázatot rejt magában, mivel sem csatornával, sem vezetékes vízzel nem rendelkeznek.
Néhány tucat ember miatt nem szenvedhet több ezer tisztességes polgár! – vélik a
helyiek. (Többen az utcára sem mernek menni, mert félnek a számozott utcák cigány
lakóitól. Tudom, libsiknek: roma!) A jogvédő civilek viszont, köztük Kétarc
Juhász is, mikor felemelik a hangjukat a gettók felszámolása ellen, elfelejtik
azt az aprócska tényt megemlíteni, hogy egyrészről jogtalan házfoglalókról van
szó, másrészről pedig elszegényedett családokról, akik többet akarnak az
élettől, de egy lepusztult, lepattant világból nehéz kitörni, csak ott ragadni
lehet benne. S ami a lényeg: az utóbbiaknak lakhatási lehetőséget és közmunkát
kínál az önkormányzat. A gettó helyett. A jogvédők meg a gettókért küzdenek! Mondjuk
Budapesten meg az utcai alvásért, tehát van benne logika, még ha őrültség is…
Feltűnő jelenség azonban, hogy mielőtt elindult
volna a gettók lebontása, csak kevesen kértek lakhatást és munkát az
önkormányzattól, a legtöbben csöndben továbbálltak és maguk mögött hagytak egy
városnyi szemetet. Mégis demonstrációt
kezdtek a baloldaliak. (És
a független jogvédők!) Megtámogatva a helyi cigány önkormányzati vezetőkkel és
a hétvégén immár az ismét civilként tündöklő Juhász Kétarc Péterrel. (Illetve
valamelyik Együtt-akármi szervezettel.)
De miért is tüntetnek ezek a jóemberek? Kikért? Mert
aki tisztességesen akar élni, dolgozni és a gyermekeit felnevelni, az lakhatást
és közmunkát kérhet az önkormányzattól, a munkanélküliség és a gettó helyett – így
azokért nem kell, hogy szóljon a harang! Vagy azokért tüntetnek az álcivilek, akik
csupán a törvény elől bujkáltak a gettók szeméthegyei közt?
Hogy-hogy nem, végül országos hír lett az egész
gettó felszámolási ügyből, hisz javarészt cigány (libsiknek: roma) embereket
érint az eset. S azok, ha akarják, ha nem – politikai játékszerekké vállnak ma
is a baloldali politikusok (pardon: civilek) homokozójában. Mert míg a miskolci
önkormányzat cselekszik, megoldja a többség problémáját és lehetőséget kínál a
kisebbség tisztességes részének; addig a Juhász-féle Kétarcok jó sokat
pofáznak, s mindent megtesznek azért, hogy politikai hasznot húzzanak a
cigányság (utoljára a libsiknek: romák) nyomorából.