Mindig öröm látni, amikor
tekintélyes szerkesztőségek, komoly újságírók csinálnak hülyét magukból.
A hétvége legnagyobb
eseményeként, a Chelsea vendégjátékával, felavatták a Fradi új stadionját. Ez
önmagában pont semennyire nem érdekelne, mert sem a Chelsea, sem a Fradi nem
a szívem közepe, csak hát a hirtelen jött aktualitás, legfőképpen mert maga a Kaiju
mondott beszédet, megint előhozta a kissé már megkopott stadionárvás kontentet, a hány lélegeztetőgépet lehetett volna venni
a magyari focira elvert csilliárdokból
szarságát. Mintha 14 millárdból bármilyen rendszert meg lehetne újítani és fent
lehetne tartani évekig…
De nem is ez a lényeg. Az Index
megírta, a 444-Cink bagázs átvette, a HVG online-ban a mindenhez ostoba, de
mindenről bátran véleményt alkotó Gomperz Tamás a Nyüzsi rovatban folytatta az
év legnagyobb árnyékra vetődését, miszerint a gonosz, fideszes fradistadiont kormánybiztosként
felügyelő Fürjes Balázs direkte kisebb és árnyékosabb öltözőt terveztetett a
vendégcsapatnak, mint a hazainak, és tulajdonképpen az öltözői kényelemmel való
játszadozásban teljesedett ki a választójogi trükközés, amikor szabályokkal és
egyéb ügyeskedéssel tesznek minden versenyt egyoldalúvá. És még kárörvendezett
is vala.
Fideszdiktatúra, sejjhajj, már a seggünket is véresre töri a pad itt
ebben a poszttusványosi antivilágban…
Tehát alig meglepő módon beleerőltettek
egy aktuálpolitikai töltetet, hátha sikerül megokosítani
azokat olvasókat is, akik amúgy nem napi fogyasztói a belpolitikai harcászati
jelentéseknek. Elhitetni velük, hogy hiába is egyezik a zuhanyzók száma a
nyugat-európai stadionokban megszokottakkal, itt tulajdonképpen egyfajta
Frankenstein-UEFA standardokról van szó, mert ami máshol megfelel, sőt mindennapos,
az itt diktatórikus csalássorozattá áll össze. Kim Lane Scheppele
leszivárgott a fociról való szólásba is. Így múlik el a fékek és ellensúlyok dicsősége….
Ha már Gomperz: talán a legviccesebb
kifogása az volt, hogy miért van ott Fürjes kormánybiztosként egy magánbiznic
megnyitóján. Gondolom túl bonyolált lett volna utána olvasni annak az apróságnak,
hogy a stadion bizony az állam tulajdona és bizony a Fradi bérli. Igen, ez a
mértékadó újságírás hávégé módra, amikor gondolok valamit valamiről. Ennyi
erővel lassan azt is bele lehet írni a szerkesztőbe, hogy ha tovább folytatódik a
jogállam leépítése, akkor belezuhanunk a Napba. Nincs kockázat, mert legfeljebb
nem, de annak meg mindenki örül, mert kinek van kedve belezuhanni a Napba…
Egyedül a pestisracok.hu
volt képes a teljes magyar sajtópalettáról, hogy nettó kettő perc ráfordítással
belegooglezzon az internetbe, rákeressen az „away team dressing room” mondatra.
Hogy kiderüljön mitől is szarság ez a fideszes öltöző-ügyeskedés-kontent. A
világon szinte mindenhol bénább, kevesebb, kisebb, kényelmetlenebb a
vendégöltöző, egyszerűen azért, mert a vendégek nem otthon vannak. Amiért a hotelben sem kapod meg azt a pihe-puha ágyikót, amit otthon megszoktál. Tulajdonképpen ezért játsszák
az összes bajnokságot oda-vissza rendszerbe, hogy a hazai pálya előnye a korábban feltört seggű csapatnál is érvényesüljön később.
Egyik kedvenc focis blogomon, a
Futballtréneren szokta írni Ferenczi Attila, hogy a magyar labdarúgás
mélyrepülésében a (szak)újságíróknak is van akkora felelősségük, mint a
teszetosza, semmihez sem értő, fejlődni képtelen edzői karnak, pusztán azért,
mert ők sem értenek ehhez a sporthoz, amiből mellesleg egész jól megélnek. Idióta
elvárásokat fogalmaznak meg, ostobaságokat hánytorgatnak fel, összességében több kárt okoznak, mint egy közepesen alkoholista utánpótlásedző. Ha a közéletben a
sajtó magát tartja a negyedik hatalmi ágnak, akinek a feladata a hatalmon lévők
ellenőrzése, akkor ez a sportsajtóra hatványozottan igaz, mert ott nem
választanak 4 évente új edzői kart. Ott tényleg szükség volna valami olyasmi nyomásra,
ami jobb teljesítményre, fejlődésre kényszeríti az ebből a sportból élő hivatásosokat. De
képtelen ellátni ezt a feladatát. Talán a magyar-albán meccs után bemutatott
sportújságírói produkció mutatta be legjobban, hogy mi is a baj velük.
Konkrétan egy saját tizenhatosra behúzódó ellenfelet megtörni akaró
válogatottat azért szaroztak, kutyáztak, mert nem volt eléggé lüktető a játék irama. Aha. Kedves, hülye nemzetisportosok
és többiek. Akkor lüktet a játék, ha oda-vissza támadnak. Ha az egyik csapat
nem támad, akkor nem fog lüktetni a játék.
Ha a sportújságírásunk ilyen színvonalon
áll, akkor mit várhatunk a közéleti tartalomgyártóktól? Az öltöző méretet
fideszes-diktatúra kontextusba helyező idiotizmust.
Ha már sportszerűtlen trükkökről
értekezünk, akkor azért érdemes egy kis nemzetközi kitérőt tenni, hogy lássuk,
mit engedhetnek meg maguknak a fejletthaladó
nyugaton. A kis francia Auxerre csapatát 1964-től egy rövid megszakítással
egészen 2005-ig vezető Guy Roux mesélte sokszor büszkén, hogy ő nem szégyellte
a legmelegebb nyári napokon elzárni a hideg vizet az ellenfél öltözőjében, meg simán felcsavarni nekik a fűtést. Brian Clough a Nottingham Forest legendás
trénere sem ment a szomszédba néhány trükkért, hogy a hazai pályát tényleg
hazaivá tegye és az aktuális ellenfélnek lehetőleg esélye,de már kedve se legyen győzni.
A
fociba bőven beletartozó fifika és a sportszerűtlenség között elég vékonyka a
határvonal, de ezek a finom kis trükkök még bőven nem lépik át azt. És a játékosok
is hozzászoktak, legfőképpen azért, mert egy-egy kupameccsen simán
összesorsolhatják őket egy sokadosztályú csapattal, ahol esetleg egy döngölt
padlójú fakunyhóban kell felkészülniük, viszont ez is a játék része.
Amit viszont elvár egy focista az
az, hogy ne egy szarrá fagyott, gödrökkel díszített pályán kelljen játszaniuk,
mert egy rossz lépés, és oda a karrier. Az öltözőben, legyen az bármilyen
kényelmetlen fapados, ikeabútoros, még nem lett vége egy karriernek sem.
Viszont a „hőskorban”, amikor még nem költöttek pénzt stadionokra, és mindenki
büszkén tapicskolhatott az előtte végző szurkolótárs vizeletében a
Népstadionban, akkor a Koplárovics Béla egy napja című kasszasikernél az
ellenfél Manchester United konkrétan alig akart a pályára lépni. Nem az öltöző
miatt háborogtak, pedig nyilván közelébe sem ért bármelyik vendégöltözőnek az angol bajnokságból, hanem – a csapatkapitány Roy Keane szavait idézve – a libalegelőnél
is szarabb pálya miatt.
Mert egy jó pályán akár az olyan „sportszerűtlenségek”
is beleférnek, mint amikor a szünetben gondosan fellocsolják az ellenfél
harmadát, hátha a nehezen forduló, lassabb – összefoglalva: liptákosabb - védők
szépen elcsúsznak egy rájuk gyorsított akciónál.
Ahogyan a politikai újságírók
liptákozzák el magukat egy ártalmatlan, de annál hétköznapibb hülyeségen.