Rég
volt agyvérzésem, ezért mint intellektuális mazochista, úgy döntöttem, átnézem
a Demokratikus Koalíció (DK) 2013. január 26-án közzétett programját. Remek
lett, mondhatom. Igazán remek. Az érdemi részét ugyan még rágnom kell egy
kicsit, mert a DK fekete öves agyzsibbasztói kitettek magukért, viszont a bevezető! Kérem, az mestermű. Gyurcsány sk! Lárifári! Hétmeganyolcát! Fletókám!
Engedd meg, hogy egy kicsit feleseljek! Előre is elnézést kérek, hogy nem megyek
végig az egészen, hanem csak mazsolázok belőle, de tekintettel kell lennem a
saját szellemi épségemre is.
„A
magyar fiatalok csomagolnak. Ki már a bőröndbe pakol, ki még csak készül a
csomagolásra.(…) Az Orbán-kormány hatalomra kerülése óta annyian hagyták el az
országot, mint 1956 után”- írod. Kivételesen jól sikerült felütés. Karsay
Dorottya szeme könnybe lábad. És ezt mind a Zorbán tette persze. Az elhúzódó gazdasági
válságnak ehhez semmi köze. Mert csak körbe kell nézni Európában, hogy
mindenütt, csak itt nem. Különösen mókásnak találtam az összevetést az 56-os
emigrációval. Számszakilag igaz ugyan, de míg a maiak egy szabad Európán belül,
az anyagi jólét reményében költöznek, addig az 56-os csapat a börtön- vagy
halálbüntetés árnyékából menekült, és még lőttek is rájuk a határon. Minimum
nem fair.
„A
bajok nem Orbánnal kezdődtek.”
Ez
véletlenül igaz.
„…a
kétezres években pedig jól érzékelhetően letértünk a felzárkózás pályájáról…”
Mármint
2002-ben. Nem, nem a kormányváltásról beszélek, hanem az első és második
száznapos programról. Ebben a két irgalmatlan agymenésben nem az volt az
irtózatos ökörség, hogy megígértétek, hanem hogy BE IS TARTOTTÁTOK! Na, kb.
attól a ponttól kezdve akkora esély volt az államháztartás rendben tartására,
mint egy új Ku Klux Klán toborzóirodának New Orleans fekete kerületében a
negyedéves tagfelvételi kvóta teljesítésére. Erre már csak hab volt a tortán
(persze előbbiek okozataként), hogy sikerült a dzsídípí arányos államháztartási
hiányra egy laza 25%-ot ráverni. Gratulálok.
„Csődbe
vitték a gazdaságot,…”
Persze,
mert 2010-ben még úgy dübörgött..
„szétzilálták
(…) a kormányzást,”
Ideje
lenne eldönteni, hogy most akkor működik az az orbánfasisztaközpontosítottelnyomás,
vagy tényleg szétesett.
„ (…) felszámolták a művészet, a kultúra
szabadságát, az állam világnézeti semlegességét.”
Igazából
ha a ti ’szabadság’ definíciótok nem abból állna, hogy ’szabad az, ami nekünk
tetszik és a jobberek befogják a pofájukat’, talán érdemes lenne vitába
elegyedni. Az állam világnézeti semlegességéről dédelgetett hagymázas
ábrándjaitokkal pedig már tényleg végképp le kéne számolni, mert agyfaszt
kapok. A büdös életben nem volt az. Nem is lesz. Ha szocik vannak, balos a világnézet,
ha libsik vannak, libsi a világnézet (előbbi kettő ’progresszió’ meg ’modern’-féle varázsszavakkal fűszerezve. Most gyorsan ki is megyek hányni.), ha pedig
konzik, akkor reakciós kripto-keresztény világnézet uralkodik. Tessék
elfogadni, ez a demokrácia rendje. Tudjátok, mi semleges világnézetileg? Semmi.
A DK szerint a világ... Tutiblog Mémgyár |
„De a
magyarok húsz év alatt megtanultak annyit a szabadságból, hogy azt jelenti:
elkergethetik a kormányaikat. Ez a tudás velünk van, és esélyt ad.”
Neked
biztos rémlik 2010 tavasza, valószínűleg onnan tudod. Na az volt az igazán
komoly elkergetés. Annyira komoly, hogy azóta sem tudsz kimászni az 1%-os "népszerűségedből". Önkritikát is csak a régi elvtársak tudtak gyakorolni (ha
nem, gyakoroltattak velük). Egyet hátralépve, és távolabbról nézve azért ugye
érezzük az egésznek az abszurditását. Ha élne Örkény, csettintene, és mivel él,
John Cleese valószínű meg is teszi.
„A
koalíciós kormányzás egyszerre követel elvi szilárdságot és rugalmasságot.”
Egyszerre
szilárd és rugalmas? Mi van? Ezt megközelítőleg is csak egy hímtag tudja
produkálni, de még az sem egyszerre. Arról amúgy van némi történelmi
tapasztalatom, hogy baloldali élcsapat elvi kérdésekben melyiket választja.
Igen, a rugalmasságot némi (és most próbálok nagyon finom lenni) politikai
pragmatizmussal (sikerült) nyakon öntve.
„Ugyanakkor
a szakpolitikai részletek sokaságában kellő megértést kell tanúsítani a
demokratikus ellenzék többi pártjának elképzelése iránt.”
Értem.
Mindegy, miben kell pofán köpnünk a saját programunkat, csak vegyetek be a
buliba. Gordon! Mesterházy! Lécciléccilécci!
Ezután
jön aztán az igazán fincsi tartalom. A tényleges program (a munkacím is agyrém),
de ezt már csak röviden:
Gyors
euró bevezetés, jaja hisz végül is épp széthullóban van az egész eurozóna, amíg meg érdemes lett volna, épp ti (bocs, tőled idézem) kúrtátok el. Aztán jön a különadók eltörlése, a
bankadó csökkentése és ezzel párhuzamosan progresszív szja, mert hasznosabb a
középosztályt nyúzni, mint a szegény kapitalista nagytőkét, ugye? Szakítani, azzal,
hogy a minimálbért a kormány állapítja meg, mert persze köztudott, hogy ha a kormány
nem szabná azt meg, akkor a munkáltatók, különösen a multik sokkal
nagyobb mértékben emelnék azt. Ez amúgy rímel Gordonka csökkentési terveivel. Emelt
családi pótlék és megszűnő családi adókedvezmény (száznapos 3.0). Ingatlanadó
gazdagoktól központi költségvetésbe, szegényektől helyi adóként. Örökösödési
illeték, persze csak középosztálytól felfele.
Óvodaépítési
program (gondolom, IMF-hitelből), a pedagógusbérek fokozatos emelése
(nosztalgiából nem csapjátok hozzá az egészségügyi dolgozókat meg úgy enblock
az egész közszférát? Csak hogy ne kelljen kodifikációval bíbelődni. Elég
elővenni a Megyó-féle anyagokat.)
Jönne
megint vizitdíj, de csökkennének a gyógyszerárak (’Oszt mitől hízna az a fránya
gyógyszerkassza? Államadósságból?)
És így
tovább.
Akárhogy
nézem, az egész programnak annyi köze van a valósághoz, mint Fletónak az
őszinte beszédhez. Hallani hallott már róla, de köszönő viszonyban nincsenek.
Megvallom
őszintén, a program olvasása közben a gutaütés kerülgetett, de mégis szerzetesi
nyugalommal (igen, Vatikán-bérenc is vagyok) tudtam hátradőlni a végén. Erre
két okom is volt. Egyrészt Fletó már az elején leszögezte, hogy hajlandó az
egészet sutba vágni a pragmatizmus (ugye, milyen visszafogott voltam megint?)
jegyében, és kétségem sincs, hogy meg is tenné. Másrészt egy 1 százalékos párt
(trollolo) programjáról beszélünk. Összességében érdemes belelapozni, mert
szórakoztató olvasmány, de annyi és akkora ostobasággal van tele, hogy ha
vitorlába lehetne fogni, úgy nyerném a Vendée Globe-ot, hogy közben megállnék
behúzni a Sydney-Hobartot. Egy finn-dingivel.
"Le kell verni a jobboldalt. Az én feladatom az, hogy
ennek a politikai versengésnek irányt adjak, feladatokat szabjak, és azokat
számon is kérjem, s ezt meg is teszem hezitálás nélkül."
(Gyurcsány Ferenc, Népszabadság, 2004. február 9.)
(Gyurcsány Ferenc, Népszabadság, 2004. február 9.)