Miközben Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon erőnek erejével igyekszik elhitetni a közvéleménnyel, hogy ők ketten nemhogy nem barátok, hanem éppen egymás potenciális választási ellenfelei, Gyurcsány Ferenc vasárnap este maga vallotta be: rendszeresen egyeztet utódával, a következő találkozókra pedig már meg is van a pontos időpont.
Persze, ostobának
hihetnénk azt, aki felül Bajnai vagy Gyurcsány (bármelyik) színjátékának – de
azért, valljuk meg, egész jól játszanak. Bajnai Gordon rövid időn belül
többször fitymálta le a Demokratikus Koalíciót és annak vezetőjét. „Nagyon erős az elutasítottságuk” – mondta, majd megtoldotta
azzal: „Én ma nem érzékelem, hogy lenne
akkora szavazótábor, vagy olyan elfogadottság, ami őket a parlamentben szeretné
látni tömegesen”. Erre fel Gyurcsány
némi noszogatás után gyorsan nyilvános „kibeszélésre” hívta
Bajnait a múlt héten, amely invitálást a Haza és Haladás köszönettel, de elutasított.
(Amúgy ne lepődjenek meg, az üzengetés főleg baloldali médiafelületek
közreműködésével történt – „az egész világ színészkedik…”)
A „heves csörtén”
kívül persze a két volt miniszterelnök korábban élésen elutasította és kikérte
magának a CÖF által indított kampányt,
mely személyeiket közös plakáton ábrázolta: „együtt tették tönkre az országot”. Bajnai és Gyurcsány jóformán
egymás szavába vágva ítélte el a „gyűlölet- és hazugságáradatot”, sőt, előbbi
egyenesen úgy fogalmazott Gyurcsányhoz fűződő viszonyáról: „politikai értelemben nem kell távolságot
tartani, mert az már jó ideje létezik (…) régóta külön utakon járunk, sok
kérdésben voltak vitáink”. Emlékezhetünk arra is, hogy a Bajnai Gordon
által életre hívott Együtt 2014 az első kör után formálisan rögtön otthagyta
az ellenzéki egyeztetéseket – így az MSZP-t és a DK-t is –, arra hivatkozva, hogy
először a közjogi kérdésekben kell dűlőre jutni és csak utána jöhet a többi
kérdés…
Erre mit ad Isten…
akarom mondani: hogy-hogy nem, elvtársak, a Demokratikus Koalíció elnöke
elszólta magát vasárnap este az ATV Szabad szemmel c. műsorában – melyet, nem
árt megjegyezni, az a Mészáros Antónia vezet, aki jól doromboló cicusként 2006. októberének első napjaiban 72 órára (!) szegődött Gyurcsány Ferenc nyomába,
hogy megtudja: milyen iszonyatos traumákon ment keresztül szeretett
miniszterelnöke azokban a napokban, mikor a „galád Fidesz” ultimátumot intézett
hozzá. Az eredményt akkor a köztévé fő műsoridőben tette közzé (mert
akkoriban még kiegyensúlyozott hírgyártás folyt a közmédiában, mint tudjuk), ma is kihagyhatatlan csemege. Ajánljuk kifejezetten azoknak, akik szerint egyre rosszabb állapotban van a sajtószabadság Magyarországon.
Szóval Gyurcsány
Ferenc elszólta magát. Azt mondta:
„Beszélünk mi egymással (…) a következő
napokban is találkozunk egymással, már megállapodtunk az időpontról. Ez a
normális, ez a természetes”. A hatalmas „ellentétek”, a szurkálódások, az
odamondogatás mellett azért a háttérben folynak az egyeztetések, hogy az utolsó
pillanatban aztán – nyilván könnyek, sűrű bocsánatkérések és elvtársi ölelések
közepette – újra összeálljon a Gyurcsány-Bajnai-duó.
Miért, mit is gondolhattunk volna – hogy a nagy veszekedés, tányércsörömpölés igaz lenne?
Hogy otthagynák 20 évre visszanyúló barátságukat? A közös
„reform-mozgalmárkodást” a ’80-as évek végéről, a közös sörözéseket, a közös
karrierkezdet emlékét Bajnai-papa Creditumjánál? Elfelejtette volna Bajnai,
hogy Gyurcsány NFÜ-vezetővé, kormánybiztossá majd miniszterré nevezte ki? Hát
persze, hogy nem. Azt is mondhatnánk: a zenekar ügyesen játszik tovább.