Bár az Együtt 2014 mozgalmat a közvélemény kutatók rendre 3-6 százalék között
mérik, azaz még az se sanszos, hogy valaha bekerül a parlamentbe, a vezetőjének
maszkírozott Bajnai Gordon meg tulajdonképpen nem is vezetője, hisz a mozgalom
mögött egyelőre se pártstruktúra, se szervezet, se választmány, se semmi, de hála a jól megtervezett „brand-nek” a facebookon egyértelműen legyőzték a szocialistákat és már a jobber gonzó szabadcsapatok népszerűségét fenyegetik. Na jó, az utóbbi fordítva igaz...
Bajnait lájkolni úgy tűnik menő. Az
official fórum jelenleg 46 430 tagot számlál, és gombamód szaporodnak a kapcsolódó 300-500 fős kisebb csoportok. Bajnai immár egyenesen „vitán szembesítené Orbánt a
valósággal” egy évvel a választások előtt. Mindezt úgy, hogy igazából máig nem tudjuk,
hogy ebben a csodálatos politikai szappanoperában ki is igazából ő?
Marha izgi, amikor egy olyan alak szembesíti Magyarország valós miniszterelnökét az úgymond valósággal, akiről az se tudni kicsoda -
micsoda a saját akármijén belül. A vita
teljesen értelemszerű visszautasítására hajt tehát Gordi, amivel újabb olajat
önthet a „hatalmi arrogancia” című általa szított tüzecskére. Akkor ez világos
is. Ahogy az is, hogy Bajnai egyelőre egy „brand” és semmi több. A valósággal,
ha már valaki, akkor Mesterházy Attila szembesíthetné Orbán Viktort, hisz az
egész politikai baloldal egyetlen biztos befutója továbbra is az MSZP azok
után, hogy már kb. csak az nem törölte beléjük a lábát, aki nem akarta.
Ezt
mindenki tudja, leginkább Kovács László, aki lakossági fórumon meg is mondta,
hogy ők bizony 53 százalékkal fognak győzni két év múlva, meg lehet nyugodni. Tud
valamit az öreg… Látjuk tehát, hogy a valóság, amivel Gordonka szembesítené
Viktort egész biztos nem az, hogy ő, mármint Gordon fogja magát, és szétzúzza a
2/3-ot azzal. Mondjuk ki: nem a valósággal
szembesítene ő Orbán Viktort, hanem saját legendájával.
Létrejöttek tehát az úgynevezett
„civil” szabadcsapatok, akik mint kis sejtek csaptak le az elégedetlenség apró
tűzfészkeire. Egy „egyesület” itt, egy „kezdeményezés” ott, egy „facebook
csoport” amott. Aztán eljött a félidő, és elkezdtek alakulni azok a politikai
pártok, amiket aztán „összefogva” újra meg lehet teremteni a régi tömböt
anélkül, hogy tovább kéne görgetni az „elmúlt nyolc év” vagy akár az „elmúlt
negyven év” terheit. Az ilyen Bajnai és Gyurcsány féle 4-5 százalékos formációknak
kezdettől nem az volt a célja, hogy bármi formában alternatívát nyújtsanak a
jól megszokott és ismert magyar baloldalnak, hanem hogy arcmentő tutajok
legyenek pár politikusnak a „nem mi voltunk” akcióhoz, míg a régi és
valószínűleg vesztes brandbe el lehet temetni azokat az arcokat, akik a
lebőgésért felelősek.
Ezzel az ötlettel amúgy nem Bajnai rukkolt elő: a Magyar
Demokratikus Charta (amelynek aláírói 80 százalékban meegyeznek az E14 aláíróival)
illetve már maga a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció is ebből az ötletből
táplálkozott. Egy a tábor, sok a zászló. Szemben az orbáni elképzeléssel. És ezen
ötletek mögött meg ki állt? A blogunkban már nagy élvezettel megpiszkált Szigetvári és Társai Kommunikációs Vállalat. Ajánlanám
mindenki figyelmébe Szigetvári Viktor 2002-es OTDK dolgozatának és Gyurcsány
Ferenc „harmadik utas” írásainak értő összehasonlítását. Szigetvári Viktor az
ELTE Bölcsészettudományi Karának filozófia és politikatudomány tanszékén írt
szakdolgozata „Tony Blair és az Új Munkáspárt” címmel jó pár, mára Gy. Ferenc
szájához forrott bonmot-ot tartalmaz, csodás módon nyilvános elhangzásuk
előtt négy-öt évvel. A schmittpali plágiuma ehhez képest igazi kispálya.
Szigetvári állt a „baloldali megújulás” mögött 2004-ben és
2006-ban is. Ő irányította az „Igen, megcsináltuk” kampányt, ő brandelte meg
Gyurcsányt is. Ő vezényelte le a 2010-es kettős választásokat, és mit ad Isten most ő építgeti fel Gordonkát, a nemzetmentő főideológust serényen és kitartóan. Ő a Haza és Haladás Alapítvány feje és esze, maga a Megtestesült
Állandóság az elmúlt 8, mit nyolc: 10 évben, amiben Medgyessy, Gyurcsány, Kóka,
csak változók voltak a képletben.
Legalábbis ami a politikai felszínt illeti, hisz ez a csodás
alapítvány és Szigetvári Viktor sehol nem lenne a belerakott, és egy kisebb
magyar város teljes éves költségvetésével vetekedő összeg nélkül, amit aztán
lehet kampányra, szavazatvásárlásra, gulyáságyúkra és bármire költeni. Abban a gazdasági háttérországban működik ez
a gépezet, amely egész eddig a magyar baloldalt (és vele együtt az országot) gúzsba
kötő neoliberális politikát finanszírozta. Nem az MSZP fizette tehát Szigetvárit,
hanem a Szigetvári mögött állók az MSZP-t. Ők a magyar „neoliberalizmus”, amelynek
ördögi öleléséből még a egy-egy nagyágyú is hiába próbál szabadulni, a kőbalos Szanyi
kapitánytól a főzöld Schiffer Bundiig. Úgy tűnik
ez azonban lehetetlen.
A Khimerát megölni nem lehet, jön és terül, és győz a
végén. Ez a neoliberális öszvér soha nem fog baloldali lovat szülni, hisz az
ugyanúgy „akasztaná az ügymenetet” mint ez a jobboldali társulat most. A nép, a
középosztály, a parasztok, a kis és közepes gazdasági egységek és vállalkozások
megannyi akadály és gát a multinacionális suhanva fejlődés előtt.