Tulajdonképpen
mindegy is, hogy Áder János a Sándor-palota szobájában, vagy egy kút mélyéből,
esetleg stílszerűen a Hortobágyon kiáltja a pusztába az idei év klímacsúcsának
tanulságait. Az ertéelklubbos szinten tematizált Szívtipró Parlament aktuális epizódjai
Falus visszalépésével, összefogással, meg a 170 millkás Szíjjártó-haciendával (bár nekünk is megígérné anyukánk, hogy
kapunk várat, körülötte árokkal, jobbágyokkal, ha külügyérek leszünk) vannak
elfoglalva. Eközben, szinte észrevétlen maradt az a Köztársasági Elnök, aki a
tényleges valóság ránk váró kihívásairól, ivóvízről és globális felmelegedésről
beszélt.
A globális
felmelegedés problémájának agyonhallgatása világtendencia.
Az idei évben
sikerült egyáltalán egyértelműen kimondani, hogy az elmúlt 50-60 évben
tapasztalható éghajlatváltozás az emberi tevékenység eredménye, nem a Föld
rakoncátlankodásáé, vagy a gyíkemberek ármánykodásáé. A politikusok persze még
mindig szeretnek a korrektség jegyében úgy fogalmazni: a 25. órában járunk. Ennél
azonban nyugodtan lehet bátrabban is fogalmazni. Nincs olyan, hogy huszonötödik
óra.
Ez itt el lett baszva, kéremszépen.
Annak ellenére, hogy az előrejelzések
szerint az elkövetkező 100 évben 3,5-4 fokkal fog emelkedni a Föld
átlaghőmérséglete, a világ egyes helyein túl sok, máshol túl kevés lesz a víz,
felborul a mezőgazdasági termelés eddig megszokott rendje, új betegségek
jelenhetnek meg, elvándorlás és háború kezdődik az ivóvízért, az idei évben a
széndioxid-kibocsátás mégis minden eddiginél magasabb volt. A huszonötödik óra
évében. Persze meg is feszülhetnek a klímakonferencián, ha a kvóta aláírása
alól magukat kimentő nagyhatalmak – Amerika, Kína, India - vezetői mögött
mindig lesznek olyan szakértők, akik megveregetik az államfők hátát:
"Nyugodjon
meg Elnök Úr, hiszen csak a 25. órában járunk. Jövőre meg a 26-ban, és így
tovább!"
A globális
felmelegedés problémája iránti érzékenység azonban a keresztény, konzervatív
berkekben is teret kezd hódítani. Ennek tudható be a várhatóan 2015-ben
napvilágot látó pápai enciklika is. A La Stampa című olasz napilap májusban
számolt be arról, hogy Ferenc pápa első önálló enciklikája valóban
zöld-enciklika lesz, ahogyan arra a Szentatya beiktatása óta többször, többek
közt Áder János látogatása alkalmával is utalt. Föl van tehát adva a lecke a
konzervatív, keresztény értelmiség egy részének, akik számára a zöldügy fűben
gitározó betépett hippiket, meg bálnavadász-hajókat üldöző, szemesztert halasztó
egyetemista aktivistákat jelentett eddig.
A probléma megbeszéléséhez
maga Áder János is hozzájárult idehaza a tavaly megrendezett Víz
Világkonferenciától kezdve azzal, hogy a Szentatyánál tett látogatása
alakalmával a globális felmelegedés problémájával is foglalkoztak. Áder a
Klímacsúcs alatt azt is kihangsúlyozta, hogy bár hazánk túlteljesítette vállalt
kötelezettségeit, máris érezhetően szenved az időjárás megváltozásától. Bár a
Vásárhelyi-terv alapján elkészült tározórendszer az egyik lehetséges módja a
rendszeresen jelentkező áradások okozta pusztítás csökkentésének, hazánkban
egyre nagyobb gondot okoz a kiszámíthatatlan időjárás, különösen a földművelés
tekintetében.
A világ
érzékelhetően megváltozott, így kiszélesedett a környezetvédelem és
környezettudatosság horizontja. A problémára adott keresztény-konzervatív
válasz ereje elsősorban annak felismerésén múlik majd, hogy az emberiség céljai
közösek, és csak a megközelítés módja más. Nem véletlen idehaza a tanyasi
életforma föléledése, a biolekvár, a mosódió, a vegyszerellenesség, az
esővízzel öntözés, mosás, az ökopiac, a házitej, a bringával munkába járás. Ez
mind környezetvédelem, csak kevésbé látványos. Ezt a tendenciát nevezhetjük
alternatív-, vagy zöld gondolkodásnak, de ugyanígy a hagyományos életforma
reneszánszának is. Egy világméretű összefogás feltétele pusztán annyi, hogy a
progresszív gondolkodás hívei fölismerik az elfeledett hagyományt abban, amit
(újra)fölfedeztek. A konzervatív oldalnak pedig föl kell ismernie azt, hogy a
progresszivitás egyfajta útkeresés, hogyan lehet a mindennapokban
alkalmazhatóvá tenni azt, aminek különben már megvannak a múltban gyökerező
előzményei.
A jövő évben
megjelenő Zöld Enciklika tehát várhatóan jelentős változást hoz a globális
felmelegedés problémájának megítélésében. Mindazok, akik a téma iránt továbbra
sem éreznek majd különösebb érzékenységet valószínű végérvényesen egy virtuális
világ foglyai maradnak.
Egy olyan világnak, amelyben az orvos így közli a
családnak a hozzátartozó halálhírtét: a kedves beteg a 25. órába jár…
