Ha visszaemlékszünk arra az időre,
amikor egyetemre jártunk kocsma helyett (viszonylag hamar az utóbbi javára
billent a mérleg nyelve, és nem bántuk meg), eszünkbe juthatnak a „Milyen a magyari?” kérdések tárgyalása.
Sírva vígad, boros-pálinkás, individualista, szabadságharcos (így helyes, ugye, Szerkesztő Úr?). Aztán
későbbi világlátó utazásainkon találkoztunk más népekkel, rájuk is lehet
valamiféle általánosító kijelentéseket tenni. A szerb annyira örül neked, bárki
vagy is, hogy zokogva ölel keblére danolászás közben, de Hannibal Lechterként
hasítja szét rohamkéssel a beledet, ha az ellensége vagy. A svéd szinte kussban
fogyasztja el azt az alkoholmennyiséget fél óra alatt, amit te egy hét alatt,
rókázik és hazamegy. A németek jó autókat gyártanak, fűszereket viszont nem
ismernek. A franciák sovének, a saját nyelvükön kívül egy ismert emberi nyelvet
sem beszélnek – nyilván azt hiszik, még él Napóleon. Satöbbi.
Az ilyen népi néplélek-kutatások
egyrészt mindig torzítanak, másrészt mindig elmondanak valami fontosat a
valóságról. Hiszen tényleg különbözik egy horvát egy franciától, egy kanadai
egy argentintól.
A kanadaiaknak például gombszemük és
fingós vicceik vannak.
Annak idején, amikor a gonosz jobberek,
meg néhány cigányvajda merészelte pedzegetni azt a problémát, hogy Borsodban,
valamint a dzsumbujban nehézfegyverzet nélkül sötétedés után ne induljunk
útnak, a jobberek inherens nácizmusát emelték ki a balosok. „Lám, ebből is látszik, hogy ezek
horogkeresztes paplannal takaróznak”. Pedig akik ilyen helyen laknak,
azoknak mindennap háború az életük. És a mainstream jobb sosem mondta azt, hogy
ez kódolva van a cigányok DNS-ében.
Igaz, a szegénységet sem tartjuk kielégítő
magyarázatnak, így ebben Osztolykánnal sem értünk egyet. Ismerünk nem erőszakos
szegényeket is, így álláspontunk kvázi empirice igazolható.
De van egy másik történet is, és ezért
aligha kell meglepődni Bánó elvtárs furcsa kérdésén. A posztkomcsi bal ugyanis
mindig rasszista volt, ahogy a korábbi bal nagy része is. Amikor ment a hiszti
a Marx-szobor ügyében, akkor a szabadság bajnokai kézzel-lábbal kapálóztak az
ellen, hogy Marx, a mozgalom szent embere, krisztusa, prófétája rasszista lett
volna. Olvasgatták vajon a zsidókérdésről szóló fejtegetéseit – főleg azokat,
amik érthetetlen okokból kimaradtak a kiváló markszengelsz műveiből? Vagy azt, hogy az Engelsnek írott
levelekben hogyan emlegeti a csóró zsidó Lassalle-t („zsidó nigger”)? Hogy már a fizimiskájában is alsóbbrendű vonások
fedezhetők fel?
Ha valami konstans van a baloldal történetében, az a zsigeri
gyűlölet, megtámogatva némi ideológiával. És akkor a nemzetiszocialistákról még nem is ejtettünk
szót.
A hazai baloldal, főleg az MSZMP-MSZP
sem volt rest soha bevetni ezt a fegyvert. Az csak egy széles plénum elé tárt,
közismerten balos nézet volt, amikor a szép emlékű Big Brother egy korai szoci
szavazó celebje fejtegette, hogy Orbán cigány, de közben náci is, aki kiirtaná
a cigányokat.
Ez az átlag szoci harcinyugger szellemi
nívója a kérdést illetően.
A szocik ugyanis ügyesen terjesztették a
suttogó propagandát Orbán cigány mivoltáról, hátha ezzel elijesztik a rasszista
magyarokat attól, hogy rá szavazzanak (nem sikerült). A színfalak mögött mindig
is ment a cigányozás-zsidózás, így aki ismeri a szocializmus történetét, az
nincs meglepődve sem Pásztor Alberten, sem Bánó kérdésein. És azon sem, hogy a
kiábrándult szoci szavazók nagy tömegben vándoroltak át a Jobbikhoz (a
cigánytéma helyett a New York-Tel Aviv tengelyen rugózó MIÉP esetében ez
lehetetlen lett volna; a budai, enyhén antiszemita kispolgári réteget nem
érdekli a cigánytéma, hiszen nem is látnak cigányokat – nem véletlen, hogy a
korábbi miépes környékeken a Jobbik sehol sem volt).
A nyilasok is közösen
bányászsztrájkoltak a kommunistákkal, nincs új a nap alatt.
Semmi forradalmi nem történt, ugyanaz a
történet folytatódik. Bánó kérdése ugyanis, ellentétben a köcsög jobberek
aggodalmán a dzsumbuj és a harci fegyverzet összefüggésében, valóban rasszista feltevésen
alapul: hogy ti. van valami a „cigány
néplélekben”, ami lincselésre készteti őket.
Különösen vicces ezt Osztolykán Ágnestől
megkérdezni, hiszen épp rajta bukik meg ez a feltevés. Sok minden jut eszünkbe
róla, pl. jó a fodrásza, végez kutatásokat, elempés, és mondjuk valahol hátul a
sorban, hetvenkettedik gondolatként az is, hogy cigány, bár ritkán gondolunk
ennyit egy emberről. De az, hogy cigány mivolta őt is lincselésre késztetné,
aligha.
És nagyjából ez a kurva nagy különbség,
látjátok szümtükkel, a baller és a jobber észjárás között.