„Lopni az tud, aki profi a
szakmájában, az amatőr az megbukik. Érted?” – ahogy nemrég a méltán
népszerű Garabits névre hallgató vándorművész fogalmazott. Ezt értjük, de mi
van azzal, aki nem amatőr, viszont civil?
Lezárult a Norvég Civil
Támogatási Alap ügyében folytatott Kehi-vizsgálat, ma teszi közzé az laboreredményeket.
Természetesen a simicskista baráti sajtó már tegnap szemezgethetett a
megállapításokból, saccra a kétharmadát (mágikus szám a NER-ben) meg is kapták,
nyilvánosságra is hozták.
A hírek szerint, ha a politikai
vádakat nem sikerült hibátlanul felfesteni, rengeteg olyan egyéb szabály- és
törvénysértést találtak, ami alapján 3-5
év simán kinéz az Ökotárs vezette konzorcium egyes vezetőinek. Csak
címszavakban: Hűtlen kezelés, költségvetési csalás, magánokirat-hamisítás és
jogosulatlan pénzügyi tevékenység. Elég erős lista. Ezek szerint mégse sikerült
minden „cuccot” megsemmisíteni időben, rendesen visszadátumozni a
szerződéseket, a brüsszeli FMO bűnpártoló segítsége is hiábavaló volt. De ezt
majd megírja holnap a Magyarnemzet.
Vannak ennél izgalmasabb dolgok is.
Bárki, aki rápillant az Ökotárson
keresztül érkező skandináv dollárok történetére, első pillantásra észreveszi,
hogy a NER felemelkedésével egy időben lett az Alapból egyfajta anti-NER. Hogy
a kétharmad ellenére kompenzálják a nemzeti
nemcentrális erőtér szervezeteit, az Orbán-kurzussal szembehelyezkedő
aktivista civileket. Az NCTA előző ciklusában fordulójában még bőven nyeregettek
támogatást különböző programokra a jobboldalhoz, akár a Fideszhez köthető
„civil” szervezetek, mint a Konrad Adenauer Alapítvány, vagy a tusványosi táboroztatók,
de a 2011-2014 közötti ciklusban ilyen már elvétve sem fordulhatott elő.
Mindent vittek a balliberális
aktivisták.
A mérsékeltebb értelemben
vett publicisták a jobber oldalon többször hangoztatták, hogy hiba volt kirobbantani,
majd így beleállni egy nemsokára záruló pénzügyi ciklus körüli botrányba. Több
megy el a réven, mint amit nyerünk a vámon; mi lesz a nemzetközimegítélésünkkel, etc. És legfőképpen minek, nemsokára úgyis
vége az egésznek, zárt ajtók mögött szépen le kell tárgyalni a következő ciklus
előkészítését, hogy ott ne merülhessenek fel ilyen kifogások. Ez rendben is
van, sőt, mióta Móra Veronikáék Goodfirendal barátkoznak, Obamához járnak kunbélázni
látogatni, akkor érhető miért féltették a kormányzatot egy ennyire erős
érdekérvényesítő és hiszterizáló potenciállal rendelkező társasággal való
kardozástól. Ugyanis a norvégcivileknek bőven van szerepük az amerikai-magyar
kapcsolatok teljes elhidegülésében, a NAV-os vezetők kitiltásában. Ugyanakkor az
is tény, ha nem állnak bele, akkor mire hivatkozva tiltakoznának az FMO partner-kiválasztási
metódusa ellen az új ciklus kezdetekor, amikor már „két gondtalan ciklus van az
Ökotárs vezette konzorcium mögött”.
Szóval lose-lose szituáció.
Persze lehetett volna hagyni őket
tovább ellopni elaktivistáskodni más pénzét, elvégre nem egy különösebben
hatalmas összeg.
A most vitatott kérdések közül
azt, hogy a Kehinek van-e joga ellenőrzéseket folytatni az NCA civileknek
pántlikázott pénzei környékén, az kb. már az elején eldőlt, teljesen
feleslegesen vetette be az Ökotárs a TASZ-FMO nehéztüzérséget. A
rendelkezésekre álló nyilvános dokumentumokból az igenre és a nemre is bőven
elég idézetet lehet citálni, de ez ugyanolyan, mint a többi koherenciazavar a
jogban: mindig a legbővebbhez kell igazodni. Nem szükséges ehhez nemzetközi
jogásznak sem lenni (nem is vagyok), de erősen az az érzésem, hogy a kormány
vs. mindenki más jogértelmezési
vitában egy független bíróság a kormánynak adna igazat. Még akkor is, ha nincs
ügyáthelyezés, és nem Handó Tünde jelöli ki a bírót…
Az skandináv pénzekkel
kapcsolatban 3 dokumentumot szokás elővenni. A szerződést, a vonatkozó
kormányrendeletet és a 38b névre hallgató jegyzőkönyvet. Az utóbbi
„szabálykönyv” tartalmazza a magyar sajtóban részletesen
kitárgyalt mondatot, miszerint
„a kedvezményezett Államot nem terheli
felelősség a program végrehajtásáért, sem pénzügyileg, sem más módon.”
Ügyes próbálkozás volt. A
Soros-dollárokkal amúgy is szépen kitömött hazai liberális aktivisták
rátaláltak egy finoman szólva is érdekes passzusra, viszont az Ökotársra és kis
barátaira ez pont nem vonatkozik. Amelyik fejezetben ez vagyon írva, annak ez a
neve: Programmes operated by FMO, intergovernmental organizations, or Donor
State entities. Ezeknél valóban nincs sem joga, sem oka a magyari államnak ellenőrizni,
viszont az Ökotársra ezek közül melyik igaz? Ők a brüsszeli FMO álruhában? Vagy
kormányközi szervezet? Esetleg Norvégiában vannak bejegyezve? A háromból egyik
sem stimmel. Elektromos rollerbe próbáltak benzint tölteni.
A rájuk vonatkozó fejezetben
viszont ez szerepel:
"General principles of
the management and control systems
1. The Beneficiary
State shall be responsible for the management and control of programmes. The
management and control systems established by the Beneficiary State for the EEA
Financial Mechanism 2009-2014 shall ensure the respect of the principles of
economy, efficiency and effectiveness."
Ilyen az, amikor civilek és…
megbuknak…
A másik érdekesség, ami a hírek
szerinte a Kehi érdeklődését is elkerülte, az nem más, mint az Ökotárs finom
kis ügyeskedése a források megfelelően liberális és aktivista zsebekbe
terelgetéséhez. Idézet következik, ráadásul tőlük:
„Különösen élesen
mutatkozott ez meg a civil kapacitásfejlesztés témakörben, amelynek kereteit
(összhangban a támogatók prioritásaival) az első évben igen tágra szabták a
lebonyolítók. A legtöbb pályázat – 352 – erre a témakörre érkezett, és bár az
útmutatóban hangsúlyosan szerepelt az intézményi és szakmai fejlődés, az érdek-
és jogérvényesítés, valamint a regionális és közösségfejlesztés, a pályázó
szervezetek nagyobb részben egyszerűen napi működésük biztosításához és a
finanszírozási „lyukak” betöméséhez kerestek forrásokat, esetleg némi
„körítéssel”. (Ez a jelenség indította a témakör értékelőit a „relatív
innováció” fogalmának bevezetésére – ami a nem eredendően új, de legalább a
szervezet vagy a földrajzi térség addigi gyakorlatához képest eltérő, újszerű
projektterveket takarta.)
Emiatt a témakör
leírása, prioritásainak felsorolása jelentősen átalakult, leszűkült a második
körre, még jobban összpontosítva az érdek- és jogérvényesítési, közpolitikai
tevékenységekre – ez meg is látszott a pályázatok számának visszaesésén: az
előző évinek alig több, mint fele, 187 pályázat érkezett a civil
kapacitásfejlesztés témakörre. Innentől kezdve a további két fordulóban a
szociális kohézió, gyermek és egészségvédelem vette át a vezetést a beérkezett
pályázatok számát illetően (296 illetve 286), ami nagy valószínűséggel az
ágazat általános alulfinanszírozottságával áll összefüggésben.”
Igen. Ez azt jelenti, hogy a
forrás –és eszközhiányos civil szervezetek támogatása helyett, amire a Norvég
Királyság és a Magyar Állam közötti szerződés kötelezné őket a civil kapacitásfejlesztés
alfejezet terhére, Móra Veronikáék és a körülöttük zümmögő liberális aktivisták
inkább lenyúlták a teljes keretet. És erre a SAJÁT és feltehetően jogtalan
döntésre hivatkozott az ATV-ben Kálmánolgának, hogy hát a „donor országoknak
nagyon konkrét elképzelése van arról, hogy kiket támogat”.
Nem, nem a donor országoknak volt
elképzelésük, hanem Móra Veronikáéknak.
És a legjobb, hogy mindezt képesek
voltak jelenleg regnáló kormány civil-ellenes lépései miatti szükségszerűségnek
nevezni. Mert ők az igaziellenzék, ahogy TGM írta… Pedig ha valaki a civil
világ feketeöves ellensége, az pont a magukat áldozatnak feltüntető, közben
forrásokat lenyúló, civil szót teljesen lejárató norvégcivilek.