Ismét a
magyar Alaptörvényt köpködték az Európai Parlamentben. Alapvető kérdés ugyan,
hogy mi köze az uniónak egy tagország alkotmányához, illetve hogy mikortól
sértik meg egy állam szuverenitását, most mégis minden efféle aggályt sutba dobva tolakodtak előre a már jól ismert gyűlölködök – egy kis beleugatás
végett. Viviane Reding, Európa bulldogja; Daniel Cohn-Bendit, az unió
pedofilja; a hazudozós szoci Swoboda; a bajszos hazaáruló Bokros Lajosunk; a
zöldek és a kommunisták, közös erővel igyekeztek rövid távú politikai
haszonszerzésre felhasználni a negyedik alkotmánymódosítást. Ugyan csak egy
órájuk volt Strasbourgban, mégis beleadtak apait-anyait. Ki tud nagyobbat mondani – akár az óvodások a homokozóban.
Először
Viviane Reding igazságügyi biztos kapott szót. Saját bevallása szerint az
Európai Bizottság nevében beszélt. Mit beszélt? Gyűlölködve fröcsögött! A
Bizottság és a Velencei Bizottság ugyan csak júniusra lesz kész a negyedik
alkotmánymódosításról szóló jelentésével, de a gyönyörű csíkos ruhájában megjelenő
politikusasszony már most ítélkezik. Jó demokrataként, minden hivatalos
jelentést megelőzve kritizál. A legfőbb gondja ezúttal az Országos Bírósági
Hivatal ügyáthelyezési joga, a politikai hirdetések közzétételének
újraszabályozása, illetve a különadók kivetése volt. Európai buldogját
egyáltalán nem zavarta az az aprócska tény, hogy Navracsics Tibor éppen ezekben
az ügyekben nyújtott be módosító javaslatokat. Figyelembe véve Barroso
kéréseit. A különadók esetében pedig igencsak kilóg a lóláb. Vajon van-e
anyagi érdekeltsége, illetve kára a magyarországi multiadók kivetése miatt
Reding asszonynak? Miért fáj neki a hazai bankadó?
A
biztosasszony egyébként nem először él erkölcstelen eszközökkel. A minap
például, a kabinetjéből szivárogtatták ki azt a hazug információt, miszerint a
Fideszt ki akarják zárni az Európai Néppárt csoportból. Állítólag egy
Dubrovniki vacsorán merült fel ennek lehetősége. Nos, Kosztasz Szaszmatszoglu,
az Európai néppárt szóvivője már másnap cáfolta a hírt. A közleménye szerint
„Joseph Daul, a néppárti képviselőcsoport vezetője, Antonio López-Istúriz
White, a párt főtitkára, és Viviane Reding, a konzervatív európai pártcsaládhoz
köthető, alapjogokért, igazságügyért és állampolgárságért felelős unós biztos
nem tartott olyan vacsorát, amelyen a Fidesz jövője lett volna a téma.” Antonio
López-Istúriz White, a párt főtitkára egyébként ott sem volt a horvátországi
Dubrovnikban tartott ülésen. Érthetetlen, hogy a biztosasszony környezete miért
szivárogtatott téves információkat.
Visszatérve
az uniós parlamenti vitára, aki hiányolta volna a biztosasszony beszédéből az
antiszemita kártyát, annak csupán Hannnes Swoboda, szocialista frakcióvezetőre
kellett várnia. Nem sokáig. A bírók korai nyugdíjba küldése mellet a legnagyobb
fájdalma az volt, hogy az ELTE egyes oktatóinak táblájára, egy ismeretlen hülye
diák zsidózó matricákat ragasztott. Ebből szerinte levonható a tanulság: a
Fidesz-kormány miatt erősödik az antiszemitizmus. Ja, és mielőtt még
elfelejtenénk: Swobodának is fáj a különadó, amely szerinte az uniós értékek
ellen való.
Az
antiszemita vádakra Szájer József gyorsan reagált. Külön engedéllyel tehette
fel kérdését a hápogó Swobodának, miszerint tud -e arról, hogy az
alkotmány módosítása miatt van ma Magyarországon arra lehetőség, hogy a
miniszterelnök kérésére betiltsák a nyíltan antiszemita „Adj gázt”
motorostüntetés. De a kérdés megválaszolatlan maradt. Jött inkább Daniel
Cohn-Bendit!
A 68-as
nemzedék, egykor marxista érzelmű fenegyereke is elemében volt. Már a vitát
megelőző este pörgött, mikor erőszakkal elvette a Lánchíd Rádió riporterének
diktafonját, majd meg is fenyegette az újságírót. Pusztán azért, mert a sajtó
képviselője a „magyar ügy” apropóján kérdést szeretett volna feltenni neki afolyosón. Ne felejtsük el: Cohn-Bendit legutóbb a sajtószabadságot féltette az
Orbán-kormánytól. A szerdai vitanapon pedig az volt a legnagyobb problémája,
hogy szót adtak Szájer József képviselőnek is, mikor az előre meg sem volt
beszélve. Frusztráltan ordibált. Szép kis demokrata...
De
bizonyos szempontból érthető neurotikus kirohanása, hisz igen zűrös heteken van
túl. Több német szervezet és politikus is tiltakozott, amikor a Theodor
Heuss-díjra jelölték. A német Alkotmánybíróság elnöke le is mondta a közös
megjelenést. Nem akart egy színpadon szerepelni egy pedofillal. A tiltakozók
szerint a kitüntetés nem egyeztethető össze „vörös Dani” múltjával, hisz a róla
megjelent életrajzi könyvben elfogadhatatlan módon nyilatkozott a felnőttek és
a gyerekek közötti szexuális kapcsolatokról. A múltban játékboltban dolgozó Cohn-Bendit
ötéves kislányokkal került intim kapcsolatba. Saját bevallása szerint nadrágján
keresztül hagyta magát simogatni. És most ő próbálja erkölcsi magaslatról
pellengérre állítani a magyar kormányt...
A
liberális frakcióvezető, a bunkó belga, Guy Verhofstadt sem volt rest ismét
belerúgni a magyar alkotmányba. A magyargyűlölő hírében álló, bukott belgaminiszterelnök ezt a ziccert nem hagyhatta ki. Szerinte az egyik
legnagyobb gond, hogy a család fogalmát heteroszexuális párként jellemzi a
magyar alkotmány. Pedig a melegeknek is kell gyermekvállalási jog. Verhofstadt
újra a hetes cikkely alkalmazásával, azaz Magyarország uniós szavazati jogának
felfüggesztésével fenyegetett. De úgy tűnik kezdeményezni senki sem meri. Hisz
van benne némi kockázat. Például az, hogy az eljárás során a magyar kormány
álláspontját is meg kellene hallgatni. Arányos időben. Ezt pedig nem akarják a
„véleménynyilvánítás szabadságának” élharcosai.
Üde
színfoltként tűntek fel még a vita során a zöldek. A médiatörvény kérdését
húzták újra elő, amely európai szinten már rég lezárt ügy. Teljesen érthetetlen
módon, jókora fáziskéséssel utaltak egy megnyugtatóan megoldódott problémára.
Hacsak nem az értelmetlen vádaskodás volt a céljuk ezzel.
A
csattanó azonban a végére maradt. A Konzervatívok és Reformerek nevű jobbközép
frakció nevében felszólaló ex-MDF-es Bokros Lajos szerint „a Fidesz a
kommunista alkotmányfelfogáshoz tért vissza”. Aki egy nem létező magyar párt
nevében, amelynek jogutódja többször megpróbálta mandátuma lemondására
késztetni, nyilatkozott ismét hazaárulóként. Egyébként nagy talány, hogy miként
lehetséges a már nem létező MDF nevében okoskodni Európában?
A vita
ugyan csak egy órás volt. A megszólalók személyét, illetve a kritikák tartalmát
szemlélve azonban joggal merül fel az épeszű európai polgár fejében a kérdés:
te atyaúristen, merre tart Európa?