Nekrológírók hada veselkedik neki Margaret Thatcher
életélnek. Politikusok és közszereplők nyilatkoznak világszerte. A
liberálisoktól a konzervatívokig. A szocik egyelőre még óvatosak, vagy éppen
bölcsen kussolnak. Ám még mielőtt Thatcher privatizációs politikájának, illetve
deregularizációs elveinek köszönhetően a liberálisok elkezdenék lengetni
zászlajukat, fontos hangsúlyozni, hogy minden ellenkező híresztelés ellenére a
Vaslady neokonzervatív gazdaságpolitikája jócskán különbözött az általuk oly
üdvösnek tartott ortodox nézetektől. A társadalomfilozófiája pedig oly messze
járt a liberálisok által vallott elvektől, mint Makó Jeruzsálemtől.
A kapitalizmus elkötelezett híve volt. Hitt a szabad
piacban. Hitt abban, hogy az államnak engednie kell a vállalkozásokat szabadon
tevékenykedni. De nem gondolta, hogy a szabad piacnak a határok felett kellene
átívelnie. Keveset beszélnek róla, de a 80-as években formálódó Európai Unió
egyik legnagyobb kritikusa volt. Ha rajta múlik, az Egyesült Királyság nem írja
alá a Maastrichti Szerződést. (végül több részt nem is írtak alá) Élete végéig
ellenezte az integráció gazdasági és politikai elmélyülését, szemben a
neoliberálisok kozmopolitizmusával.
Adópolitikája, az Európába az újra és újra
visszasettenkedő szociálliberális (Tony Blair, Gerhard Schröder, Gyurcsány
Ferenc, stb.) elképzelések ellentéte volt. Egyrészről csökkentette a munkát
terhelő adókat, másrészről növelte a fogyasztásit. (Ismerős, ugye? Matolcsyt
többek között ezért is nevezték unortodoxnak és támadták a „piacok”). A
lumpeneket lustaságra nevelő, túlburjánzott szociális kiadásokat lefaragta. Az
unió szerte ma oly népszerű pozitív diszkriminációt a szociális ellátórendszerben
megszüntette. Ez ugyan sok áldozattal járt az első években, de a politikai
irány hamar beérett. Néhány év alatt beindult a gazdasági fejlődés.
Nagy-Britannia a 80-as évek közepétől, kilábalva a kezdeti nehézségekből,
4-5%-os GDP növekedést produkált. Nem ortodox, akkoriban inkább unortodox
módon.
Privatizációs
programja máig vitatott. Vajon kinek az érdekeit szolgálta ezzel? Vajon nem
alapozta -e meg ezzel a későbbi gazdasági válságokat? Ez valószínűleg
eldönthetetlen kérdés marad. Illetve politikai szemüveg függvénye. Ki, mivel és
hogyan nézi. Egy viszont biztos: gazdaságpolitikai programja nagyfokú
lokálpatrióta elvekkel párosult. Nem az államot, hanem a vállalkozókat szerette
volna a szabad piacon látni. De brit vállalkozókat.
Még mielőtt a
liberálisok, mindezek ellenére, a szabad piacról vallott nézetei miatt
megemlékező írásaikban „jófejnek” neveznék, érdemes
idecitálni a gazdaságon túli politikai nézeteit is. Ugyanis a társadalomról
igencsak eltérően gondolkodott, mint a ma, önmagát egyetlen helyes
ideológiaként definiáló szabadosságba lassan belefulladó liberális tömb.
„A szabadság
nem a könnyű élet szinonimája. Sok nehézség van a szabadsággal: nem ad
biztonságot, erkölcsi dilemmákat okoz számodra, önfegyelemre és nagy
felelősségre kényszerít, de ilyen az ember természete, és ebben rejlik
dicsősége és megváltása.” (Thatcher)
Vajon a
liberálisok által manapság vallott végtelenített szabadság fogalmába, az ebből
eredő melegházasság és a könnyű drogok legalizálásának jogi intézményébe
beleférne -e a Vaslady által megkövetelt önfegyelem, vagy a felelősség? Aligha,
kedves liberális felebarátaim!
Ja és mielőtt a szocialisták is megszólalnának, nem
árt eszükbe juttatni, hogy Thatcher kérlelhetetlenül harcolt az általuk
működtetett hazug rendszerrel szemben. A Vaslady kifejezést is egy szovjet
újságíró ragasztotta rá. Nem véletlenül... Igaz demokrataként így fogalmazott:
„A
szocializmus eredményei a lepusztulástól az igazán katasztrofálisig terjedtek:
szegénység, keserűség, elnyomás, és a kommunizmus harcmezőin talán
százmilliónyi halott ebben az évszázadban. Ezzel a doktrínával állt szemben a
törvény által kormányzott szabadság konzervatív felfogása. És ez a felfogás
győzött a berlini fal leomlásával. Azóta a baloldal a saját múltjától való
elhatárolódással próbálja önmagát rehabilitálni.”
Mesterházynak
pedig innen üzenjük: kedves Attila, igaz milyen aktuális az utolsó mondat?
Hiába voltál te gyermek a kádárizmusban, ha mögötted az egykori cenzor Lendvai
Ildi, a kommunista elvhű Kovács Laci, vagy az állami vagyont elhappoló, önmagát
a kapitalizmusba átmentő kommunista elit áll. A saját múltatoktól való
elhatárolódás nem fog felmenteni egyetlen bűnöst sem. Mert egy olyan rendszer
építői és működtetői voltak, mely százmilliónyi ember haláláért felelős
Európában. Mert Thatcher ezt is kimerte mondani, eltérőn szociáldemokrata, vagy
szociálliberális politikai ellenfeleitől. Akik ma is csak szemlesütve
pironkodnak és maszatolnak Európa múltjában.