Végre kisimíthattunk egy
újabb redőt a homlokunkból: Bokros Lajos is megalapította a saját pártját, ami
speciel konzervatív-szabadelvű lesz. Ez Bokros esetében olyan evidencia, mint egy
közepesen ismeretlen amerikai szociológusnál a Halmai Gáborral folytatott intim alkotmányjogi elmélyülések (köhécs) után a magyar demokrácia-hiány bírálata. Már csak
Kupa Mihálynak lenne időszerű leszerződnie a régi tesztoszteronhőseink közül és
foroghat az Expendables. A nosztalgikus, könnycseppekkel áztatott főhajtás a
klasszikus, 90’-es évek kasszasikerei elkúrásai előtt.
Úgy tűnik a 2014-es választás a
kismillió önjelölt és új-generációs puhapöcs mellett a nagypapakorú,
fénykoruktól a zsé-kategória legaljáig süllyedt muszklibajnokok
visszatérését is elhozza, akik most újra a frontvonalba állnak és befeszített
bicepszekkel fenyítik meg a taknyos fidesznyikokat. Bokros, Fodor és elv
kortársai végre már nem csak egy-egy humoros cameo szerepre ugranak be, mint
2010-ben, hanem immár teljes jogú harcosként durrogtatnak, robbantgatnak.
A forgatókönyv persze nem túl
bonyolult. Kell néhány balliberális macsó a hőskorból, akik a „Megkeresni, elkapni, kinyírni” jegyében
elnyomnak néhány frappáns kétsorost és alapítanak egy szatellitpártot, amelyet rendkívül
meglepő módon a kormánnyal szemben pozicionálnak és az Orbánék ellenzékének
táborát gyarapítják. Ez volna a koncepció, amitől az összes fideszes
terroristának húgyfoltos lesz a burnusza, mert az öreg politikus nem vén
politikus és itt az ideje rehabilitálni azt a szakértelmet, amivel olyan
kibaszott messze jutottunk, mikor még A-listás politikusként villogtatták kidolgozott
felsőtestüket a parlamentben. Aztán meg ugye a marxista vallás szerint a mennyiség idővel átcsap minőségbe és akkor egy főre jutó ellenzéki pártok
számában világelső Magyarországra csak megérkezik a történelem vége és lesz itt
minden, ami egy liberális demokráciában szép és jó.
Bokroshoz azért nem árt némi CGI feljavítás, mert anélkül igen nehéz lesz eladni őt konzervatív-szabadelvű
szakaszvezetőnek. Oké, mi is emlékszünk rá, meg el is mesélte a Metropolis összes alsónadrágot
diktafont kívül hordó újságírójának, hogy a 80’-as években lefordított egy
konzerv szerzőt és mindezt rendíthetetlen bátorsággal álnéven még
publikálta is, de ez úgy önmagában még lófasz. Ettől még nem lett se
szabadelvű, sem konzervatív. Mi meg nem áruljuk el neki, hogy mitől lesz
valójában az, mert akkor a végén megjelenne a golfklubunk szivarszobájába és és
kérne egy gint a minket legyező indiai szolgától. Azt meg nem szeretnénk, így inkább csak tovább röhigcsélünk rajta.
