Nagy talány, hogy miről is tud
vitatkozni Heller Ágnes és Bauer Tamás Paul Lendvaival. Illetve, hogy mennyi
szót érdemel mindez. De mivel mindenki hosszasan hozta e nagy hírt, mi sem
mehetünk el mellette. Szóval: miről tudnak ezek vitatkozni? Talán, hogy melyikük tud gyalázatosabb
hazugságot mondani Magyarországról. Vagy versenyezni abban, hogy ki gyűlöli
jobban szülőhazáját. Mindenesetre Bécsig kellett annak menni, ki élőben is meg
akarta hallgatni, hogyan válik ismét hazaárulóvá három igencsak kétes megítélésű
balliberális (vagy mifene) figura. Nem mellesleg ez ma Gyurcsány Ferenc
szellemi holdudvara.
Össze is hordtak hetet-havat.
Megmondták a tutit. Volt itt „hidegháborút folytató Orbán”, diktatórikus
berendezkedés, vagy éppen „leválthatatlan párt”. „Horthy-rendszerhez
hasonlatos” diktatórikus Orbán-rendszer. És persze hülye, becsapott,
manipulált, agymosott magyar polgár, aki most is a regnáló kormányra szavazna.
Ja és ne feledkezzünk meg a szokásos meséről: sok a rasszista és az antiszemita
magyar.
Heller
Ágnes múltja és jelene jól ismert. A filozófusasszony, (aki néhai férjét is elárulta, csakhogy mentse a bőrét),
gyakorlatilag havonta pocskondiázza Magyarországot. Máskor pedig a magyar
embereket alázza meg, vélt rasszizmusuk miatt, valamelyik európai liberális
napilapban. Fel sem lehet már sorolni botrányos megszólalásainak számát.
Emlékezetes és említésre méltó viszont, mikor az Európai Parlamentben,
szemrebbenés nélkül letagadta a 2006-os rendőrterrort, amiben legkedvesebb
ex-miniszterelnöke Gyurcsány felelőssége is felmerült. „Senkit nem lőttek meg”
– bagatellizálta a 2006-os politikai rendőrattakot Európa nyilvánossága előtt. Pedig egy filozófus Platón óta az igazságot tartja a legfontosabbnak.
De hát
nincs itt min csodálkozni! Milyen filozófus is az, aki Kierkegaard Vagy-vagy
című könyvéhez 1978-ban írt előszavában a polgári társadalmak válságáról ír.
„Immár majd százötven esztendeje itt helyezkedik a választás: Kierkegaard vagy
Marx; vagy-vagy”. – írja. Szerinte a liberális-polgári demokráciák ideje
lejárt, és csak két történelmi választás maradt. Ő pedig – a 70-es években –
egyértelműen Marxot választja. Az 1994-es kiadásban viszont már így szól
ugyanennek a könyvnek, ugyanazon előszava: „Én már vagy húsz esztendeje
lemondtam némi rezignációval a nagy elbeszélésről, és ezzel (Marx után)
Kierkegaard-t választottam”. Ez aztán pálfordulás! Marxistából liberális, majd
mára a demokrácia leghangosabb bajnoka. Röhej, egy igazságot kutató
filozófustól!
A
boszorkány egyébként, ha éppen nem az ország lejáratásán ügyködik, manapság
Gyurcsány rendezvényekre jár... Seprű nélkül ugyan, de sokat repül ezért
mostanság Budapestre. Folt a zsákját – tartja a mondás.
Az est
másik főszereplője, Bauer Tamás, nagy terhet hordoz lelkében. A család és a
neveltetés terhét. Apja, Bauer Miklós, az egykori ÁVÓ és ÁVH kínzótisztje volt.
A körömletépéseiről volt hírhedt. Marosán György már 1962-ben „körmös-Bauernek”
nevezte egy nyilvános beszédében. Ismert
volt továbbá újító szellemisége, kreativitása – mármint a kínzások területén.
Például a fejre csöpögő víz, vagy a fejen elhelyezett és gumibottal vert,
visszhangzó vödör, melyek őrületet okoznak. Ezek mind az ő szellemi termékei
voltak. (Copyright Bauer) Habár felelősségre sohasem vonták (jellemző a
rendszerváltásra) több szemtanú is különösen kegyetlen, szadista emberként
jellemezte. Ráadásul megállapítható felelőssége Ries István, egykori
igazságügy-miniszter halára kínzásában is. Kíváncsiak vagyunk: járt -e a
kis-Bauer apa „dolgozójában”?
Mondják:
a gyermek nem felelős apja bűneiért. Mindenesetre olyan nagy feszültség azért
nem lehetett közöttük, hisz az emberkínzó Bauer Miklóst saját fia hozta össze
Eörsi Mátyás párttársával, a rendszerváltás után, akik ezután közös ügyvédi
irodát nyitottak. Furcsa, ugyanakkor jellemző és jelképes történet ez. Eörsi
Mátyás az emberi jogok védelmére létrehozott Európa Tanácsban tevékenykedett
Gyurcsány megbízásából, miután közös vállalkozást irányított az embereket kínzó
állami terrorszervezet egykori tisztjével. De ez legyen az ő lelkiismeretének
problémája.
Bauer
Tamás egyébként szintén az MSZMP-ben kezdte politikai karrierjét. Az
állampártból az abortuszról vallott megengedő nézetei miatt zárták ki 1974-ben.
Szerinte a kádárizmusban túl szigorú volt a terhességmegszakításról szóló
törvény. Így lett ő nagy liberális ellenzéki....
A
rendszerváltás után szép karriert futott be Bauer a szadeszben. Parlamenti
képviselőként jelentős szerepe volt abban, hogy 1994-ben a liberálisok
összeborultak az egykori kommunistákkal. Elárulva ezzel a rendszerváltást és a
demokráciát. Bauer Tamás egyébként, amikor éppen nem a szülőhazáját gyalázza,
Gyurcsány alelnöke a Demokratikus Koalícióban.
Paul
Lendvait, a bécsi rendezvény vendéglátóját, szintén nem kell bemutatni.
Orbán-utálatánál csupán a saját kényszeres személyiségzavara a legszembetűnőbb.
Úgy szégyelli, hogy magyarnak született, mint azok a skizofrén emberek, akik
egy napon arra ébrednek, hogy férfiből nővé akarnak válni. Vagy fordítva. Aztán
milliókat költenek hormonokra és operációkra. Paul Lendvai már évek óta
igyekszik átoperáltatni a lelkét. És milliókat költ Ausztriában, Magyarország
lejáratására.
Bécsben
gyalázkodott most Gyurcsány szellemi holdudvara. Nem először és valószínűleg
nem is utoljára. Jó kis este volt ez, talán csak Gyurcsány udvari bolondja, a
bértollnok Debreczeni József hiányzott. De csak egy kicsit...