Ha úgy forgatnád a lézerkardot, ahogy a nyelvedet, akkor te lennél Yoda
mester – állapította meg a szocialista vezérkar és kirendelték Mesterházy
mellé Kovács bácsit, aki az utolsó olyan elnökük volt, aki képes volt mindig a
napszaknak megfelelően köszönni, de legfőképpen udvariasan félreállni, ha egy
nála esélyesebb jelöltmacit sikerült lőni a zsibvásár céllövöldéjében. A
bajai fiaskó után ismét új időszámítás kezdődött a szocialistáknál.
Szembesültek a saját hülyeségükkel és ismét megújultak. Jelen esetben Kovács
Lászlóval és Lendvai Ildikóval, akik a megújulás előző verziójából valamiért
kimaradtak.
Megalakítja a Vének Tanácsát az MSZP vagy gyámság alá került Mesterházy. Ízlés kérdése milyen címet adunk a
hírnek, az üzenete ugyanaz. Az eddig meglehetősen nagy szabadságot kapó, a
pártot saját ízlésére formáló Mesterházy elveszítette a frakció bizalmát. A
fiatalos, lendületes szocialisták megkapó ábrándja helyett ismét az arcél és
karakter nélküli kétdimenziós papírmasé csinovnyikfigurákban reménykednek. Elvégre
egyszer már beváltak. Ők komfortosak, fényesre polírozottak, de legfőképpen
mindent és mindennek az ellenkezőjét is képesek hitelesen, imponáló magabiztossággal
képviselni. Ők a tökéletes szocialisták. Láthatósági mellény fémvázon.
Mentve a menthetőt Mesterházy
élből kibővítette a mellé kinevezett tanácsadó testületet. Megnyerte helpdesk
teambe Tóth Károlyt, a cigifüstös bizalmaskodás alaptípusát, Podolák Györgyöt,
aki annyira kiváló gazdasági szakember, hogy még egy kettős gyilkosságba is
belekeveredett, Jánosi Györgyöt, aki a főállású lelkiismerete volt az MSZP-nek,
valamint Katona Bélát, akiről hirtelen nem tudom kicsoda. Azért nem kicsit
emlékeztet ez arra, ahogy az elkötelezett Tesco dolgozók átcímkézik a lejárt
löncshúst és kirakják a friss, akciós áruk ládába. „Jó lesz még ez, ki ne dobjuk. Kicsit büdös, kicsit barna, de majd fölé rakunk
egy rózsaszín spotlámpát, a paraszt meg úgyse hozza vissza.”
A politikai kommunikáció nevű
erősen túlértékelt blöfftudomány legfontosabb törvénye, a „Vedd át a kezdeményezést, legyél proaktív!” parancs. Ennek a
sajátos, magyarszocialista’ változata, a „Mi
majd megcsináljuk nagyobba’, jobba’, szebbe’…”. (Elég ránézni a Fidesz
kezdeményezéseire érkező szoci kritikákra. Ha a kormány kedvezményes hitelt ad
a vállalkozásoknak, akkor a szocik mindenkinek és többet adnának. Ha a kormány megemeli
a tanárok fizetését, akkor a szocik mindenkinek és többet adnának. És így tovább.
Fenemód fantáziadús, engem is majdnem meggyőznek mindig.) Mesterházy a
tanácsadó testület okozta tanácstalanságában csak elővette a klasszikus
szocialista receptet és megcsinálja nagyobba’. Ha az elnökség ki akar mellé
nevezni egy Kovács Lászlót gardedámnak, nehogy pirosban átmenjen a zebrán,
akkor ő felállít egy egész testületet. Pogácsát
mindenkinek, én fizetem! - kiáltotta.
Lendvai és Kovács előkerülésére,
és Mesterházyra ragasztása nem véletlen. Nem csak megrendült a frakció és az
elnökség bizalma, hanem úgy néz ki rebootolják a szocialista pártot, ezen belül
a szövetségkötési politikát is. Ugyanis Lendvai képviselte korábban a korlátlan
összefogást a pártban, a PM-es tárgyalások alatt végig Gyurcsány és a
Demokratikus Koalíció beemelését szorgalmazta, Kovács pedig - mint arra a
bevezetőben utaltam - az elegáns félreállás nagymestere. Ha nagyon szeretünk
kombinálni, akkor elkezdhetünk gondolkodni, hogy ki is állt a hamisítás mögött, ami az egészet elindította…
És lehet megtenni a téteket, hogy
melyik elképzelés kerekedik felül a szocialistáknál. Én azért még nem írnám le
teljesen Mesterházyt, a Lendvai-Kovács kettős kibővítése, felhígítása akár még
be is válhat, elvégre olyan nevek kerültek be, melyek inkább kacajt, mint
tiszteletet váltanak ki. Mindenesetre korán hirdettünk győztest.
