Neverending tünti, mert ciki a Fidesz

Most már ottan tartunk, hogy a HVG megírta: ciki a fidesz. Szóval mostantól az. Egy szépen fölépített hisztihadjárat közepén, ahol hovatovább a derékfájósok, a frontérzékenyek, a körömbenövősök, az idő előtt kopaszodók és a Kovács nevűek is az utcára vonulnak - hiszen baja mindenkinek van - elérkezett az idő, hogy lecikizzék a fideszt. Bayerzsolt természetesen már tud róla, hogy az ámerikánusok hosszas előtanulmányok után találták meg a megfelelő lejárató kifejezést a szótárban, és sürgősségivel adták postára Jóbarátnak, aki meg odasúgta a HVG-nek az új irányt.

Nem lepődnénk meg, ha az Amerikából kiutasítottak következő csapata már nem korrupcióval lenne megvádolva, hanem cikiséggel. Goodfriend majd bemegy a Parlamentbe, aztán leadja az újabb listát, hogy vannak nevei, akikről úgy tudja, hogy: cikisek, you know. Konkrétumok helyett megsejteti majd a guccssitáskát, meg a rolexet, meg a többszintes, halványlilára csinosított kérót.

Csakhát a cikiség önmagában nem indok semmire…

Ha jobboldalinak lenni nem is cikis, hiába szeretné azt sugalmazni a HVG, egyesek mindenesetre borzasztóan terhesek a kerkó szavazótábor számára, aki nem ilyen képviselethez, nem ilyen stílushoz szokott, mint amit az Ejjdedrágakarorámvan János, meg az Ejjderatyitáskátlóbálok Árpád képviselnek. Ez az elkókásodott társaság sokkal inkább képzelhető el a PlayBoy zsúrfiú mellékletében, ahol finoman lehet utalgatni, ki hogyan ráncigálta meg a celebmacákat a feleség háta megett. Kókakának rokkantosított helikoptere is volt az egyszerűbb parkolás végett, idáig még nem értünk el ugyan, de kijelenthető, hogy ez a csapat merőben idegen a konzervatív értékrendtől. Idegen test, minden finomságot, érzékenységet és stílust mellőző újgazdag magamutogatók.

Mert eközben odakint, mármint a Parlamenten túl, dübörög a Neverending Tünti, ami valóban hasznos lehet, ha ennyien csinálják. Az exemeszpés, ifjú-DKs nyuggerek péládul most tanulják a demokráciát. Egy év alatt be is hozzák azt a sok tüntit, amiből az átkos 40+12 alatt párthűségből kimaradtak. Már fölismerik a magyari zászlót is, és megtanultak egyszerre tapsolás helyett egyszerre üvöltözni.

Igaz, nekik a véleményük annyira kifejlett, mint a halványlilakecósok ízlése az innenső oldalon.

A sok állás nélkül maradt megélhetési jótevő, fincsi-csináló liberális meg most tanul fázni, sokáig a szabad levegőn tartózkodni. Ők nem a demokráciát tanulják, hiszen ha szembejönne egy, akkor felismernék, de ami Magyariban van, az szerintük biztos nem az. Nem ott vannak a fékek és az ellensúlyzók, ahol az összehasonlító alkotmányjog első előadásán hallották. A többire meg már nem mentek be…

Ők a kétharmadnyi magyari szavazóban sem hisznek, mert az másképpen gondolkodik, mint ők. Ehelyett most megismerkednének a néppel, akiről eddig csak hallottak és beszéltek, de érintkezni nemigen volt alkalmuk velük. Fölmérhetik végre a sok érzékenyítés és európaiasítás eredményét, amin annyit dolgoztak eddig, hogy a nagy hangos egyetértésben milyenné is sikerült nevelni a népet, a harcostársakat, megfelelő technikával hajigálják-e a billentyűzetet.

A sok pirospozsgás fiatal viszont pont a demokráciát tanulja.

Ez az új progi most, hogy már nem lehet kiülni a Gödör elé sörözni a hideg miatt, ráadásul a Gödröt el is vitték onnan. Kezdetben persze azért kellett kimozdulni, mert apuék jóltejelő állásai, bizottsági helyei megszűntek a vidékikolis fideszisták nyomulása miatt, és veszélybe került a reggeli kakaóscsiga. Mostanra viszont kiderült, hogy buli ez az utcai demokrácia. Talán nemsokára azt is megtanulják, hogy a céltalan hőbörgés nem vezet sehova, csak kurva rossz lesz a közérzetük tőle (metafizikai korrupció), de négy év múlva dől el úgyis minden, amikor szavazni kell.

Addig kell állampolgári ismeretekből behozni a lemaradást. És ami a legfontosabb talán, el kell tudni menni szavazni. Az pedig nehéz…