2014. december 29.

A HVG-től Kim Jong Un-ig


Túl vagyunk a szokásos karácsonyi elcsendesedésen. Mostanra már nem vagyunk kiütve, miután zachergábori szintű ópiátot voltunk képesek elfogyasztani mákosbejgli formájában. Voltunk éjféli misén, ami elég vicces volt, mert mindig az. Szóval teljesen old school, polgári értelemben vett karácsonyunk volt, és ha nem lennének kedvenc ellenségeink, akiket ugye mégis szeretni kellett, teljesen eltélapósodtunk volna már a gyerekekkel végignézett kötelező karácsonyi filmmarathontól.

Hál Istennek azonban  mindig van valami, amin kicsit hőbörögni lehet, de valahogy karácsony szelleme minket is belassított, és igazából sajnálattal és egyfajta szánalommal nézzük azt, hogy szeretett liberálisaink számára ez az ünnep mennyire nem jelent semmit. Hogy még a „legyünk túl rajta” típusú nyafogásnál is szánalmasabb, amikor mondjuk a HVG annyira rá van gyógyulva a politikára, hogy képes blaszfémiára is, hogy jól elcsessze mások, főleg ugye a „target zone” közepén található keresztények békés karácsonyát.

Ennél talán egy fokkal szánalmasabb a mi goodfriendes-demokratikus példaértékű Amerikánk, ahol az idei ünnep arról szólt, hogy Karácsony szent estéjén letolja-e a TeCső két idióta komikus trágár füves vígjátékát, az Interview-t két nárcisztikus és züllött füves tévéproducerről, akik elmennek Észak Koreába, hogy kinyírják a Vezért. Már a trailer olyan, hogy eleve elgondolkodunk, milyen erkölcsi és egyéb megfontolások vezethetik Hollywood fejeseit, hogy december 24-én a legnagyobb bemutató egy ocsmány pisi-kaki-betépés paradigmában mozgó ún. „akcióvígjáték” legyen a kötelező cuki romkom, animációs családi izé helyett. Az meg pláne elgondolkodtató, hogy az egész Internet azzal a marketing trükkel van tele, hogy leveszik-e, felteszik-e, bemutatják-e, nem mutatják be, és még maga a Nagy Testvér, Obama elnök is azzal tölti a karácsonyt, hogy jelezget a Sony fejeseinek az „Amerikai sajtószabadság” üzenetéről.

Mert ugye állítólag Észak Korea befenyítette az amerikai multiplex piac vezető erejét, a Sony-t, hogy felrobbantja a mozikat, ha abban bemutatják ezt a marhaságot. Erre a Sony fogta magát, és eltolta az Interview című film bemutatóját, amire Barack Hussein beközölte, hogy ejnyebejnye, Amerikát nem lehet térdre kényszeríteni, és juszt is csakazértis, naná. hogy. Erre – jött az örömhír: „A Sony és a Youtube megegyezésének köszönhetően, pont úgy tudjátok meggnézni karácsony szenteste az Interview-t, ahogy alkotói megálmodták: a pamlagon fetrengve, egy dzsangával kísérve. Boldog karácsonyt Amerika!”

A célt elérte az egész bagázs: Amerika vallásos, a Karácsonyt a coca-colás télapó, dzsingül bellz és egyéb giccsek paradigmájában megélő, ám ennek ellenére jámbor és istenfélő népe háborog, tiltakozik, bojkottál, a két nárcisztikus „haver” – Seth Rogen és James Franco – pedig pucéron, egy szál piros sapkában ugrabugrál a virális videón, amivel a betépett idióta filmjük bevételeit, reklámját dagasztják. Tehát kinek a pap kinek a papné: itt a periférián a HVG borzolja az idegeket a Nagy Harácsony marha jó viccével, miközben Amerikát azzal alázza porba ugyanennek a franchise-nak a kaliforniai kiadása, hogy belerondít két idiótával szegény amcsik pulykasültes-randapulcsis-képeslapos estéibe.

A történet immár nyílt kultúrháború: egyik oldalon hazánkban egy demokratikus gyógypedagógus, Gyuriferivel kvaterkázó idióta ügyvivő, és a blaszfémizáló HVG, akik egymást ajnározva igazából egy olyan amcsi politikájának képviselői, aki ebben a kultúrháborúban egyértelműen két elmeroggyant narkós baromságához asszisztál. Ennek a háborúnak nem csak külső, de belső frontjai is vannak, amik idén karácsonykor – hál Istennek szintén – élesen láthatóak voltak itthon és a tengeren túl is. Miközben szidjuk Amerikát, gondoljunk azokra a jámbor és naiv, ám végtelenül jóindulatú emberekre, akik felett ez a „rezsim” uralkodik. Legalábbis most, a „frontok” másik oldalán. Legyen bennünk méltányosság, hogy lássuk: Obama, Soros és ez a liberális slepp nem Amerika.

Ebben a harcban már nem a másként gondolkozás iránti toleranciáról, a mindenkinek legyen meg a maga karácsonya szemléletű, „laissez faire” liberalizmusról van szó. Arra megy ki a játék, hogy egyesek, akik ugyan magukat liberálisnak nevezik, de tulajdonképp annak szöges ellentétei, rástartoltak arra, hogy nekünk ne lehessen nyugodalmas bejgli mérgezésünk, ajándékbontogatós punnyadásunk, télapós-jézuskás megnyugvásunk, vagy horribile dictu, akár vallásos, mély meditatív csöndünk, elvonulásunk, szép karácsonyunk.

Mert belerondítanak, pontosabban szemmel láthatóan üvöltözve, kétségbeesetten próbálnak lerántani a maguk iszonyatosan alacsony, alpári és mocskos szintjére.


 

© 2013 Tutiblog, AllRightsReserved.

Működteti a Blogger