„Dick Cheney volt alelnök szerint
eredményesek voltak a CIA embertelen kínvallatási módszerei, mivel szeptember 11.
óta nem volt sikeres, tömeges áldozatokkal járó terrortámadás az USA-ban.”
Gratulálunk. Igen elegánsan siklott el két darab százezres áldozattal járó
háború felett…
Az USA guantánamoi és egyéb
titkos CIA börtöneiben folytatott mengelézése miatti emberijogista fősodor-siránkozást
mi tulajdonképpen eddig is félig-meddig trollságból követtük csak el. A 21. század
vallását, az Egyetemes Emberi Jogokat se nagyon tudjuk hova tenni, főleg az
azokból levezetett másodlagos, harmadlagos, akárhányadlagos,
életmód-kisebbségeket nemhogy védelemben, hanem támogatásban részesítendő
jogokat. Egy terroristára meg nyilván nem lehet fagyimegvonással nyomást gyakorolni, illetve ahol szarnak ott büdös van, ahogy kollégám fogalmazott nemrégen.
Mert azt eddig is tudtuk, hogy a
CIA kínozza a foglyokat, de azt is érdemes tudni, hogy akit Slayer
hallgatásával lehet kínozni, az alapból nem lehet jó ember.
Egy vállrándítást nem érne az
egész, ha nem lehetne ezzel mindennap gúnyosan reagálni kedvenc demokratikus
gyógypedagógusunk, André Goodfriend magyari emberi jogokért való aggódásaira.
Hisz az egyértelmű, a jelentés kiszivárogtatása finoman szólva is igen szoros
összefüggést mutat az amerikai republikánusok landslide victoryjával, ahogy
törvényhozás két házában többséget szerezve elég combosan bejelentkeztek a két
év múlva esedékes elnökválasztásra, pedig ott – rendes monarchia, mégis mit
csináljanak – be lett tervezve a kulturált átadás-átvétel Obama-Clintonné
örökösödési sorrendben.
Dick Cheney volt alelnöknek viszont sikerült egy
igen erőset megszólalnia, lazán hozta a befolyásos
amerikai politikus ordító baromságokat beszél bayerzsoltis vonalát. Mert
tényleg, lehet olyan összefüggést találni, hogy addig csiklandozták néhány
borostás arabus talpát, ameddig meg nem akadályoztak pár új 9/11-et, de
igazából azzal akadályozták meg a tömeges áldozatokkal járó, amerikai földön
elkövetendő merényleteket, hogy a harci érintkezés helyét áthelyezték két
kontinenssel odébbra. Merthogy azóta sikerült vívni egy-egy nagyobbacska,
százezres bodycounttal járó háborút Irakban és Afganisztánban, a sok kisebb
csetepaté mellett, és ezek pont annyira lekötötték az iszlamista elmeroggyantak
szabadidejét, hogy komolyabb merényleteket nem tudtak végrehajtani az
Államokban. Kisebbeket, egyéni kezdeményezéseket viszont igen, de hát ők ebben a formában tisztelegnek a decentralizáció előtt.
Ennyit a sikerről és annak
viszonylagosságáról…