2015 is
elérkezik lassan. Párat kell már csak aludni, és jöhet a pezsgődugó-röptetős, tűzijáték-füttyös visszaszámlálás, a füstöltcsülök-ízű csókok, és az ordenárévá
üvöltött Himnusz pillanata, aztán telefonálás a rokonyoknak az agyonraterhelt
mobilhálózaton, hogy hát nálatok is újév van?, micsoda meglepetés! Ez a visszaszámlálás
lesz azonban a végső, és nem azért mert világvége lenne, annak a
meghatározásába a maják is belebuktak.
A klímakutatók azonban éppen ezt a remekbe szabott dátumot jelölték meg, amikor a globális felmelegedés
visszafordíthatatlan lesz.
Persze lehet
azon vitatkozni, hogy miért pont ez az év lenne az, miért nem épp a 2016-os,
vagy inkább a 17-es lenne jobb, de ez a lényegen mit sem változtat. Aki a
decemberi kellemesen tavaszias viharok láttán amúgy sem csóválja a fejét, hát
annak mindegy. Az időpontot amúgy James Hasen, a NASA klímakutatásért felelős
egyik agytrösztje lőtte be, amiért is többszörösen is kompromittálta magát
Ámerikában, olyannyira, hogy esetenként korlátozták a szabad
véleménynyilvánításban a demokrácia hazájában. Így megy ez ott, lehet
finanszíroznunk kellene ott valamelyik utcai ellenzéket… Esetleg a fergusonit,
azok belevaló gyerekek…
Hogy megértsük a
problémát, amit már a 80-as években előre jelzett, elég annyi, hogy baj lesz a
vízzel. Elég csak a Discovery dokufilmjeiben meghallgatni idősebb Günther
bácsit, a Svájci Alpok hegyikecske-felmenőkkel is rendelkező túravezetőjét, aki
keserűen számol be arról, hogy fiatalkorában a hegygerincről egyszerűen csak
átlépett a gleccserre. Ahogy az idő elszállt Günther bácsi fiatalkora felett, a
hegygerinc és a gleccser méterekkel távolodott el egymástól, és nincs
utánpótlás, a gleccser tehát fogyik’. A gleccser, ill. a gleccserek által
táplált folyók pedig el fognak apadni. Eztán minden kicsit másképp lesz majd
mindaddig, amíg már minden kicsit nagyon másképp nem lesz majd.
Sok helyütt
elfogy majd a víz, máshol meg túl sok lesz belőle. Ebből lesznek a bajok…
Belépünk tehát azon
sci-fik világába, amiket eddig csak filmpluszon láthattunk, persze nem úgy hirtelen, hanem alamuszi lassúsággal, de fogalmunk sem lesz róla, hogyan is
fogy alakulni, mert jobb erről nem is beszélni. A Magyarisztánban és térségében
is tapasztalható erőteljes nyomásgyakorlás az energiakérdés tekintetében azt mutatja,
hogy a fejet a homokba kell dugni! Miközben mindenki az évtizedes európai világbékéről papol, konkrétan a
magyarik szomszédságában éppen háború dúl a Nyugat és a Kelet között az
energetikai helyezkedés érdekében, nacionalista törekvéseknek álcázva azt.
Pedig nincsen másról szó, csak arról, hogy a fosszilis energiákat ki
szolgáltassa a jövőben a világ polgárainak. Lehet választani, hogy a
klíma-egyezmény alól magát fölmentő Ámerika palagázával fűtjük tovább a kecót,
vagy a csokiosztogatásról elhíresült ruszkik lesznek a befutók, akik különben a
klímakérdést szintén figyelmen kívül hagyó Kína és India felé is érdekeltek.
A probléma tehát
leginkább abban van, hogy miközben tehetetlenül szemléljük ezt a cicaharcot, de
közben messzemenőkig hiszünk a megmentő Vasemberben, még mindig a fosszilis
energiák elfüstölése a kérdés. Holott, és mégegyszer jeleznénk, 2015 van, tehát
már valószínű buktuk ezt a békés bolygót, és nagy átrendeződések, éhínség és
szárazság, szélsőséges időjárás köszönt majd ránk. A túlélésen kellene
gondolkodnunk. Sokan persze még mindig nem képesek felfogni, hogy az eddig a föld
alatt nyugvó fosszilis energiák végtermék-többletének lekötésével is
foglalkozni kellene.
Épp jelenleg is pusztítjuk a világ erdeit, amelyek erre
képesek lennének.
Nincs
elmagyarázva, hogy minden egyes szerencsétlen fa, virág, vagy kóró a
túlélésünket segítené. Ehelyett a 444 által is gondosan lehozott amerikai tanulmányokat
olvashatunk a zöldenergia sikertelenségéről, és arról, hogy nem térül meg a
befektetés. Nincsen benne pénz. Ilyenkor persze fölmerül a kérdés, hogy a
fosszilis energiák felhasználásának maximalizálása lassan 100-150 éves előnyben van a
zöldenergia néhány tíz évéhez képest. A benzinpazarlás T-modelles hagyománya
óta mára már 4-5 literből is megtehető a 100 km. Szóval még itt is van
innováció. Az elektromos áram felhasználása tekintetében pedig elég csak arra
gondolnunk, hogy az egész emeleteket elfoglaló lyukkártyás számítógépek óta
mára a kézikütyünkben hordozzuk annak hatványozott teljesítményét.
A világ
energiaéhsége tehát szemenszedett hazugság, hiszen rendelkezésünkre áll már ma
is a technika ahhoz, hogy maximális teljesítmény mellett minimális energiát
használjunk fel. És ez minden területre igaz. Ráadásul az innováció, a kutatás,
a fejlődés mind ezirányba mutat. A világban mégis háborúk dúlnak az elavult,
fosszilis energiahordozók eladásáért. Mi pedig, a világpolgárok, tehetetlen
szemlélői vagyunk ennek a folyamatnak, hiszen mindez a pénzről, a gazdagok és
hatalmasok pénzéről szól. Azért, hogy a hatalomban maradhassanak, és őértük
mások vívják a háborúkat.
Természetesen
jogos a kérdés, hogy mit tehetünk ez ellen. Feltéve, ha akarunk, és nem hisszük
el, hogy tehetetlenek vagyunk. Ehelyett érdemes elgondolkodni azon, hogy a
hatalom mindig azoké, akiket azzal felruházunk. Ha értéktelenné válik mindaz,
amelyet ők értékként számunkra felmutatnak, akkor elszegényednek, és csóringer
csatornatöltelékek lesznek. 2015 és a következő évek kihívása abban áll, hogy
személyes harcaink és döntéseink által ezt a hatalmat elragadjuk a kezükből.
Az
oly gyakran emlegetett civil tevékenység éppen ezt jelentené, hogy személyes
életünket, döntéseinket éljük meg felelős, a jövőben gondolkodó
személyiségként. Mert mi vagyunk többen. És hogy lesz e hatásunk a jövőnkre,
ahhoz elég bizonyítékként annyi, hogy a kézikütyünkben hordozzuk mára a világot.
Találkozhatunk, tervezhetünk és cselekedhetünk közösen. Ez a globális
információáramlással immáron felruházott emberiség képes a közös túlélésre. Ez
lesz a pillanat, amikor a globalizáció-fagyi visszanyal, mert már nemcsak a
gazdag brókerek és pénzemberek élhetnek vele. És nélkülünk, a munkánk, és a
pénzünk nélkül ők senkik. Tegyük őket semmivé. Éljük túl a percembernyi
önzésüket.
2015 a változás éve kell, hogy legyen, különben elbasztuk végképp,
és irány az Alpha-Centauri. Majd ott nyilván mindent jobban fogunk csinálni. De ez megint a filmplusz...
