A vasárnapi nyitva tartás
mellett, a zárva tartás ellen, meg minden másért tüntettek hétfőn-kedden, mikor
is a parlament döntött ezekről a kérdésekről. No, azon túl, hogy a 444 épp a
francia jobboldal nyitvatartás-támogatásáról értekezik, a magyar jobboldali
sajtó meg az osztrák és a német zárvatartós példákkal volt tele, magyarán a
kérdést kivételesen nem lehet megoldani az egybehangzó európai példákra (bezzegafejlettnyugaton) való hivatkozással, így aztán gondolkodnunk kell. Ha az ember a vasárnapi nyitva
tartás/zárvatartás melletti tüntetésre rákeres az interneteken, akkor bele fog
ütközni azon cikkbe,
amely két éve az zárva tartás mellett tüntető olaszokról értekezik: „a vasárnapnak nincsen ára címmel tartanak
egész napos akciót az olasz szakszervezetek az üzletek ünnepnapi nyitva tartása
ellen”. Az Avvenire című lap például azt írta, hogy „az, hogy az üzletek az év mind az ötvenkét vasárnapján nyitva
tartanak, nem a gazdaságot segíti, hanem kulturális omláshoz vezet”.
Kik tüntettek? Mindenki. Szakszervezetek,
egyház, sportegyesületek, stb.
Egy tisztességes szakszervezet,
amennyiben baloldali, nyitva tartás mellett maximum gépromboló indíttatásból
tüntizik. És nem, az, hogy az éttermek is nyitva vannak, a buszsofőrök is
dolgoznak, a vonatok is mennek, meg a tévé és a rádió is, meg mi is írunk néha
vasárnap, az nem annyira igazán jó érv az üzletek nyitva tartása mellett.
Hacsaknem dögöljön meg a szomszéd tehene is! módjára gondolkodunk. Láthatóan a
zárvatartós országokban sem látnak ellentmondást abban, hogy a család nem
plázába megy, hanem vonattal vagy busszal kirándulni, esetleg étterembe. Vagy
közösen forgatja lisztbe a csirkemellett. Ez a nyitvatartós vasárnap az
úgynevezett atomizálódást segíti elő, nincsenek miatta rendszeres közös
ünnepek, stb. Ugye emiatt (sem) nem tudnak sikeres mozgalmakat szervezni a cécécépés aktivisták. Meg azt a mindenmindegy
szellemi nihilt, amikor az akciós parizerért folytatott közelharc kulturális-közösségi
programmá nemesül…
Persze nem feltétlen fog a
zárvatartás miatt minden család közösen mecsbokszozni (van még olyan?), ahogy a
KDNP szeretné, de mégis mókás, hogy a lakosságok azt követelik, a Tesco meg a többiek
legyenek nyitva vasárnap. Na de valami jelét adjuk már, hogy a vasárnap úgy
ezer éve a közös pihenés napja, vagy mi! Hogy ilyenkor ideálisan a ház körül
kellene tevékenykedni, újságot kéne olvasni (vagy minket) a fotelben cigizve
(ja nem, cigizni ki kell menni az erkélyre), meg közösen moziba menni,
színházba menni (na tessék, a jegyeladók, mozisok és a színészek is dolgoznak
vasárnap), együtt kajálni, meg a Macskafogó seggéből kiesett cicusokhoz
hasonlóan réten virágszirmot számlálni.
Ráadásul többé-kevésbé
mindenkinek ezt kellene tennie, mert különben meg szar és egyhangú az élet!
A másik tüntetős társulat meg
elméletben a korkedvezményes nyugdíj rendszerének meghosszabbítása, a cafeteria
adóterheinek visszacsökkentése, a költségvetési törvény szociális partnerekkel
történő érdemi megvitatása, az új Munka törvénykönyve munkavállalókra hátrányos
rendelkezéseinek felülvizsgálata, továbbá a sztrájktörvény visszaállítása miatt
hívta utcára a tagszervezeteiket. Legalábbis ezeket a pontokat nézte ki magának a katalógusból.
Ehhez képest, miután hétfőn nem
sikerült megbénítani másoknak az országot, a LIGA rakparti akcióján szó sem
volt korkedvezményes nyugdíjról, vagy a cafeteria adóterheiről, csak a
dohánykereskedelemről szóló törvényjavaslat várható hatásairól és arról, hogy
miért kell a dohánygyárak és nagykereskedők, valamint a kiskereskedők közé egy
központi elosztó céget beiktatni (ezt mi sem tudjuk - megfejtéseket a postaládába kérjük!), amelynek legalább 3 százalékos garantált
díjat szavatolna a jogszabály. A tüntetők szerint 1000-1200 munkavállaló
elbocsátásával is járhat a központi elosztás megvalósítása. Mindezért a Philip
Morris, a British American Tobacco és az Imperial Tobacco munkavállalói 350
céges kocsival zárták le az utat.
Szakszervezeti étosz, Isten veled! Ha így
folytatjuk, a kormány akaratán kívül megvalósítja a korporatív államot.