Tedd vagy ne tedd, de semmiképpen ne kísérd szoros figyelemmel helyzet alakulását! – mondta Yoda mester az ifjú Skywalkernek, miután megvitatták a mocsárban ragadt iksz szárnyúról készített a jelentéstervezetet. Mert azt már eleink, réges-régen egy messzi-messzi galaxisban, is tudták, hogy nincs olyan, amikor a káposzta jól lakik, de a kecskenyáj szűz marad.
"Kérek egy ki-kk-ki-ki..., jó
lesz, baszd meg, a zsömle is!"
Az Európa Tanács, amely a II.
Világháború után létrehozott rengeteg teljesen felesleges államközi és
interparlamentáris gittegyletek egyike volt, új esélyt, célt és értelmet kapott
a Szovjet Birodalom bukása után. Az atlanti-típusú demokratikus berendezkedést,
a nyugatias politikai kultúrát kívánta terjeszteni a földrészen a szovjet gyarmati
státuszból kiszabadult közép-kelet-európai régió országai és a kivált szovjet
tagállamok között és – mindenféle irónia nélkül mondom – szükség volt rá. De azóta eltelt 20 év és
ez a szervezet is a voluntarista mozgalmárkodást idegbajjal kombináló
eurokraták - korunk hősei - játszóterévé degradálódott. A tényekkel nem
foglalkozó vagy azokat hisztérikusan lesöprő, a valóságban nem létező
ideáltípusos, tökéletes intézményekkel tökéletesített, európai liberális demokráciától való távolságot
méregető, az attól való eltávolodást büntetni kívánó akarnok idióták
(liberálisok) gyülekezőhelye lett az Európa Tanács (is). Ahol az elmélet botozza a
valóságot. Megszoktuk, de tényleg kurvára unalmas már. Ezek még Zápor utcában se tudnának lejönni
a neomarcizmusról és a tézis-antitézisről.
Mitől s' miért szaporodnak az
euroszkeptikusok? Az ilyen fogyatékosok (vagy kihívásokkal küszködők - nem akarok senkit megsérteni) vezette európai intézmények miatt. Ennyire tényleg
nem ér rá már senki, hogy ezekkel a teljesen felesleges, de annál idegesítőbb
bürökráciákkal hadakozzon napról napra. Mindig van mááááásik! – suttogja a
fülünkbe a mögénk settenkedő eurokrata zenebohóc, amikor éppen megszabadulunk a
túlzottdeficit-eljárástól, és már dugná is – ezúttal - a demokrácia-eljárás ujját vissza a seggünkbe. Ne fészkelődjünk annyit alapon.
Annyi produktivitás van bennük,
mint egy sáskajárásban.
De mi történt volna, ha tényleg
megindítják a monitoring-eljárást? Semmi, azon túl, hogy néhány
meghatározhatatlan nemű, Szomáliában még nőnek született, muszlimként nevelkedett, azóta ateistává lett, de az ezotériában feltétlen hívő svéd állampolgár néhány évig a
mi kontónkra itt kotlik valamelyik sokcsillagos szállodában, néha odaáll
valaki mellé a szorosnál is szorosabban és megnézi, hogy mit csinál. Ez rántotta? igen! És ezt
reggelized? Igen! Aha... – és felírja egy füzetbe. Majd javaslatokat tesz, hogyan kellene a demokratikus alapintézményeinket, a fékeket és az ellensúlyokat az európai feng-shui szerint elrendezni. Jobb sarokba, hogy érje a napfény, az alkotmánybíróságot, a médiahatóságot meg a kredenc mellé toljuk. Virágot (függetlenített értelmisit) pedig mindenhova kell rakni, de csak kéket vagy vöröset. Esetleg zöldet. Persze, az összes intézmény pont olyan legyen, mintha most lépett volna ki egy IKEA katalógusból, elvégre a kreativitásnak, önálló megoldásoknak nincs helye itt a homályzónában! Ahhoz, mi magyarik, túl sötétparasztok vagyunk!
De tökmindegy, mert ez nem az a jelentés, aminek bármi tétje lett volna. Ez egy máááááásik!
Aminek tétje is van, az nem más, mint az Európai
Parlamentnek az állampolgári jogokkal, valamint bel- és igazságügyi kérdésekkel
foglalkozó szakbizottságának a jelentése, amit egy Rui Tavares nevű fogalmatlan
portugál idióta (liberáliskommunistazöld) készített. Persze azt, hogy tétje van csak udvariasságból mondom, mert konkrétan annyi esélye van, hogy az a jelentés végigfusson eljárásrendileg és eljussunk a lisszaboni javító megapack 7.1 telepítéséig, mint Lex Luthornak a győzelemre kriptonit nélkül egy Superman ellen vívott szkanderezés során. Vagy, mint cucc nélkül Armstrongnak a Tour de France-on.
De ez akkor sem az a jelentés és nem az a vita, mint azt a magyar sajtóban elsőként, nekem kell megállapítani. Arról majd a jövő héten fognak vitatkozni a másik homokozóban, az EP-ben. Ez a jelentés most csak arról szólt, hogy a magyar szar vajon büdösebb-e, mint az európai szar. Eldönteni nem sikerült, további (szoros) megfigyelést igényel.