Pénteken söröztem néhány jobbikos és néhány nem-jobbikos barátommal. Pár korsó után megindult a bennfentes duma: „Vona Gábor megörült!” „Király akar lenni” „Buddhista vonalon mozog” „Belehülyítették az ezotériába.” „Küldetéstudata van” „Bárkivel összefog a hatalomért.” Na mondom: ennyi barmot egy helyen! Mindenki olyan „jólinformált”, hogy az már gyanús! Szokványos kocsmapolitikai műfaj ez. Nem is csodálkoztam, inkább szürcsöltem tovább a sörömet. „Akkor miét dolgoztok neki?” – szegezte a bennfenteseknek a kérdést egy nem annyira jobbikos fiú. A válasz, az esti részegség homályában elmaradt...
Másnap, másnaposan, bármilyen
bizarr is: levettem a polcomról Vona legújabb könyvét. Fekete bárány, fehér
holló. (2900 forintért, dedikálva, postán...) Már két hete, hogy olvastam, de
nem sok maradt meg belőle. Sok-sok összedobált közhely, régi és új írások, pici
zsidózás, pici ősmagyarkodás és öntömjénezés. Interjúk, beszédek – benne a
szokásos jobbik tartalom: „Gyurcsány Orbán egy kutya”. Ezenkívül személyes
vallomások és félelmek. A csernobili katasztrófa idején előjött kiütésektől, a
portás munkája során fenyegető maffiától, vagy a tévében szereplő Tamás Gáspár
Miklóstól. Küldetéstudat és hataloméhség. Az esti részegség zavaros
gondolataiból azonban valami más is szöget ütött a fejembe. „Ezotéria!”. És
lásd és olvasd: valóban! Eddig elsiklottam felette. De vajon honnan ered ez az
álfilozófiai ezoterikus okoskodás, ami végigkíséri az egész könyvet?
Vona kedvenc filozófusai: Julius
Evola és René Guénon. Mindketten a metafizikai tradicionalitás létszemléletének
legismertebb gondolkodói. Minden értékes elméletük mellett, az előbbi, a Rudolf
Steiner által alapított, ezoterikus-jellegű, lélekvándorlást hirdető
antropozófia követője. Az utóbbi pedig egy iszlámra áttért katolikus filozófus,
aki később Egyiptomba költözött, ahol haláláig a szufi misztika mestere volt.
Mellékesen két szabadkőműves páholy tagjaként a katolikus egyház kérlelhetetlen
kritikusa is volt.
A fennevezett filozófusok jelenkori
fordítója Baranyi Tibor Imre, aki
véletlenül Vona Gábor személyes tanácsadója.
Na így már tisztulni kezdett a másnaposságtól homályos kép! Baranyi Tibor Imre egyébként
annak a László Andrásnak a tanítványa, aki
valóban „buddhista vonalon mozog”, mint filozófus. Aki nem mellesleg egy náci
pártot alapított 1993-ban, Pannon Liga néven, amely igen hamar összeomlott az
ideológiai viták súlya alatt. Aztán egyház alapítással is próbálkozott
Pantholokatholikus Tradicionalista Egyház néven. És ezekben az okkultizmust követő és náci szervezetekben követője volt Baranyi
Tibor Imre, Vona Gábor tanácsadója, vagyis udvari-filozófusa.
Vona könyvéből egyébként tényleg
süt a küldetéstudat, amely mindezek fényében igencsak ijesztőnek tűnik. Ezt írja: "Fehér holló vagyok, nyugodt és titokzatos; és fekete bárány,
bátor és céltudatos. Így együtt elég veszélyes elegy. Nagyon nehéz dolguk lesz
velem, mert a szellemet megidéztem, én már másodlagos vagyok”. Vona (született
Zázrivecz) Gábor annyiban tényleg „fehér holló”, hogy miközben a keresztény
erkölcsiségről papol, egyházellenes filozófusokat idézget; illetve miközben
nemzeti értekeket követel, májusban Leonyid Ivanovics Kalasnyikovval tárgyalt, aki az orosz
Kommunista Párt nemzetközi- és gazdasági kapcsolatokért felelős titkára.
Nem mellesleg a Munkás Újság főszerkesztője. Hogy is van ez? Vajon miről
beszélgethetett a Jobbik elnöke az orosz kommunista párt egyik vezetőjével
Moszkvában?
Így – annak ellenére, hogy sok már megjelent írás van a kötetben – szépen fogy. Pedig az egyik legdurvább mondatait csupán azután lapoztam fel, hogy a facebook-on megláttam, klasszikus idézetként. „A magyar államforma kérdésében a királyság melletti állásfoglalást kell egyértelműsíteni. El kell kezdeni a köztársaságnak és a hozzá kapcsolódó liberális demokráciának, mint megkérdőjelezhetetlen tekintélynek, szisztematikus eszmei lebontását, tudományos és ismeretterjesztő kritikáját, valamint a királyság gyakorlati megvalósításának társadalmi vitáját.”
UPDATE: Mint olvasónk felhívta rá a figyelmet, a posztban említett facebook-oldal nem Vona Gáboré, hanem egy random rajongói oldal. Olyan, mint a Coelho-idézetes és legalább annyira tartalmas.
