A „happening” szó eredetileg egy
nyitott, sokszínű, művészeti eseményre utal, ahol mindig valamilyen meglepetés
történik. Nos, Szárszón a meglepetés elmaradt, de igen tarka-barka kortárs
művészeti esemény zajlott le. Politikai happening volt a javából! Volt humoros
jelenet, kabaré, voltak Orbánt gyalázó montázsok és voltak furcsa
képzőművészeti performance-ok is. De leginkább szembetűnő volt a szómágia. Hisz a saját magukat civil és független közéleti szereplőként, tudósként, íróként
aposztrofáló személyek tolták az ellenzéki összefogás igencsak lassú szekerét.
Az idős és elkoptatott szoci és
szadesz politikusok zsíros helyekre alkudoztak. Akadt néhány fiatalabb is,
akiknek a megújulásra tett kísérletük – Gyurcsány, Bajnai és persze Lendvai,
vagy Kovács László árnyékában – eleve kudarcra ítéltetett. De ez őket csöppet
sem zavarja. Csak fontoskodni és pénzt keresni szeretnének. Jöttek aztán a
politikával korrumpálódott művészek. Akiket mindig is kapcsolataik dobtak a
kultúra kétes csúcsaira. Maga a főszervező, Farkasházy Tivadar méltón
szimbolizálja ezt a szarrágó típust. Mert kérdem én: hogy lehet képernyőn egy
humorista, akinek egyetlen jó vicce sincs? Akinek már megjelenése is
kellemetlen? Ráadásul beszédhibás. Nem a játék kedvéért, hanem mert tényleg
ilyen ócska és szánalmas ripacs. (Egyes pletykák szerint sokat csúfolták és
verték osztálytársai – ezért lett csúnyasága mellett gonosz is)
És jöttek a szolgalelkűen éljenző
értelmiségiek. Kik közül sokan érték-, vagy pártsemlegesek. Függetlenek.
Legalábbis így jellemzik önmagukat. Most még nem nagyon tudják eldönteni, hogy
Mesterházynak, vagy Bajnainak tapsoljanak. Egyben viszont biztosan
egyetértenek: Gyurcsánynak soha többé. Eléget nyalták a fenekét őszöd és a
2006-os rendőrterror után. Az ex-miniszterelnök ma már vállalhatatlan. Ráadásul
semmit sem hoz a konyhára. Függetlenség ide, pártsemlegesség oda: ciki lett őt
követni. Esetleg még egy a kulisszák mögötti agresszív és vulgáris viselkedése
miatt mindenből kihagyott Vágó István... Ennyi maradt. Mindkettőjüknek. Ásó,
kapa!
Akadt azért idealista költő,
autonóm író, vagy pártokat megvető színész, akik biztosították a nagyérdeműt,
hogy Szárszón bizony az okos civilek és tettre kész politikusok találkoztak.
Mert az egész happening céljai közt – a hatalom szétosztásán kívül – ez is
benne volt.
Na de volt annak is egy csöppnyi,
semmiképpen sem diszkrét bája, mikor az autonómiájukra oly büszkén ügyelő
politológusaink is feltűntek a Farkasházy által összekolompolt szárszói
gittrágáson. Ahol a fő témák közt az ellenzéki összefogást, az Orbán-kormány
legyőzésének stratégiáját és a leendő kormányzati helyek elosztását
találhatjuk. Ha a 2014-es választási győzelem esélye egyelőre igen kicsi is.
Mert elment Szárszóra, hisz hívták, a 2012-ben visszatérő Somogyi Zoltán. Aki,
miután 2010-ben stratégiai tanácsadója volt a Bokros Lajossal kistafírungozott
egykor szebb napokat látott MDF-nek, a történelmi bukás után visszavonult. Mekkora égés volt ez neki! Most pedig két éve szidja az Orbán-kormányt, mint
politikai elemző. Helyesbítek, mielőtt beperel Somogyi: „pártsemleges elemző”.
De jelen volt Ágh Attila is, aki a Corvinus Egyetem Politikatudományi Doktori
Iskola vezető professzora. Akinek úgy jó tíz évvel ezelőtt volt szerencsém (?) egy „díszelőadását”
meghallgatni a rendszerváltásról. Ahol olyan szakmaiatlan dicshimnuszt
hallhattam a rendszerváltásban hősként szereplő Kádár-rendszer
reformkommunistáiról, hogy aznap este szódabikarbónára volt szükségem –
hányinger ellen. Aztán inkább leittam magam és kerestem egy... Ez talán már nem
ide tartozik!
A makulátlan civilek (például a Bajnaiékhoz áááásemmiköze székházfoglaló HaHa-civil Misetics Bálint) a baloldali
társadalmi elit, sokkal őszintébben tennék, ha megvallanák kötődésüket. Ha nem
burkolóznának a függetlenség takarójába, amikor szocialista és liberális
politikusokkal ungabungáznak a Balatonnál. Talán több tiszteletet is
kaphatnának a jövőben.
Bár lehet, hogy ez a hajó már rég
elment. Valahol a balatoni naplementében.