Fairlane professzor csak az imént
értesült a szórakozóhelyek vs. Teczár Szilárd, Egyenlő Bánásmód Hatóság vs. nők
ügyről, mert napokig tudományos műhelymunkát tartott a Kispipacsban. Amennyiben
kissé érdesen fogalmaz, ez a többnapi szorgos munka okozta fáradtság és
fejfájás hatásának tudható be.
Rendes magyar ember nem
véletlenül nem jár ún. aktivistákkal szórakozni. Ők azok, akik mindig elbasszák
a bulit. Nem dicsérhetünk meg egy csinos női hátsót, mert az szexizmus, nem
ehetünk egy kiadós kaját, mert abban boci/pipi van, de még a Kőbányainktól is
egy lépésben eljutnak a kizsákmányolt puerto ricoi proletárokig. Aki korábban
nem gazdagodott még e tapasztalattal, annak e helyütt álljon a fairlane-i jó
tanács: messzire elkerülni az aktivistákat.
Mindez rendben is lenne,
élhetnénk egymás mellett békességben egymás cseszegetése nélkül, ha az
aktivista nem lenne minden lében kanál. Ha nem képzelné azt, hogy ő az
emberiség megváltója, és kötelessége ún. ügyekért harcolni. Már maguktól az
ügyektől is megáll az emberben a feles, mert ha valakinek van munkája, meg úgy
általában élete, ugyan mennyi ideje van ilyen idióta ügyekkel foglalkozni? Az
aktivista a patetikus fedőnév arra az állapotra, hogy az aktuális gyökérnek
rendes munkát nem adtak.
Ilyen ügybuzi aktivista ez a
Teczár Szilárd is, akinek az egyenlőség nevében sikerült megfúrnia azt a
gyakorlatot, hogy a nők bizonyos szórakozóhelyekre ingyen mehetnek be.
Személyesen aligha ismerem ezt a problémát, mert a Kispipacsban nincs belépő,
nem is volt soha, viszont még mindig 80 forint a nagyfröccs. Csakhogy Teczár
Szilárd és az éles elméjű Fairlane professzor között az a nagy különbség, hogy
én nem akarok beleugatni abba, kivel fizettetnek szórakozóhelyek belépőt és
kivel nem. Az aktivista képzelt világán kívül pedig annak a feltevésnek sincs
nagyon értelme, hogy az ingyenes bejutás miatt kábítják el és erőszakolják meg
a nőket. Aligha van az ezt elkövetők fejében kalkulus arról, hogy csak a nem
fizető hölgyvendégekkel kell ezt megtenni. Továbbá: az is az állandó belekotnyeleskedésről
árulkodik, hogy nevezett aktivista azon filozofál, hogy az ingyen bejutásért
cserébe egyes hölgyek mit gondolhatnak arról, hogy valamit tenniük kell ezért
cserébe, valamint hogy a férfiak is hasonlóképp gondolnak rájuk. Egyedül az
aktivista az, aki e finom ok-okozati viszonyokat fel tudja térképezni, és
belelát mások fejébe.
Ha az aktivista csak úgy
önmagában létezne, nem volna komoly probléma. Az ember, mint a legyet,
elzavarja az asztalától, vagy ha mégis muszáj egymás mellett lenniük egy ideig,
rászól, hogy fogja be a pofáját és másnak próbálja eladni a hülyeségeit, különben bántásmód hatóság.
Azonban ez esetben az aktivistának komoly szövetségese lett az Egyenlő Bánásmód
Hatóság, amit alapból, már a neve miatt is meg kéne szüntetni. A józan paraszt
tudja, hogy senki sem bánik egyenlően a nehézsúlyú bokszolóval és a
rokkantnyugdíjassal, a bernáthegyivel, meg a tacskóval. És a nővel és férfival
sem.
Az EBH és az aktivista
szövetségével pedig már létrejöhet minden balos világmegváltó nagy álma:
belepofázni mások életébe. Másoknál ez nem vágy, náluk viszont alapmotívum.
Ilyenkor érdemes elgondolkodni azon, hogy a világmegváltó aktivizmus valóban
politikai világnézet-e, vagy inkább pszichoszociális probléma. Ezt a
szerencsétlent még Rónai Egon is majdnem kiröhögte, Sebestyén Balázsék műsorán
meg most legalább egy hétig morálháboroghat meg érzékenykedhet a LibNyaf®TM
sajtó.
Leszarnánk mi ezt az aktivizmust
az összes ügyükkel együtt, ha nem akarnák az összes baromságukat ránk
oktrojálni. Ez a mostani nyilvánvalóan csak a kezdet, és további nagyszerű
valóságidegen elképzeléseket fognak még ránk kényszeríteni, hogy elégedetten
tükröm-tükrömözzenek utána otthon.
Fairlane professzor tudományosan
megalapozott, megfontolt üzenete tehát az aktivistáknak ez: a kanalas gém húzzon
benneteket a nemi szervére.