Beszélő fejnek azt az alakot
nevezik a filmszakmában, amelyiknek semmi szerepe nincs azon túl a történetben,
hogy egy-egy, a néző számára nem elég egyértelmű szituációt szövegesen is
felmondjon. Ilyen a CSI sorozatokban a random DNS-elemző, aki szép
tőmondatokban, kimérten ismerteti a vizsgálat eredményét, ami fél másodpercre a
képernyőn meg is jelent, de ugye ki szeret olvasni. Legközelebb majd feliratos
japán filmre ülünk be…
Az év utolsó harmadában a magyar közéletben
megsokasodtak a beszélő fejek. Közismert, a köztudatban már rég elterjed
tényeket és hiedelmeket ismételnek meg, rágnak a szánkba, és egyúttal hiteles
arcot társítanak hozzájuk. Hitelesebbet, mint egy Demokratikus Koalíció
külsősei által felvett oktatófilm. Árnyalva a képet: kicsit azért összetettebb feladattal
kell megküzdeniük. Nem csak bonyolult ábrákat, összehasonlító DNS vizsgálatok
eredményét magyarázzák el fehérített köpenyben és formatervezett
védőszemüvegben fél percben, hanem egy adott politikai oldal sorvezetőjének
megfeleltetve kell mindezt előadniuk.
Az első számú beszélő fej Horváth
András ex-adóhatósági szakmunkatárs, akinek meghatározott szerepe az, hogy
általában a politikát, de legfőképpen a kormányzatot összekapcsolja az
adóoptimalizálásnak becézett szervezett bűnözéssel. Fontos megjegyezni: itt
most nem a hétköznapok ügyeskedőiről vagy a túlélni akaró vállalkozókról
beszélünk, hanem az adócsaló nagyiparról. Osztó Petihez hasonló, a politikába
csak néha vagy egyáltalán nem átránduló közgazdászok által kifejlesztett
nagyüzemi adócsalásokról, a multik versenyképességét az árversenyben brutálisan
tovább erősítő, határokon átnyúló üzelmekről. Horváth beszélő fej röviden,
tőmondatokban ismertette a tényeket, vagy a tényeknek gondolt hiedelmeket,
egyúttal hiteles arcot társított a Lehel téri piac sustorgásaihoz, a mindig jól
értesült kofák bennfentes mindentudásához.
Nekem, noha belém alapból felbootolták
az adószedéssel, meg úgy általában az állammal szembeni szkepszist, valahogy
nem áll össze mégsem a történet. Hiába vagyok az a forma, aki ha egy kicsit képes
félretenni az örök legitimista hajlamait, akkor simán az amerikai revolúció szellemi
örököse, ahol valami kétcentes adó miatt intettek be a Brit Koronának és baszták
pofán az összes oxfordi englisht beszélő szerencsétlent a kikötő kocsmájában.
Szóval van ez a Horváth András, egy
közepesen felesleges fogaskerék a hatalmasra duzzasztott NAV-gépezetben és kitálalt.
Odaült az asztal mögé a magasított székre és beledünnyögte a kamerába, hogy itt mindenki lop. És az SZTK rendelők
népe felállva tapsol. És némi igazság van abban, amit mondott, az állam nemcsak
feleslegen szedi az adót és költi hülyeségekre, hanem rosszul is. Nyilvánvaló: vannak
cégek, akik lazán ki tudnak bújni az adófizetési kötelezettségük alól, mert
időben megrendelték OsztóPetitől és társaitól az adóoptimalizáló know-how-t.
Bankszámlát Svejcba, céget Delaware-be jegyeznek, a terméket meg papíron addig
utaztatják Európában ide-oda, míg végül mindenhonnan visszaigényelik, de sehova
be nem fizetik a forgalmi adót. Idáig rendben is vagyunk, nincs itt semmi
meglepetés. Ez még bőven bele is fér a fél percbe, a vakítóan fehér köpenybe és
dizájnolt védőszemüvegbe. Beszélő fej.
De Horváth András ex-adóhatósági
szakmunkatárs nem állt meg fél perc után. Ő folytatta. Felvázolta a hatalmas
összeesküvés tablóját, amelyben adóhatósági kollégái százai, parlamenti képviselők
és minimum a kormány fele részt vesz. Hogyan? Pardon, innentől Horváth beszélő
fej nem erősíti, hanem gyengíti a történetet. Elég nehezen lehet szakértőnek
tekinteni egy olyan arcot, aki a nemzetközi orvos-összeesküvés mintájára gyárt
adóhatósági összeesküvést. Ugye az orvosok eltitkolják, hogy a fokhagyma és a C-vitamin
gyógyítja a lúdtalpat és a rákot, az adóhatósági dolgozók tömegei meg falaznak
az adócsaló multiknak. Kiegészítve néhány száz politikussal.
Ha már itt tartunk, ne is
szűkítsük a kört a magyar adóhatósági dolgozókra és politikusokra. Mivel az
általa, még a fél percbe előadott ÁFA-csalási módszer országhatárokon nyúlik
át, így ebben az összeesküvésben benne kell legyenek a német, a francia, a
szlovák, a belga, a román, etc. adóhatóságok munkatársai, ezen országok
politikusai és kormánytagjai. Ez alsó hangon több ezer embert jelent, aki benne
van a csalásban, de egy szót sem szól. De most le lettek leplezve…
– Mondd, kedves Horváth András beszélő fej,
jól vagy?
Az uniós, egységes belső piacnak
vannak bizonyos törvényszerűségei. Az egyik ilyen, hogy „bevezetni” egyszerűbb volt, mint működtetni. A kiemelten védett,
személyhez kötött adatokat sokkal nehezebb egységesíteni, mint a piacot, és
ezekhez az adatokhoz kellett egymás adóhatóságainak hozzáférést teremteni. Egyszerűnek
hangzik? Hát nem az. Vessük össze az államigazgatás hétköznapi működésével. A Nyugdíjbiztosító
nem képes a NAV adatbázisában érdemben kotorni, szerencsétlen Polgárjenőt
küldözgetik egymáshoz, akkor a szlovák adóhatóság majd két perc alatt kiismeri
magát nálunk és vica versa? Na, mégsem olyan egyszerű… Nevezzük nyugodtan
átmeneti időnek, amiből nem kevesen profitáltak/profitálnak. Nem véletlenül
tartja úgy a pesti flaszter, hogy aki fullextrás Bentleyben, fullakategóriás
kurvával az anyósülésen gurul az Andrássyn, az mind adócsaló.
Visszatérve Horváth beszélő
fejhez. Gyakorlatilag csak széles nyilvánosság előtt megismételt egy közismert
tényt. Lehetett volna ezután szorgalmazni a közös, uniós fellépést, sürgetni a
brüsszeli bürokratákat, hogy dolgozzanak ki valamiféle közös eljárásrendet,
amely segítségével képesek a nemzeti adóhatóságok fellépni az országhatárokon
átnyúló szervezett bűnözés ellen. De nem ezt tette, mert ez valószínűleg senkit
nem érdekelt volna. Ő lazán meggyanúsította kollégáit, hogy bűnözők, és emellett
rádobott egy marék szart a politikai elitre, mert azzal mindig könnyű olcsó
népszerűségi pontokra szert tenni a médiában. Elvégre ki szereti a
politikusokat…
Előrébb jutottunk ezzel? Egy
cseppet sem, tettünk három lépést hátra, mert sikerült ezt a témát is addig „átpolitizálni”, míg ebben is a
pártfegyelem dönt. A multik pedig tovább élvezik a közös piac okozta átmeneti zűrzavart, tovább erősítik a pozícióikat az árversenyben a kisebb, nemzeti
vállalkozások terhére. És emellett alig fizetnek adót…