Egyik kedvenc verbális homokzsákunk, Tótawéárpi mellett, a csóringer Szilylaci.
Ez a szerelem nem ma kezdődött, valahogy úgy tekintünk rá, mint Batman Jokerre
a Sötét lovagban. Nyilván egy fasz, de mégse akarjuk ledobni a tetőről. Viszont
olyan hülye, hogy leveti magát.
Épp ezért marha jól elutálgatjuk
egymást, hisz neki mi vagyunk a hülye fidesznyikek, míg ő valamiféle, a
politika hétköznapjain messze felülemelkedett, kritikai értelmiségi gonzó
dolgot nyomat. Olyanféle jeges gyűlölettel, undorral a jobboldal iránt, ami csakis
szívből jöhet, de hát ez minimum hozzáállás egy európai értelemben vett függetlenértelmisinél.
Szóval Szily. Ha az egyházi suli
nem antikleriákis, antikádéenpé, jobboldalgyűlöletként csapódott volna le nála,
mikor a szülei ellen lázadt lapátfülű kiskamaszként, aztán mindezt nem
módosította volna tovább szisztematikusan egy szőszi Hunter S Thompsonná némi
cuccal, és nem lenne most egy kissé skizofrén, folyamatos önellentmondásokba
gabalyodó nárcisztikus „véleményvezér”, akkor egész jó fej is lehetne. Akár itt
ülhetne mellettünk a Toronyházban, és velünk szürcsölné 25 éves single malt whisky-ket. De valami okból ő másokkal kezdett haverkodni.
Azokkal a rémesen belvárosi
formákkal, akik a Friscoban csapatják a gender filmklubbot, ahol a pulcsiknak bahiás
füstölőszaga van, ahol mindenkinek van egy kötelező drogos és egy kötelező
meleg barátja, ahol mindenki ismer legalább egy vegan éttermet, ahol divat a
korcskutyát kihozni a menhelyről (talán az egyetlen, amivel szemben nincs
kifogásunk). De ugyanilyen divat az abortusz is, amit aztán empatikusan értünk
meg és lehetőleg jógával kezeljük a keletkező lelki sebeket. Na, ilyenek az ő
haverjai, akikkel nem is lenne gond egész addig, amíg nem derülne ki az, hogy
ezek a remek jófej emberek valójában leszarják Lacit. Nem fogják
őt megvédeni, nem fognak neki küldeni egy kis fehér fényt, amikor Laci megint
remeg valami pamlagon. Laci magányos.
Amikor Laci tolja a maga
szokásos, kis traumatikus írásait, valójában azzal oldja fel, hogy ő nem Szent
Célt szolgál: egy Ügyet, egy Demokratikus Akármit. Mert igazából nem hisz
ő ebben. Neki igazából mindegy, hogy Orbán, Gyurcsány, vagy
akárki, őt a káosz érdekli, és az, hogy bármikor random belerúghasson keserű
gyűlölete tárgyába, magánya kivetített okozójába.
Szilyt most betámadták. A balosok.
A demokratikusék. A barátai. A „követői”. A hívei. Egy egyszerű laza gesztusa,
miszerint szóba állt Dajcstomival, aki kb. Szily fideszes inverze, egyszerre
fújta el a baráti füstölőket, ráncolta össze a jógában kisimult homlokokat,
borzolta fel a békeharcos kedélyeket, borította fel a demokrácia
tolerancia-harmóniáját, és mutatta meg szegény szegény Szilynek, hogy ő bizony
nem tartozik oda. Lehet trendin befrusztrált antiklerikális, lehet meghasonlott
alter-narkós, amíg az az Ügy hasznára van. Az önálló vélemény és mozgás, a
valódi szellemi szabadság nem egy baloldali dolog. Addig mehetsz arrafelé, a
komcsi térfélen, ameddig az orthodox haladárság szellemi keretei engednek. Ha
valami unorthodox baromságot mondasz, vagy akár egy légtérbe merészelsz tartózkodni az Ellenséggel, egyszerre leszel megbélyegzett fideszes,
mocskos jobboldali, szemét elhajló, osztályidegen pöcs.
Szóval Laci! Figyelj ide!
Szerinted miért van kétharmad immár másodszorra? Szerinted miért nyer meg
mindent a Fidesz úgyis, hogy valójában szét van terhelve tuskó barmokkal, meg
mákszemnyi aggyal bíró karrieristákkal? Megmondom: azért mert te az állítólagos haverjaiddal
ekkora faszok vagytok. Oké, hogy jobboldalt jelölted ki ellenségnek egy ideje, de
pont úgy, ahogy most téged a „híveid”. Elhajló, unorthodox, nem európai
értelemben vett, gondolatbűnt elkövető és hasonló vádakkal. Ilyenek a te
haverjaid, akiknek eddig megelégedésükre fuvoláztál. És te meg most „önkritikát gyakorolsz” ahelyett, hogy végre elküldenéd
őket a picsába. Szar lehet.
Komcsik közé keveredtél, és most
megettek azok a komcsik. Így jártál.
