A kezdeti kapkodás és idegesség után
végre megtörtént a piacfelosztás az ellenzéki térfélen focizgató „új
populista mozgalmak” között. Ezen a héten a Gólya presszóban búslakodó,
kinyúlt pulóveres, guevarás hipszterek, az ELTE szociológia – Alinsky-szakirányos,
radikális-liberális misszionáriusaié a terep, a közös kabalafigura, Horváth „ufófigyelő”
Andráska mellett.
A többiek most a közfelháborodottak ráhordását vállalták az
eseményre, mindenféle kamu eventekkel.
A három konkurens, most kartellbe
tömörült csapat közül még ők a legnormálisabbak, ha egyáltalán ennek a
kategóriának van értelme az esetükben. A Gulyás Balázs féle – nézzünk körbe a
Facebookon kiből lehet szocialista szimpatizánst gyártani – társaságtól lilát
hányunk, de a kreatív válságukat norvégcivil pénzből finanszírozott nyilvános pszichózisokkal
ellensúlyozó Gulyás Marciék tényleg a legalja. Ők azok, akik pénzügyileg is
érdekelté tették magukat az ellenzékieskedésben, a másfél ezer embert sem
megmozgató rendezvényeiket rendre túlszámlázva (szezonon kívül 1,2 millióért
színpadod bérelni???) számolják el – hova máshova - mint a Norvég Alap terhére,
az Ökotársos tüncitársak nem annyira protestáns könyvelési szigort idéző ellenjegyzése
mellett.
A mai előadóművészek - a
legújabban már egészen korrupció-szakértővé szopott Horváth Andráson kívül -
tulajdonképpen olyanok, mint a pattanásos kamaszlány a Bravo magazin szexszerelem
rovatában. Beszélnek majd a young adult lét kihívásairól, meg hogy milyen érzés
helikopternek lenni a sok nemdemokrata
mellett. Minden megnyilvánulásuk komoly intés a szülőknek. Ha a gyerek a
pályaválasztáskor a társadalomtudományok felé szeretne indulni, semmiképpen se
javasolják neki az ELTÉ-t, abban a szellemi nyomorban csak az intellektuális
gettósodást fogják eltanulni, de az SPSS-t, amivel pénzt is lehet keresni a
szakmában, azt nagyon nem. Aztán a mozgalmárkodás mellett marad nekik a kódolás
apróért, esetleg a call-center, ha éppen nincsenek nagyon szétszívva délelőttönként,
ami csak növeli a nemdemokratilus
világgal szembeni sértődöttségüket (aka. azért mert pattanásaim vannak, nem is
lehet fiúm?).
Persze lehet közben még aláírást gyűjteni MAKarcsi ellehetetlenítéséért,
mert ő képes és kibeszél a narratívából, ami ugye a náci szinonimája, meg össze
is zavarja a hallgatókat az éppen rögzítendő polgárháborús szerep elsajátítása alatt.
***
Némileg pikáns azért uniós
zászlókba burkolva tüntetni adóügyekben, miközben az egyesült ajrópai junió bizottsága
éppen a legsúlyosabb bizalmi válságát éli, kettő héttel a hivatalba lépése után
– és nem Navracsics miatt. Junckertől (emlékezzünk csak kik nem támogatták a
jelölését!) várni az ÁFA-ügyi megváltást olyan, mint tűzcsapokat halmozni a
bogrács alá, hátha most begyullad. De a bitónappalizó Goodfriendtől is hiába
várják a megfejtést a kevés szavazó, de rengeteg ambíció problémára. Másfél
hónapig marad még nálunk, aztán a mindkét házban republikánus többség ízlésének
megfelelő nagykövetet kell kineveznie Obamának.
Még egy ilyen, a weyerbélázást
nagykövetségi szintre beemelő hülyét csak nem kapunk. Ekkora mázlijuk nekik sem
lehet…
Ha már weyerbélázás: el kell
ismerni, igazából rettentő cuki, amikor első lépésben Bitólaci nappalijában
átadunk a rezidens nagykövetnek egy (zöld) dossziényi kivágott újságcikket a
Népszavából, benne a legjobban pörgő ellenzéki toposzokkal, majd mikor ezt
visszahalljuk egy non-paper fecniről, akkor bólogatunk rá, hogy „nu, az
ámerikaik szerint is csúnyakorrupt a Simicskaviktor”. Hogy a maga nemében nagy
siker ez, az lényegtelen, a történelem tele van naiv és/vagy idióta
diplomatákkal.
Chamberlain is népszerűbb volt,
mint Churchill…
Az esti ayurvédikus tüntetést
szervezők részére azért van egy jótanácsunk:
Néha érdemes kijönni a rezervátumból és körbenézni, hiába mond ellent Alinsky
második pontjának, mert a végén megint Gyuriferinek fogjátok ragasztani a
plakátot!