Obama lába alatt forró a talaj,
kell tehát a terelés neki most, mint egy falat kenyér, és hála Istennek ott van
Orbán, akire rá lehet fogni, mint a reklám beli Nesquick nyuszira. Egy amerikai
testvérlapunk 16 Watergate szintű botrányt gyűjtött össze, a botrányok és
kudarcok egész láncolata vezetett tehát a tegnapi történelmi bukáshoz, amihez
mérhető a második világháború óta nem volt Amerikában.
Az amerikai ügyvivő tehát ennek
az adminisztrációnak az ügyeit viszi, és egyre nyilvánvalóbb: demokrácia
bullshit Amerikában sem más, mint ami itthon volt pár éve: antiszemitázással,
rasszistázással, homofóbozással és demokráciázással terelnek saját
ötlettelenségükről, erőtlenségükről, és folyamatos politikai kudarcaikról. Érdekes
megnézni, hol van a jelenlegi iszonyatos demokrata kudarc gyökere, ezeket a
gyökereket pedig 2011-ben fogjuk megtalálni, és – nem fogunk meglepődni, amikor
kiderül, hogy az első fel fog tűnni kedvenc amcsi nagybácsink, Soros Gyurka is.
Most a teljes magyar balmédia
NAV-ozik, meg civilezik, de érdemes megjegyezni, hogy a már említett botrány-listát
Number One helyen az úgynevezett IRS botrány vezeti.
Hogy tisztán lássunk: az IRS nem
más, mint az amerikai NAV. Az Internal Revenue Service azonban egyben nyomozati
szerv is, aminek a magyar NAV-nál valamivel szélesebb nyomozati jogköre van.
Lehallgatásokat szervezhet, házkutatást tarthat, sőt akár ügyészségi és rendőri
eljárást is kezdeményezhet, kikerülve a bíróságot. A dolog 2010-ben kezdődött,
amikor a demokraták egy kis módosító indítványt nyújtottak be azt illetően,
hogy a „társadalmi feladatot ellátó nonprofit szervezetek” amelyek azonban
adóköteles tevékenységet is végeznek, ne élvezzenek különleges elbírálást,
hanem tulajdonképp az IRS teljes apparátussal nyomozhasson utánuk. Ezt azzal
indokolták, hogy kiderült, számos terrorszervezet ezt a kiskaput használja
arra, hogy pénzelje az olyan szörnyű szervezeteket, mint az ISIS, Al Kaida és
társaik. Az amcsik nem is tiltakoztak, a módosító átment, hisz ha egy
amerikainak azt mondják terrorveszély, bármire hajlandó. A dolgot akkor
megtámogatta a bostoni merénylet is, tehát nem tűnt fel, hogy ezzel a
módosítóval más szándékai vannak az Obama-adminisztrációnak.
Nem telt el sok idő, és a
vonatkozó osztályon meg is duplázódtak az „ügyek” számos tisztviselőt fogadtak
fel, hogy a keletkező kivizsgálásokat kezelje. 2012-ig, alig két év alatt kőkemény
vegzálást és monitorozást kezdtek, amivel nem is lett volna semmi gond, ha nem
jön az amerikai Horváth András, bizonyos Lous Lerner, akinek a laptopja a sajtó
birtokába került. Zöld Ufóakták, helyett tehát itt egy konkrét merevlemezről
lehetett csemegézni, napi szinten hozni nyilvánosságra a botrány részleteit. Mint kiderült, Lerner, aki ennek a
nyomozócsoportnak a tagja volt „felsőbb utasításra” azt a parancsot kapta, hogy
teljes kivizsgálást végezzen minden olyan szervezettel kapcsolatban, aminek
köze van a Tea Party (a republikánus kőjobb) mozgalomhoz. Keresőszavakat
kapott, úgy mint „Patriot” „Constitutional” „National” „Israel” és ezek alapján
választották ki azokat a civil szervezeteket, amelyekről minden pénzmozgást, tevékenységet,
alapítványi háttért, mozgást fel kellett tárni.
A dolog pikantériája az, hogy maga az adatbázis, ami a konzervatív szervezetek listáját tartalmazta „csodás módon” eltűnt, és a botrány gyűrűzésekor az Obama-adminisztráció minden eszközzel gátolta a bíróság és nyomozóügyészség munkáját, ami miatt rendes tüntetések voltak, hisz ugye „adminisztratív eszközökkel gátolták a nyomozást, ezzel tiporva sárba az amerikai demokráciát”.
Ismerős?
A dolgot tovább árnyalja, hogy mindeközben létezett egy másik lista
is, azokról a szervezetekről, melyeknek a nevében „Liberal”, „Progressive”,
„progress”, „equality” szerepel, és
ezeknél a parancs az volt, hogy az ő vizsgálatukat a régi módszertant követve, gyorsan,
lazán és felületesen kell végezni. 2014 áprilisában épp a botrány folytatásaként
derült ki, hogy emiatt, a Soros és Clinton alapítványok számára ennek a laza
elbírálás eredményeképpen nyílt lehetőség arra, hogy többmilliárd dollárnyi
adót síboljanak el karitatív tevékenység címén a Holland Antillákra, illetve ködös
kelet-európai számlákra. Itt kapcsolódik be az a kissé összeesküvéselmélet-szagú
forgatókönyv, amely szerint a Soros pénzek egyfajta feketekasszaként működnek a
CIA akcióihoz, ezért (is) az állami nagyvonalúság.
A republikánusok és
konzervatívokhoz köthető civil szervezetek természetesen úgy ráharaptak az
ügyre, mint pittbull a betörő tökére. A listák létezését nemrégiben volt
kénytelen beismerni az IRS vezetője, ugyanakkor alig pár hónapja, augusztus
22-én még visszautasította a listák kiadását, mert egészen mostanáig tagadtak.
Amikor a magyar hatóságok embereit civil-vegzálás okán cseszegeti az Obama-vezetés
Magyarországon, annak nem kicsit van ironikus töltete.
A történetnek ugyanis
létező következményei is vannak: miközben a liberális szervezetek továbbra is
gyorsított eljárással kapnak adómentességi státuszt, ezáltal gyakorlatilag
ellenőrizetlenül mozgathatnak pénzeket, több konzervatív újság,
média-szolgáltató, akik hasonló pénzügyi konstrukcióban dolgoztak, 16-20
hónapja még csak választ sem kap kérelmére az adóhatóságtól, ami miatt teljesen
ellehetetlenült működésük, és csődközeli állapotba kerültek.
Magyarul: az amerikai adóhatóság
szisztematikusan kivérezteti anyagilag a konzervatív civil szervezeteket,
miközben a liberális civil szféra tulajdonképp szabadon áramoltatja off-shore
és egyéb cégekbe adómentesen a támogatói milliárdokat, amiből lehet
finanszírozni ezt-azt akár a térségünkben is.
Az adómentességért folyamodó
konzervatív szervezeteknek az IRS kitölthetetlen, bonyolult kérvényeket
küldözget a mai napig, amiket aztán hónapokig cirkuláltatnak a
rendszerben. Egy ilyen kérdőív olyan
adatokat is kért, amelyek alkotmányos jogokat sértenek: a donorok neve, címe a
felhasználás módja, bankszámlaadatok, sőt, nyíltan kikérték a szervezet
politikai hovatartozását is. Tavaly májusban továbbgyűrűzött az ügy, amikor
két, azonos területen működő, ám eltérő irányultságú szervezetnél, Tennessee
államban, az egyszerre beadott, egyforma módon kitöltött, azonos papíroknál
egyik esetben azonnali válasz érkezett az IRS-től és megkapták az
adómentességet, míg a másik esetében további vizsgálatokat kértek úgy, hogy
ezzel befolyásoltak egy épp folyó akciót is, behozhatatlan előnybe hozva egy
pályázaton a liberális szervezetet konzervatív versenytársával szemben.
Ami
tehát világos mára: az adóhatóságnál meglévő, ám titokban tartott listákon
besorolják a különböző társadalmi és civil szervezeteket, és diszkriminatív
módon járnak el velük az adóhatósági eljárások során.
A botrány még folyik. Immáron két
éve tartja izgalomban a közvéleményt, és valószínű, hogy lesznek még
következményei, hiszen eddig a Demokraták mosták a szart rendesen, a kezdődő
vizsgálatok elhaltak, a nyomozások befulladtak, és – a botrányt robbantó Louis
Lerneren kívül – csupán két kisebb osztályvezető távozott tavaly a botrány
kapcsán. Mindeközben közeledtek a tegnap bebukott választások, és a legutóbbi
felmérések alapján a regisztrált szavazók (igen, ott van ilyen, nem hekkelték
meg a regisztrációt úgy, mint nálunk…) 75%-a, beleértve a demokraták 63%-át
komoly, szenátusi vizsgálatot követel, ami a tegnapi eredmények birtokában pár
hónapon belül meg is lesz. Ha viszont az elindul, akkor olyasminek lehetünk
majd szemtanúi, mint a Watergate kapcsán utoljára: fejek fognak hullni, emberek
mennek börtönbe, hisz ma már biztos, több helyen volt alkotmánysértő, sőt bűncselekmény
az, amit az amcsi NAV-nál elkövettek.
Nos, ez az adminisztráció
hivatkozik most küldötte révén Horváth András zöld dossziéjára, vádolja a magyar
NAV-ot korrupcióval, tiltja ki annak elnökét Amerikából, és sipítozza
szócsövében, a New York Timesban, hogy mi itt sárba tiporjuk a civil szférát.
Nos, ahogy az amerikaiak mondanák: bitch please….