Aki nem képes
érzékelni az éghajlat negatív irányú változását – legalább az utóbbi évek
tapasztalatából kiindulva – az valószínű egy zsákban éli a mindennapjait, vagy
egy pincében. Vagy a világtól tökéletesen elzárt, légkondicionált közegben.
Vagy csak hülye. Vagy multinacionális érdekek hű kiszolgálója, amelyek
igyekeznek elkenni ezt a kérdést. Lehet nemet mondani a valóságra persze, de a
következményekben közösen fogunk osztozni.
A globalizáció ugyanis a jövőben nem
a szabadpiac, hanem egy bolygó méretű szívás szinonimája lesz.
A világban dúl
az energiaháború. A hidegháború ellenében a legnagyobb kérdés mára a meleg, a
hő, az energia kérdése lett. Miközben Európa, és köztük hazánk próbál az
energiafüggés vasmarkából szabadulni, vagy legalábbis kiszolgáltatottságán
némileg enyhíteni, a lényegi problémáról elterelődik a figyelem. Az
energiaháború ugyanis a fosszilis energiaforrások felosztását, elosztását
jelenti, és a kérdést az ebből hasznot húzó multinacionális cégek, és az
azokat kiszolgáló államok aktivitása tematizálja. Holott már rég arról kellene
vitatkozni, hogyan szokik le a világ a fosszilis kábítószer rabságából, mert a
tisztulás pillanata annál drámaibb lesz, minél később következik be.
Az egész
éghajlatosdi nem bonyolult dolog. Azt bárki megértheti, hogy ha visszafüstöljük
azokat a hajdanvolt őserdőket, dinoszauruszokat meg algatelepeket a levegőbe,
amik addig a föld alatt voltak, nyilvánvalóan lesz következménye. Az éghajlat
védelméhez tehát nemcsak a káros gázok kibocsátásának csökkentése szükséges,
hanem az is, hogy valami ismét megkösse azokat. Erre jók a növények, különösen
az erdők, szép nagy fákkal. Hogy a megértés valóban nem olyan problematikus, mi
sem bizonyítja jobban, hogy az uborkabesorolásban is élenjáró,
agyonbürokratizált Európának is sikerült magáévá tenni a problémát. Október
végén zárultak le azok a tárgyalások, amelyek 2030-ig 40 %-os üvegházhatást
okozó gázkibocsátás csökkentést irányoznak elő az 1990-es évi szinthez képest. Ez
a valóban elismerendő európai törekvés azonban értelmetlen, ha más nagyhatalmak
szarnak az egész felmelegedésre…
Hogy például
Amerika mennyire nem a valóság talaján lépked, azon is látható, hogyan gyártja
sorra a szuperhősös filmjeit, akik aztán rendet, igazságot és békét hoznak a
világnak. A valóságban viszont Amerika – a nagyszerű Kínával és Indiával
egyetemben – nem tartja be a klímavédelmi előírásokat, de tevékenységük az
egész bolygó összes emberére hatással lesz, ha az időjárás végleg megbolondul.
Mégsem beszélünk a felelőtlen és pénzéhes nagyhatalmakat sújtó szankciókról,
holott tevékenységük kimeríti az emberiség (ebben az esetben nem emberiesség) ellenes
bűncselekmény tényállását, különösen a várható következmények fényében.
Szankciók
helyett Amerika épp mostanság erőlteti a szabadkereskedelmi egyezmény
megkötését Európával. Bár a nyilvánosságot kizárták a tárgyalásokból, annyi
azért sejthető, hogy a génmódosított élelmiszerek behozatala, génmódosított
növények termesztése mellett a rétegrepesztéses gázkitermelés is terítékre
kerül majd.
A hidraulikus
rétegrepesztéses gázkitermelés Amerika legújabb fegyvere az
energiaháborúban. Az így kitermelt gázt cseppfolyósítva, óriási tankhajókkal
szállítják például Európába is, most legutóbb Litvánia helyezte működésbe azt a
dokkállomást, ahol a gázszállító hajók kiköthetnek, így Észtországgal és
Lettországgal együtt képesek lesznek ellensúlyozni az orosz hegemóniát. További
tervek vannak arra nézvést, hogy Lengyelország és Horvátország közt
folyékonygáz-vezeték hálózatot hozzanak létre hasonló céllal. Valóban kitűnő
taktikai lépés egy háborúban, csakhogy az amerikai gázzal van egy kis probléma.
Már a kitermelése is súlyosan környezetszennyező. Az eljárás során ugyanis nagy
mennyiségű vizet valamint különböző vegyi anyagokat juttatnak a kőzetbe. Az így
keletkező szennyvíz veszélyes hulladéknak minősül, és a vegyszerek egy része az
ivóvízbe is bekerülhet. A módszer szemlélete tehát meglehetősen elavult, és nem
éppen környezettudatos. A lényege, hogy most legyen sok gázunk, abból jó sok
pénzünk, aztán hogy mi lesz a környezettel, az majd a jövő dolga lesz, meg a
csóróké, akik ott laknak. Hogy mennyire jellemző ez a mentalitás Amerikában,
azon is lemérhetjük, hogy a rétegrepesztés Ohio-ban konkrétan földrengéseket
okozott, később pedig Texas-ban három hét alatt 16 földrengést kellett a
lakosoknak elszenvedniük. Amerika mégsem tartja a kitermelési módot
problematikusnak, sőt!
Az viszont
nyilván nem véletlen, hogy az óvatos németek egyelőre nem próbálkoznak a
rétegrepesztéssel, holott hatalmas gázmező fölött laknak. Angela Merkel éppen a
sűrűn lakott terület természeti épségére hivatkozva jegelte az ötletet, pedig
akadt volna a rétegrepesztésre amerikai vállalkozó. Németország azonban a
megújuló energiák felé fordul, olyannyira, hogy az októberi tárgyalások során
gázkibocsátási kvótájának egy részét felajánlotta olyan elmaradott európai
országok számára, mint Lengyelország, aki szénégetéssel állít elő elektromos
áramot. Ez azonban hosszú távon azzal jár, hogy míg Németország, amely jelenős
összegeket áldoz a környezetbarát energiára történő átállásra, a technikai fejlődés
következő lépcsőfokára hág, addig a kvóta által kisegített államok lemaradnak a
fejlesztésben.
A zöldenergetikai beruházások
ugyanis olyan innovációt képviselnek, amelyben jelentős ki nem aknázott
területet képviselnek. Egyszerre élénkítik a gazdaságot és serkentik a
tudományos fejlődést is. Európa rendelkezik a gazdasági potenciával és a
szellemi tőkével is, hogy a zöldenergia élharcosává válhasson, de ez csak akkor
valósulhat meg, ha a Lengyelországéhoz hasonló országokban is ösztönzi az
átállást.
Hogy a
zöldenergiának van jövője, elég csak annyit megjegyezni, hogy 2018-ra Tunézia képes
lesz jelentős mennyiségű áram exportálására, amelyet naphőerőműveiben állít
elő. Miközben fosszilis energiahordozókat úsztatunk vízen és áramoltatunk
csöveken, érkezhetne tiszta energia a tengeren keresztül is. Mindaddig azonban,
amíg az energiaháború gyakorlatilag gazdasági érdek, és maga a háborús helyzet
gyümölcsöző a szolgáltatók számára, renghet a föld, vagy melegedhet az
éghajlat, egyre megy, pénz van.
És bár Európa
érzékeli, hogy minden zöldenergetikai beruházás vagy kutatás gyümölcsöző lehet
a jövőben, nehéz lesz az érdekeket érvényesíteni egy olyan világban, ahol
hisznek a Vasemberben, abban a Tony Starkban, aki e mellében atomreaktort hord.
Ő majd leszáll a legnagyobb szükség közepette az égből, és megmenti a világot.
Nekünk nem is kell semmi csinálni, füstöljük csak a dinoszauruszokat nyugodtan.
