Ismét támad a szociális
demagógia, az MSZP legmegbízhatóbb fegyvere. Eddig is felszínen tartották a
témát, persze csak a szokásos hitelességi szinten (Simon "éhségmenet"
Gábor és az ürgebőrbe varrt százmilliók, ugye.), de most kampányüzemmódban kezdték tolni. Maholnap már mindenki erről
beszél: a maszop másfélszeresére emeli a minimálbért.
De nézzük is, mi
ezzel a probléma. Illetve problémák, mert több is van.
Először is frissítsük fel
emlékeinket minimálbér ügyben. Sajna rövid a memóriája az átlagos választónak
ilyen téren, de nem a mienk! Rémlik mi történt, amikor az "első orbáni
országrombolás" alatt 21500 Ft-ról első lépésben 40000-re, majd 50000-re emelték
a minimálbért? Az akkori MSZP Nemzethalál I. és Nemzethalál II. eljöveteléről tájékoztatta az országot. Hogy ugyanis azt nem bírjuk ki, és majd az össze multi
összecsomagolja a gyárat, és megy Romániába. Azt persze már akkor is tudtuk,
hogy az ő ideális társadalmuk lakosságuk a minimálbér környékén tengődő
multirabszolgák tömegeiből álló megvezethető/kézből jutalomfalatoztatható' cselédsereg, de ráadásul még
baromira mellé is lőttek. Nem ment senki sehova.
Aztán emlékezzünk arra is,
hogy az újkori történelmünk legócskább ígéretkampányában, 2002-ben mi történt.
19 ezres sárgacsekk a nyugdíjasoknak, plusz kéthavi nyugdíjjal, fűnek-fának
50%-os béremelés, stb. És az eredményre is emlékszünk. A Megyó féle 100+100
napos programban nem az az eredendő bőn, hogy megígérték (attól csak simán
ocsmány lenne), hanem hogy meg is csinálták, mindezt fedezet nélkül. Aztán
miután 8 év alatt GDP arányos államadósságban közel 25%-kal (55%-ról felment
80%-ra) sikerült megterhelni a mi jövőnket, utánuk az özönvíz alapon
"elegánsan" megbuktak, és azóta még elegánsabban rácsodálkozgatnak, hogy miért is nem élünk
Ausztria életszínvonalán.
A fene nagy minimálbér-emelés pártiság annak fényében
különösen érdekes, hogy az MSZP kormányok tettei eddig ennek semmi jelét nem
mutatták, mert az nem fért össze az ő olcsó munkaerőre alapozott bedolgozó-feldolgozóiparosított Magyarország-képükkel A rendszerváltás óta eddig két kormány alatt volt jelentős minimálbér-emelés,
ez pedig a két Orbán kormány. A többiek maximum apró emeléseket, kiigazításokat hajtottak
végre. (A tisztesség kedvéért jegyezzük meg, hogy a legutóbbi komoly emelés a
minimálbér adómentességének eltörlését szolgált ellensúlyozni.) Tehát ha más
csinálja, rossz, ha meg ők tehetnék, nem teszik.
Most vessünk egy pillantást az
aktuális ígéretekre. Az a terv, hogy annyira csökkentik a minimálbérre rakódó
járulékterheket, hogy körülbelül másfélszeresére nő a nettó pénz, ami zsebben
marad. Dejóóóóóó! Nézd, anyjuk! Mennyi
csirkefarhát! Remek ötlet, csak a fránya hogyanra nem ártana kitérni, pláne
mert az egykulcsos adó körüli óriási hisztériára még élénken emlékezhetünk.
A honnan-ra van is egy szerény tippünk. Összefüggésben lehet az
állandó budapesti IMF iroda újranyitásával, mivel mögöttes számításokkal alapvető
gondok akadnak. Ez mondjuk az országot elhagyó 4 fő/perc fényében nem meglepő.
Azt mondja ugyanis Mesterházy, hogy a fogyasztásnövekedés és az abból fakadó
gazdaságélénkülés miatt ez csak 30 milliárd körüli átrendezést igényel a
költségvetésben. Akkor most számoljunk: Atesz szerint a bruttó 300 ezer alatt
keresőknél kéne hagyni évi 207.000 forintot. Ez alsó hangon a nagyjából 4
millió munkavállalóból 3,5 milliót érint. Ha a két számot összeszorozzuk, egy
nagyjából 700 milliárdos kiesés keletkezik. Ez bizony 670 milliárdos különbség
Atesz világa és a valóság között. Ha TV-s riporter lennék, most mindenesetre
hihetetlenül rohadék kérdéseket tudnék feltenni neki.
Ja, lenne szolidaritási adó a
gazdagoktól. Még beszednének némi pénzt a rohadékoktól. 13%-ot egész pontosan a
bruttó 450 ezres jövedelem felett. Egyrészt tegye fel a kezét, aki ekkora
jövedelemmel már gazdagnak érzi magát, pláne ha van pár gyerek, meg pár törlesztőrészlet, másrészt ez még mindig kevés.
És akkor most nézzük azt a mintát!
A haladó ballibancs elitnek sok kedvelt szórakozása van. Az egyik, hogy
szeretik más faszával verni a csalánt. Most épp egyrészt azokéval, akik kicsit
jobban keresnek az átlagnál, másrészt pedig azokéval, akik 5-20 év múlva is itt
élnek és adóznak majd.
A kikényszerített szolidaritás olyan mániája a
progresszíveknek, amiről nem képesek leszokni.
Megkockáztatom, hogy a
progresszív adózásnak csak azért a hívei, mert magukat progresszívnek mondják,
és ami róluk van elnevezve, azt automatikusan jónak is gondolják. Akkor most
tisztázzuk: NEM! Kedves szocik. Azt fogjátok már fel végre, hogy senki nem jár
jól azzal senki, ha az összes lehetséges eszközzel minimálbéresek vagy a
kiskeresetűek tömegeinek agyonszeretésére és újratermelésére állítjátok be az
országot! Ez persze egy álom nektek, mert szeretitek a vasárnap reggeli
húsklopfolás hangját áthallani a szomszéd panellakásból. Beállítani a prolilét
minimumára a társadalmat lakosságot. Ehelyett inkább a minőségi melóhelyek megteremtése az,
amivel pozitív irányba lehet mozdítani a jövedelmi viszonyokat. Ez persze
nektek magas. Ti csak azt a választópolgárt tudjátok megszólítani, aki továbbra
is az állam által ígért valamikre várást éli meg létcélként.
A másik kedvelt szórakozásuk,
hogy nem csak turkálni szeretnek mások pénztárcájában, de imádják költeni is a pénzt. Ha hazai pálya tovább nem sarcolható, akkor jöhet a már fent említett IMF. Ne legyenek kétségeink, ha visszatérne a
böszmekoalíció, ismét a tenyerén hordozna minket a nemzetközi pénzvilág és
ismét maximumra járatnák ezeknek az idiótáknak a kihasználását. Imádnak ugyanis
kölcsön adni olyan kormányoknak, akik cserében hajlandóak úgy eltékozolni a
családi ezüstöt, hogy még ők fizetik a szállítási költséget is.
Na ezekről kéne végképp leszokni.
