Azért elég laza, hogy az
országgyűlési választás előtt egy hónappal sikerült végre megtalálni a
csapatnevet. Volt értelme annak a pár pohár Unicumnak, amit a jóérzés diktált
beléjük a Gyuriferi miatt. Azóta szárnyal a fantáziájuk. Nem csak Szigetvárinak, aki szerint mindössze egy százalék a különbség a demokratikus ellenzék és a Fidesz között, hanem mindenkinek. A névjelölőgyűlésen (van egyáltalán ilyen?) az Összefogás
helyett - mert azt már kitalálta más - stílusosan a Kormányváltásra szavaztak, ezentúl így kell őket a telefonhoz kérni. No, nem
a választók szavaztak erre, nem kell megijedni, azok köpik őket, hanem az összefogott pártocskák névügyi különmegbízottjai. Mert ez a
név egyszerre elegáns, fantáziadús és van neki üzenettye'. Vagy nem. Mint valami tinédzserbanda, azok
tipródnak ennyit feleslegesen: „Legyen
Metallica! Lófaszt olyan már van. Akkor Ákos! Olyan is van. Basszameg, akkor
legyen Zenekar Music Band, logót majd rajzolunk a nagyszünetbe!”.
Lett hát a nevük Kormányváltás, ami
rendkívül elmés, még ettől a fodros, kunczés felhozataltól is. Egy ellenzék, aki kormányt akar váltani. Nahát. Mi lesz a
következő? A Jegyellenőrök Szakszervezete meg Mozdonyvezetőre változik, mert
feljebb akarnak lépni a kötöttpályás dolgozók hierarchiájában?
Valamelyik posztban a múltkorjában
írtam: van a magyar, felnőtt szavazópolgároknak lakosságnak egy
speciális nevelési igényű csoportja, amely önértéknek tekinti az
összefogást. Nem eszköznek, amivel majd valamit elérhetnek a pártok, ad
absurdum hatalomra jutnak, aminek a tetejéről aztán ingyensört, örökéletet, feltétel nélküli alapjövedelmet adnak mindenkinek, hanem célnak. Tehát, ha összefognak, akkor minden
jó, akkor minden tökéletes. "Csak fogjanak
össze végre, mert akkor végre nem vitáznak állandóan, mert a vita az rossz. Apu
meg anyu is mindig vitáztak". Igaz, főleg akkor, mikor apu elitta a nevelési
támogatást. Az idő szépít, meg a nem valódi problémákat könnyebb megoldani,
ezért hát apu nem azért költözött el végül, mert egy utolsó, alkoholista senkiházi
volt, és anyu kirakta a fenébe, hogy akkor menjen lakni az erdőbe inkább, hanem
a vita miatt. Most ezt a csoportot is
sikerült elbukniuk a kampány utolsó fordulójára a Gyuriferit rühellők, a 240 misit osztrák
számlán nem tárolók után, a nejlonzacsiban 50-et nemindulásért nem sűrűn kapók, meg úgy általában a nem túl régre
visszaemlékezni képesek mellett, akiket az elején, a pregyuriferis, a
premesterházys, a prebajnais időkben valami Egymillióan a sajtószabadságért
korszakváltók megújulásával próbáltak visszaédesgetni a progresszív oldalra,
hogy aztán a haladásból mégis hátramenés legyen és összerakják ezt a Vissza a 2010-be listát.
Fodorgabi, aki a szintén ritka
ötletes nevű Magyar Liberálisok pártjának az elnöke, a minap azzal magyarázta a
legújabb megújulást, a szlogenben bekövetkezett korszakváltást, hogy a
szavazóknak meg kell könnyítsék az eligazodást az űrlapon, mert a végén a nagy
lapozgatásban, helyes rubrika keresgélésben úgy járnak, mint az egyszeri banki
ügyfél a devizahitellel, akinek nem is állt a szándékában a törzstőke
háromszorosát visszafizetni, de összetévesztette a szavakat és a százalékokat a
vágyaival. Visszatérve Fodorgabihoz: a probléma forrása ugye a monoki
polgármester, aki előbb találta ki az Összefogást, mint bárki is összefogott
volna bárkivel, és roppant cselesen Összefogás Párt néven országos listát is állított,
így félő, hogy a tájékozatlan kormányváltó szavazó rossz helyre ikszel. Mondjuk
érthetetlen miért nem vállalják a kockázatot, elvégre Karácsonygeri nemrég
elárulta, hogy nekik nem kellenek az idióta szavazók. Az idióták menjenek rezsicsökkenni
a szavazófülkébe inkább, neki édes mindegy. Viszont ha meg nem idiótákra
hajtanak, akkor miért nem hagyták meg ezt a nem túl nehéz feladványt a
szavazólapon nekik…
Jellemző az egész hajcihőre, a nagy nekibuzdulásból, az egész korszakváltás megújulás kormányváltásból megint ott tartanak, hogy ha ügyesen kampányolnak, és a hátralévő egy hónapot senki nem simongáborozza el, akkor sikerülhet megakadályozni a következő fideszes kétharmadot. Sőt, egyes kevésbé szelíd elemzők már a Kormányváltók 15 százalékát is kezdik megkérdőjelezni, ami egy pártszövetség esetében pusztán azért izgalmas, mert a végén a Kossuth téren kell monoklit festeni maguknak, ha elúszik a parlamenti belépő. A Bejutás talán megfelelőbb választás lett volna, annak tényleg van tétje. Nekik is, de nekünk meg főleg: egy szocik nélküli parlament, mint valódi korszakváltás és megújulás.
Ha másért nem, hát ezért valóban van értelme elbattyogni szavazni...