Zuschi tehát
visszatért. Ő, és talán még a Hagyó valóban hiányzott a kampányból, éppen
időben zárkózott fel. Persze ő nem az MSZP színeiben, senkinek sem a színeiben,
mert ő már akkor is lázadó volt, amikor még… Amikor még a Gyuriferi homokozóját
gereblyézte. Ő most azért tért vissza, hogy óvjon. Aktuálisan a Simont. Nehogy
ugyanúgy járjon.
Zuschi a börtönévek alatt könyvet írt, amelyben végre kitereget a
dolgokról, amiket mindig is sejtettünk, de sosem gondoltunk volna. A könyv
megjelenését követően lesz tehát mit elemezni, és hazánk politikai közbeszéde
végleg a politikusi túlkapásokról és botrányokról szól, nem pedig a választók
boldogulásáról, vagy az ország felemelkedéséről. A politikus immár valódi
celeb, és Zuschlág most bemutatja milyen a való világban egy ilyen vérbeli,
gerincmentes, de bizonyosan nem szálkátlan, a köz által hatalommal felruházott
alany.
Figyelmezzünk kicsit magára a tényre. Zuschlág könyvet ad ki. Pénzért. Önéletrajzit
mégpedig, pikáns jelenetekkel tarkítva, lesz majd benne bűn és fertő, ahogyan
azt nyilatkozatában mosolyogva bejelentette. Nyers lesz. Igazságbeszéd. Megtudhatjuk
belőle, hogy a Zuschi az az arc, aki simán bevállal 50 millkát nejlonszatyorban
a lelépésért. Mert ez így jár. Mindegy honnan van. Vélhetően nem ő volt az
egyetlen. És azt is megtudjuk, hogy mindenki tudta, amiről senki nem tudott, de
csak ő egyedül vitte el a balhét. Pedig ő, ha Gyuriferi stiklijeit kellett
magyarázni, hát megtette. Nehéz az előrelépés a pártranglistán, és a karrierért
mindent… Előttünk vala hát mentessége az erkölcsnek, szolgája a pénznek és
hatalomnak, és megveendik az ő könyvét drága pénzen. Mert a bűn sem ingyen van.
Nem is értem miért jut eszembe erről a hagyományteremtő Stohl András. A
mi Bucikánk. Egy azóta is valaki. Ő, aki állítása szerint mindent megbánt, még
könnyezett is titokban, de a Blikk azt is lencsevégre kapta. Persze minden
zokszó, vagy arcizom-rángás nélkül hallgatta végig a védőügyvédje szavait, aki
szerint a sértett nem azért nyomorodott meg, mert a Buci betépve áthajtott
rajta, hanem mert eleve hajlamos volt a lábrövidülésre. Meg vannak azok a kis
csontreszelő manók, a fogtündérek rokonai. Bucinak abban a percben kellett
volna a saját és a védőügyvédje fejét erőteljesen az asztallapnak ütögetni,
hogy a legalján vagyunk tisztelt bíróság, erkölcs tekintetében. Ha maradt volna
a Buciban tisztességből. De annyira nem maradt, hogy a Buci ezután megírta a
könyvet a fogvatartásáról, a korrupt rendőrségről meg az egészről. Az emberek
meg megvették a könyvét, nyilván néhány csík koksi kitelt belőle, amíg a jogsit
vissza nem kapja, ne unatkozzon odahaza esténként.
És hát most itt van ez a Zuschi-könyv. Lendvai Ildikótól kérdeznénk ezúton,
hogy hány lélegeztetőgépet lehetne venni az MSZP korrupt belviszonyairól
készült botránykönyv bevételeiből? Jaj, hát az Ildinéni már nyugdíjba ment.
Meghogy az ilyen típusú könyvek bevételeiből miért nem a börtönévek költségeit
fedezik, vagy miért nem költik kötelező erkölcstan-továbbképzésre. Vagy miért
nem halmoznak el néhány nyugdíjast csirkefarháttal, akik nem milliókat szoktak
hordani a nejlonszatyorban.
Amíg a könyv műfaji besorolásán gondolkodunk, elképzelhetjük, milyen
visszás helyzet alakulna ki, ha Hitler Mein
Kampf-jának hasonmás kiadásai után a kedves rokonok juttatásban
részesülnének. Amiből mondjuk házat vehetnének Görögországban a tengerpart
mellett. Veszélyes fordulat ez, mert ha a Zuschinak bejön a dolog, az MSZP-ben
mindenki olyan huncutságokat fog kitalálni, amit jól meg lehet írni könyvben.
Csak túl kell licitálni alávalóságban. Hagyó megírja majd az Én és a dobozok című dolgozatát, Demszky
a Hogyan kell semmit nem csinálni 20 éven
keresztül, Szilvásy meg a Miért
szüntettem meg a nyomozást a romagyilkosságok elkövetői ellen, amikor megvették
a sörétest.
De bármilyen bűnöző is írhat könyvet, Megöltem
az anyámat, vagy Felpróbáltam a
hatéves lányomat, vagy Tízezeré
nyugdíjast verni címmel. A lényeg, hogy sajtószabadság és demokrácia van.
Bármiről lehet könyvet írni, és ki is adják. Nektek, hülye polgároknak. Vegyétek
és egyétek…