Ez egy felfordított világ. Annak megértéséhez, hogy miért az, álljon itt e kis bejegyzés. Olvasom ezeket a csodálatos, lenyűgöző sorokat. Egyszerűen nem bírom ki, hogy ne idézzek belőlük: „Én, mint 15-16 éves gyermek, ismertem a volt belügyminisztert. 1958 májusáig egy házban, egy emeleten laktunk. A ház és a környék lakói tisztelték, szerették a szerény, emberbarát, családjáért élő és politikai meggyőződéséért a konfrontációt is vállaló embert. Biszku Béla egész életében elítélte a törvénytelenséget. Részt vett a német megszállás alatt a megszállók elleni fegyveres fellépés előkészületeiben. 56-ban a XIII. kerület párttitkáraként Tatáról „szerzett” két tank állomásoztatásával megvédte a munkáskerület lakóinak és épületeinek épségét, majd a budapesti pártház ostrománál a helyszínre küldte a tankokat az ott dolgozók életének védelmében.”
Istenem, hát
ez a rendes kedves ember, ez a Béla bácsi, hát ezt akarják itten Magyarországon
meghurcolni!? Azt hiszem,
most sokan elgondolkodnak azon, hogy itt az ideje eldobni az agyukat. A „modern”
magyar baloldalra e bejegyzés alapján nem lehetne mást mondani, mint azt, hogy
zsigereikben ezek a derék emberek máig boldogan akasztatnának vörösterrorilag,
Szamuely Tibi bácsival, vagy a cikkben szereplő, szintén lövető és akasztató
Béla bácsival. Aki volt oly’ rendes és helyszínre küldte a tankokat. Hogy a
törvényes rend érdekében megvédje a népeket. Aztán törvényességi szempontoktól
irányozva akasztattak Béla bácsiék. A modern magyar baloldaliság, amelyet
támogat a nyugat számos sajtóorgánuma – például a „mérsékelt liberális” Bauer
Tamással (felmenőinek AVHs múltjával), azt hiszem vagy szándékosan csinálja,
vagy annyira, de annyira hülye, hogy azt el se tudom mondani.
El tudom
fogadni, hogy egy lány és egy fiú szereti egymást és a lány
mondjuk a későbbiekben ilyeneket mond a férfiról, hogy: „A másik
hosszú asztalnál ült ő......ő nem volt folyamőr...vezérkari volt...gyönyörű
volt a férjem, olyan sovány volt, hogy át lehetett ölelni valósággal a derekát,
magas volt a homloka, gyönyörű orra, gyönyörű szája, festeni sem lehetett volna
szebb férfit.” Na de kérem,
a nők és férfiak kapcsolata egy rendkívül furcsa dolog, ez a megbolondulás
valakiért, ez a szerelem nevű entitás érdekes dolgokat produkál. Azonban
egyetlen, ma demokratikusnak, vagy - ha úgy tetszik - köztársaságinak nevezett
sajtóorgánum, publicista, stb. nem áll ki mondjuk Baky László emberi nagysága
mellett. Az, hogy volt feleségük, szeretőjük imádta őket, magánügy.
Hogy rövidre
fogjam, abban sem a modern jobboldal, sem a modern baloldal nem kételkedik abban,
hogy Endre László, vagy Szálasi Ferenc bűnös és tömeggyilkos. Azonban a jelek
szerint Biszku Béla - Béla bácsi - úgy látszik egy kedves, szerény,
törvénytisztelő ember a baloldal egyik zászlóvivő portálja szerint. Tudják, ez az a
portál, amelyiken Kim Lane Scheppele liberális alkotmányász írásai előbbjelennek meg magyarul, mint angolul a New York Times blogjában. Azt hiszem, ha ezek itt
tényleg így gondolják, akkor a következő egyenletet írhatjuk le:
1. Jobboldali valaki = fasiszta, nemzetiszocialista
2. Baloldali valaki = törvénytisztelő, demokrata
3. Baloldali valaki = kedves, szerény, törvénytisztelő ember
4. Demokrata = kedves, szerény, baloldali
5. Négy láb jó, két láb rossz.
Béla bácsi
baloldali, tehát: demokrata, kedves, szerény és törvénytisztelő ember. Ha Béla bácsi
véletlenül jobboldali lett volna, akkor persze nem kellett volna elkövetnie
semmit, hogy fasiszta és nemzetiszocialista legyen. Akkor nyilvánvalóan életfogytot
javasolna a derék Galamus csoport.
Igazuk is
van a maguk szempontjából. Megteremtettek egy olyan mikrovilágot, amibe
bezárkózva olyan hajmeresztő gondolatokat főznek fejüknek bográcsában, hogy mi
csak ámulunk. De nekik ez jó, hiszen négy láb jó, két láb rossz.