Talán még szimpi is lenne ez a
Leinonen Jani gyerek, a halszagú művészrokon. Ő az, aki mostanság ingyenpénzt
osztogat az Opera oldalában hamburgeres dobozokban. A kamukajálda neve meg
Hunger King. Értjük ugye, hun. Meg éhes. Igazán elmés…
Jani, a művész korábban
elrabolta, és nyilvánosan kivégezte a mekis bohócot. Vicces volt, és igazán jól
megmutatta a kapitalistáknak is. De volt, hogy pornós hölgyek meztelen testére
festett ruhát, úgymond diszpornografizálta a lányokat, és ebben volt is eredetiség.
Most viszont Jani egy teljesen tipikus libnyaf-hisztibe keveredett, ráadásul az
ötlete sem jön át. A magyari kultúrába ugyanis nem ízesült szervesen ez a
gyorsétterem kultúra, a dobozokról a nokiások jutnak eszünkbe, az ingyenpénzt
meg már ellőtték a Kétfarkú Kutyák. És hogy ennek az egésznek tulajdonképpen mi
köze is van a magyar hajléktalanság problémájához, az meg végképp homályos. De
az tulajdonképpen nem is igazán számít, hogy a magyariknak leessen, az
eseményről készült honlap CSAK angol nyelven érhető el, ahol megcsodálhatjuk a
képet is a tábláról Európa közepébe szúrva, hogy The country where homelessness
is illegal. (azaz: Az ország, ahol finom a fagyi!)
Szóval ez az ötlet, elhibázott.
De inkább vacak. Ráadásul nem kevésbé visszataszító, hogy egy idegen országból
érkezett ember ingyen pénzt, és észt oszt nálunk. Fölteszem, a finnek is igen
rosszul tűrnék, ha valaki náluk pénzt osztogatna, hogy mennyire szar a
szociális hálótok, de mi hoztunk ide ingyenpénzt valahonnan, osztogatni, mert nekünk
adta ezt valaki, akinek több van mint nektek, vagy valami ilyesmi…
A hajléktalanság súlyos probléma,
és természetes, hogy szégyelljük magunkat emiatt, de ezzel nem vagyunk egyedül
Európában. Janinak azonban a pénzből inkább egy Londonba szóló repjegyet, meg
egy pajeszert kellett volna venni, hogy azzal feszegesse föl a fém tüskéket,
amiket a hajléktalan emberek ott alvásának meggátlása érdekében tettek ki.
Ahogyan a galambokat szokták fémtüskékkel elriasztani az ablakból. Na, hát ha
valami igazán durva Európában, akkor ez az, és nem valami hajléktalan
üldögélést tiltó törvény, ami meg különben sem jó semmire, és nem is lehet
betartatni. De Jani mégis inkább a szarmagyarországra jött, a szarbudapestre,
hogy tanítsa a népeket az okosságra, pénzosztással. Mert ez igazából vastagon
csak a politikáról szól, és a libnyaf hecckampányról, efelől ne is legyen
kétségünk.
Ha valaki ezt az országot
méltóképp kritizálni akarná, akkor inkább a föl nem használt 1%-okról kellene
beszélni, meg arról, hogy egy kiscicától könnyebben meghatódunk, mint egy
szerencsétlen embertől, neadjisten’ gyerektől. Viszont megtűrjük a világörökség
része Andrássy úton a román, görög katolikus importkoldusokat, a rövidített
mankósokat, magyarul sem beszélőket, akikkel reggelente együtt lehet kávézni
munkába menet a kisboltban, de akkor még valahogy egészségesek. Jani is
csinálhatott volna egy érzékenyítős kampányt, hogy legyetek jók, ha tudtok, de
Jani inkább egy puccos környéken, ahol a magyarok 99,9% NEM vásárol, mert
szegény, tart egy negatív, pénzszórós reklámkampányt, gusztustalan módon
kihasználva hajléktalan emberek szegénységét politikai célokra meg
önfényezésre. Aztán ha elfogy a pénz, hazamegy és kész.
Egy finn Jani szerintem nem
mondhatja, de én mondhatom, hogy igen is van felelősségünk a kérdésben, és
igenis rajtunk múlik. De vannak emberek, akiknek nem lehet segíteni, és kész.
Hajléktalanság emiatt mindig is lesz. Viszont a hajléktalanságot újrageneráló
utcára kerülő árvákat sok szervezet, magánember segíti, akiket viszont nem
ismerünk, nem támogatunk. És ez a mi hibánk. Ilyen pl. az a Bölcső Alapítvány,
amelyik először kezdeményezte hazánkban a születés utáni azonnali
örökbefogadást, hogy a gyermek egy pillanatot se töltsön család nélkül, ha nem
muszáj. És ilyen például az a rekreációs Meseközpont, amit Boldizsár Ildikó
mesepszihcológus hozott létre azzal a céllal, hogy az árva gyerekek
feldolgozhassák árvaságuk tragédiáját, és beilleszkedhessenek a társadalomba.
Van azért mire büszkének lennünk. Jani lehülyézte az országot valami ürüggyel,
pedig egyszerűbb lett volna kérni. Hogy figyeljünk oda arra az 1%-ra. Meg
éljünk tudatosabb, odafigyelőbb életet, viselkedjünk emberként, és legyünk
irgalmasok, bátrak és türelmesek. Ha tudunk, legyünk jók. Hát valahogy így
lehet a magyar emberre hatni. Nem alázva, kérve.
Ehhez képest Jani, az
országlejáratás legújabb bohóca az Opera mögött hamburgeres dobozokban pénzt
oszt. Ugye értjük Jani művészetét…?