"Hogyha valaki
a magyar kormányt netán bírálja, az egyáltalán nem hazaáruló és nemzetvesztő.
Következésképpen teljesen természetes egy demokratikus közvélemény szemszögéből
nézve, hogy valaki adott esetben a szóban forgó kormány megdöntésére törekszik,
akár nemzetközi segédlettel."
Ezt sikerült nyilatkoznia Bajszos Magyar Lajosnak a minap mindenki kedvenc atévéjének. Bajszos Magyar Lajos tehát jogosnak tartja a Rákosi Mátyás-féle
tankos, szovjetes közbeavatkozást is 1956-ban. De hogy a libnyafnak is fájjon e
kijelentés, ilyen akkor a Szálasi is. Ilyen jogos közbeavatkozó nyugati
demokrata. Bajszos Magyar Lajos szerint, ha valakinek más a véleménye, de az
nem kellően érvényesül idehaza, akkor el lehet menni külföldre munícióért. Már
akkor inkább atomért is küldhette volna a Gordit Ámerikába, mert akkor egy
csapásra el lehetne intézni a szar magyarokat, aztán majd a Gordi benépesíti az
ő magjával a magyari pusztát okosabb emberekkel.
Manapság
különösen nagy figyelmet kapnak ezek a jóakaró közbeavatkozók. Nem is értem a
világpolgárság felháborodását, amikor vitatják a magyari kormány nemtetszését,
amiért egy másik állam (Norvégia) alapítványi pénzek (Norvég Alap) segítségével
akarja tematizálni egy másik állam (Magyarország) közbeszédét (ettől még Lézerjaniról megvan a véleményünk...). Ugyan hogyan is nézne ki, ha Magyarország egy vélt Magyar
Nemzeti Orbánviktor Alapból finanszírozna olyan romániai közmédiumokat, amelyek
mondjuk Románia kisebbségpolitikáját, vagy Szlovákia történelmét firtatják. Vagy
az osztrák szakállas nők tehetségét. Vagy Norvégia nagyszerű toleranciáját,
miközben egyesek faji alapon gyilkolásznak arrafelé. De mindegy, mert a tőlünk
nyugatabbra esőknek mindenben igaza van, és sokkal jobban tudják. Igaz, hogy
korábban a tőlünk keletebbre esőknek volt mindenben igaza. Erről persze az
exemeszpés Bajszos Magyar Lajos is tud, mármint arról, hogy itthon senkinek nem
lehet soha igaza, csak azoknak, akik külföldről hoznak hozzá támogatást.
Egy a lényeg,
ezt a magyarországi hepciáskodást el kell fojtani végre, és Gordit ki is
okosították a Bildenburgok, meg a bankárok pezsizés közben. Még azt is elnézték
neki, hogy a Gordi merőkanállal lapátolja a kaviárt a zakózsebébe, amikor azt
hitte, hogy nem látja senki. Meg azt is, hogy Gordon von Bajnaként mutatkozott
be az előkelő társaságban. Mert az idők során von Bajna jelentős segédcsapatot
gyűjtött maga köré az államiság visszaállítása érdekében. Vezérlő tábornokaként
Mr. Laslo Pityingert nevezte meg, és bemutatta a képeket, hogyan késelik meg az
ő hű katonái az Orbán gerneralisszimusz szobrát.
– Ez már igen, von Gordon! –
lapogatták meg a Gordi hátát a Bildenburgok, kínosan ügyelve a kaviárt
tartalmazó mellényzsebre.
Gordi azóta
idehaza szövögeti polgárháborús terveit, és ha erkölcsi aggályai támadnak, ír
egy sms-t a Bokros Magyar Lajosnak. Meg arról is ír, hogy lehetne a Gyuriferi tábori
lelkész. Annyit bérmálkozott már. A Szanyi meg kapitány. A Fodor Gábor meg az
ünneplő tömeg, és galambokat eregetne. A Kókától meg elkérnék a piros
helikopter a bevonulásra. Hát valahogy így lenne a felszabadító polgárháború.
Mindeközben a
magyari polgár mit sem sejtve a készülő szabadságharcról élni próbál. Azt
képzeli, hogy demokráciában él, és hogyha döntött arról, hogy ki vezesse a
saját országát négy évig, akkor azt nem kérdőjelezi meg senki. Különösen nem
egy másik demokratikus ország. Egy másik nemdemokratikus ország
megkérdőjelezheti ugyan, de elvileg most nem azokat az időket éljük.
Most
elvileg azokat az időket éljük, ahol ha valaki egy demokratikusan megválasztott
kormány megdöntésére törekszik egy másik ország, vagy nemzet segítségével, az
hazaáruló.