Emlékszünk még
milyen volt kiváló szocializmusunk csemegetermékének, az Éva vermutnak az íze?
Keserédes. Az, hogy Schiffer András LMP-s politikus kardoskodik csupán évek óta
érdemben az ügynöktörvény megszületéséért, hát az is ilyen jellegzetes,
keserédes szocialista időket idéző ízt hagy az ember szájában. Mert ha egy
zöldpárti képviselő küzd a polgári (antikommunista) értékrendhez szigorúan
hozzákapcsolódó ügynökkérdés tisztázásáért a Tisztelt Házban, akkor ugyan mit
csinál a polgári jobboldal?
A baloldalnak a
kérdéshez való viszonyával teljesen tisztában vagyunk Naésgyula, Medgyessy
Péter, vagy az ifjabb Gyuriferi politikai magatartásának tükrében. Emiatt is
figyeljük örömmel a megtisztulásra, szembenézésre és megújulásra képtelen
baloldal, és holdudvara szétzilálódását, erkölcsi megsemmisülését. De miközben
abban reménykedünk, hogy a régi baloldali megmondóemberek eltűnésével egyetemben
végre befejződhet a rendszerváltozás, feltűnik a jobboldalon, egy
államtitkárság várományosaként, Tasnádi László III/2-es besorolású ügynök.
Bár korábban
elegendő volt egy ügynök-felmenő kikutatása egy jobboldali politikus
háttérbevonulásához Pokorni Zoltán esetében például, a naésgyulás vállvonogatás időközben átragadt egyes jobboldali
képviselőkre is. Semjén Zsolt is láthatóan hamar túljutott PHD-s
plágiumbotrányán, a közgondolkodás azonban számon tartja az efféle megingásokat.
Teljesen természetes, ha a szavazók elvárnak egyfajta erkölcsi minőség
képviselését a az általuk megválasztott politikusoktól. (Kivéve természetesen a
baloldali szavazókat…) Ezért is felesleges a meghasonulásig gyötörni az agyakat
Tasnádi László államtitkárrá választásának kérdésében. Ez az ügy egyszerűen
világvalag. Olyan, mint a régi Köki tisztaságügyileg. Menthetetlen.
Az ügynökök
személyéről keveset tudunk, tudhatunk. Tevékenységükkel azonban fokozatosan
tisztába kerültünk, éppen ezért is lehet a rendszerváltozás egyik szimbóluma az
ügynökkérdés tisztázása. A besúgás, a megfigyelés, a beszervezés a legalantasabb
emberi tevékenység, amelyben egy egész állami apparátus tevékenykedett. A nyilvánosság elől
eltitkoltan, védett irodák füstöt sötétjében más emberek ellehetetlenítésén
dolgozó pszichológusok, spiclik, ügynökök szőtték a rendszer ellenségeit
ellehetetlenítő, azokat emberi méltóságukban megalázó terveiket. Ezek a
névtelenek tökéletesen ismerték gyengeségeinket, és föl is használták azokat
üzelmeikhez. Családokat, emberi életeket tettek tönkre. Voltak, akiket
erőszakkal, megvesztegetéssel cinkosaikká tettek, míg egy egész közösség
jellemvonásává tették a másik megfigyelését és beárulását. Ezáltal mentették
föl magukat az erkölcsi felelősség alól. Ezek a névtelenek még ma is köztünk
vannak, egyesek már vígan élvezik a magas állami nyugdíj előnyeit, mások a
rendszerváltást követően, kapcsolataik révén meggazdagodtak. Békés és
biztonságos életet élnek.
Nekünk, akik
maximum elszenvedői lehettünk az ügyködésüknek, pusztán néhány dokumentumfilm
segíthet igazán a maga súlyosságában megismerni névtelen polgártársaink
tevékenységét. Még csak módunkban sem áll őket elítélni, mert nincsenek meg a
szükséges, és – hangsúlyozom – igazságos törvényi feltételek. Kénytelenek
vagyunk viszont elviselni az örökséget, azt a mélyen gyökerező bizalmatlanságot,
amelytől szenved ez az ország. Annyi lehetőségünk maradt csupán, hogy
ismeretlenül is nemet mondjunk rájuk.
Tasnádi Péter
személyének, ügynöki tevékenységének megítélése, állami kinevezése pontosan
azért problematikus, mert egyelőre nem létezik olyan szűrő, amelyen keresztül a
köz felmérhetné Tasnádi László korábbi tevékenységét. Természetesen
elképzelhető, hogy Tasnádi Péter fontos, és valóban feddhetetlen szakmai munkát
végzett, de ezt csak az ügynöktörvény által meghatározott módon lefolytatott
átvilágítás után állíthatnánk biztonsággal. Csak ezáltal állítható vissza az
erkölcsi hitelesség. És nem egy meglehetősen kioktató hangnemű kormányszóvivői
vélemény alapján, amely szerint illik tudomásul venni Pintér Sándor döntését.
Hát nem kérem, ez nem hit kérdése.
És az ügynökkérdést illik komolyan venni.
Ezúton köszönöm
meg Schiffer András LMP-s képviselőnek, hogy a Parlamentben a polgári oldal
szavazóit képviseli az ügynöktörvény kérdésében. És köszönöm, hogy emlékeztet
az Éva vermut keserédes ízére…