Be kell vallanunk itt a Toronyházban, a lengyel belpolitika
történéseire enyhe irigységgel néztünk mindeddig. Olyan ugyanis a felállás,
hogy miközben a posztkomcsik kb. egy úttörő-hagyományőrző klub szintjén
vegetálnak évek óta, addig két jobboldali párt osztja meg az egykori német
birodalmi határ mentén a lengyel földet. Mostanáig így volt.
Hogy értsük a felállást, a lengyel Wprost magazin lehozott egy kisebb Watergate-re (lengyelül tán Woda-Wrota?) elegendő titkos beszélgetést Bartlomiej Sienkiewicz lengyel belügyminiszter és Marek Belka jegybankelnök részvételével, melyben a lengyel-amerikai kapcsolatokat és alapvetően Lengyelország jelenlegi helyzetét taglalják olyan stílusban, ahogy Piréz szokott értekezni, ha kifogy a buborék a jakuzzijából a Toronyház penthouse lakosztályában, vagy ahogy Mongúz anyázott akkor, amikor az EU el akarta venni a színarany pálinkafőző üstjét.
Azoknak, akik minimálisan is belátnak a lengyel belpolitika kulisszái mögé azonban világos, hogy nem ma vette kezdetét a magyar és a lengyel „polgári oldal” eltávolodása, melyre ha úgy tetszik az ukrán helyzet körüli értetlenkedés, majd végül Paks tette fel a pontot. Ez a folyamat tetőzött most annyira, hogy már Hernádi Zsolt és az igazságszolgáltatás dinamikus viszonyáról értekezik egy kapcsolódó felvételen Jacek Krawiec, a lengyel állami olajtársaság vezetője és Paweł Graś lengyel kormányszóvivő, hogy aztán Orbán Viktor és Vladimir Putyin kapcsolatát elemezzék egy gayporn-metafora keretében.
Ha feltesszük a kérdést, hogy mégis hova tűntek a lengyel komcsik, vissza kell repülnünk az időben egy évtizedet, amikor Adam Michnik titkos találkozón vette fel beszélgetését Lew Rywin producerrel, amiben – számunkra is ismerős módon – osztogatták a csókosok egymásnak a kilincset és a dollárokat. Az első lényegi különbség tehát, hogy abban a történelmi pillanatban, amikor hazánkban „nemzeti közép” címszóval 8 évre káoszba tolta magát és az országot a baloldal, lengyel barátainknál bekövetkezett „2010”, a korábbi psztkomcsi baloldali kormánypárt 10% alá esett tartósan (jelenleg 8.2%-on állnak) és a lengyel politikai palettán jobboldali pártok kezdtek versengeni egymással.
Tusk
„polgári platformja” a nyugatos irányvonal képviselője. Egyes támogatói és
ellenzői egyaránt már-már baloldalinak tekintik összehasonlítva ellenzékével a
Kaczynski testvérpár által a keleti pusztákon és a kőkonzervativizmus
bástyájaként ismert Krakkóban erős PIS-szel.
Sokat elárul a tény, hogy manapság Orbán Viktor személyének pozitív megítélése sokkal inkább a lengyel ellenzéki PIS köreiben egyértelmű, és a Békemeneteket támogató lengyel tüntetők többsége is Krakkóból érkezik, valamint a PIS-t, Orbán Viktor szövetségesének legnagyobb politikai ellenfelét támogatja. Mindeközben Tusk a baloldal helyén támadt űr betöltése érdekében, és a PIS erős térnyerése miatt is úgymond „lenyúlni volt kénytelen” a lengyel baloldal európai, nyugatos, liberális, középpárti elemeit, tehát tartós szövetségre lépett a nálunk leginkább az LMP-Bajnai féle baloldalra emlékeztető sziléziai és varsói értelmiséggel.
Itt jegyeznénk meg, hogy a Putyin faszát szopja szöveg Tuskkal kapcsolatban hangzott el először, amikor azzal vádolták, hogy nem nyomozgat eléggé elszántan Lech Kaczynski smolenszki tragédiájával kapcsolatban, sőt, tulajdonképpen a gyilkos orosz titkosszolgálatot fedezi.
Ennek fényében már érthető, hogy amikor itthon
beindult a Paks-hiszti, a PO és Tusk köreiben voltak páran, akiknél megértő
talajra hullhatott a Hungaroputyin-mítosz (amit mi már egy korábbi mémben
próbáltunk kifigurázni még tavaly.) Ezért amikor a Népszabadság és a hazai
balmédia kajánul hozza le a bazmegelő-faszozó lengyel atyafiak
Orbán-bashingjét, tulajdonképpen nem tesz mást, minthogy felnagyítja azok
hangját, akik a lengyel kormánypárton belül az ő nézeteiket képviselik. Ami
annál is inkább érdekes, lévén a botrányt kirobbantó Wprost kb. a lengyel HVG
és a Heti Válasz sajátos kombinációjának tekinthető, de alapvetően abban
érdekelt, hogy a PO-t még inkább balra húzva-tolva lehetőleg a párt balszárnyát
hozza helyzetbe, és a jobbszárnyat gyengítse.
Így a mostani botrány elsődleges célpontja az, hogy Tuskot lehetőleg végleg leszakítsa Orbánról, a Fideszről, valamint a többi, hozzá hasonló visegrádi jobboldali szövetségesekről, és a gazdasági-növekedési programok orbánitól eltérő csomagját fogadják el. Erről szól ugyanis a botrány érdemi, a lengyel politikai életet valóban meghatározó része. Orbán Putyinét..., az amcsi kapcsolatok szart se érnek, a MOL vezér az asszonnyal intézi el a perét témák csak helykitöltést szolgálnak, miközben főleg arról volt szó, hogy a pénzügyminiszter leváltásáért cserébe a központi bank támogatná a kormány intézkedéseit, titokban állampapírt venne, hogy stabilizálja a piacot, lesimítsa a kilengéseket, kiherélve ezzel a k-k-európai térségre játszó spekulációt. A gond az, hogy a lengyel jegybanknak tilos saját állampapírt vásárolni, és emiatt áll a bál. Gyakorlatilag a PO balszárnyának helyzetbe hozásáért, a jobbszárnyhoz köthető pénzügyminiszter beáldozásáért cserébe a lengyel központi bank tiltott állampapír-tranzakciókat ajánlott.
Mondhatnánk ezen a ponton, hogy szegény Donald most kapja meg a maga brüsszeli köreit, ahol miután szövetségi rendszerében nincs meg a Békemenethez hasonló „népi” jobboldali háttér, lévén azt a legkeményebb ellenfele építette fel orbáni mintára, maradtak neki a kamarilla-politizálás mocsarába tévedt szövetségesek a háta mögött, akik immár többet ártanak neki, mint használnak.
Mindeközben a komcsik már a
„harmadik erő” szerepét sem tudják ellátni, egyre növekszik a „lengyel
jobbik”, Korwin-Mikke viccpártja, mely a legújabb felmérés szerint már a 3.
helyen áll. Egyébként a pártot vezető Korwin-Mikke úr szerint a zsidók elleni
pogromok a lengyel gazdasági érdekek sajátos érvényesítése volt. Úgy
nyilatkozott egyszer, hogy inkább bízná a saját lánya szexuális
felvilágosítását egy udvarias pedofilra, mintsem az iskolai felvilágosító órán
hallottakra, merthogy az "megöli az
erotikát". Korwin-Mikke úr mellett meg ott sündörög a fiatalok körében
az ex-PO tag Palikot, aki épp a másik oldalról közelítve antiklerikális
szélsőbaloldali pártot igyekszik gründolni magának a szélsőjobb és bal
határvidékén, amihez – ismerve a lengyel vallásosság-statisztikákat – külön gratulálunk.
Szóval összegezve: 10 évvel
ezelőtt még lehet, hogy irigykedve néztünk a lengyel politikai palettára, de
nagyon valószínű, hogy 2015-ben a beomló PO helyén meginduló folyamatok
következtében már lengyel barátaink fognak irigykedve tekinteni hazánkra,
mert egy olyan új politikai térkép körvonalazódik azon a pályaudvaron, ahonnan eddig
rendre Budapestre futottak be a varsói
gyorsok, hogy inkább most retúrjegyet vásárolnának.
